Bölcs-boldog balga-boldogtalan
Táltosparipa helyett állatorvosi ló
Földi édenkertből pokoli e-világok
Emberélet magyarul: rontás/romlás V.
*
Jókai Mór:
A Szózat lefordítva gyászmagyarra
Jobb pártnak rendületlenül
Légy híve gyászmagyar!
Bölcsed itt, majdan zsírod is,
S a „fátyol”, mely takar!
Te kívüled itt senkinek
Nincsen számára hely,
Alkotmány: provisorium
Ott élned, laknod kell.
Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid bora folyt,
Hol minden restóráció
Egy ezrest elpakolt.
Itt küzdtenek borért a hős
Kortesek hadai,
Itt törtek össze poharat
Tyukodnak botjai.
Ittasság! Itten hordozák
Sáros zászlóidat,
S elhulltanak leg jobb jaink
Hosszú asztal alatt.
És annyi köpeny-forgatás
S színváltozás után
Ha senki meg nem élhet is,
Mink élünk a hazán.
S népek hazája, egységes
Osztrák birodalom,
Húsz évi hízelgés kiált
„Tányérod hadd nyalom!”
Az nem lehet, hogy annyi toll
Hiába annyit írt,
Hogy stempli, accis* és trafik,
Ne legyen approbirt.
Az nem lehet, hogy ispán, pap
Gróf, főtiszt, pressbüró
Hiába korteskedjenek, –
S hát a sok főbíró?
Még jőni kell, még jőni fog
A muszka, ki után
Vezetni egykor küldeténk,
Vezetjük újra tán.
Vagy menni fog, ha menni kell
A miniszterium
S utána jön vagy Tiszapárt,
Vagy provisorium.
Már így is, úgy is penziót
Nekünk adni muszáj.
Bár kígyót, békát kiabál
Ránk sok nagy torkú száj.
Légy híve rendületlenül
A jobbnak,* gyászmagyar!
Ez osztja most a hivatalt
S nyugdíjba ez takar.
Rajtad kívül itt senkinek
Nincsen számára hely,
Légy nagy szamár, vagy kis szamár
Hivatalt kapnod kell. (1869)
(Kakas Márton élclap)
*
Hasadnak rendületlenül
Hasadnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar!
Bölcsődtül kezdve sírodig
Ezt ápold, ezt takard.
A nagy világon ekivűl
Nincs más, amit mivelj:
Áldjon vagy verjen sors keze,
Itt enned, innod kell.
Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt,
Ez a föld másra sem való,
Csak hogy eltékozold.
Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Bátorság volna ezt a hont
Neked fenntartani.
Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
Szabad száj! itt csikorgatod
Véres fogaidat.
- - - - - - - - - - - - - - -
(1880 körül.)
*
- Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka
- Blöfföl- szörnyen kínos nyilvános felsülés
- A suszter, aki nem marad a kaptafánál
- Akinek ez a világ csak próbaidő, felvételi vizsga
- Aki még a saját ürülékét is megenné
- A tolvajt kísértésbe hozó, a rablót beinvitáló
- Az elemi jogos önvédelemről is végleg lemondó
- A(z ön)becsapó: előnynagyító, hátránykicsinyítő
- Egy életen át sündisznóállásban
- Egész nap a vizet gereblyézteted velem
- Egyszer hétrét görnyedsz, majd úgy maradsz
- Senkit nem hívhatsz vendégségbe – hova is…
- Alááll Damoklész kardja alá remegni
- Jó ügyet rosszul szolgáló
- A rózsa az igen, de a tövis már nem
- Önmagát etetéssel szerető, jutalmazó
- A kecskére bízza a káposztát
- Kincseit hamisgyöngyért elkótyavetyélő
- Örökre beváltatlan ígéret marad
- Örök elégedetlenségére büszke
- Mindegy mit, csak beszéljenek rólad
- Aki másnak vermet ás, maga esik bele
- Az ördög a könnyelműen adott szavadon fog
- Csak a szemének „hívő”
- Az érzékei csalódás áldozata
- Az öndicséret bűze leng körül
- Önmaga bírája – önbíráskodó
- Arca, mint egy halotti maszk
- Nem csak karneváli a jelmez és álarc
- A hipokrita, a képmutató és az álszent
- Józanul szerelmes, részegen szerződő
- Alvó harci kutyát ingerlő
- Kiengedni a szellemet a palackból
- S.O.S. üzenet: rébuszokban fogalmazó
- Önkiherélő eunuch – így szabadon kukkol
- Irigy kutya bújj a lukba
- Hyppolitot fogad az úrhatnám asszonyság
- Vagy bamba bárány vagy vérengző farkas?
- Árulkodó külföldi turista tombolás
- Takaró és túlnyújtózkodás – eladósodás
- Kockázatmentes vállalkozás/üzlet preferáló
- A szart aranynak nevező
- A két végéről égetett gyertya
- Az óriás vállán ugráló hepciás törpe
- Életlendülettelenül az akadályversenyen
- Szégyenpír – szégyentábla
- Bocsánat, hogy engedélyt kérek
- Könyvmoly - eltemetkező - könyvbolond
- Vigyázz, mert úgy maradsz: hülyéskedő
- Semmi finomat nem eszel, csak ehetetlent
- Az egész világ ádáz ellenségednek tartod
- Minden arannyá válik, amihez csak érsz
*
BOLDOGTALANSÁG JENCIKLOPÉDIA
(anyaggyűjtés, ötlettár, vitaindító állítások)
A baj felismerése már a gyógyulás kezdete.
A bölcs mese, példabeszéd, mondás stb. rólunk szól,
Ismerjünk magunkra, s bátran változtassunk éltünkön!
Gyáva/balga léleknek se szerelme, se családja, se gyereke,
Se humora, se hivatása, se egészsége, se otthona, se hazája stb.
Nem a véletlenen, szerencsén, körülményeken múlik sorsunk!
Sokkal több van a hatalmunkban, mint azt önigazolásként véljük!
|