|
Bölcsességszerető-boldogságkereső
Az emberi életminőség: javítás-rontás
Földi-égi édenkertek vagy poklok világa
Istengyermek/ördögfajzat, állatorvosi ló
Szabad gondolatok/idézetek jegyzéke
*
Bessenyei Ferenc
A csavargó dala
Én lejártam lábam vad giz-gazban
Bőrbakkancsom térdig sáros már,
és a társam, egyetlen hű társam,
nem volt más, csak egy rossz hálózsák.
Sűrűn hemperegtem szalmán,
éltem éhkoppon, zöld almán,
míg egy asszony megsajnált, mint egy kutyát,
és jó szívvel, gyengéd szóval,
pár szem krumplival meg sóval,
és egy kancsó mézes borral megkínált.
Másnap reggel könnyű kedvvel
messze jártam és a füttyöm vígan szállt,
jött egy traktor, tülke akkor rám dudált
és én felhúzódzkodtam rá.
Az egy farmra vitt, hol birkát nyestem,
s néhány részeg este
az a kedves emlék sokszor visszajárt,
hogy egy asszony gyöngéd szóval,
pár szem krumplival meg sóval,
és egy kancsó mézes borral megkínált.
Voltam csősz és matróz,
kertész, erdész,
börtönőr és börtöntöltelék,
frakkban, fényes házban jártam,
szöktem létrán, mikor észrevett a férj.
Én már híd alatt is laktam,
hálózsákom rég eladtam,
és a víztükrén kétszemem álmot lát:
azt a nőt, ki gyengéd szóval,
pár szem krumplival meg sóval,
és egy kancsó mézes borral megkínált.
Gyűrött, züllött lett a képem,
durva öklöm sem úgy jár mint akkor rég,
és a csapszék pultnál ütleg hullt rám,
s a földön rám számlált a csőcselék...
akkor visszapergett még az emlék:
csak egy volt, aki jó volt énhozzám!
Az a nő, ki gyengéd szóval,
pár szem, krumplival meg sóval,
és egy kancsó mézes borral megkínált.
https://www.youtube.com/watch?v=FTO3wd1WB6Q
*
A segítő magánya
Megszoktad és imponál is neked:
mindig hozzád fordultak segítségért –
így te még akkor sem kérsz,
ha egyedül ülsz a mély gödör fenekén?
*
Követelőző
Mindenhol és
mindenkor azt nézi,
hogy neki itt és most mi jár:
így még amije valaha csak volt,
azt is lecsökken, elfolyik, elfogy…
*
Ímmel-ámmal
Nem tud nemet mondani:
félszívvel megy a programra,
olyan is lesz, plusz az utóhatása
*
Túlköltekező
Olyan világraszóló
lakodalommal vág fel,
hogy tényleg arról koldul:
dínom-dánom, szánom-bánom
*
Zsugori uram
Gazdagságát leplezni akarván,
vagy csak mert magától is sajnálja,
nyomorog – majd már nem tud váltani
(ismerek én egy vént, neve sincs, azt is eladta…)
*
Aggódó
Olyan előrelátó,
hogy már húszévesen
nyugdíjas éveiről gondoskodna
*
Obszervatórium
Mintha a távoli Holdról
figyelné a saját földi életet -
csak tanulmányozhatná,
de be nem avatkozhatna…
*
Utánfutó
Mindig csak futsz
az események után
mint amikor próbálod
menteni a kifutott tejet
*
Öntúlélő
Ahhoz is gyáva,
hogy öngyilkos legyen,
ha végleg odalett becsülete!
*
Ismételgető
Sok szót sokszor
Élethazugságait addig
mondogatja, ismételgeti,
míg a végén nemcsak elhiteti,
de ő maga is elhiszi…
*
Ál-áldozat
A kiállhatatlant kiálló -
már régóta utálja az urát,
de úgymond a gyerekek miatt nem vált el…
*
Nem passzol
Illeszkedési zavarok
Szép, jó és igaz dolgokat mondasz,
csak éppen nem illik a jelen helyzethez
*
Élő anakronizmus
Aki anno fenséges volt,
de itt és most már nevetséges lett…
helyben járva mára már nagyon lemaradt.
