Nagy Olga

A GÖMBÖCFIÚ

Erdélyi cigány mesék

Vekerdi József fordítása

Terebess Kiadó, Budapest, 2002

TARTALOM

A gömböcfiú
Világ bölcse
Terenyevárosi mese
Taliga király
Galamb-leány
Az ördögkirály lánya
A lusta lány
János és Rózsa
Jegyzetek
A gyűjtő vallomása...

SZÖGKIRÁLY

Cigány mesék

Sáfár Sándor gyűjtését feldolgozta Jékely Zoltán

TARTALOM

SZÖGKIRÁLY
CSUDATARISZNYA
NÉGY CIGÁNYLEGÉNY MESTERSÉGÉNEK HASZNA
A KIRÁLYFI, AKI AZ EGÉSZ VILÁGON LÉTEZETT
ÁRPÁD KIRÁLY HÁROM IKERFIA
ÉJFÉL, ESTE ÉS HAJNAL
HOGY LETT A SZEGÉNY LAJOSBÓL KIRÁLY?
BORSSZEM JANKÓ
BETYÁR VOLT-E CIGÁNY JÓSKA?
A VASEREJŰ MÓGA
ZÖLD MARCI, ERŐS ZÓGA

Szénégető Jóska meséje
                       ----------------------


Jó estét, cigányok, szerencsét nektek! Ha mesét kértetek tőlem akkor
el mondok nektek egy vagányat.

Volt, honnét nem volt, hetedhét ország ellen, a tüzes tengereken
is túl, még azon is túl, amikor a világ kezdődött, volt egy szegény
cigány. Annak a szegény embernek volt három fia. De az a szegény
cigány szénnel foglalkozott, szenet égetett. De nagyon sok kecskéje
volt neki. És ment ki, mert volt neki... úgy hívták, hogy Szénégető
Jóska. És volt egy kis kaszálója. De hát minden tizenkét órában
lelopták azt a kaszálót, úgyhogy a fiai nem tudták reggel a kecskéket
megetetni, mikor kihajtották őket.

És így szól hozzá a legidősebb fiú:

- Tata! Ki megyek én este, meglesem, hogy ki lopja le, és ki legelteti
le azt a kis kaszálót, hogy reggel nem tudjuk kihajtani, megetetni a
kecskéket.

És kimegy a fiú, a legidősebb fiú, és álom száll rá, és azt mondja
úgy tíz óra körül: "Lám, istenem! Kijövök erre a kaszálóra a többi
cigány fiúnak meg mindnek van szeretője, szerelmeskednek táncolnak,
ezt csinálják, én meg itt vagyok ebben a határban! De fogom magam már,
és elmegyek!"

De hát az apja meg mondta, hogy hát:

- Ha nem vigyázol rájuk, be ne tedd a házba a lábad, mert karóba verem
a fejed!

Hát az meg persze elment a cigány lányokhoz. Kitáncolta magát, táncolt,
énekelt, és mit nem csinált még.

És megy haza reggel, és kérdi tőle az apja:

- No, fiam, nagy a világ, fogd magad, és eridj, mert belőled soha nem
lesz semmi!

Ő meg fogja magát, nyakába veszi a világot, és elmegy. Jön a második
éjszaka, és a középső fiú is úgy járt, mint az első, a legidősebb. Ő
is elment.

Hát a legkisebb, a Jóska - Szénégető Jóskának hívták az apja neve után
- így szól az apjához:

- No, tata, most én megyek, majd én vigyázok rá!

De hát ő is csak úgy járt. "No lám, istenem, a fiatal legénykék mind a
lányoknál vannak, sétálnak, beszélgetnek, táncolnak, énekelnek. Én meg
itt legyek? Elmegyek a cigányok közé, és táncolok mondja - a lányokkal
- mondja -, kitáncolom magam - mondja -, és mindjárt jó lesz!" És
fogja magát. "Istenem! Engem is hogy elkerget majd az apám a háztól,
elkerget engem is! Nyakamba veszem a világot, és elmegyek!"

És fogja magát Szénégető Jóska, és elindul a nagyvilágba. Ahogy megy a
nagyvilágban, és megy, megy, megy hegyeken, erdőn, vízen, árkon-bokron
át, és nagyon sokat megy. Számtalan napig ment, és talál egy nagy
kősziklát. És mit lát, hogy valami fénylik, csillog a szemébe. "Édes
istenem, teljesüljön minden akaratod! Én még ilyet, amióta megvagyok,
sohase láttam!" És megy, és fölvesz egy darabot, és beteszi a
gatyakorcába. És továbbindul. Nem is megy sokat - dehát milyen a
cigány, fiúk -, azon az első reggelen jókor, ahogy egy kocsmát lát,
odamegy, hogy igyon egy kis pálinkát. És látja, hogy a kocsma nyitva
van, és bemegy oda az a Szénégető Jóska. Fiatal legény volt, úgy
tizenhat-tizenhét éves lehetett. És bemegy.

- Adjon isten jó reggelt! Idehallgass - mondja -, áldjon meg téged
az isten, te kocsmáros! - mondja. - Nincs - mondja - pénzem, hogy
fizessek neked - mondja -, hanem - mondja - adj három centi pálinkát -
mondja -, ledolgozom nálad - mondja -, dolgozom neked - mondja -, vagy
pedig fogadj föl engem szolgának!

- No - mondja -, éppen jó helyen jársz - mondja -, hát itt semmi más
nincs - mondja -, csak - mondja - ha részeg parasztok vannak itt -
mondja -, és hánynak, feltakarítasz utánuk - mondja -, és - mondja -
ehetsz, ihatsz - mondja -, egyéb dolgod nem lesz!

- Nahát, rendben - mondja -, csak adj egy kis pálinkát! Hát persze,
hogy az a fényes kő - már bocsánat - a gatyakorcában volt neki.

És hová teszi a Jóskát, hová nem, az istállóba, az ólba, oda teszi be,
csinál neki egy kis helyet, és megvan ott az a Szénégető Jóska. Egy
nap, két nap, három nap - ott van a Jóska. Fogja azt a fényes követ,
és a fekhelye szélére teszi, hogy az fényesítsen, az csináljon neki
világosságot.

És a kocsmáros meg biboldó volt, zsidó volt. Odaszól most a pincérnek:

- Hé, pincér! - mondja. - Mi lehet annál a Jóskánál - mondja -, már
ott van - mondja - három-négy napja - mondja -, három-négy éjszakája
alszik - mondja -, soha - mondja - petróleumot nem kér, világosságot
nem kér - mondja -, mi lehet? Hát abban a sötétségben - mondja -
vetkőzik le - mondja -, kel föl - mondja -, és meg tud lenni ott?

És fogja magát a pincér, fiúk, és megy, és meglesi most a Szénégető
Jóskát. És benéz a nyíláson - az ólajtón ugye van nyílás, ugye nem úgy
van, mint a házajtón, hogy nincs rajta nyílás, hanem ugye van nyílás
-, és benéz, és látja, hogy tiszta világosság van az ólban.

És bemegy, és nem mond semmit a kocsmárosnak, hanem így szól:

- Nem láttam semmit - mondja -, hallom, hogy horkol, alszik - mondja -
a Jóska.

- Na jól van, hát majd én holnap.

És fogja magát negyedik nap reggel, és bemegy. Hát ugye szombat este
volt, úgyhogy a legények, a parasztok mind ettek, ittak, berúgtak, és
ugye nagyon sok nép volt, volt, amelyik hányt ott. Megy reggel, hogy
kitakarítson.

És megy a király. Mikor belép a király, hát ugye látja, hogy fényes
ruhában van, a fején korona, karddal, kesztyűben, és bemegy a király,
a kocsmáros meg mindjárt köszön neki, és meghajol előtte:

- Felséges királyom, mit parancsolsz? Tessék, konyakot, Hubertust
parancsolsz, vagy mit kívánsz inni?

Mondja a király:

- Egy fél konyakot kérek!

És ad neki egy fél konyakot.

A Jóska meg persze söpröget, és ugye fölfigyel erre a beszédre a
Jóska, fiúk, hogy 'egy fél konyakot'. Hát ő egyáltalán nem tudta, mi
az a konyak, csak az erős pálinkát itta, a büdös pálinkát, szilvát,
barackot, hát ilyen pálinkát ivott, nem hogy konyakot, hát sohasem
hallott konyakról, hogy milyen az. Mert tizenhét éves volt, már benne
volt a korban, fiatalember volt már a Jóska.

