|
A bolond köszörűs – a kerékpár megjelenése Kolozsváron
F. N. 2008. március 12.
Az első kolozsvári critical mass-t 1889-ben szervezték meg – akkoriban a kerékpárosok klubot működtettek, és több ezer kilométeres utakat tettek meg két keréken. Killyéni András, az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) tagja A magas géptől a roverig – a kerékpár megjelenésének története Kolozsváron címmel tartott előadást kedden, az EME székhelyén. Alább ennek összefoglalója olvasható.
Az 1800-as években járunk: Bolyai Farkas saját találmányú, biciklire hasonlító kerekes járművén közlekedik Marosvásárhely és a magyarországi Tolna megyei Bonyhád között. Budapesten 1880 körül terjednek el a rover nevű alacsony, hátulról hajtott biztonsági kerékpárok, a rendőrök pedig arra figyelmeztetik a lakosságot: a Váci utcában tilos velocsipázni.
A jellegzetes, óriási első kerekéről felismerhető magas kerékpár 1883-ban jelenik meg Kolozsváron, tulajdonosa Tutsek Sándor fiatal jogász. Két évvel később a Kolozsvári Atlétikai Klub részeként megalakul a Bicykle Klub, tizenegy taggal és komoly szabályzattal. A klubtagok többek között kötelesek baleset esetén segítséget nyújtani egymásnak, illetve naplót vezetni kerékpáros kirándulásaikról. Büntetést kap, aki a naplóvezetést elmulasztja, és kötelező a sapka és a klubjelvény viselése is.
A kerékpározni vágyók számára Albert Károly tornatanár tart tanfolyamot, és csak a sikeres záróvizsga után szabad két keréken közlekedniük az utcán. A Bicykle Klub tagjai Stampa Keresztély cukrászdájában gyűlnek össze tapasztalatcserére – a cukrász maga is aktív kerékpáros. A cukrászda egyébként valószínűleg a főtéren, a konzulátus környékén működött.
A kerékpárosok versenyeket is rendeznek, a rover-versenyek egy-két kilométeres, a magas kerékpáros versenyek öt kilométeres távon zajlanak. Kerékpárosok országúti versenyen az 1890-es években
Ezekben az években jár először Kolozsváron Vermes Lajos, a magyar sporttörténet legnagyobb agitátora. Vermes legnagyobb vágya, hogy híressé váljon, ennek érdekében valós sporteredményei mellé álrekordokat talál ki, hamis diplomákat fabrikál, amelyeken a mai napig teljesíthetetlen eredmények szerepelnek.
Vermes kerékpárral érkezik Erdélybe a szabadkai Palicskafürdőről (ahol kerékpárpályáját működteti). Egy korabeli anekdota szerint egy mezőn dolgozó atyafi így kommentálja a látványt: “Szegény köszörűs megbolondult.” Az 1890-es évektől Vermes Lajos egy évtizedig volt a kolozsvári egyetem vívómestere. Ő hozta az első futball-labdát Kolozsvárra, és ő alapította meg a második egyetemi atlétikai egyesületet Magyarországon. Az ő buzdítására indult be a városban a kerékpáros turizmus, amelynek rajongói Bukovináig, Bukarestig vagy a Délvidékig is elkerekeztek.
A leghíresebb kolozsvári kerékpárosok több ezer kilométert is megtesznek egy-egy évben. Istvánffy Gyula egyetemi tanárról például azt beszélik, a Fekete-tengerig is elkerekezik egy moszatért. A versenyek szempontjából 1889 a korabeli, kolozsvári kerékpárosok legsikeresebb éve.
Május 26-án felvonulást szerveznek a városközpontban, amelyen 14 kerékpáros vesz részt – Stampa Keresztély és felesége egy tandemgépen (két személyes kerékpáron) járják végig az útvonalat. A felvonulás célja ugyanaz, mint a mai critical mass-akcióké: felhívni a figyelmet a kerékpárosokra, és a kerékpározás előnyeire.
