A zsidó közösség a rendszerváltás utáni Magyarországon
A tartalmi összefoglaló Kovács András és Forrás Bíró Aletta: Zsidó élet Magyarországon. Eredmények, célok és kihívások a kommunista rendszer bukása óta. Kutatási beszámoló. Insitiute for jewish Policy Research 2011. című munka alapján készült.
A két világháború közötti korszak utolsó 1941-es népszámlálásának adatai szerint a magyarországi izraelita vallásúak 400 ezren, míg a kikeresztelkedett zsidók 50-90 ezer körül voltak. A Holokausztot közülük a becslések szerint 190-260 ezren élték túl. A rendszerváltás utáni kárpótlási törvények értelmében az üldözöttek, vagy hozzátartozóik közül kb. 30 ezren kaptak kárpótlást. Ezen felül a zsidóság kollektív kárpótlásából származó összeg felett rendelkező Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány mintegy 10 ezer embernek nyújt életjáradékot. A magyar iskolákban 1999-től Holokauszt emléknapot tartanak, 2004-ben nyílt meg a Holokauszt emlékközpont, amely a kormány által kinevezett kuratórium irányítása alatt áll.A zsidóság létszámát a mai Magyarországon a kutatók 80-150 fő közöttire becsülik, lakosságon belüli arányuk határozottan csökkenő tendenciát mutat. A zsidóság 90%- a fővárosban él, 46%-ának van felsőfokú végzettsége és ezzel a magyar társadalom magasan kvalifikált csoportjához tartozik.
A rendszerváltás környékén fellendült a közösségi élet számos civil és vallási szervezet alakult. Még 1988-ban jött létre a zsidó kultúra ápolására a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, aminek rendszeresen ezer példányban megjelenő kulturális közéleti lapja a Szombat. A zsidó kulturális folyóiratok sorából kiemelkedik a komoly történelmi múltra visszatekintő Múlt és Jövő. 1991-ben alakult vallási vezető szervezetük a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szervezete. A MAZSIHISZ rendelkezik a zsidó vallásnak járó kormányzati támogatás fölött, számos kulturális és szociális intézményt tart fenn. A szervezet orgánuma a hitközségi élet eseményeit bemutató Új Élet. Fennhatósága alá tartozik a Zsidó Múzeum és a Zsidó Levéltár is. 2008-ban a MAZSIHISZ egy ernyőszervezetet hozott létre Magyar Zsidó Kongresszus néven, amely azonban a zsidó közösséget érintő ügyekben csak tanácskozási joggal bír. 1994-től szociális és kulturális profillal működik a Bálint Zsidó Közösségi Ház. A zsidó reneszánsz jegyében több alap- és középfokú oktatási intézmény (Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Iskola, ortodox Amerikai Alapítványi Iskola, Lauder Javne Zsidó Közösségi Óvoda és Iskola,) jött létre, ahol közel 1000 diák tanul. A Rabbiképző Intézet mellett megalakult a Zsidó Egyetem, ahol a hallgatók létszáma 300 körül van.
Bár a vidéki zsidó közösségek lényegesen kisebb létszámúak, mégis több hitközséget működtetnek. Az ország 42 zsinagógai körzetéből 14 található Budapesten. A zsidó közösség vallási térképe megosztott, a neológia dominál, lényegesen kisebb az ortodxok és a Chabadhoz tartozók létszáma. A különböző irányzatokhoz tartozó intézmények közötti viszonyra a vetélkedés jellemző. A rendszerváltás után pályára került fiatal rabbik közösségépítő aktivitása különösen sikeresnek mondható. A zsidó iskolák identitásképző erejének megítélése a közösségen belül változó. Magyarországon aránylag kevés zsidó származású gyermeket íratnak be zsidó iskolába, aminek hátterében több tényező áll. A szülők egy részének eleve problematikus a viszonya saját zsidóságához, míg mások a speciális oktatási programok hiányára, vagy az oktatás színvonalára hivatkoznak. Általában elmondható, hogy a tradicionális iskolákba az alacsonyabb társadalmi státuszú csoportok gyermekei járnak, míg például a magas tandíjú Lauder iskola diákjai a módosabb családokból kerülnek ki. A Lauder esetében a szülők részéről a tradíció ápolásánál lényegesebb elvárás az oktatás magas színvonalának biztosítása. Az iskolák keretein túlmutató zsidó oktatás sokszínű, ám kizárólag Budapestre koncentrálódik. A zsidó ifjúsági