És megy el a király, elköszön, és kikíséri őt a kocsmáros. Hát ugye a
nadrágból, a gatyájából kilátszott az az izé, a fényes kő, mert nem
tudta, hogy mi van.

És észreveszi a kocsmáros.

- Jóska, gyere csak ide!

És odamegy Jóska.

És mondja:

- Mi az ott?

- Az? - mondja. - Hogy mi az? Hm: Hogy az mi? Hát nem látod - mondja
-, hogy mi az?!

- Látom én, Jóska, hogy mi az. Add el nekem!

- Eladjam neked? Hát mennyit adsz érte?

- Hát, Jóska, mennyit kérsz?

- Hát mennyit adsz? - mondja. - Hát én annyit kérhetek, amennyit bírok
- mondja -, hát te tudod, hogy mennyit adsz nekem érte!

- Hát, Jóska - mondja -, adok érte - abban a világban, fiúk, két-háromszáz
nagy pénz volt, mert lovakat, marhákat lehetett venni száz forintért
meg nyolcvan forintért abban az időben -, hát - mondja - adok neked
háromszáz forintot.

Hát, mondja, gondolja magában: "Ha háromszázat megér, megér az még
ötszáz forintot is!"

- De hát idehallgass! - mondja. - Legyen a tiéd háromszázért mondja.
- Hozok neked még egy ilyen darabot - mondja -, de akkor csináltass
nekem egy olyan ruhát - mondja -, amilyen azon az emberen volt -
mondja -, aki bejött ide! - mondja.

- No, Jóska, verjen meg engem a jóisten, ha nem csináltatom meg neked
- mondja -, de hozzál még egy olyan darabot!

És ad neki háromszáz forintot, kifizeti.

De hiszen örül is ám a Jóska a háromszáz forintnak. Hát gazdag már a
Jóska, csak nem tudta ugye a pénzt értékelni, mert nem tudta, hogy az
a fényes kő arany, mert az arany volt!

Nem is megy messzi, megy is arra a hegyre, és fölvesz megint egy
darabot, és beteszi megint a gatyakorcába.

És ezt is megnézi a kocsmáros.

De ugye úgy van, hogy a Jóska analfabéta nem tud olvasni, írni. És
odaadja most neki az aranyat, a kocsmárosnak.

Az meg mondja neki:

- No, idehallgass, Jóska! Gyere a szabóhoz, és csináltatok neked fiam,
édes fiam, olyan ruhát.

Mert ugye már nagyobb, több kincset adott a kocsmárosnak mint amennyi
a kocsmárosnak volt, mert többet ért az a két darab arany a kocsmáros
egész birodalmánál, az összes vagyonánál, az a két darab arany. És
bizony, ugyanolyan királyruhát, kardot csináltat a Jóskának.

És eszébe jut Jóskának:

- Idehallgass - mondja -, esetleg - mondja - nekem vagányabb koronát
csináltass - mondja -, hogy több olyan izé legyen rajta! (Bocsássatok
meg, fiúk, de egy kicsit megfáztam, nem nagyon tudok beszélni,
bocsássatok meg, mert egy kicsit meg vagyok fázva!) És fogja magát,
fiúk, és csináltat neki - az a király ötországos király volt -, a
Jóskából meg hétországos királyt csinál.

Mondja neki most a kocsmáros, a Jóskának:

- No, idehallgass - mondja -, Jóska! Vasárnap reggel - mondja - öltözz
fel - mondja -, és menj - mondja - a városba, indulj a templomba! A
király is akkor fog menni - mondja - a lányával. Van neki - mondja -
egy lánya - mondja -, egy tizennyolc éves - mondja -, el intézem, hogy
vedd feleségül.

- Ahaj, te kocsmáros! Ha a lány mellé feküdhetnék! Áldjon meg az
isten, hát király lenne belőlem - mondja -, király lennék! - mondja. -
Csak a jóisten tudja, milyen ember válna belőlem - mondja -, ha együtt
élnék a király lányával - mondja -, hát talán - mondja - még a szívem
is megszakadna - mondja - a nagy örömtől! Az apám meg, ha megtudná,
hát azt se tudná, hová legyen! - mondja.

- No - mondja -, figyelj csak rám! Van még neked abból? Hát, gondolja
Jóska: "Istenem, azt nem mondhatom, hogy sok van - mondja -, mert
isten tudja, hogy mi lehet az - mondja -, amikor még azt is csináltat
nekem érte, azért a fényes kőért!" És mondja:

- Nincsen sok. Van még egy kis darab.

- No, Jóska, ha elhozod - mondja -, még szebb ruhát csináltatok neked,
és elintézem, hogy hát vedd feleségül - mondja - a királylányt!

- Na, ha így van, akkor megyek! - mondja.

(Bocsánat, cigányok, de rágyújtok egy cigarettára!)

És fogja magát most, és megy, megy vasárnap reggel az a Szénégető
Jóska. Megy a király az aranyos lányával, csillog-villog, olyan szép
az a lány, hogy a napra lehet nézni, de őrá nem! Tetszik ám a Jóskának
az a bolond lány! Szálas, derék ember volt ám, csak épp olyan karcsú,
vékony fiú volt az a Jóska!

Ahogy megy a király, ki is veszi mindjárt a kardot, húzza, a Jóska meg
összehúzza magát.

Mondja a király a lányának:

- Ahaj, édes kislányom! Megeszi ez már a gombunkat (!), megeszi ez már
az életünket! - mondja. - Nézd - mondja -, még csak nem is fogadja -
mondja -, hiába köszönök neki - mondja -, nem fogadja!

Amaz meg megy, hová ül le, hová nem, a király székébe ül a templomban
a Jóska!

Mondja a lányának:

- Nézd, lányom, elfoglalta a székemet!

Megfordul a Piros király, és kimegy a templomból. Mert ő ugye csak
ötországos király volt, a Jóska meg hétországos király. És elindul,
és megy haza. Ahogy megy hazafele a király, őrjöng-dühöng! Hívatja a
tizenkét tanácsadóját, hogy van egy idegen király, egy hétországos
király, aki még csak nem is fogadta a köszönését, a székébe ült le
a templomban. Ez elpusztítja, elintézi őt egykettőre!

Mondja most a kocsmáros:

- No, Jóska, mi volt?

- Hát mi lett volna, le akarta vágni a fejem a kardjával!

- Hát mit csináltál?

- Hát amikor odaért hozzám, elővette a kardot és így csinált: (a
mesélő kezével X alakban kardsuhintást utánoz). Én meg összehúztam
magam - mondja -, mert le akarta vágni a fejem.

- Oh, de bolond vagy, Jóska! Hát neked is ki kellett volna húznod a
kardod, és köszönnöd neki! És ha szóba állsz vele - mondja -, hát
az a köszönés!

- Akkor hát nem a nyakamat akarta elvágni?

- Nem bizony!

A király meg csak őrjöng. Emészti magát, és beszél a lányával. Mondja
a lányának, hogy:

- Édes lányom, ha eljön még az a király - mondja -, az a fiatal
király, mert nem lehet több tizenhét-tizennyolc évesnél - mondja -,
valljál neki szerelmet, édes lányom! Intézd el, semhogy elvegye a
tartományom, és elpusztítson engem - mondja - a királyságomból! -
mondja. - Valljál neki szerelmet, és hátha megszereted őt, édes
lányom!

- De, tata, hát ha szóba állna velem, hát szó nélkül nem mehetek oda
egy királyhoz, egy hétországos királyhoz, hogy hát, hát... Menjek oda
hozzá megcsókolni és megölelni?!

- Na, édes lányom - mondja -, ha hozzád szól majd - mondja -, álljál
szóba vele, és üljél mellé, húzódj feléje, hátha véletlenül, ugye
fiatal, és csak szól majd hozzád két-három szót!

- Hát megteszem, beszélgetek, majd meglátom.

És jön a vasárnap. Kiöltözik ám a Jóska! A cigány fiú bizony fekete
volt, de vagány, vékony, karcsú, és az a királyruha rajta, mikor a
nap rásütött, csak úgy csillogott az arca a feketeségtől, de vagány
volt, vékony fiú volt! És elindul, megy a templomba vasárnap reggel.

A király alig várja már, hogy meghúzzák a harangot, hogy induljon a
templomba, hogy találkozzon azzal a királlyal, az idegen királlyal.
És el indul, megy. És odaér pontosan a falu közepére, ott a Szénégető
Jóska. A király kihúzza a kardját, jelent. Amaz is kihúzza, és
mindjárt jelenti:

- Adjon isten jó napot, felséges királyom!