Borbély György, aki megjárta Párizst Borbély György távgyalogló, atléta ebben az évben kerékpározik el Párizsig, hogy a világkiállítást megnézze. Visszaúton meg szeretné látogatni Kossuthot Torinóban, ám nem találja ott, így a svájci Alpokig kerekezik el utána. Útja a magyar sport óriási sikerének számít, 72 nap alatt 4271 kilométert tesz meg.
A kerékpáros klub időközben megszervezi az első országúti versenyt hét kilométeres távon, a Feleki-tetőre – három versenyző indul, a nyertes a budapesti Filipovics Emil. Az első hosszú távú országúti verseny célja Szamosújvár – a 60 kilométeres távot leggyorsabban Bartha Gergely teszi meg.
A Bicykle Klub 1890-ben függetlenedik az atlétikai klubtól. Az új szervezet neve Kolozsvári Kerékpáros Egylet, vezetője Istvánffy Gyula. Foglalkoznak tanítással, versenyek szervezésével, gyakorlópályát működtetnek. A klub tagjai csak amatőrök lehetnek, aki pénzért versenyez vagy oktat, netán biciklit árusít, nem lehet a szervezet tagja.
Az 1890-es években kerékpáros pályát építenek a Sétatéri parkban, a tó mellett. A kör alakú, 330 méter hosszú emelt pálya alapja márvány, erre kátrányt, majd homokot öntenek. A tribünnel, vetkezővel és ledörzsölővel ellátott kerékpárpálya igencsak modernnek számít (a vetkező és ledörzsölő egyébként öltözőt és tusolót jelent).
A versenyek szervezőit ezekben az években főként a velophob-nak nevezett, profi sváb kerékpárosok háborítják fel. A profi versenyzők a szabályzatot megsértve, amatőrként, budapesti színekben indulnak a versenyeken, és elviszik a főbb díjakat. Ennek kiküszöbölésére minden rendezvényen néhány versenyszámot kizárólag kolozsváriaknak tartanak fenn.
Az egylet 1897-ben a legnépszerűbb, 127 tagjával rögtön a budapesti kerékpárosok egylete után következik. Az aranykornak a kerékpáradó bevezetése vet véget két évvel később. A kezdetben évi öt koronás adó soknak számít, a kerékpárosok tüntetéseket is szerveznek ellene, ám sikertelenül. Az 1900-as évek elején Kolozsváron 12, míg Budapesten 10 korona a kerékpáradó. A kerékpárosok száma drasztikusan csökken: 1898-ban ezer kerékpárost tartanak számon Kolozsváron, egy évvel később 408 adófizető szerepel a nyilvántartásban. Aki nem fizet adót, kemény bírságra számíthat, ezért inkább csak éjszaka kerekezik. Az adó kifizetését a kerékpárra szerelt pléh táblácska bizonyítja, amelyet Párizsban készítenek – de nemsokára Kolozsváron is kapható a hamisított változat, akár 20 krajcár ellenében is.
Nem olcsó mulatság a biciklivásárlás sem: míg Amerikában 15 dollárért, azaz 55 forintért lehet kerékpárt vásárolni, Budapesten 200-300 forintot is elkérnek egy – ráadásul gyengébb minőségű – járműért. A kerékpárosokat sem a rendőrök, sem a járókelők vagy kocsisok nem szívlelik: előbbiek a legapróbb hibáért is megbírságolják őket, utóbbiak nem térnek ki az útjukból, több halálos balesetet okozva.
Kolozsváron 1898-ban szervezik meg az első világháború előtti utolsó nyilvános kerékpárversenyt. A következő években a pályát lebontják, mert a városvezetőség véleménye szerint nem illik a parkba, a kerékpáros egylet pedig megszűnik – ezzel lezárul a kolozsvári kerékpározás első korszaka.
