|
Egész és rész - életdimenziók.
Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ABC
A földi pokol, vagy mennyei kor s hely
Emberélet minőségvizsgáló tesztkönyv
ÉLET- ÉS HALÁLKÉRDÉSEK - II.
Vajda János
A virrasztók
Itt a nagy halott előttünk,
Kiterítve mereven.
A hideg, a téli éjben,
Csillagoltó sötétségben
Mi vagyunk még éberen.
A sirásban elfáradt már
Valamennyi jó rokon.
Talán mi se volnánk ébren,
Hanem mert a torban, éhen,
Rágódunk a csontokon.
A csontokon sem rágódnánk,
De hát - ez a kenyerünk.
Nem maradt ránk dús örökség;
Fizet minket a nemzetség,
Ha sirunk, énekelünk.
Már maholnap ez se kell majd.
"Elég volt a gyász, a dal.
Ami megholt, föl nem támad.
Haszontalan minden bánat!
Haj rá étel, dal, ital."
Ilyen szelet hallunk is már.
Ki legtöbbet örökölt,
Annak van a legjobb kedve;
Ott van a mult elfeledve,
És eladva az a föld.
Hol pihennek a nagy ősök,
Kik szerezték vérökön
Azt is, amin ők mulatnak...
Idegenek jól aratnak
Vérben ázott térökön.
Ők alusznak szépen, mélyen;
Ébren már csak mi vagyunk.
Ők alusznak s nem álmodnak;
Mi virrasztunk ébren haj csak
Ébren is mi - álmodunk.
Álmodunk mi hihetetlent,
El se merjük mondani.
A holt szeme félig nyitva;
Hátha meg nem volna halva,
S lehetne még valami...
A nagy tenger éjszakába
Ki-kinézünk olykoron.
Mert nem tudjuk, hány az óra,
Hallgatunk a kakas szóra,
Merengünk egy csillagon.
Jó reménnyel, vak reménnyel,
Hogy ha megvirradna már!
De a hajnal csak nem pirkad,
S amit látunk, az se csillag:
Bolygó fény, vagy fénybogár!
És csak oly csöndes ne volna!
De ez úgy fojt, úgy ijeszt...
Dalunk is már egyre fárad,
Alig ad még bátorságot...
Égen földön semmi nesz...
Szempillánk is csuklik immár...
S ha az álom elnyomott,
S mi is alszunk, boldog Isten!
Akkor aztán késő minden -
Mozdulhat a tetszhalott!...
*
Testamentum…
Még szellemi épséged birtokában
végrendelkezel, de akaratod utánad is hat…
*
Még életemben dönthetek,
kire hagyom anyagi-szellemi javaimat!?
*
Egy rossz végrendelet következménye:
utódaim között örök ellenségeskedés támadhat
(de nagyon sokszor – sajnos – még a jó után is?)
*
Sok
gazdag ember halálát
lesik vagy éppen siettetik is
az örökségre kiéhezett hozzátartozók
*
Lear király
és Goriot apó
már életében szétosztotta egész vagyonát…
A dráma, ill. a regény a következményekről szól…
*
Cui prodest?
Kinek állt érdekében?
Rejtélyes gyilkosság potenciális elkövetőit
- a krimik szerint is - keresd az örökösök között!
*
Szent az a fogadalom,
ami valakinek a halálos ágya mellett tettél…?
És ha nyilvánvalóan bolondságra/gazságra kér?
Mi lett volna, ha özvegye tényleg betartja
a kőszívű ember végrendelkezését?
(Amibe hallgatólag beleegyezett,
ami ellen ott-akkor nem tiltakozott!)
*
Lehet olyan, hogy csak
a halálos ágyadon döbbensz rá,
hogy más életét élted, más halálát halod?
*
Egyedi példány vagy,
akiből nem volt és nem lesz még egy,
s te nem élsz ezzel az adománnyal, előjoggal,
és úgy élsz-halsz, hogy csak egy szám azonosít…!?
*
Gondoltál már rá,
vagy meg lehet tervezni,
mit is mondanál szeretteidnek legeslegutoljára?
*
Szeretteid is szeretnék,
ha otthon, az ő körükben lehelnéd ki a lelked?
*
Utolsó szavak morbid humora:
„Finom ez a gomba!”, ”Vigyázz,kanyar!”