- Isten hozott - mondja -, látom, nagyobb vagy énnálam! - mondja.
- Mondd csak - mondja -, hogy hát milyen országból való vagy, vagy
honnan jöttél, vagy milyen fajta vagy, vagy ki vagy!

- Én - mondja - Pogácsaországból való vagyok!

És fogja magát most, és leül.

Hát ugye persze, hogy fölhívja magához a király.

És mondja most Jóska a királynak, hogy hát:

- Hát, felséges királyom, én most nem tudok fölmenni - mondja -, mert
van egy kis dolgom - mondja -, majd mához egy hétre fölmegyek hozzád.

- Na, jól van, áldjon meg az isten!

És fogja magát most, és kezet fog vele, és a lánnyal is kezet fog.
Hát a lánynak édes, szép keze volt, hát az övé meg fekete volt, nagy
tenyere volt a Jóskának, mint a cigányoknak, piszkos volt, hát nem
szerette mindig mosni. És fogja, és fogja, és valósággal, ugye nem
akarta szájon csókolni, és fogja, és megcsókolja a kezét.

És a király ránéz a lányára, és elpirul a lány, a királylány. És
elköszönnek, és hazamegy a király, amaz meg hazamegy a kocsmároshoz.

Átöltözik, hát ugye abba a ruhába, amelyikben a kocsmárosnál szokott
lenni.

Na, alig várja már Jóska, hogy jöjjön a vasárnap, hogy mehessen,
láthassa a királylányt, hogy legalább a kezét megcsókolhassa még
egyszer! Mondja a kocsmárosnak:

- Ide hallgass! - mondja. - Ez és ez van, ez és ez van már - mondja -,
meghívott engem - mondja - a király magához - mondja -, de - mondja -
mondtam, hogy hát nem megyek -- mondja -, mert dolgom van - mondja.

- Nohát menj csak föl - mondja -, mához egy hétre - mondja -, jövő
vasárnap menj föl hozzá, és ülj le az asztalhoz, és beszélgess -
mondja -, ahogy szokás! - mondja. - Közben cigányul is beszélhetsz -
mondja -, mert tudom, hogy tudsz cigányul! Közben - mondja - cigányul
is beszélgethetsz! De mit mondtál, melyik országból jöttél? Azt, hogy
Pogácsaországból?

- Pogácsaországból - mondja.

- No, hát jól van. Találjuk csak ki - mondja -, mert Pogácsaország
sehol széles e világon nincs - mondja -, mert - mondja - hiába
nézik végig az összes térképet, az összes mindenfélét - mondja -,
Pogácsaország sehol sincs - mondja. - De ha megkérdik tőled - mondja
-, mondd - mondja -, hogy azt az országot még nem fedezték föl! -
mondja. - Mert - mondja - minden, ami az ég alatt van - mondja -, az
összes térképen, a térképeken rajta van, hogy melyik ország hol van,
mert az országoknak van nevük - mondja. - Ám az a Pogácsaország -
mondja - széles e világon sehol sincs - mondja. - Én már tudom, mert
bejártam a világot - mondja neki a kocsmáros.

- Csak a jóisten - mondja - hozná már azt a vasárnapot - mondja -,
hogy megfogjam a szép kis kezét - mondja. - Amikor elhúzta tőlem -
mondja -, majdnem - mondja - megszakadt a szívem - mondja. - Ha nem
lett volna ott az apja, csak megcsókoltam volna!

- No, hát megcsókolhatod, ha hallgatsz a szóra! Nézd - mondja -,
Jóska, hogy királyt csinálok belőled azért a fényes kőért - mondja.

- Mondd meg hát - mondja -, ha már olyan sok pénzt adtál ki rá -
mondja -, hát mi az a fényes kő?

- Hát fényes kő! - mondja. - Hát - mondja -, ez egy fényes kő! -
mondja. - Amennyit adtam neked érte, annyit ér az a fényes kő.

- De mégis, mondd meg, mi az!

- Hát - mondja, magyarul mondja -, az a fényes kő arany. Akkor tehát
arany, de hát honnan tudná Jóska, hogy mi az az arany? Ugye nem tudta.
A cigányok nem tudták, mert buták voltak, abban az időben nagyon buták
voltak a cigányok. De nemcsak a cigányok, hanem nagyon sok ember buta
volt, mert nem tudták, hogy mi az az arany, mert nem volt arany, mert
nőtt az arany, ugye úgy nő az arany, fiúk, mint a kő. Úgy nő az arany!

És eljön a vasárnap reggel. Szedelőzködik a Jóska, már mosakszik, a
kocsmáros már kölnit önt rá, egyre-másra (...), ad neki mindenfélét.

És megy. Várja a Jóska, már ugrik is föl, kihúzza a kardot, elsőnek
jelent és köszön a királynak, a király meg köszön neki.

- Légy szerencsés!

- Te is, felséges királyom!

Bemennek már a templomba. A lány melléje ül, ő középen ül, az öreg
király (a másik oldalán), ő ül középen. Egyre a lány felé nyújtogatja
a kezét. A lány meg mindig megfogta a kezét, egyre húzta maga felé.

- Hát - mondja Jóska a királynak -, felséges királyom - mondja -,
nekem ez a papi beszéd - mondja - nem tetszik - mondja -, nem szeretem
- mondja. - Lenne - mondja - néhány szavam - mondja -, elmehetnénk -
mondja -, hogy beszélgethessek veled - mondja -, egy olyan helyre -
mondja -, ahol kettesben leülhetünk - mondja -, és a kedves lányod is
- mondja -, hogy beszélgethessünk!

- Kedves öcsém - mondja -, te király vagy, nagyobb ember vagy, mint én
- mondja - gyerünk hát!

És mennek. Hát ugye a királyt milyen vendéglőben fogadják, ahol
csak a csekket kell aláírni! És mennek most, megy a két király,
ugye be egy vagány kocsmába, egy szállodába, még perzsaszőnyeget is
terítenek a Jóska elé, höndörítik előtte, ahogy megy, a háta mögött
meg tekerik fölfelé! És mennek, beülnek egy vagány étterembe.

Mondja most a király:

- No, mit parancsolsz? Konyakot vagy mit?

- Hát - mondja -, felséges királyom - mondja -, én barackot iszom
- mondja -, vagy szilvapálinkát iszom - mondja -, mert az esik jól
nekem. Te mit iszol? - mondja.

- Hát engedd meg nekem, felséges királyom, a vendégem vagy! - mondja
-, hát én hívtalak meg - mondja -, hát nekem kell rendelnem!

- Te mit iszol?

- Te mit iszol? Hát a vendégem vagy!

A lányára néz a király, hogy ő is (kérlelje).

- Hát, felséges királyom, hát a vendégünk vagy! Hát úgyis feljössz
hozzánk ebédre, hát remélem! Meghívlak most ebédre, felséges királyom,
hát megebédelsz velünk együtt - mondja -, és elszórakozhatunk ott is,
vagy ha gondolod - mondja -, elmegyünk moziba vagy egy táncmulatságba
- mondja - vagy valahová.

Na, gondolja Jóska: "Ahó, istenem, ehol a szerencsém! Haj, istenem!
Valóban belémszeretett ez a kis boszorkány! - gondolja magában Jóska.
- Haj, csak egyszer rádtehetném a kezem!" - gondolja magában Jóska.
De lopva tekinget csak a lányra.

A király Jóskához beszél, de a szeme nem ott van, hanem mind csak a
lányát nézi, a lányán van a szeme!

És fogják magukat, fiúk, és megisznak ott két féldecit, a király
persze három centi konyakot iszik, ő meg bizony feleseket iszik,
megivott két felest.

- Felséges királyom, elég!

Hát ugye a Jóskának nem volt órája, nem ismerte, analfabéta volt, még
a nevét sem tudta leírni a Jóska!

És fogja magát, így szól a király:

- No, hát, felséges királyom, hát gyere el - mondja - hozzám ebédre.

A király a lányára néz.

- No, felséges királyom, én is csak ugyanazt mondom, amit a kedves
apám mondott, hát légy oly szíves - és most átkarolja Jóskát -, légy
oly szíves, gyere föl hozzánk, és ha kedved van, elmegyünk moziba vagy
színházba vagy ahová neked tetszik, ahová menni akarsz! Hát remélem, a
kedves apám majd (elenged). Ugye, tata, elengedsz minket moziba vagy
valahová, elengedsz?

