Nagy Jenciklopédia – kis magyar szótár

Életminőség őrzés-javítás/romlás-rontás

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan emberek

A földi/égi édenkertek, vagy pokoljárások

5.

Fölszedtem sátorfám...

Fölszedtem sátorfám és világnak mentem. -

Homályos sejtések munkálódtak bennem,

Hogy, ha elindulok, találok valamit,

Találok, hanem a sejtés nem mondta: mit?

Még azt sem mondta, hogy mely táj felé menjek?

Csak azt mondta: menjek, menjek, ne pihenjek.

Én e benső szónak engedelmeskedtem,

S az apai ház úgy elmaradt mögöttem,

Mint az álom a fölébredt ember mögött,

Apámhoz, anyámhoz még csak hírem se' jött.

Apám s anyám pedig búbánatba esék,

De a jó szomszédok őket fölkeresék,

S vigasztalásukra voltak ilyen formán:

"Sose búsuljanak Sándor fiok sorsán!

Ilyen istentől elrugaszkodott gyerek

Az aggódást ingyen sem érdemli meg.

Viszi, mig viheti, végre pedétiglen

Fölakasztják, amit adjon is az isten,

Mert nem vagyok mai legény a világban,

De kicsiny mását sem láttam gonoszságban."

Öreg szülőimet ekkép vigasztalák,

Szegény jó anyámmal fölfordult a világ,

Ráborúlt fejjel az ágy szélére, s ottan

Elveszett fiáért sírt szíveszakadtan.

Édesapám csak egy-két könnyet hullatott,

De azután annál többet káromkodott,

Kicifrázta, mint a szűcs a remek-bundát,

S kegyetlen haraggal im e szókat mondá:

"Hogy tiszta nevemnek ilyen foltja vagyon!

Ha föl nem akasztják, én lövöm őt agyon!"

Híre ment e szónak, hozzám is elére,

Nem is tettem lábam apám küszöbére,

Mert nagyon jól voltam én annak tudója,

Hogy igéreteit ő híven lerója.

Kedvem kerekedett beszólni sok ízben

Öregeimhez, de biz én be se' néztem,

Csak akkor, hogy már megleltem a valamit,

Megleltem, megleltem, két ország tudja: mit.

Tudnivaló dolog, hogy nem lőtt meg apám,

Mikor azután az ajtót rájok nyitám;

Oly örűlt, hogy a szíve is fájt bele,

Sohasem volt szívvel így teli kebele,

S bezeg, nem mondja most, mint egykoron tevé,

Bezeg nem mondja, hogy beszennyeztem nevét.

Hát a jó szomszédok? ők most ezt beszélik:

"Mondtam, szomszéd uram, mondtam én mindétig,

Ne bántsa a fiát, a szerencse fordul,

Derék ember válik abbul a Sándorbul!"

Petőfi Sándor

Pest, 1847. június 14 - 30.

*

Köszönetnyilvánítás

Utolsó leheletemmel is

köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam

és az értelem egy szikrája világított

az én homályos lelkemben is.

Láttam a földet, az eget, az évszakokat.

Megismertem a szerelmet,

a valóság töredékeit,

a vágyakat és a csalódásokat.

A földön éltem és lassan felderültem.

Egy napon meghalok:

s ez is milyen csodálatosan

rendjén való és egyszerű!

Történhetett velem más,

jobb, nagyszerűbb?

Nem történhetett.

Megéltem a legtöbbet

és a legnagyszerűbbet,

az emberi sorsot.

Más és jobb

nem is történhetett velem.

Márai Sándor

*

Népirtás

Vedd el a nemzet nyelvét,

s a nemzet megszűnt az lenni, ami volt:

nyom nélkül elenyészik - beleolvad,

belehal az őt környező népek tengerébe.

(Tolnai Vilmos: Halhatatlan magyar nyelv)

*

Hitehagyás

Amit erőszakkal vesznek el tőled,

Azt a szerencse forgandósága hamar visszaadhatja,

De amiről önként mondasz le, azt bajos visszaszerezni…

Istenfélelem, honismeret, családszeretet, szabad sajtó…

*

Heroikus pótcselekvés

Nem inkább komikus, mint tragikus,

Ha a hátad mögött volt az a kincs/Isten,

Amiért te többször megkerülted az egész földet?