*
Úgy olvassuk a Bibliát (is)
- az Ószövetséget nagyon kritikusan -,
mintha mindig először és utoljára olvasnánk?
*
Soha nem tudhatod,
hogy mikor mi az, amit legeslegutoljára csinálsz?
(manapság miért sokkal gyakoribb a hirtelen halál?)
*
Mi mindenbe lehet,
- s egyáltalán, mibe nem lehet -
a szó átvitt értelmében beletemetkezni?
(és utána jól megnézheted/eláshatod magad…)
*
Akit kasztrálnak,
arról elmondhatjuk, hogy
az eltemette férfiassága egy fontos dimenzióját…!?
*
Aki gyermeket nemz és nevel,
az testben és lélekben is tovább élhet?
*
Mint ahogy Radnóti,
örök bűntudattal élve
más halála árán és révén,
az ő rovására is lehet megszületni…!?
*
Az eredendő bűn okán
a fájdalommal szülés is ótestamentumi átok?
*
Amikor megszületik egy gyerek,
ezzel egy időben meghalhat az anya!
Milyen hatással van ez a gyerek életére?
*
Életkorunkba
miért nem számoljuk bele
az anyaméhbeli 9 hónapot?
*
Miért
szépítgetjük
mi ma abortusznak
a magzatelhajtás emberölését?
(eufemizmus, szerecsenmosdatás)
*
A halottan megszült magzatodnak
még neve sincs, síremléke sincsen…!?
*
A születés és halál
a természet örök körforgásos rendje:
nincs kivétel?
*
Jézus
az Evangélium szerint
feltámasztotta Lázárt,
de őt sem örök földi életre…
*
A keresztény hitben
Jézus önmaga is feltámadt,
majd mennybeszállt és ma is, holnap is él!
*
Megörökítődünk,
ha egy fokkal jobb, szebb,
igazabb világot örökítünk?!
*
A holttestem
már szabad préda:
7o kiló büdös hús és csont stb.?
*
Koppány holttetemét
elrettentésül felnégyelve közszemlére tették…!?
*
Az ember minden kultúrában
megkapja a méltó végtisztességet!?
*
Győztes
görög hadvezért
ítéltek anno halálra
temetetlen „ellenség” miatt!
*
A halott katona
már amúgy sem ellenség,
ahogy a hadifogoly sem…
*
A holttestet
megcsonkítani, meggyalázni
vagy el nem temetni: bűn!?
*
Antigoné
az életét kockáztatta és áldozta,
amikor Kreón parancsa ellenére temetett
*
Kivégzett
gonosztevőket és hősöket is
ugyanabba a jeltelen, rejtett sírba kaparnak?
*
A mártír
ismert síremléke
mindig a szellemét éltető kultuszhely lehet!
*
Ha
a határidő
a legjobb múzsa,
hát még mily motiváló erő a Halál!
*
Milyen vigasztaló azt tudni,
hogy nagy bajban van Végső Menedék…!
*
Amikor egy apa
– kisebbik rosszként –
saját kezével öli meg lányát…!!
(Schiller. Ármány és szerelem)
*
Mily sok gyilkos jár közöttünk,
aki közreműködött egy abortuszban?
*
Milyen nevet érdemel az,
aki puszta kénye végett nem szül utódot…?!
*
A gyermek-
áldás elutasítása
átkot von maga után:
örömtelen, üres „élet”,
s még a családfád is kihal!
*
Mit érdemel az a bűnös,
aki közvetlenül nem öli meg,
„csak” épp halni hagyja öregeit?
(pl. szociális otthonos elfekvőbe teszi)
*
Volt, mikor
a fiatalok túléléséért
az öregek önként a hegyre mentek…!
*
Mikor
az óceánon
hánykolódó tutajon
egyet kisorsolnak táplálékul,
és nyilván nem élve eszik meg…
*
Bűnrangsor…
Előre megfontolt szándékból,
aljas indokból elkövetett anyagyilkosság
*
Mily sok
ember istenhitét
teszi nagy próbára
egy ártatlan kisgyerek halála!
*
Ha
egy kéjgyilkos
áldozata egy gyerek,
visszaállítanánk a halálbüntetést?
*
Hány asszony
tette el láb alól férjét
büntetlenül, lassan ölő mérgekkel!
*
Mily kifejező
a magyar anyanyelvünk:
a gyűlölet és a felmérgesítés is gyilkol…!