- Édes lányom, hát egész nyugodtan, megebédeltek, és oda mentek, ahová
nektek tetszik, és szórakoztok!

Gondolja Jóska: "Ahaj, istenem, jól vagyunk már! Nem fogja-e levágni
a nyakamat a király, ha fölmegyek hozzá? Ha kitudódik, hogy hát ki
vagyok, vagy mi vagyok, hát elveszi az életemet, elveszi az életemet!
- gondolja magában Jóska. - Na, úgy lesz, ahogy a jóisten adja,
mindegy - már bocsánat, cigányok, de hát a mesében -, mindegy,
lefekszem a lánnyal, és aztán azt sem bánom, ha meg is ölnek vagy
bármit tesznek velem!"

Fiúk, hát a mesében van, bocsássatok meg nekem! A mesében mindenféle
beszéd előfordul, ilyen-olyan szó is van a mesében.

És megy föl most hozzá. Hát ugye hétországos király, az igazi király
meg (csak) ötországos király. És megindulnak most, a hetes kinyitja
neki a kaput, és mennek be a szakácsok, a pincérek, hát, odajönnek,
és leborulnak előtte, és nagy fogadtatásban részesítik, mint valaha,
fiúk, amikor egy másik országból Magyarországra jött valaki, és
fogadást csináltak neki, most ugyanúgy csinálták a Jóskának, a
Szénégető Jóskának.

És föl mennek, és leülnek.

Hát ugye a királyoknál nem úgy van, mint a cigányoknál, de a parasztoknál
sincs úgy, mint a királyoknál. Egy hosszú asztal van ott, fiúk, leül a
család, a tanácsadók, ez is, az is.

Hát leülnek, és enni kezdenek. Hát eszik a Jóska, vagányul eszik,
hát ahogy a cigányoknál szokás. És ugye a királyok beszélgetnek a
tanácsadókkal, beszélgetnek velük, és lassan eszegetnek beszéd közben,
a Jóska meg csak eszik, eszik.

És most fogja magát, és mondja neki az öreg király:

- Na, édes fiam, hát - mondja -, fiatalabb vagy nálam - mondja -,
remélem - mondja -, csak nagyobb, csak több országos király vagy -
mondja -, nagyobb ember vagy, mint én, de fiatalabb vagy nálam, hát
engedd meg, hogy letegezzelek.

- Felséges királyom, hát persze, hát apám lehetnél, hát én csak
tizennyolc éves vagyok - mondja -, de hát elértem, hogy hétországos
király vagyok - mondja -, hát rajtam kívül széles e világon nincs
nagyobb király, csakis én! Hát én úgy tudom, hogy én vagyok a
legnagyobb király - mondja - országban-világban!

- Hát bizony te! - mondja. - De hát hol van az a Pogácsaország?
Pogácsaország merre van? Hé, tanácsadók, tudósok, azonnal nézzétek
meg a léggömböt (!), nézzétek meg a térképeket, hogy merre van!

És fogják most magukat a tudósok, tanácsadók, és nézik, forgolódnak,
hogy majd kiesik a szemük, annyira nézik a térképeket, még egy folyót
is megvizsgálnak, hogy merre fekszik hogy nehogy véletlenül eltévesszék
a tudósok vagy a tanácsadók. És jelentik:

- Királyunk, grácia, grácia, ha vétettünk, se térképen, se földgömbön,
sehol sem találjuk azt a Pogácsaországot!

- Hát, fiam, melyik országból való vagy?

- Pogácsaországból! Felséges királyom, azt az országot még nem
fedezték föl, azt még nem tudták föltérképezni! Hát hogyan jöttem én
keresztül? Hohó! Hogy jöttem keresztül? - mondja. - Még nem volt
időm - mondja - elmondani, mert abban a tartományban is - mondja -
én uralkodom csak egyedül, és én dirigálok, mert a világon én vagyok
csak nagy király, nekem kell dirigálnom - mondja -, ott is nekem kell
dirigálnom - mondja - mindenütt! Hát, nézd meg - mondja - a könyveket,
és nézd meg a térképeket - mondja -, hogy hol van hétországos király!
Sehol széles e világon - mondja -, de én hétországos király vagyok! -
mondja. - Látod ezt a koronát?

- Látom bizony, fiam.

- Látod ezt a ruhát rajtam? Van még - mondja - ilyen ruha - monda -,
hétországos királyi ruha - mondja -, mint amilyen énnekem?

- Nincs, kedves fiam - mondja. - No, dehát jól van! Ha akarod fiam,
színházba vagy bálba, vagy ahová akarsz, menjetek csak el a lányommal!

És behívja a király a lányát:

- Édes lányom, valljál neki szerelmet! Légy azon, hogy elvegyen, édes
lányom, különben ez elveszejt bennünket, elveszejt ez bennünket! Így
van, hát hétországos király ő, édes lányom!

- Te, tata, hát nem lehet - mondja -, nem mehetek oda hozzá, és még
hogy átöleljem, hát nem mehetek, hát szégyellem magam, hát még hogy én
menjek, és én mondjam neki, hogy csókoljon meg?!

Hát ugye szégyellte magát, fiúk, hát mégiscsak, hát egy asszony csak
szégyelli azt mondani egy férfinak, hogy hát szeretlek, és gyere,
és... Hát nem lehet!

És fogja magát most - fiúk, bocsássatok meg, de a mesében vannak ilyen
szavak -, és fogja magát, és moziba indulnak. Ahogy bemennek a moziba,
hát mindjárt átkarolja a lányt Jóska, az a Szénégető Jóska átkarolja
őt, és már meg is csókolja. A lány meg húzódik feléje. Azt sem tudja,
mit csináljon, a Jóska majd eszét veszti, még a fülét is csókolgatja
a lánynak! Már azt sem tudja, nem is a filmet nézi már, hanem a lányt
fogdossa! De az asszony se másképp, a lány is egyre csak őt nézi,
csak őt nézi! Nem ám a filmet! A fiú feketeségétől fénylett a vászon,
sugárzott a feketesége, úgy fénylett, mint azok a négerek, úgy nézett
ki az a cigány fiú! Csakhogy vagány, szálas, szép fiú volt ő!

No, hát mozi után, vége volt a mozinak, hazaindulnak. Hát bizony
elmúlt már este nyolc óra.

- No, hol fogunk találkozni? Hogy lesz?

- Idehallgass! - mondja. - Te hol laksz?!

- Hát - mondja -, én nagyon messze! - mondja. - A legelső pillanatban,
mihelyst megláttalak - mondja -, már akkor - mondja -, isten a tudója
- mondja -, nagyon beléd estem! - mondja. - Meg akartam neked mondani
- mondja -, no dehát egyből hogy mondhatnám meg, hogy hát mi meg hogy!

- Nincs semmi baj, feljössz most, megmondod az apámnak, kitűzzük a
lakodalmat, hogy mikor legyen a lakodalom!

- Rendben!

- Megkérsz engem az apámtól, és megüljük a lakodalmat.

- Jól van!

És fogja magát, és föl megy.

A király alig várja már, hogy megérkezzenek, hogy beszéljen a
lányával, hogy mit mondott (...).

És megy be a lány, hogy hát mindjárt, hogy levetkőzzön. Bemegy a
király.

- No, mi van, édes lányom? Mit mondott? Beszélt veled? Kért tőled
találkát?

- Oh, tata! Hát olyan kedves, olyan aranyos, olyan édes, olyan
csendes!... Nem hiába, hogy hétországos király! - mondja. - De
meg is kérte a kezemet, megkért, hogy legyek a felesége. Neked is
megmondja majd. Te meg, tata, most már úgy intézd, hogy akkor kitűzzük
a lakodalmat!

- Lyányom, ha kell, kidoboltatom az országaimban, kihirdetem plakáton
keresztül, és huszonnégy órán belül meglesz a lakodalmad, édes lányom!
Csak szóljon nekem!

És megy, és fogja mindjárt magát, és megkínálja Jóskát a király. Hát
finom borral, rizlinggel, ami csak volt ott, fehér, még pezsgővel is,
és töltenek neki.

- No, szerencse, egészség!

- Szerencse, egészség! És fogják, és isznak.

Majd egyre csak várja az öreg király, hogy mikor mondja már neki a
Jóska, amit a lány, hogy mikor kéri meg, és mikor mondja már neki.

