Koháry István
Elmúlik világban minden hivságok hivsága
Elfolynak, s elmúlnak, sietve elfutnak üdők járásokban, láthatjuk, s tudhatjuk, mivelhogy fogyatjuk éltünket azokban, melegrül hidegre s hidegrül melegre jutnak forgásokban.
Vig tavasz miképpen tél. ősz, nyár, akképpen szokot búcsút venni, Lassanként, óránként, naponként s hetenként tűlünk eltávozni, Így szintén embernek, sorsa akárkinek el szokott változni.
Kegyes iffiúság, friss öröm, vigasság hamar elbúcsúzik, Világunk s virágunk s kedvelt múlatságunk könnyen eltávozik, Jajszóra, sok búra, gondokra s bánatra elégszer változik.
Leesnek s elvesznek, szédülést szenvednek, kik magosra hágnak, Azkiknek uraság dolgok s majd bolondság, táskát forgathatnak, Gazdagok s nagyurak, volt kiknek kővárak, olykor koldulhatnak.
Mulatnak, vígadnak, ugrálnak s tombolnak, kik eztet nem hiszik, Istent is megbántva, semmitül nem tartva az bűnt tetten teszik, Nagy vígan s tréfában indulnak pokolban, s eszekben sem veszik.
De eljön az óra, s ezeknek ostora érkezik fejekre, Elhűlnek, s hevülnek, epednek, törődnek, s kerülnek veszélyre, Nyavalyás fájdalom s örök aggodalom jönni fog szívekre.
Hajlandó, jól tudom, én is nem tagadom, ember az gonoszra, Ismerem magamat, nem kérem társomat tanúbizonyságra, Világ mert vezeti, s majd ugyan kénteti maga hivságára.
Széditi, s bóditja elménket, s vakitja, kelletvén hivságát, Akarnám s kévánnám, ne tudnám s ne látnám szörnyű gonoszságát, Gyűlölnöm, kerülnöm s meggyőznöm, elűznöm minden hamisságát.
Oh édes Istenem, légy nékem mindenem, s nyújtsad irgalmadat, Kiáltom, s ohajtom, valamég nem látom kévánt áldásodat, Hozzám elérkező, szívemben férkező te szent malasztodat.
Istenem, szeretlek, s egyedül kedvellek tégedet szívemben, Vesd reám szemeidet, s adjad kegyelmedet mostani ügyemben, Szenvedjek békével s tűrő csendes szível én sok ínségemben.
A te szent Fiadért s örök jóvoltodért hallgasd meg kérésem, Gyümölcsét vehesse, s áldásod nyerhesse keresztviselésem, Az te országodban s örök boldogságban légyen bémenésem.
Forrása: RMKT XVII, 16., kiad. S. Sárdi Margit, 28. sz. A sorok kezdőbetűi összeolvasva a címet adják ki.
Tartalom Keserves rabságban szerzett versek Üdőnk múlatására ... verseinket koholjuk A szerencse forgandó voltárúl Vasamnak csörgése... Fölyhők szakadása s tenger áradása... Most mások örömben... Mi édes hazánknak... Elméje embernek nem nyugszik... Valaki Istenben bízik, az soha meg nem csalatik Embernek ételében mértékletesnek kell lenni Valaki kardot köt oldalára, vasat várhat az lábára Az lobogó tűznek... Amivel kéntelenek vagyunk, örömest s jószívvel cselekedjük Nyúlászat, vadászat... Elmúlik világban minden hívságok hívsága Az ezerhatszázban... Rabságban heverve ... koholt versek Jobb részét kenyeremnek... Ez világot senki által nem élte... A meggyükerezett rabságos bánatnak ... elterjedett ágain kinőtt fűzfa versek A Kegyes Olvasóhoz Vasban vert rabnak bús elmével, fáradva versekben vett sétálása
|