*
Árnykép
Önmagad halovány árnyékaként
bolyongsz az utca árnyékos oldalán…
*
Nem válogatós
Ő nem akar személyválogató lenni:
még a közeli barátait sem válogatja meg:
a keblén melenget kígyót, varangyos békát stb.
*
Mulya
Annyira szelíd vagy inkább mulya,
hogy minden erőfeszítés, „harc” nélkül
lemond labdáról, élettérről, nőről és állásról,
ha arra legalább még egyvalaki pályázik
*
Idegenszívű
Akit gyerekkorában elraboltak,
a törökök vagy az Iskola átnevelte,
s szellemi janicsárként tér vissza közénk…
*
Angyal/ördög
Az idegenekhez is
annyira jó akar lenni,
hogy hozzátartozóinak
már csak a maradék jut!
(vagy már csak a rossz…)
*
Öneláruló
Megvetően néz le
a prostira, piásra, „buzira” –
mintha ő ettől lenne különb?
ettől ő emberként felértékelődik?
arra büszke, hogy ő szerencsés volt?
*
Munkahősnő
Legendásan megbízható munkaerő,
aki még bevallottan beteg se mert lenni…
(de még a gyerekeit létét is inkább letagadta)
*
Kétéltű
Mintha tudathasadt lennél:
nappal józan, könyökvédős könyvelő,
éjjel pedig bohém, mámoros poéta?
*
Empátia-hiány
Sohasem cserélhet
a királyfival, hőssel -
el sem tudja képzelni,
bele sem tudja magát élni:
ezért egész életében csak ezután sóvárog
*
Cigány
Akire sok minden rá van írva,
negatívan diszkrimináltnak érzi magát:
mindig legalább duplán-triplán bizonyítana…
*
Tuti
Keresi, hajkurássza
az ún. sikerélményt:
alacsonyra teszi lécét,
hogy biztosan átvigye!
*
Férfiuralom
A házastársi kötelességek -
hites feleség, mint törvényes cseléd
(és ingyen bármikor kapható házi ágyas)
*
Nyúlcsalád
Szaporodj, sokasodj!
Nem gátolod a természetes fogantatást:
ezt neked nem isten adta, csak a 20 gyereket?
*
Fogamzásgátló
Úgy védekezel, hogy
csak gyermeknemzés céljából,
évente egyszer-kétszer élsz
úgynevezett „házas életet”
*
*
Tervezett elévülés
Nem csak a villanykörte ég ki hamar,
hogy kényszerülj másikat, újat venni,
de az embert is csak addig tartják,
míg teljesen ki nem facsarták…
*
Elévülhetetlen
Érdemek és bűnök
A pozitív jog szerint
csak az ún. háborús bűnök,
de isten és a lelkiismereted előtt
valamennyi vétked ilyen „örök”,
amíg nincs megbánás, jóvátétel…
*
Utolsó csepp
Nem érted a hirtelen heves reakciót,
pedig most telt be a pohár, már csak ennyi kellett,
és kiömlött a víz és kiborul a bili – és szétárad a padlón
*
Kulimász
Szükséges és elégséges feltétel
Hiába van meg minden hozzávaló anyag,
ha te még nem tudsz palacsintát készíteni,
akkor ezek önmagukban semmit sem érnek,
legfeljebb a gyomrod rontod el velük…
*
Stikában
Házi, zug pálinkafőzéskor
alkoholgőzös állapotban
aktív-passzív nép-nemzeti
ellenállónak gondolod magad
*
Görcsölő
Nem meri isten kezébe tenni,
de görcsösen markolva veszti el javait
Mint aki nem hisz szerelme hűségében,
és beteges féltékenységgel gyötörve,
magához láncolva veszíti el…
*
Csökönyös
Soha nem engedsz
okosan/bölcsen az „igazadból”,
így azután a végén te vagy az,
aki bolond szamárként szenved…
(mert nem a lényeghez ragaszkodsz)
*
Vigyázzállás
Mint egy kiskatona:
mereven áll a díszszemlén,
s izgul: jaj, csak bele ne kössenek!
