Dzsain bölcsességek

A vallás békés sziget, nyugvóhely, erő és a legkiválóbb oltalom az élőlényeknek, akiket magával ragadni készül az öregkor és a halál ellenállhatatlan áramlása. (Uttarádhjájana 23:68)

Akik gondolatban, szóban és tettleg csak és kizárólag a testhez, a megjelenéshez és a szépséghez vonzódnak, végső soron csak nyomorúságot teremtenek maguknak. (Uttarádhjájana 6:11)

Az anyagi gyönyör olyan, akár a tövis. Az anyagi gyönyör olyan, akár a méreg.  Az anyagi gyönyör olyan, akár a mérges kígyó. A gyönyöröket hajszoló ember az újra megszületés nyomorúságába sodorja magát, anélkül, hogy a legcsekélyebb boldogságban volna része. (Uttarádhjájana 9:53)

Nézd csak az emberi életet itt a Földön! Lehet fiatalon, vagy akár száz esztendősen ér majd véget. De ne feledd, ez az élet csak rövid ideig menedék neked. A mohó ember mégis csupán a világ örömeit keresi. (Szutra Krutánga 1:2:3:8)

Létezik a benépesült világegyetem csúcsán egy örök hely, ahol nincs öregség, nincs betegség, nincs halál és nincsen szenvedés, de roppant nehéz eljutni oda. (Uttarádhjájana 23:81)

Szent emberré úgy válhatsz, ha kiegyensúlyozott vagy, bráhmanává akkor, ha szűzies életet folytatsz, bölccsé a tudás elsajátítása révén, vezeklővé pedig vezeklés révén. (Uttarádhjájana 25:32)

Fegyelmezett növendéknek azt nevezik, aki engedelmeskedik tanítója parancsainak, mindig mestere mellett marad, és képes olvasni mestere gondolataiban és érti a kifejezéseit. (Uttarádhjájana 1:2)

Sosem okolható az az ember, aki a vallás elveivel egybevágóan viselkedik, amit a bölcsek is mindig követnek. (Uttarádhjájana 1:42)

Az önvalóba s az egyéb létezőkbe vetett bizalom a Helyes Hit, ezek megfontolása a Helyes Tudás és a ragaszkodás nélküli lét a Helyes Viselkedés. Ezek együttesen alkotják az üdvösség útját. (Tattvártha Szútra 1:4)

A ragaszkodás és a gyűlölet a karma magjai. A bölcsek úgy mondják, tévedés a karma oka. A karma a születés és meghalás gyökere. A bölcsek úgy mondják, a születés és halál örvénye a bánat okozója. (Uttarádhjájana 32:7)

A beszéd fegyelmezése révén a lélek higgadt gondolkodásúvá lesz, s a higgadt elméjű ember, aki fegyelmezi beszédét, alkalmas jelölt az önmegvalósításra. (Uttarádhjájana 29:54)

Az elme fegyelmezése révén az ember képes összpontosítani gondolatait. A koncentrált gondolkodású ember pedig képes fegyelmezni érzékszerveit. (Uttarádhjájana 29:53)

A bölcs ember hűségesen kövesse a dharmát, mielőtt ráköszönt az öregség, mielőtt egészsége vészesen megromlik, s mielőtt érzékszervei felmondják a szolgálatot. (Dasavaikalika 8:35)

Higgadtsággal győzd le a haragot, az egoizmust mérséklettel, egyenességgel a hamisságot és elégedettséggel a kapzsiságot. (Dasavaikalika 8:38)

Járj megfontoltan, állj megfontoltan, aludj megfontoltan, étkezz megfontoltan és beszélj megfontoltan, nehogy valami bűnt kövess el! (Dasavaikalika 4:31)

Az önfegyelmezett ember mindig azt mondja, amit maga látott. Szava legyen lényegbevágó, egyértelmű, tiszta, természetes, nem fecsegő, és ne okozzon senkinek se aggodalmat. (Dasavaikalika 8:48)

Hagyd a gyöngeséget, vezekléssel erősítsd magad, fegyelmezd vágyaidat, s a nyomorúság elszalad előled, szabadulj meg hibáidtól, szaggasd szét a ragaszkodás kötelékeit! Így lehetsz boldog a földi létben. (Dasavaikalika 2:5)

Négy ajándék fölöttébb ritka e világban a lények számára: az emberi születés, az írások üzenetének meghallása, a dharmába vetett hit és az önfegyelem gyakorlása. (Uttarádhjájana 3:1)