Egyre csak gondolja Jóska: "Istenem, nem fog velem valamit csinálni ez
a király, ha megmondom neki? Dehát elég volt az is, hogy csókolgattam
a lányt - mondja -, csinálhat velem, amit akar, ha megöl, hát megöl,
mindegy már nekem, az én életemnek!"

- Hát - mondja -, idehallgass - mondja -, felséges királyom!

- Hát ne mondd nekem, 'felséges királyom', hát szerbusz, légy
szerencsés, és azt mondd nekem: király, illetve - mondja - Sándor
vagyok!

- Hát - mondja - szerbusz, légy szerencsés, én meg Jóska vagyok! No,
hát idehallgass, Sándor, már úgy van - mondja -, megtetszett nekem
a lányod - mondja -, és én is megtetszettem a lányodnak! Mondta a
lányod, hogy elvehetem, amikor csak akarom, ha te benne vagy, én benne
vagyok - mondja -, üljük meg a lakodalmat!

- Fiam, édes fiacskám, máris adom az aláírásom, máris írom a papírt!
Írjad alá!

És fogja magát Jóska, és aláírja.

A király most viszi a szakértőkhöz azt az aláírást, hogy olvassák el.
Hát nem bírják elolvasni, csak nem bírják, hiszen azok nem betűk ugye,
hanem csak egy firkantás.

És megy a király, mondja a lányának:

- Lányom, ilyen írást, amióta élek, nem láttam! Még a szakértőim se
bírják elolvasni az aláírását!

- Tata, hát hétországos király ő! Hát mit gondolsz, ország-világ, az
egész világ az ő kezében van!

- Kedves lányom, megadta neked az isten a szerencsét, most megadta!
Lyányom, nincs tenálad boldogabb, és a kedves anyád se lesz soha
boldogabb - mondja -, most boldogok vagyunk, édes lányom! Hétországos
király vesz el téged, édes lányom! És milyen gazdag lehet?! Háromszorta
gazdagabb!

Hát valóban gazdagabb volt. Egy hegynyi aranya volt a Jóskának! Csak
nem tudták, arról égen-földön senki sem tudott! Egy hegyben volt benne
ugye, és fénylett, csillogott az a hegy. Nem tudott senki arról a
hegyről, hogy úgy nő ott az arany, mint földön a föld!

És fogja magát most, fiúk, és megtartják a nagy lakodalmat. Kér most
a király, kéri, hogy adják oda Jóskának azt a sok könyvet. Jóska meg
csak fogja azokat, nézi, fordítva tartja. És fogja. Nem telik el
tizenöt-húsz perc, s kiolvas egy öt-hatszáz lapos könyvet. Kéri a
másikat. És eszébe jut Jóskának az anyja meg az apja és a két testvére.
"Haj, drága pogácsa, ha elém tenne most az én kedves anyám egy kis
pogácsát! Hát már tizedik éve, hogy távol élek!"

Mondja a király:

- Hát egyél, fiam, felséges királyom, egyél Jóska!

- Haj, te Sándor, ha egy kis pogácsát ehetnék!

Mennek a szakácsnőkhöz. Mondja a király:

- Azonnal csináljatok pogácsát!

Nézik azokat az étkező-, főzőkönyveket (!), de azokban sehol sincs
pogácsa. Mennek, jelentik a királynak:

- Felséges királyom, ilyen ételt, hogy pogácsa amióta élünk, még
sohasem hallottunk!

És ki is doboltatja a hétországos dobba, az országos dobjába, hogy
ahány zsandár, ahány katona csak van, induljanak mind, mindenfelé, az
egyik étteremből ki, a másikba be, hogy hozzanak a Jóskának pogácsát!

Mennek a zsandárok, katonák, bejárnak mindent, mennek. Hát sehol sincs
pogácsa. Hát persze a falu végén laknak a cigányok. És ahogy mennek
lóháton, épp kiáltja egy öregasszony a lányának:

- Vigyázz, lányom, vedd ki azt a pogácsát a kemencéből, le ne égjen!

Odamegy a zsandár, és ráfogja az asszonyra a puskát.

- Mit mondtál?

- Hát mit mondtam volna, felséges uraság? Semmit!

- Mondd meg, mert azonnal lelőlek!

- Felséges uraság, nem mondtam én semmit! Csak a lányomnak kiáltottam,
hogy hát vigyázzon a pogácsára, le ne égjen, vegye ki a kemencéből.

- Hol van az a pogácsa? Azonnal ide azzal a pogácsával!

És fogják, és szép papirosba teszik, és bepakolják úgy, ahogy kivették
a hamuból, beteszik, berakják a zsandárok a szeredásba és mennek a
királyhoz.

- Királyunk, grácia, grácia, íme itt a pogácsa!

- Édes istenem, hát ez mi?

Hát ugye a király sohasem látott pogácsát!

És fogja magát most Jóska, és fogja, és megvakarja a késével. És
vesz egy kis vizet, lemossa, beteszi a kendőbe, hogy puhuljon az a
pogácsa. Hagyja, és fogja magát most, és beleharap. Édesdeden eszik,
a menyasszonya meg persze ott ül mellette. Hát hogy mondaná meg neki,
hogy egyen ő is a pogácsából?

A lány pedig alig várja már, hogy mondja neki, hogy hát egyen a
pogácsából! Hát már a nyál is összefutott a szájában a pogácsára,
mert a Jóska nagyon édesdeden evett.

Hát mondja:

- Hát kóstold már meg, milyen ez a pogácsa, hát egyél te is belőle!

És fogja magát a királylány, és tör magának a pogácsából, és a szájába
teszi, és rágja, és veszi a zsebkendőt, és kiveszi a szájából.

A Jóska meg csak eszi azt a pogácsát.

Nohát ugye megvolt a nagy lakodalom. A Jóska most hétországos király,
ott van egy hétig, két hétig. És eszébe jut az anyja, az öreg anyja és
a két testvére, ám az apja nem. Mert ugye az apja űzte el őt. Egyre
gondolkozik Jóska, egyre gondolkozik Jóska, egyre gondolkozik Jóska:
"Jaj, istenem, hogy menjek el? Mindegy már, viszek egy ezred katonát,
és elindulok hazafelé, és meglátogatom szegény anyámat!" - gondolja
magában Jóska. Mondja a királynak:

- Hát idehallgass - mondja -, apósom! Hát már két hete, hogy itt
vagyok - mondja -, hát nekem is van - mondja - hazám, hát nekem is
haza kéne mennem! - mondja. - Hát esetleg - mondja - hazamegyek -
mondja -, és majd visszajövök.

- Fiam, mivel akarsz menni? Hát ott vannak a katonák, menj, édes fiam!
Ha akarod, vidd el a feleségedet is!

- Á, a feleségem nem bírja azt az éghajlatot - mondja -, ami mifelénk
van!

- Hát akkor, fiam, vigyél magaddal valamennyi katonát, és hozd el a
te katonáidat, akik bírják! Ha te bírod azt az éghajlatot arrafelé -
mondja -, hát áthozod - mondja - a katonáidat - mondja -, hát elférünk
mi ebben az országban! - mondja.

- No, hát akkor - mondja - nem viszem el a kedves feleségem. És megy,
és elbúcsúzik a feleségétől, és elindul most egy századdal, hintókkal,
és megy a Jóska. Hát bizony egy erdőn kell a Jóskának keresztülmennie.
"Drága jó istenem, én ezen az erdőn soha nem jöttem át! Hej, nagyon
nagy erdő ez! Jól megyek-e hazafelé vagy nem? Megyek tovább."

No, az erdőben van egy kastély, abban huszonnégy betyár lakott. Dehát
pont tizenkét óra van, éjjel, és indulnak most, mennek. Hát hová mennek,
hová nem, ott az a kastély az erdő közepén, hát letáboroznak. Hát ugye
hétországos király, hát ott senki sem dirigál, csakis ő! És bemennek,
a kastély üres. Bizony az a huszonnégy betyár pedig egy másik
melléképületben van. Neki meg ott van egy század katonája ugye. Hát
csak nem fognak félni, és egy hétországos király hogyan is félhetne!
Hisz kezében van a világ!

És megindul az a huszonnégy betyár a század katonára, hogy
lemészárolja, hogy megfogja, hogy levágja, hogy széttépje, hogy
lemészárolja és megölje őket!

Csak a parancsnok maradt meg. Mondja akkor a parancsnok:

- Vigyázz, felséges királyom, mert senki sincs már - mondja - a század
katonából! - mondja.