*
Kutyahűség
Messziről a hűséges ember példája,
közelről csak befogadott kóbor kutya,
akivel bármit megtehetnek, hálás érte…
*
Személyválogató
Nem mer bekopogni a cigányputriba,
kerüli a sittesek, az utcalányok társaságát,
így egy új, életre tanító tapasztalt mestertől esik el
*
Ajtóstul a házba
Neki imponál „vadember” mivolta:.
a mesterhegedűvel kalapálja a szöget.
olyan, mint elefánt a porcelánboltban…
*
Túlbuzgó
A bigott katolikus,
akiben nincs szeretet…
Mindig annyira az imáiba merül,
hogy akár fel is fordulhat(t)ok mellette
*
Házi béke
Házastársaddal
mindig egy véleményen –
az a „véleményed” mint neki…
így nem is civódtok, nem is marakodtok…
*
Öntükröző
Ő nem teregeti ki
a „családi szennyest” -
ő a saját szemében látná magát?
*
Személyválogató
Idegennel sem áll szóba,
- ahogy a „rangon aluliakkal” se nagyon -
nem ad esélyt a véletlen életfordító ismeretségnek
*
Rendház
A permanens
rendrakás rabja vagy –
hátha pont most jön,
ugrik/kukkant be „valaki”…
*
Fogáskereső
Ügyesen lefedezed magad:
sehogy ne lehessen „beléd kötni”?
Pedig olykor oly helyen az is baj,
ha van rajtad sapka, az is, ha nincs…
*
Sorba beálló
Sehol nem lóg ki a sorból:
templomban „imádkozik”,
az utcán meg káromkodik…
*
Fabula te rasa
Minden mellbevágó prédikáció,
vagy katartikus műalkotás, film, dráma
mindig a szomszédra passzol, másokról szól?
*
Síró-pityogó
Mint férfiatlant
szégyelli a könnyeit:
mily nehéz/lehetetlen
így lelkileg megkönnyebbülnie
*
Visszafogott…
Maximum egy kis
pohár bor, evés után,
nehogy dalra fakadjon,
vagy pláne: igazat mondjon
*
Görcs
Oly görcsösen
akar bizonyítani vagy győzni,
hogy ennek csak nyögés lehet a vége
*
Unió - Úton (1973)
Úton
Jelez már a kakasszó,
Harsogó a nap.
Száz veréb torkából
Szinte dal fakad.
Fojt, lázít minden fal,
Menni kell, tudom.
Felkelek, ma úgy érzem
Itt az én napom.
Szél fújja ingem, a vállamon tarisznya lóg,
Cipőmön lyuk kacsint, de nevetve, messze indulok.
Néz reám a fényes ég,
Mosolyog, mint én.
Igaz hát, a boldogság
Itt a földön él.
Szél játszik hajamban,
Vár reám az út.
Jön velem a kakasszó,
Együtt ballagunk.
Új tájak nyílnak,
mint mesekönyv az asztalon,
Nem adnám semmiért a világon,
hogy mindezt láthatom.
Hull a zápor, megázom,
Nem takar fedél.
Ha fázom is, hát ki bánja?
Nem adnám semmiért…
Szél fújja ingem, a vállamon tarisznya lóg,
Cipőmön lyuk kacsint, de nevetve, messze indulok.
https://www.youtube.com/watch?v=bDaOzy1dGe0
|