Az öt érzékszervet éppoly nehézkes fegyelmezni, akárcsak a dühöt, a büszkeséget, a káprázatot és a kapzsiságot. De még ennél is nehézkesebb legyőzni az önvalót. Aki legyőzte önmagát, mindent legyőzött. (Uttarádhjájana 9:36)

Aki akár saját maga megöl egy élőlényt, vagy másokkal öleti le, vagy támogatja azt, aki öl, saját magának teremt ellenségeket. (Szutra Krutánga 1:1:3)

A másokat félrevezető hamis ember csak saját maga kényelme és boldogsága végett cselekszik. Kényük-kedvük szerint ölik, darabolják és mészárolják az élőlényeket. (Szutra Krutánga 1:8:5)

Ha elkapják a tolvajt, miközben beoson a házba, megbüntetik elkövetett kihágása miatt. Ilyenképpen kényszerül minden élőlény elviselni saját tetteinek következményeit, vagy jelen életében, vagy a következő megtestesülésében. A karma elől senki nem menekül. (Uttarádhjájana 4:3)

Minden élőlény szereti az életét. A boldogság mindenkinek kívánatos, a szenvedés pedig kerülendő. Minden élőlény szeret élni és nem szeretné, hogy elpusztítsák. Minden élőlény szereti az életét. (Ácsáranga 1:2:3)

Az érzéki gyönyör röpke örömöt, ámde hosszas szenvedést eredményez. Több vele a bánat, mint a boldogság. Súlyos akadály ez a felszabadulás útján, a nyomorúság valóságos bányája. (Uttarádhjájana 14:13)

Harag, önzés, csalás és kapzsiság vezet a bűnös tettekre. Aki megtisztulni szeretne, kerülje messzire a négy gonoszt. (Dasavaikalika 8:36)

A harag fölemészti a szeretetet, az önzés megtöri az alázatot, a csalás tönkreteszi a barátságot és a kapzsiság mindent aláás. (Dasavaikalika 8:37)

Önzés, harag, hanyagság, betegség és lustaság az öt oka annak, ha ostoba maradsz. (Uttarádhjájana 11:3)

Emberek! Ébredjetek! Hát nem értitek, milyen nehéz a halál után, a következő megtestesülés során helyes ismeretre jutni? Nem tér vissza soha az az est, ami egyszer elszállt. Roppant ritka adomány újra emberként megszületni. (Szútra Krutánga 2:1:1)

Ember, tartózkodj a bűnös tettektől, mert gyorsan telik az emberélet ideje. Aki nem fegyelmezi magát, és az érzékei rabja, azt legyőzi a káprázat. (Szútra Krutánga 2:1:10)

Ahogyan a kisebb állatok, mondjuk az őzek távol tartják magukat az oroszlántól, úgy a bölcs ember, az igaz vallás ismerője is távol tartja magát a bűnös cselekedetektől. (Szútra Krutánga 1:10:20)

Aki nem ismeri az elevent, nem ismeri a nem elevent sem. Így aztán honnan is tudhatná, mi az önfegyelem? Aki viszont ismeri az elevent, az ismeri a nem elevent is. Így aztán tudja jól, mi az önfegyelem. (Dasavaikalika 4:35-36)

Aki haragvó, tudatlan, önző és keserű szavú, hamis és gonosz, az mind fegyelmezetlen. Őket aztán úgy ragadja magával a világi körforgás iszonyú erős sodrása, akár a könnyű fadarabot a víz. (Dasavaikalika 9:2:3)

Első a tudás, utána az együttérzés. Minden aszkéta így érte el az önfegyelmet. Mit tehet az ostoba ember? Honnan is tudná, mi a hasznos a számára, és mi a bűn? (Dasavaikalika 4:33)

E világon minden élőlény személyesen tapasztalja saját karmája gyümölcseit. Korábbi tetteik határozzák meg leendő születésük feltételeit. A karma elől senki sem menekülhet. (Szútra Krutánga 1:2:1:4)

Amikor az ember korábbi karmájának köszönhetően szenved, akkor sem ingó sem ingatlan vagyona, sem felhalmozott pénze, étke sem semmiféle egyén anyagi jószága sem mentheti meg a szenvedéstől. (Uttarádhjájana 6:6)

Minden korábbi karmát fölégetvén az önfegyelem és vezeklés révén az ember a felszabadulás útjára lép és elnyeri az üdvösséget. (Dasavaikalika 3:15)

A tudatlan ember ki van téve a szenvedésnek. A tudatlan embert a végtelen világi körforgásban újabb és újabb nyomorúságok sújtják. (Uttarádhjájana 6:1)

