Magyarként elsőként nyert egyéniben Grand Slam-tornát Asbóth József, akiről nem köztudott, hogy sokkal eredményesebb lehetett volna, ha nem a negyvenes, ötvenes években teniszezik. Hiába volt korának egyik legjobbja, a Rákosi-, majd Kádár-diktatúra sohasem engedte ki Ausztráliába és Amerikába versenyezni, és hiába nyert Franciaországban, közel tíz évig azután oda sem mehetett. 1958-ban hagyta el Magyarországot, és megfogadta, hogy nem tér vissza, amíg a szovjet hadsereg el nem hagyja hazáját. Sajnos nem érte meg.
„Asbóth Franciaország bajnoka” – ez a címe annak a rövid keretes hírnek, amely 1947 nyarán jelent meg a Szabad Népben. „Parisban a nemzetközi bajnokság férfiegyes döntőjét szombaton játszotta Asbóth József magyar bajnok és a délafrikai Sturges. Asbóth nagyszerű játékkal három játszmában 8:6, 7:5, 6:4 arányban simán győzte le ellenfelét. A magyar bajnoknak a fiók-wimbledoni viadalon elért eredménye óriási nemzetközi siker.”
Fiók-wimbledon – a Roland Garros. A lap megszólaltatta a klasszis feleségét is: „Asbóth Józsefné telefonon beszélt Parisban nagy sikerrel szerepelt férjével. – A francia sajtó elragadtatással ír férjem játékáról – meséli. –
A Le Soir megállapította, hogy ha, nem lett volna háború, már Asbóth lenne régen a világbajnok.
Sajnos, a nagy verseny ismét kimerítette a férjemet. Azt a kilenc kilót, amit a kéthetes angliai pihenés alatt hízott, már leadta.”
Asbóth Salgótarjánban / Fotó: Fortepan.hu
A Szabad Nép június 31-én már hosszabb cikket közölt Asbóth sikeréről, ekkor már a bajnokkal is elbeszélgettek. „Két órán át játszottam a délafrikai Sturges ellen.
A franciák persze nekem drukkoltak, mert mi európaiak mégis összetartunk.
Negyven fokos hőségben folyt le a mérkőzés, a pályacseréknél állandóan vödörszámra öntötték fejünkre a vizet. Ha még tíz perccel tovább tart a játék, mindketten összeesünk Semmiféle összegért nem játszanám le mégegyszer ezt a mérkőzést…”.
Majd: „Egy kis keserűség is van Asbóthban. – Azoknak akik beszédet tartanak, akik hivatalosan ünnepelnek, még egyszer sem jutott eszükbe megkérdezni, hogy miből élek. / Megkérdezzük. / – Havi 400 forint a fizetésem, – hangzik a válasz – ebből kell eltartanom a családomat, két gyermekemet, a két és fél éves Jóskát s a kis öthónapos Zsuzsikát.” Más világ volt.
NEM BUDAI ELŐKELŐ VILLÁKBÓL
Az 1917-ben született Asbóth József hatalmas tehetség volt, labdaszedőként kezdte, de hamar kitűnt a játékával. „Kívülről” jött a jellemzően úri sportágba, és ezt a negyvenes évek végének sajtója ki is hangsúlyozta. „Tíz éve annak, hogy új üstökös tűnt fel a magyar sport egén– írta a Képes Sport 1947-ben, még legnagyobb sikere előtt. – Nem a budai előkelő villákban, nem a belvárosi antik lakásokból, hanem Szombathelyen. Egy egyszerű munkásember fia lett a magyar tenisz sport nagy ígérete, Asbóth Jóska sorsa az volt, ami sok száz proli gyereké. Ott szedte a labdát a szombathelyi pályákon. De aztán egyszerre feltűnt az egyik edzőnek a titokban ütögető labdaszedő gyerek játéka.”
Hiába volt “proligyerek” és számított kora egyik legjobb játékosának, pályafutása mégsem teljesedhetett ki, 1939 és 1947 között egyetlen Grand Slam-versenyen sem játszhatott, pedig ezek lehettek volna legjobb évei.
Az 1947-es Roland Garros így csupán harmadik GS-tornája volt, ezért még értékesebb a teljesítménye. Ismet sportcsillag lett. A Kis Újság augusztusban már arról írt, hogy a franciaországi versenyt megnyerő Asbóth Tildy Zoltán köztársasági elnökkel találkozott. A képriport szerint együtt pingpongoztak, Tildy ki is tüntette őt. Érdemes a fényképen elidőzni.