szervezetek taglétszáma a rendszerváltás utáni gyors felfutást követően mára érezhetően csökkent. Jelentős szerepet tölt be a zsidó identitás ápolásában a 10-17 éves fiatalokat fogadó szarvasi ifjúsági tábor. Speciális profiljával kiemelkedik a szervezetek sorából a Haver Alapítvány, amely az intolerancia és a rasszizmus visszaszorítását célzó informális oktatási programjaiban roma szervezetekkel is együttműködik. A zsidó kulturális és közösségi élet alakulására az 1989 utáni felfutás, majd a kilencvenes évek közepétől tapasztalható visszaesés a jellemző. Egyes vélemények szerint ez a zsidókérdés átpolitizálásának következménye. Többféle kezdeményezés kísérli meg visszafordítani a kedvezőtlen tendenciát. Ilyen például a Zsidó nyári fesztivál, a Szombat által szervezett kulturális rendezvények sorozata, vagy a fiatalok kezdeményezésére alakult Marom Klub Egyesület. Sikeresebbnek mutatkozik a zsidó identitás közvetítése a tömegkultúra területén, ahol a modern közösségszervező módszerek, kommunikációs és marketing stratégiák lényegesen nagyobb szerepet játszanak. A 18-30 éves korosztály körében kialakult egy viszonylag jelentős létszámú csoport, amely az alternatív szórakozóhelyek és zsidó fesztiválok közönsége. A Marom Egyesület programjai ennek az ifjúsági szubkultúrának az igényeihez igazodnak, sikerrel. Ennek az új típusú innovációnak a sikeres jelensége volt például a 2004-2009 között Judapest néven futó, önmagát „kreatív zsidózásként” identifikáló blog.
A magyarországi zsidó közösség kutatók által feltárt véleménye szerint az országban az utóbbi időben hangosabbá váltak az antiszemiták, a Jobbikkal egy nyíltan antiszemita párt került be a parlamentbe. Nem tartják jellemzőnek az országra az erőszakos zsidóellenes atrocitásokat, érzékelik azonban az új, anticionista köntösben jelentkező antiszemitizmus meglétét. A zsidóságon belül több véleményáramlat létezik az antiszemitizmus mértékét illetően és annak megítélése is eltérő, hogy mekkora szerepet játszik a zsidóellenesség a zsidó közösség életében. Eltérően ítélték meg a Holokauszttagadást tiltó törvény létjogosultságát is. Míg a MAZSIHISZ aktívan támogatta a törvény meghozatalát, a liberális zsidó körök inkább a rasszizmus elleni általános fellépést tartották fontosabbnak és a törvényt a szólásszabadság indokolatlan korlátozásának tekintették. Úgy vélték a zsidóságot képviselő szervezetek állásfoglalásaiban is gyakran játszanak szerepet pártpolitikai szempontok. Az antiszemitizmushoz való viszony tekintetében generációs törésvonal jellemzi a zsidóságot. A stigmatizált idősebb generáció identitásában nagyobb szerepe van, míg a fiatalok kevésbé félnek tőle és identitásukban a pozitív elemek, nem pedig a kirekesztés játssza a főszerepet. A fiatalok emellett jobban hisznek a felvilágosító jellegű oktatási programok hatékonyságában is. Az antiszemitizmus megítélése mögött mindemellett a zsidóságon belüli politikai és vallási törésvonal is tetten érhető.
A kutatási jelentés a közösség előtt álló legnagyobb kihívást abban látja, hogy a kiépült és államilag támogatott hivatalos zsidó intézményrendszer és a zsidó közösség a rendszerváltás óta eltelt időszakban nem talált egymásra. A számos ok közül talán a leglényegesebb, hogy a hivatalos intézményrendszert működtető MAZSIHISZ vallási szervezet, míg a zsidó közösség tagjainak többsége mára már szekularizált. A zsidó civil életet ténylegesen megjelenítő szervezetek viszont forráshiánnyal küszködnek, a MAZSIHISZ támogatásából csak esetlegesen részesülnek, ezért a külső forrásokért egymással versenyezni kényszerülnek. A jelentés hangsúlyozza, hogy a problémák hátterében nem feltétlenül a zsidó identitás elhalványulása áll. Az elmúlt húsz évben jelentősen megnőtt azok száma, akik zsidóként identifikálják magukat, a hovatartozás szempontja szerepet játszik életpályájuk alakításában. A fiatalabb generáció zsidó identitásában azonban a zsidó tradícióknak és a vallásnak már sokszor csak szimbolikus szerepe van.