Az egyszer megszakadt életet nem lehet egybeforrasztani. Ennek tudatában ne légy felelőtlen! Aki felelőtlen, s aki állatot öl, és aki nem fegyelmezi magát, kinek az oltalmára számíthat majd? (Uttarádhjájana 4:1)

Az idő múlik. Gyorsan tovaszállnak az éjszakák. Az emberi örömök mulandóak. Ahogy a madarak tovaszállnak arról a fáról, amelyről elfogyott a termés, úgy hagynak mindenkit magára az örömök is. (Uttarádhjájana 13:31)

A bölcs ember legfőbb vonása az, hogy nem bánt egy lényt sem. Az erőszakmentesség és az egyenlő bánásmód a legfőbb parancsolat. (Szútra Krutánga 1:4:10)

Aki nem árt más lényeknek, elkerüli a hazugságot, tolvajlást, a nemi kicsapongást, nem ragaszkodik a vagyonához és ártalommentesen táplálkozik, az nem követ el újabb bűnöket. (Uttarádhjájana 30:2)

Ne takargasd, ha elkövettél valamely bűnt. Ismerd el, ha te tetted. De ha nem te cselekedted, azt is valld meg. (Uttarádhjájana 1:11)

Az tanítók és idősebbek szolgálata, a tudatlanok társaságának elkerülése, az írások tanulmányozása, elmélkedés a szútrák értelme felett, a szent közömbösség és a béketűrés mind az üdvösség útjának elemei. (Uttarádhjájana 32:3)

A dolgok természete a Helyes Tudás révén ismerhető meg, a Helyes Hit révén lehet hinni bennük, az önfegyelem pedig a Helyes Viselkedéssel érhető el, s a lelkét vezekléssel tisztítja meg. (Uttarádhjájana 28:35)

A test a csónak, a lélek a kormányos, a világi lét az óceán. A nagy bölcsek átszelik ezt az óceánt. (Uttarádhjájana 23:73)

Az önfegyelmezett ember semmit nem vesz magához – legyen az akár csekélység vagy nagyobb dolog – amit előzőleg nem adtak neki. Nem kérnek semmit senkitől, és nem bíztatnak ilyesmire senkit. (Dasavaikalika 6:13)

Számos nyelvjárás ismerete nem jelent oltalmat az emberi lénynek. Miként is oltalmazhatná az ember bármiféle világi képzettség? Hiába gondolják műveltnek magukat, valójában tudatlanok, hiszen bűnök elkövetői. (Uttarádhjájana 6:11)

Miként a föld a támasza minden élőlénynek, úgy a békesség az alapja az összes Gázlókészítő tanításának, beleértve a múltbélieket és az eljövendőket is. (Szútra Krutánga 1:11:36)

Az eltökélt ember akár a vasszögek szenvedését is hajlandó elviselni, csak hogy megszerezze a pénzt, vagy áhított kívánságát, de aki a vasszöghöz hasonlatos bántó szavak sebeit zokszó nélkül viseli, igazén méltó a tiszteletre. (Dasavaikalika 9:3:6)

Aki nem szid másokat, mindig nyájas szavú, nem félreérthető és nem kellemetlen beszédű, azt mindenki mindig tisztelni fogja. (Dasavaikalika 9:3:9)

Aki megfelelőképp gyakorol csak egyetlen fogadalmat, a szűziesség fogdalmát, arról úgy tartják, minden fogadalmat eredményesen gyakorolt. Ezért a bölcs ember gyakorolja magát tökéletesen a szűziesség fogadalmában. (Prasna Vjákarana 4:1)

A dzsainizmus (szanszkrit: जैन) egy olyan ősi aszketikus (sramana) eredetű vallás és filozófia, ami már az írott történelem kezdetekor létezett, már az indus-völgyi civilizációból (i. e. 3000-1500) megmaradt leletekben is megtalálható. Az ind vallásfilozófia egyike.

Végleges, mai alakját csak Mahávíra herceg, másképp Vardhamána (vallási nevén: Dzsina, Kr. e. 6. század) tanításaiból nyerte. A dzsainizmus magát örökkévaló és univerzális igazságok gyűjteményének tartja, amiket az emberiség időnként elfelejt, de újra és újra visszatérnek a megvilágosodott vagy mindentudóvá vált emberek tanításain keresztül.

Bár India hatalmas lakosságának ma kevesebb mint fél százaléka dzsaina, a dzsainizmus ennél jóval nagyobb hatást gyakorolt a társadalomra, a politikára, a gazdaságra és a vallásra. [3]