Nagy Jenciklopédia – kis magyar szótár

Életminőség őrzés-javítás/romlás-rontás

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan emberek

A földi/égi édenkertek, vagy pokoljárások

7.

Tóth Árpád

Álarcosan

Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,
A világ minden fényét s melegét
Szórva adnám.

Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.
Ibolyákkal a téli Riviérát.
Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,
Boldog órát.

De most oly nehéz. Most egy sugarat
Se tudok hazudni, se lopni.
Vergődő és fénytelen harcokon
El kell kopni.

Az Antikrisztus napjai ezek,
Csillog a világ szörnyű arany-szennye.
Röhögő senkik, balkörmű gazok
Szállnak mennybe.

S én lent vergődöm, és nem tudja más,
Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.
De légy türelmes. Jön még ideje
Szebb zenéknek.

Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet,
Váró révem, virágos menedékem.
Most álarc van rajtam, zord és hideg,
De letépem,

Vagy szelíden, míg elfutja a könny,
Öledbe hajló arcomról lemállik,
S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden
Mindhalálig.

1927.

*

Marós

Mint egy öreg,

a hordától félrevonult hím,

Aki időnként azért csak előjön,

egy gyengét megmar, majd elkotródik…

*

Hipokrita

A kisebbik rossz

A képmutató legalább hódol az erény előtt,

De mi van azzal, aki bűneivel nyíltan kérkedik?

És milyen az a kor, ahol ez már nem megvetett kivétel,

De a lassan, de biztosan elfogadott gyakorlat?

*

Rivalizáltató

Aki az édes/mostoha

gyerekeit versenyezteti:

Licitáljanak, hogy

ki szereti őt jobban, legjobban

És ilyenkor persze

a hízelgők nyerik el a pálmát,

Száműzött/kitagadott lesz az,

ki nem szavakkal ömleng

(de amikor éles próbahelyzet van,

csak őrá számíthat…)

*

Érdemelv

Aki csak azt

és annyira szeret,

Aki és amennyire azt kiérdemli

Majd nagyon elcsodálkozik,

Mikor elmarad az irgalom:

Minden bűnét büntetik,

És elmarad a kegyelem,

A ki nem érdemelhető ajándék…

*

Szerénytelen

Aki egy hétig volt Indiában,

S máris egy könyvet akar írni róla

Aki egy gyorstalpaló hittanfolyam után

Már meg akarja reformálni a vallását

*

*

Ítélet

Aki senkit sem ítél meg,

És így nem is kíváncsi senki ítéletére

Aki azért nem ítél meg tettet/mulasztást,

Mert akkor ezzel azonnal magát is elítélné…

Vagy aki folyton ítélkezik, az első benyomásra,

A részletek ismerése, empatikus átgondolása nélkül

*

Kölcsönző

Aki csak annak ad kölcsön,

Aki biztos visszafizeti - zálogot is kér tőle

Vagy annak, aki biztosan nem, s így övé a zálog

(a háza, a felesége, a gyereke, a rabmunkája stb.)

*

Nyomorultak

Az igazság pedig ez:

nyomorultnak kell lennünk,

és azok is vagyunk.

Emellett a legkomolyabb bajok főforrása,

melyek az embert érik,

az ember maga:

homo hominis lupus,

az ember az embernek farkasa.

(...)

De minek

mennénk ily messze:

ötéves korban

cérnafonóba.

vagy másféle gyárba lépni

s ettől kezdve először 10, majd 12,

végre 14 óra hosszat egy nap ott ülni,

s ugyanazt a mechanikus munkát végezni -

valóban drága ár azért a gyönyörűségért,

hogy valaki lélegzetet vehet.

Pedig ez milliók sorsa

és sok más millióé cseppel sem különb.