Ott feküdtek mind sorban kinn az udvaron, valamennyien sorban. Mert
ahogy aludtak, úgy húzták őket kifelé a betyárok, és úgy mészárolták
le őket, úgy vagdosták lefelé a nyakukat.

Hát a Jóska persze - már bocsánat, cigányok - egy szál gatyában, hát
az ember levetkőzik ugye, a Jóska az ágyban feküdt. És elindul egy
szál ingben és egy szál gatyában. No most már a ruhája ottmaradt, a
hintója ottmaradt, a lovai ottmaradtak! És elindul egy szál gatyában
meg egy szál ingben, és szalad. Hát egyre csak szalad, fiúk, hát
nagyon sokat kellett mennie addig, míg elért addig, ahol az anyja
lakott. Bizony már ötödszörre esteledett rá, mert éjjel-nappal
egyfolytában ment. Majd este odaér az apja kalyibájának az ablakához.
Hát már úgy tíz óra felé járt az idő. Hát lefeküdt már az öregasszony
és az öregember. Így szól most az öreg cigányasszony a férjéhez:

- Látod, jóember! Legalább azt a legkisebbet - mondja - ne kergetted
volna el - mondja - a háztól - mondja -, mert - mondja - öregségünkre
- mondja -, nézd - mondja -, nincs, aki egy kanál vizet adjon nekünk -
mondja. - És legföljebb - mondja - evett - mondja - egy tányér babot -
mondja. - Ott van az a pogácsa, már két hete megcsináltam - mondja -,
hát nincs szívem enni belőle - mondja.

Megszólal erre Jóska:

- Hej, kedves apám! Itt vagyok, mama, engedjetek már be!

És kiszalad az öregasszony, és a fiú nyakába borul. Hát gondolhatjátok,
fiúk, hogy egy anyának!... Hát olyan hosszú idő után, hát a Jóska volt
már vagy huszonhét-huszonnyolc éves. Mert ugye közben eltelt az idő.
Hát megöregedett már a Jóska! Nem olyan volt, mint fiatalon, amikor
elmenekült az apja kalyibájából.

És bemegy, és nekiesik a pogácsának meg a babnak. No, reggel fölébred,
hát az apjának csak megvoltak még a kecskéi, ki kellett őket hajtani.
No dehát ahogy a királyok szokták a katonákat: jobbra át, balra át,
in-dulj, lépés egy-kettő-egy: Ahogy a katonákat szokták, hát ő úgy
a kecskéket. Egy, nagy botot fog a kezébe, és kiabál a kecskéknek:
jobbra át, balra át! Amelyik kecske nem (fogad szót), annak rávág
a hátára. A kecskék meg persze hogy: bee-bee, mekegtek, néztek csak
hátra. És meg is tanítja, fiúk, a kecskéket, mint a katonákat: jobbra
át, balra át, in-dulj! És meg is tanítja a kecskéket.

No, hagyjuk most a Jóskát, a Jóska otthon van, tanítja a kecskéket.
Menjünk vissza, fiúk, a királyhoz!

Hát várt a királylány egy hetet, két hetet. Hát bizony nagyon sokáig,
de csak nincs üzenet a férjéről, a katonák közül se tért haza egy se,
semmi. Hát bemegy most a királylány az apjához.

- Hát, papa, ne haragudj, elindulok a férjem után, hogy megkeressem,
megyek a felkeresésére! Hát, hát nem létezik, a férjem fogságban van
valahol, nem létezik, hát elfogták a férjemet valahol, elfogták -
mondja -, talán még meg is van kötözve a férjem, és én nélküle vagy
ő nélkülem egy órát sem bírunk ki. És tudod te is, hogy nem tudok
meglenni nélküle. És ha nem megyek utána, talán még öngyilkos is
leszek! Nagyon szeretem a férjemet!

- Lyányom, ha úgy gondolod, hát menj! Menj, édes lányom! Hát inkább
menj, mint hogy megöld magad!

És fogja magát most a lány, a felesége, és elindul most ugyanazon az
úton, amelyiken a Jóska. És beér ő is az erdőbe, be a szélére. És
egyre töri a fejét, egyre töri a fejét, ugye, nyomok nincsenek, csak
a katonák nyomai. Hát persze hogy ugye látszanak a katonák nyomai, a
patkók. Akkortájban még szögek voltak, fiúk, a katonák talpán, lábán,
és fölismeri azokat. És visszatér most a királylány. És fogja magát,
és veszi az papruháját. És megint visszaindul azon az úton, de
papruhában, átöltözött az a királylány papruhába.

(Bocsánat, cigányok, rágyújtok egy cigarettára.)

És fogja magát, fiúk, és elindul most a felesége papruhában,
átöltözik, és megy, keresztül-kasul az erdőn. Hát bizony katolikus
ruhában! Megy, és mit lát, hogy a betyárok vezére odakint áll. Hát
persze ugye, hogy hát észrevette a felesége, az a királylány, hogyhát
ezek nem jó emberek, hanem gonosztevők, rossz emberek. És egyből
odamegy, és mondja:

- Engem a jóisten azért vezérelt ide, fiúk, mert - mondja - meg kell
gyóntassalak benneteket - mondja -, mert nagy sok a bűnötök!

- No igen - mondja -, atyám, áldjon meg a jóisten! - mondja. - Talán
az isten vezérelhetett ide téged.

- No de - mondja - nekem - mondja - egy külön kis szobát adjatok! -
mondja. - Egy külön kis szobát adjatok - mondja -, hogy meg tudjalak
benneteket - mondja - gyóntatni és áldoztatni! - mondja. - De úgy ám
- mondja -, hogy egy kulcs is legyen benne, hogy egyenként jöjjenek
be hozzám ugye - mondja -, hogy mind elmondják ott a bűnüket, fiúk! -
mondja. Áldjon meg titeket az isten - mondja -, mert engem a jóisten
vezérelt ide közétek mert már bizony nagyon sok bűnötök van! A jóisten
súgta meg nekem - mondja -, és mondta - mondja -, hogy jöjjek ide.

- Na, jól van - mondja -, atyám! - mondja. - Hát... És fogja magát
most, és kiáltja a vezér, a betyárok vezére hogy ki érkezett közéjük.
Mire a többiek:

- Éljen, éljen! Gyónunk, áldozunk, úgyis sok a bűnünk! És hol helyezik
el most a lányt, hol nem: ott, ahol a kedves férje feküdt! De a fiú
ruhája ott van, a korona mindene ott van abban a szobában amelyikben
most a felesége van, a királylány. Hát persze, hogy megismerte a
ruhát, a hintót az udvaron, ugye megismerte mindenét a királylány.

És mennek be hozzá egyenként.

- No, mi a bűnöd? Mit tettél ezen a világon?

Hát ugye mindegyik betyár elmondja, hogy mit csinált: lopott ölt,
mindegyik elmondja. Amikor az utolsó...

Hát volt a lánynak egy olyan puskája, hogy nem hallatszott, csak
tompítós (!) volt, nem hallatszott semmi, amikor lőtt, csak hirtelen.
Tompítós kis puskája volt neki.

És fogja magát, és lelövi a betyárt. "Édes istenem, hová tegyem, hogy
ne vegyék észre a többiek? Hát, isten tudja, hányan vannak! Hát ebben
a szobában nem férnek el! Mit tegyek már?" És fogja magát, és behúzza,
és beteszi az ágy alá. És aztán kinyitja az ajtót, és szól:

- A vezér jöjjön be hozzám! No idehallgass - mondja -, nekem olyan
szobát keress - mondja -, hogy ezen az ajtón jönnek be, azon meg
mennek kifelé! - mondja.

- No, rendben! - mondja.

- De nekem itt - mondja - sorban álltok ám!

És fogja magát most:

- Node idehallgassatok! Ne gondoljátok azt - mondja -, mert - mondja
- mindnyájatoknak sok bűne van - mondja. - És én megáldoztatlak és
meggyóntatlak benneteket - mondja - másfél óra alatt, de olyan szoba
kell - mondja -, hogy le kell feküdnötök sorban - mondja - Mert
hirtelen elalszanak - mondja. - Mert ugye, aki a bűnét elmondta,
azt elaltatja a jóisten, megszabadítja - mondja - a bűntől.

Mert a lány gondolta, ugye, fiúk, hogy hát nem fogják megtudni, nem
találják ki. Hát majd jönnek, és ő megöli őket! Hát kapcsolt ám az az
okos királylány, az az iskolázott! Hát gondolhatjátok, hogy nem volt
buta asszony!

