A női birkózás amolyan cirkusz a népnek kategóriába esett, de ez nem jelenti azt, hogy a teljesítményüket alá kellene becsülnünk. Nem sportként, hanem inkább előadásként kell értelmeznünk, hiszen az erőkifejtés mellett a rejtett szexualitás is megragadta a közönséget. A birkózó show-kat leginkább bárokban, kocsmákban láthatta a nagyérdemű, gyakran úgy, hogy a nézők közül is birkózhattak vállalkozó kedvű férfiak a nőkkel.

Az öltözékük alsóneműtől a fürdőruhán át tapadós sportruháig bármi lehetett, egy szempont volt: a nézők figyelmét meg kellett ragadnia. Olyan nőket toboroztak a birkózáshoz, akik nem a korabeli nőiességet képviselték: hangosak, szemtelenek és erősek voltak. Pár éven belül jó üzletté vált a női birkózás, versenyek indultak férfi-női vegyes számokkal is, de a fő cél nem a sport volt, hanem a szórakoztatás.

Az 50-es években már olyan népszerűvé vált a sportág, hogy a kiemelkedő tehetségek világhírre tettek szert, mint például Mae Young, aki Kanadát és Japánt is végigjárta a birkózással. Végül a női birkózás aranykora a 80-as években jött el, amikor már kereskedelmi szintre emelték a sportot. Ebben az időben egyre több női birkózószövetség alakult, ezzel pedig a birkózás az egész világon elterjedt. Mára pedig teljesen természetes, hogy nők és férfiak ugyanolyan profi szinten űzik ezt a sportot, kikoptak belőle a nemi különbségek, és messze áll már a cirkusztól.

https://www.nlcafe.hu/eletmod/20170910/24-brutalisan-oszinte-foto-a-regi-idok-birkozonoirol/#4-15