Schopenhauer

*

*

Előszeretet

Az idegen az első

Kívülállónak lágyszívű,

de a belül állónak kemény, kő

Vagy mindenkihez egyként viszonyul,

Gyereke sem kap több figyelmet, törődést,

Mint akármelyik szomszédja, távoli rokona…

*

Versenyeztető

Szereted a feleséged,

És ezt minden nap érezteted is vele,

És azt is, hogy az előzőt meg se közelítheti

De adsz neki esélyt: naponként lepontozod,

Kiértékeled aktuális teljesítményét…

*

Önkárhoztató

Akinek az teszi pokollá az életét,

Hogy már egyedül csak ő nem tud

Saját magának megbocsátani!

Pedig ezt már minden érintett,

sőt: Isten maga is megtette,

*

Hogy

bölcselkedni annyi,

mint készülődni a halálra

"Que philosopher

c' est apprendre a mourir"

Sose tudhatjuk,

hol vár ránk a halál,

ezért várjuk inkább mi őt - mindenütt.

A szabadságra készül fel, aki felkészül a halálra.

Tanuld meg, hogyan kell meghalni,

s vége a rabságodnak.

Ha szembe mersz nézni a halállal,

leráztál minden kényszert, szolgaságot.

Semmi rossz az életben nem érhet,

ha jól megértetted, hogy

az élet elvesztése nem rossz...

Michel de Montaigne (1533-1592)

*

Spiritus rector

Ki a nagyobb bűnös?

Az elkövető, a végrehajtó bérgyilkos?

Vagy az értelmi szerző, a kiagyaló és felbujtó:

Bűnbakképző, ellenségkép-festő, mumust gyártó

*

*

Kárhoztató lélek

Még bocsánatkérés után sem tud úgy tenni,

Mintha mi sem történt volna - örökké hánytorgató

Örökké, naponta emlékszik és emlékeztet,

Nem ismeri a feledés jótékony homályát,

Ezzel a másikat, de magát is lekötözi…

*

Lefizető

A fizető „Főúr”

„Mindenki a vendégem!”

Így akarsz bevágódni, „barátokat” szerezni

Ők addig tartanak ki mellette, míg pénze tart…

Így eredeti önleértékelése csak még nagyobb lesz!

*

Meskete

Aki felnőttként

Már nem veszik komolyan a mesét,

(amik eredendően sem gyereknek szóltak)

Vagy aki még akkor is szó szerint érti azokat:

Például: életfogytiglan jó/rossz embereket lát…

*

Mentő

Élet-dologmentő

Aki csak magát menti

Az égő házból, gyerekét nem,

Vagy aki mindent mentene,

És így végül maga is odavész…

*

Bagzó

A túlfűtött/a skalpvadász

Az életcélpótló tomboló vad,

majd lefáradt csömörös szexualitás

Akit csak a hódítás izgat, a szerzés,

A megtartás-megőrzés már nem

Leginkább az erényes(nek mondott)

Lányok-asszonyok a nagyvadak…

*

Megfordító

Az eszközből célt,

A részből egészet csinálsz

A szerelmet isteníted, misztifikálod:

Ő lesz a Megváltó és Mindenható stb.

(az sem sokkal jobb, ha neki a szeretkezés

csak a gyereknemzés céljából megengedett)

*

Halálba táncoltatás

Az élettársak inkább haláltársak

Aki saját magad után a legtöbbet javadra,

Az éppen ennyit, vagy többet a károdra tehet

Egymást felemésztő, kinyuvasztó játszmák sora:

Ezek a háborús évek is minimum duplán számítanak

Pedig éppen a családi béke a hosszú élet egyik „titka”…

*

LAMENTÁLÁS

A feleség szövege este otthon

„Hát vedd már

egyszer tudomásul,

hogy éppen olyan

dolgozó ember vagyok, mint te!