A kedélyes hangulatban lekapott kisgazda politikus ekkor még nem sejtette, hogy egy évvel később házi őrizetbe kerül, és ott is marad egészen 1956-ig.
Legnagyobb győzelme után – tágabb értelemben – Asbóth József is házi őrizetbe került (maradt), egy évvel Roland Garros-sikere után már ki már sem engedték Franciaországba. Bár a nem hivatalos salakpályás világbajnokság szervezői az utolsó pillanatig bíztak abban, hogy a második kiemelt Asbóth ott lehet a versenyen, erről szó sem lehetett.
Európán túl, Ausztráliába és az Egyesült Államokba egyszer sem mehetett ki, de ennél is nagyobb mélyütés lehetett, amikor a Roland Garrost is elvették. Győzelme után egészen 1954-ig nem indulhatott el Párizsban, máskor azért kellett kihagynia egy-egy kisebb, de számára fokozottan fontos tornát, hogy szovjet játékosoknak tartson edzést.
V. GUSZTÁV SZEMÉLYES GARANCIÁT VÁLLALT ÉRTE
Néha azért a jóakarat segített. Ha Párizsba nem, Wimledonba kimehetett 1948-ban, miután V. Gusztáv svéd király személyes garanciát vállalt (!) a magyar kormány felé, hogy a teniszező visszatér a Népköztársaságba. A brit Grand Slam-tornán végül az elődöntőig jutott, ami jelentős elégtétel lehetett számára. A verseny után hazatért, és végleg csak 1958-ban hagyta el a Magyar Népköztársaságot, engedéllyel ment és engedély nélkül maradt Nyugaton.
Sportérdemeire való tekintettel ekkor már megkapta a tartós külföldi tartózkodásra jogosító útlevelet, és amikor a megszabott idő lejárta után nem tért haza, disszidensnek minősítették.
Ezután – a Kádár-rezsim természeténél fogva – nem jelentek meg cikkek az „áruló” világklasszisról, a sajtóban a lejáratás helyett a(z) (el)hallgatás módszerét alkalmazták.
Szepesi “Galambos” György kérdezi Asbóth Józsefet / Fotó: Fortepan.hu
Asbóth József 1958-ban a belga szövetség ifjúsági szakfelügyelője lett, majd Németországban, Münchenben edzősködött. Itt kereste fel a Népsporttól a V. D. monogrammú szerző 1971-ben, hogy beszámolhasson „sikertelenségéről”:
„– Mit is csinál Asbóth József, az egykori sokszoros magyar bajnok Münchenben?” – tette fel a kérdést az újságíró beszélgetőpartnerének. „ – Asbóth – kérdezte vissza, majd így folytatta. – Valóban itt van, már egészen el is felejtettem.”
„Hát igen!…” – folytatta az újságíró. – Az idegenben élő bajnokokat hamar, könnyen felejtik. Ráadásul az Iphitos klubból, ahol edzősködött, s felesége az éttermet vezette, néhány éve távozásra kényszerült. Jelenleg a Sport-Scheck bérpályákon adja a leckéket, a tenisz jól fizetett >bérmunkásainak< egyikeként.
De csak mint egy a sok közül. Vonásai kikerekedtek. A hazai fröccsök után a sörre tért át, s a bajor sörök nagyobb mennyiségben köztudottan hizlalnak.
Az elfelejtett Asbóth is meghízott Münchenben!…”
Elfelejtve, meghízva, alkohoholizálva, bérmunkából élve– V. D. a lejáratás összes kellékét előhúzta. Egy olvasóm a cikk megjelenése után arról tájékoztatott, hogy V. D.Vad Dezsőt takarja. Ez minden bizonnyal így van: utóbbi teniszezőként juniorként Wimbledont nyert, utána pedig ismert sportújságíró és (Ilkei Csaba kutatása és Vad hatos kartonja szerint) az állambiztonság ügynöke, majd titkos megbízottja lett.
Asbóth József sohasem vissza Magyarországra.
Asbóth József 1959-ben / Fotó: Fortepan.hu
Még a Magyar Népköztársaságot elhagyva fogadalmat tett, hogy hazájába addig nem tér meg, amíg szovjet csapatok állomásoznak az országban. Sajnos nem érte meg ezt pillanatot, 1986. szeptember 11-én Ismaningben hunyt el.
Ma az ő nevét viseli a Római Teniszakadémián a teniszstadion. Sohasem tudjuk meg, hogy hány Grand Slam-tornát nyer meg, ha endegik versenyezni.
Fotók: Fortepan.hu, forrás: Asbothjozsef.hu