És fogja most magát, és adnak neki egy olyan szobát, hogy ezen az
ajtón jönnek befelé, amazon meg mennek ki, hogy kimehessenek oda,
ahol huszonnégy ágy van a betyároknak.

És fogja a lány mindegyiket, ahogy mennek, gyóntatja, gyóntatja,
lelövi, majd fogja, és fölrakja őket az ágyakra.

Ugye, ahogy benéznek, látják, hogy ott fekszenek mind sorban. Hát
miért gondolnák már most a többiek, hogy hát már megölte őket, azok
halottak? Mert a lány csak lő: meghalnak, az ágyra teszi, és letakarja
őket.

És a legutolsó a vezér. No, fogja most a lány, fogja a férje kardját,
és maga mellé teszi. Mikor belép a vezér...

- No, tedd csak össze a kezedet!

És az összeteszi a kezét, és kapja a lány a kardot, és egyből levágja
mind a két kezét. Hát megadta neki, ugye már nem volt csuklója, folyt
a vére.

- No - mondja -, idehallgass! - mondja. - Ekkor és ekkor - mondja -
járt itt egy hétországos király - mondja - száz katonával - mondja -,
egy század katonával - mondja. - Mi lett vele?

- Hát mi lett volna? Megöltük. A ruhája itt van, ni, a koronája itt
van, ni - mondja -, a kardjával meg levágtad a két karomat.

- Igen? Igen?...

És fogja, azzal belevág a fejébe.

Hát csuda vagány asszony volt ám! Túltett száz férfin az az asszony, a
királyasszony!

No, el is indul azzal, és át is öltözik a férje ruhájába, fiúk. Azt
a koronát is fölteszi most a fejére. Be is fog most abba a hintóba.
Abba, amelyikbe a férje fogott be, abba fogja be most a lovakat. Van
a lánynak négy katonája, kocsisa, ővelük hajt el.

Hát alig ment két-háromszáz kilométerre, a férje odakint a legelőn a
kecskéknek: jobbra át, balra át! És mennek a kecskék, de nem úgy, mint
a kecskék, hanem csak mint a katonák, be vannak idomítva a kecskék.

És felnéz a Jóska:

- Édes istenem! - És le is ül, és sírva is fakad. - Én is olyan ember
voltam, mint amelyik ott jön!

Hát meghallotta a királylány, hogy mit mondott a Jóska.

- Mit mondtál, te?

- Mit mondtam? Semmit, felséges királyom! Hát mit mondhatnék én?

- Mondd meg, hogy mit mondtál!

Hát persze a lány egyből megismerte őt, hogy a férje az, a kedves ura!

- Mondd meg, mit mondtál!

- Hát - mondja - én is voltam olyan ember - mondja -, mint amilyen te
vagy! - mondja. - Nekem is volt - mondja - olyan csákó a fejemen! Nekem
is volt olyan ruhám! - mondja.

- Mid volt teneked?! - Ne haragudjatok, de a mesében van! - Az anyád
picsája! S azzal fogja is a tengernádat, és végigvág rajta.

- Ne üss meg még egyszer - mondja -, felséges királyom! - mondja. -
Mert - mondja - hallgass ide! - mondja. - Én Jóska vagyok! De - mondja
- nagyon vigyázz magadra, felséges királyom!

- Te, te cigány, így meg úgy, te cigány! Hát hogy gondolod, hogy
(rászólj) egy királyra! Meg így, meg úgy!

Megint rávág a tengernáddal.

- Meg ne üss még egyszer! - mondja Jóska a feleségének. Hát ugye
férfiruhában van, a férje ruhájába van öltözve! Hogyan is gondolhatná,
hogy az a felesége!

- Azonnal tereld össze a kecskéket, és hajtsad befele őket, mert -
mondja - bitófa alá küldelek! Azonnal mutasd meg, hogy hol laksz!

- Hát hol laknék, felséges királyom? A falu szélén egy kalyibában.

- Hát mi az a kalyiba?

- Hát kalyiba! Hát gyere, és majd meglátod, hol lakom. És fogja most
magát, és elindul most ugye a hintó előtt. Elindítja a kecskéket:
"Század, in-dulj!" És erre megindulnak a kecskék.

A felesége nevet rajta, hogy hát megtanította a kecskéket bánatában,
gondjában, rengeteg bajában:

És mennek a kecskék hazafelé. Ahogy mennek hazafelé a kecskék, kimegy
az apja. Odakiáltja a feleségének:

- Gyere ki, Maris! Nézd, kit hozott a nyakunkra a fiad, egy királyt!
Ehelyt kifüstöl bennünket a király, Maris! Gyere ki gyorsan, Maris!
Csak nem verte meg a fiunkat a jóisten, hogy egy királyt hozzon a
nyakunkra fényes délben ide mihozzánk?! Kifüstöl bennünket a király,
elűz minket, de még hogy elűz minket, Maris! De már ami lesz, az lesz!

És odaér. Hát a Jóska meg egész nyugodtan beszél ugye a királlyal:

- Felséges királyom, hát én is voltam...

- Figyeld, Maris, mit mond, Maris, mit mond a fiad a királynak!
Lefejezi, levéteti a fejét! Meg így, meg úgy!

- Hogy hívnak?!

- Hát - mondja - engem Szénégető Jóskának.

- Hát téged hogy hívnak?!

- Szénégető Jóska.

- Na, te - mondja -, indíts előttem a főbíróhoz!

Mert abban az időben ugye bírók voltak, főbírók voltak a falvakban.

És fölmegy a főbíróhoz, és nézik most azt a könyvet, a születési
könyvet (!), amibe bele van írva: igen, Szénégető Jóska, ekkor és
ekkor született. És kiveszi a fiú keresztlevelét a községházáról,
és zsebre teszi.

- No, Jóska, megismered - mondja - azt a hintót, amivel elindultál?

- Hát ehol van, ni! Hát ez az enyém, az én hintóm, felséges királyom!
Hát vedd el az életemet, hát ez a ruha az enyém, hát az a korona az
enyém, az a csákó az enyém, felséges királyom!

- Tiéd ám az anyád... meg így, meg úgy!

Pofon vágja.

- Felséges királyom, hát mivel érdemeltem ki ezt tőled?

- Enne meg a fene, te piszkos, te aljas! Hát még egy királlyal is
szembe mersz szállni?! Hát mi vagy te? Egy utolsó cigány vagy! Meg
így, meg úgy.

De fájt ám a lány szíve, mikor megütötte. De meg kellett ütnie, mert
rájött az idegesség.

- No, gyere csak vissza!

És fogja magát, és megvetet most a főbíróval - mert ugye a falvakban
vannak olyan nagy kádak, amikbe a tejet hordják és beleöntik - és
fogja magát most, és mondja a főbírónak, hogy egy kádat, meg ez, meg
az, és hogy vigyék azt le.

Hát persze egy kádat a cigányoknak, a kalyibába nem lehet, nem tudják
bevinni a kalyibába, mert az ajtón nem fér be az a nagy kád! Mert kis
cigány ajtó volt, még csak olyan támasztója volt. Hát nem voltak azok
a riglik, mint manapság, hát kalyiba volt az, és a kalyibára meg ezelőtt
nem tettek a cigányok. Hát csak mi, cigányok lakunk benne ma is, mint
régen, hát ma is mi, cigányok vagyunk ott.

És fogja most magát, mikor meglátja ezt az öreg Jóska, egyből elájult.
Úgy tett, mintha már meghalt volna, nehogy megölje őt a király, nehogy
elvegye az életét. Az anyja meg állóhelyt (fehérre) változott.

- Na, a szemünk előtt öli meg a fiunkat! Legalább ne lássam - mondja
-, ahogy megöli a fiamat a király! - mondja.

És odaér Jóska.

- No, hékás, áldjon meg az isten! Ugye megmondtam, hogy én is voltam
olyan ember, mint amaz!

- Jóska, maradj nyugton! Tüstént kifüstöl bennünket a király, megöl
minket a király! Figyeld, Mari, mit mond a fiad! Figyeld, Mari, mit
csinál a fiad, mit mond!