*

Kányádi Sándor:

Isten háta mögött

üres az istálló s a jászol

idén se lesz nálunk karácsony

hiába vártok

nem jönnek a három királyok

sok dolga van a teremtőnek

mindenkivel ő sem törődhet

messzi a csillag

mindenüvé nem világíthat

megértjük persze mit tehetnénk

de olyan sötétek az esték

s a szeretetnek

hiánya nagyon dideregtet

előrelátó vagy de mégis

nézz uram a hátad mögé is

ott is lakoznak

s örülnének a mosolyodnak

*

Protekció

Avagy az iskolai kivételezés…

Az egyik vizsgázónak elég annyit tudnia,

hogy körülbelül melyek évezredben élt Rákóczi,

a másiknak név szerint kell felsorolnia a kurucokat…

*

Veremben

Beleestél a verembe,

De fel se fogod, hogy hol vagy,

Vagy megpróbálod lakályossá tenni,

Vagy megmagyarázod, hogy ez a te sorsod,

Vagy mindenkit be akarsz oda csalogatni

Vagy mindenkit utálsz, aki kint van,

Vagy rosszul kérsz-követelsz segítséget,

Vagy berántod magadhoz, kezébe harapsz…

*

Őrült

"Az őrültség nem más,

mint ugyanazt tenni újra és újra,

és várni, hogy az eredmény más legyen."

(Albert Einstein)

*

Hülye

"Mindenki egy zseni.

De ha egy halat az alapján ítélsz meg,

hogy milyenek a képességei a fára mászáshoz,

abban a hitben élheti le az egész életét, hogy hülye."

(Albert Einstein)

*

*

Rövid Ima

A bujaság leküzdéséért...

Ne engedd, hogy romlásunkra legyen a test!

Építésre adtad, az élet továbbadására,

és mi megrekesztjük magunkban.

Szenteld meg, Uram, nemiségünket,

s vele adj életerős, kiegyensúlyozott, szent házasságokat.

De vedd el a testiség felelőtlenségét,

mely megöl minden szellemi szárnyalást,

minden hűséget, és áldozatot,

elveszi a lélek tartását és az akarat erejét.

Óvj meg a rejtett vonzalmaktól,

az álcázott szeretetektől és barátságoktól,

a palástolt érdeklődésektől és szolgálatoktól,

mik kétszínűekké és hazugokká tesznek bennünket.

Hasítson át kegyelmed villáma

a szexualitástól telített mákonyos világ buja szendergésén,

tedd függetlenné lelkünket édes mérgétől!

Te mondtad:

„Embernél ez lehetetlen!

Nem mindenki tudja felfogni ezt,

csak akinek Isten megadja.” (Mt 19,11)

Add meg nekem ezt az isteni értelmet!

(ismeretlen szerző)

*

*

Laissez faire

A lovak közé dobott gyeplő

(Csináljátok, ahogy tudjátok,

Én nem avatkozom már közbe)

A mereven tekintélyelvű,

Ún. autokratikus vezetés csődje után

Könnyen esünk ebbe a másik rossz végletbe…

*

Megtizedelés

A katonai fegyelem erősítésének módja

Vagy a kollektív büntetés egyik formája,

(ha pl. nem adja ki egy civil falu a partizánt)

Avagy hogyan gyakoroljunk elrettentő hatást.

*

Justizmord

Halálbüntetés téves bírói ítélet alapján.

Súlyos bírói tévedés a vádlott rovására;

ártatlannak bizonyuló ember elítélése.

