|
Egész és rész - dimenziók.
Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ABC
A földi pokol, vagy mennyei kor s hely
Emberélet minőségvizsgáló tesztkönyv
Az álbarátok és a nyílt lelki hadviselők – II.
Rágalomária
(Rossini: Sevillai borbély)
Lágy kis szellő, lebbenve szálló,
Szárnya sincsen, könnyedén támad,
Észrevétlen, szépen árad,
Indul, mint egy csöpp lehelet,
S halkan sugdolózni kezd.
Szépen lassan, épp hogy moccan,
Zümmögően, súgva-búgva,
Zizegően, döngicsélve.
Háztól fürgén röppen házig,
Óhatatlan fülbe mászik,
Agyvelőbe fészkelődik,
Menthetetlen benne rezg.
És ha egy szájból kiröppen:
Adják, hordják egyre többen,
Félénksége egyre csökken,
Erre szökken, arra szökken.
S hogyha már zúgó, didergő,
Mint vihar kezén az erdő,
Hogy süvölt és megreszkettet,
Rémülettel látod ezt.
Végre bömböl, zendül, harsog,
Arad és nem látni partot,
Dörgő orkán, szörnyű szárnyú,
Olyat robban, mint az ágyú.
Irgalmatlan végítélet,
Mindent végromlásba veszt.
És e rágalomnak tárgya,
Ronggyá tépve, elcsigázva,
Szörnyen össze-vissza törve,
Pellengéren pusztul el,
Úgy pusztul el . .
https://www.youtube.com/watch?v=cQv1aYyVUVk&app=desktop
*
Mintha gonosz varázsló lennél,
aki tekintetével szellemóriásból törpévé változtat
*
Annyira gyűlölsz, hogy
ebbe nem csak te pusztulsz bele,
de magaddal rántasz…
*
Elkísérlek minden fellépésedre:
fújolok minden ballépésednél, kárörvendek hibádnál
*
Féltékeny testvér,
aki vélt-valós gyerekkori sérelmeiért
holtáig bosszút áll!
*
Kisajátítod magadnak a Nagybeteg szerepet,
hogy velem kevesebbet törődjenek
*
Te vagy az értelmi szerző vagy te követed el a csínyt,
de ügyesen rám kened, hogy rajtam verjék el a port…
*
Te megdobsz lágy kenyérrel,
de én – büszkeségből - kemény kővel doblak vissza
*
Olyan képet formálok és terjesztek rólad,
hogy sokan ellenségüket lássák benned!
*
Dezinformállak
mint Monte Christo a bosszújában,
s így önmagad teszed tönkre…
*
Vagy a hátad mögött feketítelek be,
vagy amikor a főnökeiddel épp együtt talállak
*
Azért csúfollak ki
- hangosan és kórusban -,
ami neked is fáj: a vénlányságod miatt…
*
Kigúnyolom szegénységed, sántikálásod,
dadogásod, cigányságod, idegenséged…
*
Védekezésből támadok:
lemihasznázlak, lesemmirekellőzlek, lenaplopózlak stb.
*
Bármilyen kis családi-baráti vitás ügyben
szívesen hamis tanúskodom ellened!
*
A suttogó pletyka-propaganda módszerével
keltem-terjesztem rossz híredet…
*
Névtelen életveszélyes fenyegetéseket küldözgetve
Folyamatosan idegesítelek, megzavarom nyugalmadat
*
Mondhatsz te bármit, az biztos,
hogy én rögtön cáfolom, az ellenkezőjét állítom!
*
Nem bántalak,
de mindig fenyegetően viselkedek
mint aki rögtön ütni akar…
*
Csak fölényeskedsz
és alig várod az alkalmat, hogy nyilvánosan leégessél…
*
Csak addig „barátkozol” velem,
amíg egyfolytában csicskázok és helyeslek neked
*
Amíg pénzem, hírem
és befolyásom van vagy lehet,
addig közelemben sündörögsz,
ha süllyed a hajóm, elsőként pucolsz el…
*
Mintha atyám vagy papom, istenem lennél:
te mindig jobban tudod, nekem mi a jó
*
Titokban még esetleg beszélsz velem,
de mások előtt szégyellsz velem mutatkozni
*
Az ellened elkövetett vétkem sose bocsátod meg:
legyen inkább mind a kettőnknek rossz?
*
Minden lehető helyzetben érezteted velem,
hogy én „rangon aluli” barát vagyok
*
Velem csak akkor foglalkozol,
ha már minden más dolgod teljesen befejezted?
*
„Ha ló nincs, szamár is jó” alapon
fordulsz hozzám,
csinálsz velem programot!