- Megmondtam, hogy én is voltam olyan ember! De addig nem halok meg -
mondja -, amíg az vissza nem adja a ruhámat! - mondja. - Látod, hékás,
azt a sárga hintót azzal a két fekete lóval? Az az enyém volt, az
enyém! Látod azt a kulcsos szerszámot? Látod azt a kantárt? - mondja.
- Hékás, amikor azt a kezemre csavartam - mondja -, és hajtottam, de
sajnos, ahogy egy erdőn jöttem át... Hát huszonnégy betyár - mondja -,
száz katonával jöttem - mondja -, meghaltak - mondja. - Mert te nem
láttál világot, te nem tudsz semmit! Mi a fenét tudsz te? Csak égeted
a szenet - mondja - a falunak! - mondja. - Hát azért hívnak engem
Szénégető Jóskának. Mert rád is azért találták ki hogy Szénégető
Jóska, mert a szenet égeted állandóan - mondja. - és elkergetted
a két fivéremet - mondja. - Azt sem tudom, hol vannak! Engem is a
jóisten vezérelt - mondja. - És megölték, hékás, képzeld el - mondja
-, megölték - mondja - a száz katonát - mondja -, egy szál gatyában
és egy szál ingben jöttem haza. Igaz, papa és mama?

- Bizony igaz, édes fiam! De nehogy itthagyj már bennünket, édes fiam!

- Dehogy hagylak!

Mondja neki a lány, a felesége magyarul:

- Mit mondtál?

- Hát - mondja - volt nekem egy szép feleségem, királylány volt -
mondja. - Feleségül vettem, bizony már - mondja - terhes is volt tőlem
- mondja. - Hogy aztán megvan-e a kisfiam, lányom van-e vagy fiam?...
Huszonnégy betyár - mondja - egy erdőben - mondja - megölte mind a
száz katonámat - mondja -, nekem meg - már megbocsáss, felséges
királyom - egy szál gatyában és egy szál ingben kellett elmenekülnöm.

- Akkor - mondja - te melyik országból való vagy?

- Hát - mondja - Magyarországról.

- Dehát nem igaz! Hát hová való vagy? Akkor nem te vagy az - mondja -,
aki Pogácsaországból való?

És néz.

- Hát, apósom, te vagy az?

- Hát nem ismersz meg?! Hát hogy? - mondja. - Hát a király utánad
küldött - mondja -, hogy keresselek meg. Ha megvagy, el kell vigyelek
most - mondja - a király elé - mondja -, hogy jelentkezz, és aztán
hopp, felköt téged a bitófára a nép előtt - mondja.

- Hát hogy gondoltad te - mondja -, egy királyt félrevezetni?! És
mondja is neki az asszony, hogy hát el kell hogy vigye őt, a király
elé kell vinnie, hogy bitófára kössék.

- Hát azt teszel velem, felséges királyom, amit akarsz, de én bizony
olyan ember voltam, de olyan, az a ruha, olyan ruhám volt nekem is,
olyan csákóm volt!

- Mid volt neked, te cigány, hát hogy gondolod te, hogy gondolod, hogy
neked ilyen ruhád legyen?! Na, feküdj bele a tejbe!

És fogja, és levetkőzteti a fiút teljesen meztelenre. Hát persze, hogy
hát a lány, mikor ledobta magáról a kabátot, látszott neki a melle.

És fogja a fiú, és átöleli, a nyakába borul:

- Édes feleségem, lőj... , csinálj velem bármit, lőj agyon vagy
akasztass föl, csak egyetlen egyszer a kedves apámnak abban a
kalyibájában, csak egyszer alhassak ott veled! Hogy reggelig veled
lehessek! Hogy mégis lássa az apám, hogy igen, király vagyok. Drága
feleségem, tegyél meg ennyit!

- Hogy gondolod te azt - mondja -, hogy én abba az ágyba, abba a
kóróba - mondja - feküdjek bele, arra az öt-hat szalmaszálra?! -
mondja. - Hát hogy gondolod azt?! - mondja.

És fogja, és levetkőzteti a fiút. Mikor levetkőztette... Fogja, és
felöltözteti őt.

Mikor meglátta az apja meg az anyja!... Hát, fiúk, elképzelhetitek,
gondoljátok csak el, hogy hát egy ilyen emberből király lesz! Hát hogy
örült az anyja! De az apa meg irigy volt.

- No nézd már, Mari, mi lett a fiadból! Király lett! - mondja.

- És nézd - mondja -, milyen asszonya van! Biztos a királylány az! -
mondja.

És fölülteti most az anyósát is, az apósát is, a férjét is abba a
sárga hintóba, azokkal a vagány lovakkal, és hajt most egyenesen föl
a községházára a főbíróhoz. És mondja is a főbírónak:

- No, idehallgass! - mondja. - Mondd meg - mondja -, hogy a faluban -
mondja -, itt - mondja - ennek az utcának a közepén - mondja - hol van
eladó ház!

- Felséges királyom, hát akárhol!

- Ne nekem mondd, hanem a királynak mondja! Hiszen ő a király!

És nagyot néz erre, és mindjárt haptákba vágja magát a Jóska előtt a
főbíró.

- Felséges királyom, hát ha tudtam volna, hogy király vagy! - mondja.
- Hát fölemeltelek volna, és házat építtettem volna neked!

- Ne pofázz! - mondja. - Hát hogy gondolod azt! - mondja. - Ugye, hogy
belőlem is lehetett király?! - mondja. - És csak egy adófizető voltam
neked - mondja -, és azt teszel a cigányokkal - mondja -, amit akarsz!
- mondja. - Felviszed őket - mondja - a zsandárokhoz fát vágni! -
mondja. - Egy héten át állandóan - mondja -, ha nem, amelyikük nem
megy, meglesik, megölik! - mondja. - Hát hogy gondolod azt?! Tudom
úgyis, hogy van valahol egy nagy ház, ahol a cigányok ellakhatnak!
Látod - mondja -, hogy hát hétországos király vagyok?!

- Hát bizony látom, Jóska!

- No, csináld csak meg a papirost! Na, írd csak alá, kedves feleségem!

A Jóska ugye nem tudott írni.

- Hát engedelmet - mondja -, de én nem tudok írni - mondja.

- Nem járatott engem amaz, az a cigány iskolába - mondja -, hogy
tanulhassak - mondja. - Csak annyit taníts meg nekem, kedves
feleségem, hogy a nevemet le tudjam írni.

Mert nagyon eszes fiú volt ez a Jóska, szerfölött eszes fiú volt. És
mindenfélére hajlamos volt a Jóska.

És vesz is neki a királykisasszony, az apósának, az anyósának a város
közepén, a falu közepén egy villát. És azt be is bútorozta. Adott
nekik annyi pénzt, annyi kincset, hogy elélhessenek ott. Leírta a
címét, hogy ha véletlenül valami baj van, azonnal értesítsék.

No, dehát abban az időben, fiuk, nem volt telefon, nem volt, rádió,
nem volt ilyesmi. Hanem futárok voltak abban az időben, fiuk.

- Hát, felséges királyom, hát nekem nincs futárom, akit elküldhessek.

- Olyan nincs! Hallottad, te bíró, hallottad, amit most mondtam. Ha
bármi vétség éri az apóst és az anyóst, azonnal futárt küldesz -
mondja - hozzám - mondja -, ebbe és ebbe az országba!

- Igenis, felséges királyom, megértettem!

És megcsinálták a szerződést, aláírta.

És elindult most, elköszöntek, megy már a Jóska, a Szénégető Jóska
hazafelé a szép, kedves feleségével. Ugye, negyedmagával, két
kocsissal, hintóval megy a Jóska, a király. Amíg hazaértek, útközben
megtanította a királykisasszony a Jóskát, hogy le tudja írni a nevét.
Jobban leírta a nevét Jóska az alatt az idő alatt, amíg hazaértek,
mint ahogy a királykisasszony azt az iskolában megtanulta! Nagyon,
szerfölött eszes volt a Jóska.

És haza is értek. Kidoboltatták akkor a hétországos dobba. Megülték
akkor az aranylakodalmat. Akkor átvette Jóska az aranyhegyét. De akkor
már a felesége terhes volt! Hát gondolhatjátok, hogy ha már kétszer is
lakodalmat csap egy cigány, hogy akkor micsoda boldogság, micsoda öröm
van ott, fiúk. Olyan zene volt, a Tájtáj húzta, a Girdi Károly a bőgőt
húzta! Azt se tudták, mit csináljanak, fiúk! Én meg csak pittyentgettem
hátul az öregasszonnyal.

Ezt hallottam, hát el is mondtam. Aludjatok a jóistennel, legyetek
szerencsések és egészségesek!

TI: Szénégető Jóska meséje
AU: Rostás Mihály
DT: mese
PD: 1997 (elektronikus verzió)
SO: URL: http://www.romapage.c3.hu/kult.htm
KW: cigány mese