*
Ágnes asszonyt,
a férje gyilkosát
szigorúbban büntette
a láthatatlan égi,
mint ahogy a földi bíró!
*
Belém vésődött
egy - dán – film jelenete:
a selyemfiú karjaiban hal meg a mami…
*
Miért van,
hogy oly sokan még megélik
az évi „rendes” szülinapjukat?
*
Ismerd meg
Seneca mivel vigasztalta
a gyermekét vesztő-sirató anyát!
*
A Pieta
a szobor neve,
ha Mária ölbe véve
siratja az ő halott Jézusát…
*
Reményik Sándor
Andrée naplója
Könyvek, ti világjáró győztesek,
Kik minden titkot kínálva kitártok:
Vád-iratok és ön-igazolások,
Ragyogó, forró, zengő memoárok, -
A megfagyott napló történetét
Fagyott gazdája mellett - hallottátok?
Úgy összefagytak fakó lapjai
Harminchárom sark-övi tél alatt:
Véső vájhatná, fejsze feszíthetné
E sors-szerűn szemérmes lapokat.
Oda nem hatott semmi földi szó,
Se vadgalamb-kacaj, se ágyúszó.
És onnan nem jött semmi felelet,
Egy ige sem: igen, nem, meglehet...
Semmi...
Harminchárom örök-egy télen át
Az Északfény: a töretlen pecsét
Őrizte ezt a férfi-balladát.
A langyos napon most lassan felenged
S lapozható lesz a zord pergamen.
S nyilvánvaló lesz: mit sem nőtt azóta
A hősiség s a halálfélelem.
A világ-kép barázdáltabb talán
S torzabb a tömeg-arc a világ-lázban, -
De nem nagyobb s nem is félelmesebb,
Mint a haldokló Ember - egymagában.
1931. január 20.
*
Felborul
a természeti és társadalmi rend,
ha szülő temeti el egyik/egyetlen gyermekét?
*
Ismeretlen gyereksírok láttán is
összeszorul a temetőben a szívünk…
*
A Megváltó
ugyan megmenekült,
de Betlehemben legyilkolták a kisdedeket!
*
Hova-születésed eldöntheti,
mennyi az átlagosan várható életkilátásod!?
*
Amiben
minden ember egyenlő,
az a közös sors, a biztosan váró Vég?
*
A nős férfiak tovább élnek?
Már akiknek nem pokol a házasságuk…
*
A legtöbb, legsúlyosabb
és legvégzetesebb élet elleni bűncselekmény
nem a sötét, kihalt külvárosi utcákon történik,
de a békés otthonnak látszó családi tűzfészkekben…
*
Milyen foglalkozásnál, hivatásnál
nagyobb a kockázata a korai halálnak?
És nem csak az ólombányában dolgozóknak…
*
Akinek rabszolgája volt,
az élet és halál ura is volt?
*
Az alul- és a túltápláltaknak
egyformán jók az esélyei a korai halálra!?
A túl szegényeknek, sőt: nyomorgóknak
és azoknak, akiknek agyukra megy a jólét…
*
Nem életbiztosítás
az ön-kizsákmányolás,
de a semmittevés és
a dögunalom meg
az ördög párnája…
*
Mily találó
a „dögunalom” kifejezés:
vannak végleg elvesztett holt idők az életjátékban!
*
Ha boldogan élsz,
maximálisan kitöltöd meg nem rövidített idődet…!
*
Az ókori görög bölcs szerint
a hazug élet csak elnyújtott haldoklás…!
*
A halál,
annak beállta
csak egy pillanat,
de haldokolni többször
és tkp. bármeddig lehet!?
*
Sokan
sokat adnának érte,
ha meg is tervezhetnék:
hol és hogy haldokoljanak
*
A legtöbben
biztos arra szavaznának:
szép álmukban lepje meg őket a halál!?
*
Ha az egész élet
csak szép álom lenne,
akkor ez a kívánság eleve teljesülne
*
És ha a halál is csak
egy – végtelen hosszú – álom:
a lélek elrepül és tét nélkül kalandozik?!
*
Az alvás,
illetve az álom
rokona a halálnak –
„csak” innen van visszatérés,
és – ha jól vetted az üzenetet -
nem is ugyanolyan emberként…
*
De sok öngyilkos kezet fog le,
hogy Onnan még nem tért vissza utazó!