(tévedés: feltételezve a jóhiszeműséget)

A halottat már nem lehet feltámasztani

*

Anya, apa

csak így ne

nevezzetek el:

Am Erika

Bac Ilus

Bekre Pál

Beviz Elek

Budipa Piroska

Cicz Imre

Citad Ella

Csecs Emőke

Dil Emma

Eszte Lenke

Fá Zoltán

Fejet Lenke

Feles Elek

Füty Imre

Git Áron

Har Mónika

Heu Réka

Hü Jenő

Kala Pál

Kandisz Nóra

Kasza Blanka

Kér Ede

Kispál Inka

Körm Ödön

Kukor Ica

Külö Nóra

Major Anna

Meg Győző

Mortad Ella

Nyomo Réka

Pár Zoltán

Para Zita

Patta Nóra

Pofá Zoltán

Pop Simon

Remek Elek

Szalmon Ella

Tank Aranka

Techno Kolos

Trab Antal

Trap Pista

Ultra Viola

Vak Cina

Vég Béla

Veg Eta

Vincs Eszter

Virra Dóra

Zsíros B. Ödön

*

Ideális viszonyok…

Mire mindent tökéletesre beállítanál,

A székedet és az asztalt, a monitort, a klaviatúrát,

A fényviszonyokat, a háttér hangulat zenét, és a többit,

A kávét, a pipát, a betűtípust-méretet, a tipográfiát stb.,

Addigra már el is felejted, hogy mit akartál bepötyögni…

Elszökött az illékony ihlet kegyelmi állapota…

(s ezt ráfogod a „transzállapotodból”

kizökkentő kutyaugatásra)

*

Csempészáru

Amit éppen nem lehet kapni

Amit nálunk csak drágán árulnak

Amit amúgy – nagyon - megvámolnának

Amit nálunk tilt a törvény árulni/fogyasztani

(s az emberi lelemények a ~ elrejtésére, álcázására)

*

A nyuggerezés

a bűnbakképzés

ismert lélektana alapján

és logikája mentén alakult ki.

Egy társadalmi csoport,

ami elég nagy ahhoz,

hogy szem előtt legyen,

és kellemetlen is tud lenni

a többi csoport számára,

viszont gyenge ahhoz,

hogy ténylegesen megvédje magát,

ideális bűnbak.

A nagyvállalkozók, médiacézárok

vagy épp a bankárok

túl távoliak, elérhetetlenek és erősek.

Nem botlunk beléjük minden nap.

Az olyan elvont fogalmakról,

mint „nemzetközi nagytőke”

meg már ne is beszéljünk.

A nyugger azonban ott idegesít

a buszon, metrón, villamoson, utcán,

boltban, orvosnál, hivatalban.

Lényegében ugyanezért

jobb a cigány a zsidónál,

a zsidó meg a szabadkőművesnél

egy széljobber számára.

De hasonló a szerepe a politikusnak is

az össztársadalom számára:

ő a köpőcsésze, rá lehet fröcsögni.

Ő az, aki elviszi a balhét.

Ezért alkalmazzák, ezért fizetik,

szemben a mögötte álló nagytőkéssel.

A nyuggert viszont

nem fizetik ezért, csak felhasználják erre.

*

Szakítás

Miből készült az anyag,

melyet elszakítanak az emberek,

mikor "szakítanak"?

A magyar nyelv szavai

pontosak, érzékletesek;

belső és jelképes értelmükre

érdemes mindig odafigyelni;

tehát; két ember elválik egymástól,

"szakítanak",

s e pillanatokban csakugyan elszakad

valamilyen finom huzal, fonál,

érzésből, vonzalomból,

ingerből, kíváncsiságból,

szomorúságból, vágyból szőtt... asztrálszövet,

mely eddig együtt tartotta őket.

Elszakadt, mert szakítottak,

s most már nem tartja őket...

Valahogy így szakadt el a Föld a Naptól,

a Gondolat az Érzéstől

s a végén Jancsi, Juliskától.

Most bámulnak az égre,

s azt hiszik, a szakítás magányügy.

De ilyenkor a világűrben is történik valami.

Márai Sándor

*

A pénzbehajtó

Klasszikus bohózat.