*
Én komolyan veszem adott szavad,
de meg szeretsz könnyelműen ígérgetni…
*
Nehezen fordulok hozzád szorultságomban,
mert kalács helyett tanácsot adsz
*
Ha külső támadás, inzultus érsz,
nem állsz ki mellettem, gyorsan elspurizol
*
Ha téged ér támadás, a hátam mögé bújsz,
hogy én fogjam fel az első csapást…
*
A hátamon kapaszkodtál fel,
de csak ugródeszkának használtál, s rögtön eldobtál
*
Sajnálod tőlem
a jó szót, az elismerést, a dicséretet –
legfeljebb mélyen hallgatsz
*
Állítólag szeretsz, de ezt annyira nem tudod kifejezni,
hogy ez sose derült ki – inkább az ellenkezője
*
Rám hagyod a nehéz,hálátlan, piszkos munkát –
türelmetlenül sürgetsz, olykor még bele is zavarsz
*
Ha adsz is valamit fölöslegedből,
elvárod, hogy hálaadó imába foglaljam neved
*
A legkisebb gondod is nagyobb annál,
hogy figyelmeztess a közeledő veszélyre
*
Kétszer ad, aki gyorsan ad?
Te olyan lassan adsz, hogy még a felét sem éri…
*
Támogatásodnak feltételei:
át kell térnem a hitedre vagy hűségesküt kell tennem
*
Olyan vagy mint egy kakukkfióka,
aki betolakszik a fészekbe, majd kilök onnan
*
Gondatlanságból vagy előre megfontolt szándékkal:
folyamatosan rabolod a nekem is oly drága életidőm
*
Csak azért van rám szükséged,
hogy előadhassad valakinek végtelen történeteid
*
Ha akár egyszer is megbuktam a „vizsgádon”,
nem adsz új esélyt javításra…
*
Vagy durván végleg eltaszítasz magadtól
vagy lelki függőségbe láncolva tartasz!
*
Annyira „szeretsz”, hogy mindent megengedsz
s nem nyesegeted le vadhajtásaim
*
Vallási, iskolai, katonai köntösben
teljesen betörsz, hogy kezes bárányod legyek
*
Bármi rosszat elhiszel, amit rólam hallasz,
s már nem is vagy kíváncsi énrám…
*
Mintha az ördög bújt volna beléd,
tudod, hogy mikor zavarsz a legeslegjobban
*
Gátlásossá teszel:
alig mondanék valamit,
rögtön letorkollsz vagy kifigurázol!
*
Unalmad elűzésül velem szórakozol,
passziózol vagy a bolondját járatod velem!
*
Most az egyszer még adsz ugyan kölcsön,
de érzékelteted: ez a legutolsó eset volt!
*
A mélyvízbe dob, hogy úszni tanuljak,
de a bajban nem dob mentőövet, nem ugrik utánam!
*
Minden szavamba belekötsz,
minden döntésem kritizálod:
elveszed önbizalmam
*
Ha üldözőim elől hozzád menekülnék,
nem adsz menedéket, nem kockáztatsz…
*
Nagyon humoros, szellemes ember vagy –
de mindig az én rovásomra tréfálkozol!
*
Ha hitelfelvételemhez keresek kezest,
bujkálsz előlem vagy nyíltan „elhajtasz”…
*
Biztosra ígérsz munkát, kenyeret,
s én nem is keresek tovább, majd: sehol semmi…
*
Olyan közel férkőzik hozzám,
hogy megtudja, mivel kínozhat, zsarolhat
*
Soha nem szerettél feltétlenül,
mindig ki kellett érdemelnem kegyed
*
Telistele jószándékkal
nagy buzgalommal kövezed utam a földi pokolba
*
Pihenni vágyó vendégként fogadom,
ő dologházat varázsol otthonomból…
*
Ha már kudarcot vallott,
„nagy bölcsen” engem is lebeszél a páros életről
*
"Erőszakmentesen" vagy miattam erőlködve,
szirénhangoddal elcsábítasz, lefejvadászol szektádnak…
*
Ugye csak nekem akarsz jót,amikor magad alá szervezel
az Amway-ben és a hasonló barátboldogító rendszerekbe?
*
Elhiteted velem,
hogy megfogtam az isten lábát, s pilótajátékra hívsz
*
Abban a hiszemben tartasz,
hogy van igaz jó barátom,
s így nem keresem tovább...
*
Te csak jót mondasz nekem,
de nem őszintén, hanem hazudva: így ártasz!
*
Hízelgésed gátolja igaz önismeretem:
így rosszul választok pályát, társat stb.!
*
Anyagi és szellemi kiskorúságban tartasz,
hogy életfogytig fölöttem anyáskodhass, apádkodhass
*
Segítőkészségemmel visszaélve
mindig kérsz-kéregetsz: mondhatni pumpolsz engem
* * *
ÁLBARÁTSÁG-HIDEGHÁBORÚ
A barátaimtól védjen meg az isten,
az ellenségeimmel elbánok én magam is
Akik (nagyon) jó- vagy rossz szándékkal
keveset-sokat ártanak embertársaiknak
Amit és ahogy egy közelálló előbb közvetlen nekem,
közvetve, hosszabb távon pedig saját magának árthat
|
