Királyok 1. könyve 3. fejezet
16. Abban az időben jött a királyhoz két parázna
asszony, és megálla ő előtte.
17. És monda az egyik asszony: Kérlek uram, én és ez
az asszony egy házban laktunk, és szültem ő nála
abban a házban.
18. És harmadnappal az én szülésem után, ez az
asszony is szült, és együtt valánk, senki idegen nem
volt velünk a házban, hanem csak mi ketten valánk
abban a házban.
19. És ennek az asszonynak éjszaka meghalt a fia:
mert ráfeküdt.
20. És felkelt éjfélkor, és elvitte az én fiamat
mellőlem, mert a te szolgálóleányod aludt, és azt
maga mellé fekteté, míg az ő meghalt fiát én mellém
fektette.
21. Mikor pedig hajnalban felkeltem, hogy
megszoptassam az én fiamat: íme, megholt; de reggel
jól megnézegetvén, látám, hogy az nem az én fiam, a
kit én szültem.
22. Monda pedig a másik asszony: Nem úgy van, az
én fiam az, a ki él, a te fiad pedig az, a ki meghalt.
Amaz viszont monda: Nem, hanem a te fiad az, a ki
meghalt, és az én fiam az, a ki él. És ekképen
versengettek a király előtt.
23. Akkor monda a király: Ez azt mondja: Ez az én
fiam, a ki él, és a te fiad az, a ki meghalt; amaz meg
ezt mondja: Semmiképen nem, hanem a te fiad az, a
ki meghalt, és az én fiam az, a ki él.
24. És monda a király: Hozzatok nékem kardot! És
mikor oda hozák a kardot a király elé,
25. Monda a király: Vágjátok két részre az eleven
gyermeket, és adjátok az egyik részt egyiknek, a
másikat pedig a másiknak.
26. Ekkor monda az az asszony, a kié vala az élő
gyermek, a királynak, mert megindult szíve
gyermekén: Kérlek, uram, adjátok néki az élő
gyermeket, és ne öljétek meg őt. A másik pedig azt
mondja vala. Se enyim, se tied ne legyen; vágjátok
ketté.
27. Akkor felele a király, és monda: Adjátok amannak
az élő gyermeket, és meg ne öljétek azt, mert az az ő
anyja.
28. És mikor hallotta az egész Izrael ezt az ítéletet, a
melyet tett vala a király, félék a királynak orcáját,
mert látták, hogy Isten bölcsesége van az ő szívében
az ítélettételre.