*
Nincs nap,
hogy ne hallanánk:
Odaföntről Ő most biztos néz minket!
És segíthet, fegyelmezhet, ha úgy élünk mintha…
*
Amikor holt költőket olvasunk,
akkor az ő társaságukban vagyunk?!
*
Amikor úgy
veszed magadhoz az ételt,
hogy lehet ez az utolsó vacsorád,
mert méreg – méregpohár az ital
(ahogy régen kifejezték: megétetnek )
*
Csak szellemóriások tudják
holt betűkbe rejtve átörökíteni magukat?
*
Hányszor
kapjuk magunkat azon,
hogy meghalt szülőhöz, baráthoz
beszélünk, vagy velük vitázunk!?
*
Az ún. halottlátók abból élnek,
hogy „válaszokat” is hoznak Odaátról!
A nehéz időkben újra és újra feltámadó
spiritiszta szeánszokról nem is beszélve…
(Ez utóbbiról:Gárdonyi intelmei fiaihoz)
*
A Parasztregény
nem fiktív anyahőse
megérezte fia angliai halálát…
*
Ha egy jótündértől hármat kívánhatnál,
az öröklét is biztos benne lenne, ugyebár?
*
Nem lenne rossz szuper Matuzsálemként
túlélni gyerekeid, nemzedéked és magad ?
*
Milyen nehéz, hálátlan feladat
egy hozzátartozóval halálhírt közölni!
*
Képzeld el:
hajnalban egy rendőr felráz
és közli: meghalt gyereked!!!
*
Vajon
tanítják-e az orvosokat,
hogyan közöljék/titkolják
az érintettekkel az általuk
fatálisnak vélt diagnózist
és a halálhírt?
*
Az őrmester
finoman adagolja a halálhírt:
csak egy testrészt dob be a szülőhöz…
*
Ki áll majd ott a sírodnál
és ki mondja meg, hogy valóban ki voltál…?
*
Nem véletlen.
hogy a halotti beszéd „ puska”
az egyik első magyar nyelvemlék
*
A születés,
a házasság és a halál körül
ott ügyködik a mindenkori szellemi hatalom
*
Világvallások
térítő szándékkal
egymásra rálicitálva ígérgetnek
földöntúli örök garantált boldogságot!
*
Egy felnőtt-felvilágosodott ember
miért áltatná magát dajkamesével…!?
Ennyire reménytelen tartja
sorsa evilági jobbrafordulása?
*
A bírhatót
ne add el álompénzen –
az evilági kevesebb
itt is több,
mint a túlvilági…
*
Az biztos, hogy
halálod után már nem javíthatsz,
amit addig tettél-mulasztottál, az örökre így marad!?
*
Az „újjászületés”és a „feltámadás”
lelki-szellemi jelentéssel azért bír!?
*
Egy másik
korai nyelvemlékünkben
Mária siratja el az ő Jézus(káj)át…
*
De
a keresztény hívők
miért siratnák azt, aki
a lehető legeslegjobb helyre megy át?!
*
Mi magunkat siratjuk,
hogy elvesztettünk egy társat,
életünk részét - támaszunkat?
*
Sokszor
plusz feladatot
ró ránk a halott,
az ő dolgait is be kell fejezni!
*
Sok tettünket
motiválja az érzés/tudat,
hogy ezzel tartozunk halottunknak!
*
Hány
fontos döntésnél kérdezzük:
ha Ő élne, vajon mit szólna hozzá!?
*
Hányszor sajnáljuk,
hogy a végleg eltávozott
ezt már nem élhette meg!
*
Hányszor
kisebbíti örömünket:
ezt Ővele már nem oszthatjuk meg…!
*
Ha
a halottamat jól gyászolom,
akkor nem lehúz, hanem emel és erősít!?
*
Rettenetes a bűntudat,
ha közünk volt szerettünk tragikus végéhez…
Lehet-e ettől isteni kegyelem nélkül szabadulni?
*
Felajánlhatom életemet,
hogy cserébe ő még visszakaphassa az övét?
*
Ha
először hal meg
egy közeli hozzátartozó,
akkor érezzük-éljük át
a halál irreverzibilitást!
*
Az emberi lét
tétje-komolysága veszne el,
ha bármit visszacsinálhatnál!
*
Amikor
először élsz át
egy komoly életveszélyt,
akkor csak rádöbbensz:
te is halandó lény vagy!