Csakhogy én reggel ötkor kelek,

lerohanok kifliért és tejért,

és keltek mindenkit,

és felhozom az újságot

és reggelit adok

és uzsonnát csomagolok,

és kiszellőztetek és beágyazok,

hogy mire munkába indulok,

már alig állok a lábamon,

és ledolgozom a nyolc órát,

aztán bevásárolok, cipekedek,

főzök és mosogatok,

és sose látom a krimi elejét

de ha megkérdezem,

hogy melyik volt az áldozat,

akkor én vagyok a hülye.

Hát az is vagyok,

legalább is ti

annak néztek engem.”

Janikovszky Éva

*

Idézőjeles ember

Egy posztmodern prototípus

Aki mindig csak képletesen,

Vagy csak idézőjelekben beszél:

Vagy más szavait mondja,

Vagy mindig ironizál

Vagy csak célozgat

Stb.

*

Pató Pál úr

Aki nem kapkodja el –

sőt: addig-addig halogat,

- ej, ráérünk arra még! -

míg össze nem dől a háza,

le nem pusztul a gazdasága…

*

Helyett

Tettek helyett tettetés

Ugrás helyett ugráltatás

Csinálás helyett csináltatás

Nevetés helyett csak nevettetés

Nemzés helyett gyerekcsináltatás…

Boldogság helyett „népboldogítás”

*

Lélekhalász

A személyválogató hittérítő -

Aki csak „tiszta és rendes”

középosztálybeliek közé megy

Vagy már eleve kényelmesen

egy kis, halakkal teli

vödörben halászgat…

*

Ha…

Feltételes segítő

Aki csak családjához jó,

Idegennek, pláne ellenségnek nem segít,

Csak ha az leteszi pártja/gyülekezete hűségesküjét

*

Az ember méltóságáról (1485)

Giovanni Pico della Mirandola (1463-1494)

1.

Azért helyeztelek a világ közepébe,

hogy annál könnyebben láthasd meg azt, ami benne van.

Nem teremtettelek sem mennyei, sem földi,

sem halandó, sem halhatatlan lénynek,

úgyhogy mint saját magad szobrásza,

magad vésheted ki vonásaidat.

Állattá fajulhatsz,

de szellemed szabad akaratából

Istenhez hasonló lénnyé is

újjászülheted magad.

(Ford.: Vas István)

2.

Azt az egyet elismerem magamról

és pirulás nélkül dicsérem magam e részben,

hogy soha egyébért nem foglalkoztam filozófiával,

mint azért, hogy filozofáljak,

soha tanulmányaimból, kutatásaimból

más hasznot, más gyümölcsöt

nem reméltem, sem nem kerestem,

csak lelkem művelődését,

és az általam mindig nagyon áhított

igazság ismeretét. (...)

Maga a filozófia tanított meg arra,

hogy inkább a saját lelkiismeretemtől függjek,

mint mások ítéletétől,

s hogy ne azért gondolkozzam szüntelenül,

hogy rosszat ne halljak magamról,

hanem azért, hogy én ne mondjak,

vagy tegyek valami rosszat.

(Ford.: Kardos Tibor)

*

Világcsavargó

Aki, mint egy vándorcirkuszos

Mindig új helyen, körben lép fel,

Hogy ott megcsodálják

Amíg hat az újdonság varázsa

– a három napos „csodák”…

*

Se neki, se senkinek

Dögöljön meg a szomszéd tehene is

Ha már te elrontottad a pár- és pályaválasztásod,

Akkor „bebizonyítod”, hogy ez mindenkinél így van

Minden boldog emberi élet csak álca, illúzió stb. stb.

*

Két farkas.

Egy este az öreg cherokee indián

mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról,

ami minden emberben zajlik.

Azt mondta:

' Fiam,  a csata két farkas között zajlik,

akik mindannyiunkban ott lakoznak.

Egyikük a Rossz. -

A düh, irigység, féltékenység,

sajnálat, szánalom, kapzsiság,

erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag,

kisebbrendűség, hazugság,

hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego.

