Rudyard Kipling: Ha...

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van, 

s fejvesztve téged gáncsol vak, süket, 

ha kétkednek benned, s bízol magadban, 

de érted az ő kétkedésüket, 

ha várni tudsz és várni sose fáradsz, 

és hazugok között se hazug a szád, 

ha gyűlölnek, s gyűlöltségtől nem áradsz, 

s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád, 

ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod, 

gondolkodol - s becsülöd a valót, 

ha a Sikert, Kudarcot bátran állod, 

s úgy nézed őket, mint két rongy csalót

ha elbírod, hogy igazad örökre 

maszlag gyanánt használják a gazok, 

s életműved, mi ott van, összetörve, 

silány anyagból építsék azok, 

ha mind amit csak nyertél, egyhalomban, 

van merszed egy kártyára tenni föl, 

s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban, 

nem is beszélsz a veszteség felől, 

ha paskolod izmod, inad a célhoz, 

és szíved is, mely nem hajdani, 

mégis kitartasz, bár mi sem acéloz, 

csak Akaratod int: „Kitartani", 

ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted, 

királyokkal jársz, s józan az eszed, 

ha ellenség, de jó barát se sérthet, 

és mindenki számol egy kicsit veled, 

ha a komor perc hatvan pillanatja

egy távfutás neked, s te futsz vígan, 

tiéd a Föld és minden, ami rajta, 

és - ami több - ember leszel, fiam. 

(Kosztolányi Dezső fordítása)