*
Hogy lehet,
hogy nem öreg emberek
és nem természetes módon
halhatnak meg!
*
Nem
botrány az,
hogy az ember
egy elalvó kamionos miatt
egyetlen pillanat alatt elpusztulhat?
*
A mai
közlekedési technika, sebesség stb.
nem eleve folyamatos extrém sport, istenkísértés…?
*
Amikor
egymással szembe rohan két autó:
és azt játsszuk, hogy ki bírja tovább idegekkel…
*
Ne
a Teremtőt hibáztasd, ha
te magad önként keresed az életveszélyt!
*
Élj boldogan
s így egészségesen,
mert elvileg minden betegség halálos…!?
*
Minden
betegségbe belehalhatsz, ha
nem rendeltetésszerűen használod magad –
ha időben visszaállítod háborgó lelked békéjét,
akkor jól vetted az elváltozásod vészjelzését,
ha orvosodra hárítod gyógyulásod felelősséget,
akkor egyre jobban lerokkansz, hamar halsz…!?
*
Szabadnak születtél,
így élhetsz bolond-önpusztító életformában is…
*
Az öngyilkosság
volt már bűncselekmény,
volt az elmebetegség bizonyítéka is stb.
*
Az ön-gyilkosság kifejezés
eleve bűnre, mégpedig a legnagyobbra utal!
*
Ha kegyelemdöfést,
megváltó halált kérsz és vársz,
az nem gyilkosság vagy öngyilkosság!?
*
Jobb nem lenni mint lenni,
de a legjobb meg sem születni…?’
*
Ha tudnánk, mi vár ránk odaát,
túl könnyen végeznénk magunkkal?
*
Egyházi-világi szankciók
rettentenek vissza az ún. siralomvölgyben!?
*
Aki magát
– életről döntve– „felisteníti”,
az biztosan alá fog zuhanni az örök pokolba?
*
Hogyan lehet
nem természetes halálkor
kizárni az idegenkezűséget?
*
Hogyan állapítható meg utólag,
hogy mikor állt-állított be a halál?
*
Neked van az íróasztalodon
koponya és homokóra: memento mori?
*
A Duna bal partján a vízbe lőnek,
a jobb partjára kiúszó mentőt hív…
Itt emberek ádázul gyilkolják egymást,
ott orvosok drámaian küzdenek életükért
*
Vargha Gyula
Szülőim sirjánál
Alusztok rég, kopár, kietlen
Temetőben, domboldalon;
De hát a földi gondok ellen
Lehetne-é jobb oltalom,
Mint egy horpadt, öreg, magános sírhalom?
A nagy világ lármája nem hat
Ez elhagyott nyugvóhelyig;
Kihajt a lomb s megint lehervad,
Év év után múlik, telik,
Mérve a vén idő egyhangú lépteit.
De ti, akik alusztok mélyen,
Nem halljátok, nem méritek;
Nem rezdül át a néma éjen
Se hang, se fény. Lenn a hideg,
Beomlott sírgödör sugártalan, siket.
A szél a fák fagyvette ágát
Már tőletek tördelheti.
Mindegy, a sírok pusztaságát
Fehér hó vagy zöld fű fedi,
Vagy a fű gyökerét a nyár kiégeti.
Nem bánt, a föld kiszáradt keble
A hőségtől ha megreped,
Ha nincs az égnek áldó cseppje,
A gabna szomjan eleped
S inség köszönt be a remélt bőség helyett.
Inség jöhet, tinéktek nincsen
Magtárra, csűrre gondotok;
A jól bezárt ajtón, kilincsen
A sápadt gond be nem kopog
S nem láttok könnyeket, ti kétszer boldogok.
Nem látjátok - óh fájna nektek -
Hogy' rombolnak az új idők,
S mindazt, mi szent volt szíveteknek,
Hogy' rúgja lábbal száz ripők,
S már diadalmasan ujjong a céda gőg.
S ha sorsa tán eléri végkép
Ez átokverte nemzetet,
Ha meg kell mind fizetni vétkét,
S hangzik, hogy "elvégeztetett":
Nem fogja vad keserv szaggatni szívetek.
Alusztok, mintha rég kihalva
Kerengne már e porvilág,
S csak egy komor, bús ravatalra
Nézne a csillagmiriád
A hangtalan, hideg, rejtelmes ürön át.
1914. január
|