- a Transindex.ro portálról
Killyéni András
Vasparipák Kolozsvárott
Tartalom
Múltidéző
Előszó
A kerékpár őse
Kerékpártípusok a XIX. század végén
A kerékpározás kezdetei Magyarországon
Bolyai Farkas triciklije
A kerékpár megjelenése Kolozsváron
Az első kerékpáros csoport megalakulása
Vermes Lajos helye a kolozsvári sportéletben
A kerékpárversenyek meghonosodása Kolozsváron
A KAC kerékpár körének versenyzői
Neves kolozsvári kerékpárosok
Az első kolozsvári atlétika- és kerékpárpálya
Borbély György Párizsig biciklizik
A Kolozsvári Kerékpáros Egylet megalakulása
Dr. Haller Károly, Kolozsvár legnagyobb sportszervezője
Borbély György újabb biciklis útjai
Az első magyar nyelvű kerékpáros szakkönyv
A Kerékpáros Egylet sétatéri versenypályája
A profizmus kérdése a magyar és a kolozsvári kerékpáros életben
Kolozsváron is versenyző híres magyar kerékpárosok
A Kerékpár Egylet aranykora
Kerékpáros körök Kolozsváron
Kerékpár egyesületek a Bánságban, Erdélyben és Partiumban
Kerékpár-forgalmazók
A kerékpáradó
A Kerékpár Egylet megszűnése
Felhasznált irodalom
Köszönetnyilvánítás
Előszó
A könyv, amelyet kezében tart az olvasó, a kerékpározás kolozsvári meghonosodásának története 1881-1903 között, melyből megtudjuk, hogy mikor jelent meg városunkban az első kerékpár, kik voltak az első kerékpárosok, hogyan szerveződtek egyesületté, valamint mikor és milyen versenyeket szerveztek. A könyv "főszereplője" a neves botanikus egyetemi tanár, dr. Istvánffy Gyula, aki nem csupán a Mikó-kerti füvészkert gondozója volt, hanem a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum növénytárának igazgatója, valamint a Magyar Tudományos Akadémia tagja is. Az ő személyisége körül csoportosult a kerékpáros élet Kolozsváron.
A kerékpározás hőskora Kolozsváron egy letűnt kor kronológiája, amely bemutatja az első versenyek szervezésének történetét az országúti versenyektől az atlétikaviadalokon megrendezett pályaversenyekig. A hihetetlenül gyorsan népszerűvé vált kerékpározás hamarosan a kolozsvári rendezvények fénypontja lett, még a pincérek és tűzoltók ünnepi rendezvényein is a kerékpárverseny számított a fő attrakciónak. 1890-ben önálló kerékpáros egylet alakult, amely 1894-ben megnyitotta az első kerékpár pályát Kolozsváron. Ennek hollétéről, tervezőjéről, kivitelezőjéről és fontosságáról már csak nagyon kevesen tudnak napjainkban. Az egylet és maga a sportág is 1893-tól, dr. Haller Károly vezetése alatt élte fénykorát, amikor Kolozsvár a magyar kerékpáros élet egyik központjává nőtte ki magát. Az itt szervezett országos versenyeken olyan híres versenyzők vettek részt, mint Rottenbiller János, Wiegand Rezső vagy Greiner Frigyes.
Egyre nagyobb tömeg hódolt az új sport élvezetének. A profi kerékpárosok mellett a műkedvelők is megtalálták helyüket a kerékpáros egyletben, hiszen a kolozsvári egyesület helyi, zárt versenyeket rendezett számukra, ahol egyenrangú ellenfelekkel mérhették össze képességeiket. A sport állandó népszerűsítésének eredményeként 1897-re a középkorúak körében is elterjedt a biciklizés. Egyetemi tanárok, hivatalnokok és arisztokraták is beiratkoztak az egyesület tagjai közé. Az országos szinten bevezetett kerékpáradó viszont olyan törést jelentett, amely nem csupán a tagok számának csökkenéséhez, de rövidesen a kerékpár egyletek megszűnéséhez vezetett. Az anyagi megterhelés miatt a régi tagok kiléptek, újak pedig nem iratkoztak be. 1903-ban lebontották a sétatéri kerékpárpályát és ma már a legtöbb kolozsvári nem is tudja, hogy ott valaha izgalmas versenyekkel színezett, élénk kerékpáros élet zajlott. Munkámban a sporttörténetnek ezt a méltatlanul feledésbe merült rövid időszakát elevenítem fel, gazdag képanyaggal illusztrálva a leírtakat, remélve, hogy sikerül valamit feleleveníteni és példaértékűvé tenni az utókor számára ebből a túl rövidre szabott huszonkét évből.
|