Másikuk a Jó. -

Az öröm, béke, szeretet, remény,

nyugalom, alázat, kedvesség,

jóindulat, empátia, nagylelkűség,

igazság, együttérzés és a hit. '

Az unoka elgondolkozott egy pillanatra,

majd megkérdezte nagyapját:

' És melyik farkas győz? '

Az öreg indián mosolyogva válaszolt:

' Az, amelyiket eteted. '

*

*

Bizalom-mérték

Te tényleg csak Istenben bízol –

Emberben viszont egyáltalán nem:

Nincs is olyan, akinek sokáig hátat mernél fordítani

(Vagy a kulcsot a lábtörlő alatt hagyod – ki is írod…)

*

Összbenyomás

Divatficsúr vagy szakadt, csámpás,  

Aki pazarlásnak, fölösleges luxusnak ítéli,

Hogy váltogassa a ruháit, s legyen váltócipője

*

Jótálló  

Nem állok jót magamért

Nem állok jót teérted sem

Nem állok jót a munkámért

*

Az öreg frontharcos

Aki a régi szép emlékekkel

naponta újrafényezi magát

Arra „emlékszik”, ami vágy-

álmai szerint történt volna…

*

Apróság

Aki csak mellékes

részletkérdésnek tartja,

Hogy egész nap egy kavics,

egy tüske van cipőjében

*

Pálya-

Alkalmatlan

Vezető pozíciód akarod, s meg is tartanád,

De mimózaként reagálsz bármilyen kritikára.

Mindig foci játékvezető szerettél volna lenni,

De hisztérikus dührohamot kapsz egy beszólástól…

*

Zrika

Aki focizik

És nem bírja a zrikát,

És aki minden jópofa

Ugratásra óriásit ugrik,

És begurul – dühbe gurul…

*

Nincs ingyen

Nem fizeted/sokallod az árat?

A nagyobb szabadságot akarod és élvezed,

De a vele járó növekvő felelősséget már hárítanád

Egyszerre akarsz felnőtt is lenni, gyerek is maradni…

*

Illúzió

v Illuzionista/szemfényvesztő

v Pozitív és negatív „látszatok”

v Csak a hamis illúziót rombold le

v Illúzióromboló kulisszatitkok nyitja

v „Illúzió a szerelem” – illúzió a boldogság?

v Stb.

*

Unalom

v Sőt dögunalom

v A fertőző ásítás

v Megunt ócskaságok

v Megunt, eldobott szerető

v Unaloműzés gyanánt játszó

v Megunhatatlan remekművek 

v Jaj, csak unalmas ember ne légy…

v Stb.

*

Egykezes

Az ügyesebb kezedet hátrakötik

És csak a sutábbal csinálhatsz bármit

Az öltözködéstől az íráson át a mosakodásig

Mintha a „jobb kezed” éppen béna/törött lenne

Stb.

*

Egykézés

Egy gyerek nem gyerek

Van is gyerek, meg nincs is

Ha ez az egy meghal, kihal a család

Egyet lehetetlen nem elkényeztetni

Egynek megadni mindent – csak tesót nem

Stb.

*

*

Tóth Árpád

LÉLEKTŐL LÉLEKIG

Állok az ablak mellett éjszaka,

S a mérhetetlen messzeségen át

Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd

Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,

Jött a jeges, fekete és kopár

Terek sötétjén lankadatlanul,

S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most

Hozzám talált, s szememben célhoz ért,

S boldogan hal meg, amíg rácsukom

Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a

Tudósok finom kristályműszerén,

Bús földünkkel s bús testemmel rokon

Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,

És csöndben és tűnődve figyelem,

Mily ős bút zokog a vérnek a fény,

Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,

A térbe szétszórt milljom árvaság?

S hogy össze nem találunk már soha

A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,

Mint egymástól itt a földi szivek!

A Sziriusz van tőlem távolabb

Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!

Ó, jaj, az út lélektől lélekig!

Küldözzük a szem csüggedt sugarát,

S köztünk a roppant, jeges űr lakik!