https://www.youtube.com/watch?v=gGibVf1vvY4

*

Sztárcsináló

Négy, öt, hat…

https://www.youtube.com/watch?v=K6ImmCxakxo

*

Buzulás

A fele – se – tréfa

A homoszexualitás vicc…

Ezt sokáig üldözték, tiltották,

majd megengedték, szinte már támogatják,

azt is megéljük majd, hogy lassan kötelező lesz…

*

Rossz evés

Nem tudod, mit eszel

Versenyezve kell falnod

Megtömnek, mint egy libát

Levágtad az aranyat tojó tyúkot

Ha te eszel, nem jut a gyereknek

Kinézik a szádból a falatokat

Gyanakodhatsz, lehet: megmérgeznek

Lökdösnek és rángatják alólad a széket

Beleköpnek a levesedbe

Csizma van az asztalon

Elsózott, odakozmált az étel

Ugyanazt eszed már hetek óta

Nem tudod, hogy mennyi lesz majd a számla

Nem hívott vendég, szegény rokon vagy

Azt kapod, amit az urak meghagynak

Mindenből kapsz, de moslék formájában

Megromlott nyáron a húsleves és bűzlik

Jéghidegben nyalogathatod a fagyott krumplit

Csak a kedvenced eheted minden nap, éveken át

Azt kapod, amit legjobban utálsz, azt is elsózva

Rajtad gyakorol egy kezdő rossz háziasszony

Stb. stb.

*

Nem értem

Nem értem jól

Nem magyarul beszél

Nem értek idegen nyelven

Nem értek a szaktárgyhoz

Túl modern nekem ez a költő

Túl sok idegen szót használsz

Tolvajnyelven beszél – argóban

Stb.

*

Nem

hallom jól

Rosszul artikulálsz

Túl messze vagy tőlem

Nagy az alapzaj, süvít a szél

Dadogsz, hadarsz, motyogsz

Be van dugva mindkét fülem

Mintha operaáriát énekelnél…

Stb.

*

Arról, hogy

a szívek összetörnek 

De pontosan úgy, mint a dalokban,

melyeket a kávéházi chanson-énekesnők énekelnek.

S a dalok tanulsága mindig annyi,

hogy az összetört szíveket

nem lehet többé eggyé ragasztani. 

Az életben is ennyi a tanulság.

Ha egy ember egyszer bizalommal,

föltétlen érzésekkel közeledett valakihez,

s érzéseit megsértették, "szívét összetörték",

soha többé nem tud igazi bizalmat,

feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt.

Nincs érzékenyebb anyag a földön,

mint az emberi anyag.

Képtelen arra, hogy elfeledjen egy sértést,

mellyel lelkét vagy érzéseit illették.

S bármiféle baráti vagy szerelmi találkozást

hoz is még számára az élet,

gyanakvó marad,

minden kapcsolat torz és gonosz

játékalkalom lesz számára,

örökké bosszút akar.

Ilyen az ember.

Vigyázz, ha ilyen

megsértett szívűekkel állasz szemközt:

nem tudod őket megengesztelni.

S nincs az a türelem, bölcsesség,

nagylelkűség, szenvedély,

mely az ilyen csalódott szíveket nyugtatni tudja. 

Márai Sándor

*

SAJNÁLOM SZEGÉNYT

1. Sajnálom szegényt, a következőt,

Miattad fogom büntetni őt,

Nem leszek gonosz, csak könyörtelen,

Csak annyira komisz, mint te vagy velem.

2. Sajnálom szegényt, ki előttem áll,

Eljátszott mindent előre már,

Nem hiszem soha egy szavát sem el,

Csalódni elég volt egyszer.

R. Kár volt így hazudni,

Volt egy tisztább út is,

Kár volt így hazudni,

Megtettem volna úgyis.

3. Sajnálom szegényt, a következőt,

Miattad fogom büntetni őt,

Naponta rajongva jöhet felém,

Csak téged akarlak én.

*

Lovas Róbert - Szenes Iván szerzeménye

(Egy rádió krimi,

„Gyilkosság a sztriptíz bárban” betétdala volt.)

https://www.youtube.com/watch?v=Q3SDCsp2AJo&feature=kp

*

Arányérzék

Sótlan-elsózott étel

Legyetek a Föld sója!

Keserű vagy túl édes kávé

Kevés, elég, sok zsír a kenyéren

Mennyi só, bors, paprika kell az ételbe/életbe

Humor és játék nélküli élet -  frivol életművészkedés

*

Vét – vétek – vétség

Nem vét kevesebbet, a ki sokkal vét.

A ki vétett, pirul.

Ha mennyit vétünk, annyit mennykövezne,

a tágas égben egy mennykő sem lenne.

Sokakat senki sem emlegetne, ha nem vétettek volna.

Senki sincs vétek nélkül.

Első vétek bocsánatot érdemel.

Latin: Venia primum experienti.

Sok a vétek, hol sok a törvény.

Lélekre aszott vétket nehéz levakarni.

Mi egynek vétek, másnak sem erkölcs.

A kis vétek otthon tömérdek nagy ott kinn.

Minden vétek talál magának mentséget.

Nem vétek, a mi bemegy, hanem a mi kijő.

Maga vétkét másra tolja.

*

Égnek áll a hajam

Feláll az ember hajaszála.

Azaz borzasztó, irtóztató.

Például:

feláll az ember hajaszála,

midőn olvassa, minő kegyetlenséggel folyt

a két szomszéd nép közt egymás marczonglása.

E.J.

*

Új házasság

Az özvegy Kohn-né panaszkodik a rabbinak,

hogy nagyon egyedül érzi magát.

Azt mondja a rabbi:

- Menj újra férjhez!

Ajánlok egy nagyon rendes zsidó férfit,

aki nem iszik, nem dohányzik, nem kártyázik...

- Na jó, de akkor mit fogok én megtiltani neki?

*

Kölcsön

Régi kölcsön sem ajándék.

Ne kérd kölcsön, a mit otthon találsz.

Kölcsönt kölcsönnel. /kölcsönért.

Nem kér kölcsön

Egy két kölcsönért nem megy a szomszédba.

Nincs rosszabb, mint a kölcsön.

Ha ellenséget akarsz szerezni, adj kölcsön.

*

Kölcsön

Kohn kölcsön akar kérni Grüntől:

- Barátom, tudsz nekem adni egy ezrest?

- Hisz' nincs is nálam 1000 forint, csak 800. 

- Nem baj, a maradék 200-at majd később megadod.

*

Kezes

Kezes, fizess.

Kezes fizess, vagy ügess.

Ha veszni akarsz, légy kezes másért.

Légy kezes másért, ha veszned kell.

Ha veszni akarsz, vállalj kezességet.

Légy kezes másért és a kötél a nyakadban van.

Ott hagyta az ágyban a kezest. (Belecsúnyított.)

*

SZOMORÚ ÉJ

Éjfél lesz, és én mégsem alhatom,

Mert gondomat el nem altathatom.

Mi fog történni vélem s a hazával?

E kettős kérdés tépi lelkemet.

Ah, nem érem be a magam bajával,

Még te is gyötresz, hazaszeretet!

Ez hát a költő sorsa, mindig ez,

Hogy örök vészű tengeren evez?

S mit ér, ha őt a haragos habokból

Mentő sajkával partra is tevék,

Ha itt az bántja, hogy mi lesz azokból,

Kik ott maradtak a hajóba’ még?

Apám, apám, mért is taníttatál,

Miért az eke mellett nem hagyál?

A könyvet szép, de csalfa tündér lakja;

Ha fölnyitod, megkapja szívedet,

És fölvisz a legragyogóbb csillagra,

De le nem hoz... a magasból levet.

Inkább a napba, mint a könyvbe nézz.

A napvilágtól szemed fénye vész.

Nem így a könyvvel; oly világ van ebben,

Mely erősíti még szemeidet,

S közel hoz mindent... s minden vajmi szebben

Tünik föl, hogyha távol nézheted.

Miért tanultam? mért nem maradék

Földmívelő, aminek szánt az ég?

Nem tölteném most kínos virrasztással

A végtelenbe nyúló éjszakát;

Lelkem fölött az álom víg dallással

Madár módjára ringatná magát.

Volnék földmíves, vagy volnék juhász!

Ki messze, kint a pusztákon tanyáz,

S mig ellegelget kolompolva nyája,

Ő hűs bokorba vészi bé magát,

S nem hallja senki sem, úgy fujdogálja

Saját kedvéért a kis furulyát.

Vasárnap tisztát venni hazajár,

Hol a szerelmes lyányka várja már.

A lyányka jó, friss, szereti a dolgot,

S oly szép, mint a megszületett tavasz;

Csókot kap és ád a juhász, s ő boldog,

Hiszi tehát, hogy a világ is az.

Pest, 1847. január