Illem és jó modor a fő – Lehár Ferenc operettjében Fleury énekli ezt belépőjében. Persze nemcsak az operett világában, hanem a társadalmakban is mindenütt érvényesülnek bizonyos udvariassági szokások. Sőt, amint a kötet bevezetőjében Voigt Vilmos mondja, a társadalmak nem működnek udvariassági jelek nélkül.

A Magyar Szemiotikai Társaság által kötetbe gyűjtött tanulmányok közül több az udvariasság elméletével foglalkozik. Olvashatunk arról, hogy a német, francia és más uralkodói udvarban, palotában szokásos viselkedés alakította ki a XVII–XVIII. század során a sok tekintetben máig ható mintát az „udvari emberségről”. Ezeket a mintákat a kiváló jezsuita, Faludi Ferenc közvetítette Magyarhonba annak idején az „Istenes jóságra és szerentsés boldog életre oktatott Nemes Ember”, a „Nemes Úrfi” és más munkáiban. Manapság különböző, újfajta kommunikációs kapcsolatok jelentek meg és élnek, így a kommunikációelmélet is egyre többet foglalkozik az udvariassággal. SMS-ben a megszólítás hiánya nem udvariatlanság, a hagyományos levélben viszont az. Az udvariasság nyelvi megjelenése például egy színdarab szereplőinek a megszólításaiban a nézők számára eligazítást ad a szereplők társadalmi helyzetéről, pillanatnyi lelkiállapotáról és így tovább.

A nagyvilág udvariassági formáiból is ízelítőt kap a kötet olvasója. A japán társadalom például nagyon határozottan elkülöníti az egyes osztályokat, az ismertségi és a bizalmassági fokozatokat, és másképpen nevezik meg a saját családjukban a hozzátartozókat, mint a más családban lévő anyát, apát, bátyot, nővért és másokat. Ugyanakkor a norvég nyelvről az a közvélelem, hogy híján van az udvariassági kifejezéseknek, de amint olvashatjuk az egyik tanulmányban, a norvég nyelvet használók mindig előnyben részesítik az őszinteséget, és ez látszik udvariatlanságnak a más nyelvezethez szokottaknak.

Az őszinteség egyéb vonatkozásai látszanak meg a diplomácia nyelvhasználatában, ahol az udvariasság és udvariatlanság patikamérlegen való kiadagolása a szokásos, amint ez az egyik japán kormányfő Jaszukuni-szentélynél való tiszteletadásának elemzésében olvasható. Ugyanis ez Kínában és a két Koreában rendszerint mély ellenkezést vált ki, majd pedig rituális udvariasságú diplomáciai tiltakozásokat.

Talán nem udvariatlanság a többi szerzővel szemben, hogy csupán néhány dolgozatíró munkájáról tettünk említést, remélhető, hogy az olvasók nem csupán udvariasságból lapozgatják majd a kötetet, hanem a tartalmát megillető érdeklődésből: hiszen megtudható, hogy mindennapi életünkben miért is az illem és a jó modor a fő.

(Szerk.: Balázs Géza–Pölcz Ádám: Udvariasság. Szemiotika, művészet, irodalom, nyelv. Magyar Szemiotikai Társaság, Budapest, 2016. Ára: 2800 forint.)

Gonda Béla
Jó modor - jó társaság

Tartalom

Előszó a II. kiadáshoz.
Előszó.
Jó modor, - udvariasság.
Lovagiasság. Nők tisztelete.
Otthon. Lakás.
Öltözködés. Divat.
Szépségápolás.
Terített asztal. Vendéglátás.
Társaság. Szalonélet.
A társalgás művészete.
Szertartások. Etikett.
Rang és mód.
Fényűzés.
Az ajándékozás művészete.
Az olvasás művészete.
Levélírás.

Előszó

Egy nemrég megjelent német illemtankönyvben olvastam, hogy az ember az adósaival emberséges és udvarias legyen, a hitelezőivel pedig tegyen különbséget aszerint, amint azok becsületes kamatra vagy uzsorára dolgoznak.

Ez a mulatságosam komoly intelem jut az eszembe, mikor mint iró azt vallom, hogy az olvasóközönség nekem hitelezőm s így én az ő adósa vagyok. Az említett illemszabály értelmében tehát kérnem kell, hogy az olvasó e munkámmal szemben legyen emberséges és udvarias, én pedig mint szerző, igérem, hogy annak telik majd nagyobb öröme a könyvemben, aki megelégszik szerényebb szellemi kamattal és nem akar abból a tárgykörből, amit könyvem felölel, - sokat "kiuzsorázni".

Munkám nem illemkönyv. Nem pedig azért, mert magyar voltomból eredő biztos meggyőződésem, hogy a magyar embernek nincs szüksége paragrafusokba szedett illemszabályokra. Mindig azt vallottam: ahogy a magyar paraszt belép a szobába, vagy ahogy egy magyar úr az ellenségének megbocsát, abban annyi kultúra van, mint kevés más fajtában.

Könyvem csak arról szól, milyen szép és lélekemelő, ha valakinek az egész egyénisége nem egyéb, mint művelt ésszel átgondolt esztétikai világnézetre épült teljes harmónia.

Ezt a harmóniát kezdetben csak ösztönszerűen érezzük, később már felismerjük s ismét egy későbbi lépés, hogy magunknak tudatosan megteremteni is tudjuk. Ezt a lélektani sorrendet követem nagyjában a könyvemben is.

Az otthoni és a társaséletnek évezredekre visszanyúló s minduntalan ismétlődő sok vonatkozásáról először azt mondom el, hogyan fejlődött az ösztönből - kultúrává, azután arról beszélek, hogy a természeti hajlamok nyers bájából hogyan fejlődött fokonkint tudatos esztétikai életstílus. Az ösztönös életmódtól kezdve megyek tehát az életművészetig s e hosszú, de kellemes úton velem tartó olvasó minduntalan látni fogja, hogy mennyire nincs semmi új a nap alatt s hogy csak a nap, vagyis a kor stílusa változik, de az ember mindig csak ember marad.

Elmondom, mi a szép s megokolom, miért és hogyan fejlődött a társadalmi élet művészete koronkint más- és mássá!

A multra sok ezernyi gyertya fényével világítok rá, a jelenre csak egy kis fel-felvillanó kézi villanylámpással, amelynek a fényét csak odairányítom, ahol érzem, még kissé homályban van az élet művészete.

Ifj. Gonda Béla

Forgó Jenő
A társalgás és udvarlás könyve

Tartalom

Hogyan viselkedjünk a társaséletben, hogy sikereket érjünk el?
Hogyan nyerhetjük meg valakinek a szimpátiáját?
Hogy viselkedjünk a nagy társaságban?
Bálban, táncvigalmakon
Miként viselkedjünk étkezés alkalmával
A társalgás művészete
Szinházban, moziban stb. szem előtt tartandó szabályok
Társalgások. (Ismerkedések.)
1. Első látogatás
2. Uccán
3. A vonaton
4. Fürdőhelyen
5. A szalonban
6. Báli csevegés egy hölggyel
7. Bucsulátogatáskor (vallomás)
8. Megismerkedés a sétatéren
9. Ismerkedés a mozielőadás alatt
10. Ismerkedés esőben
A hóditás művészete
1. A tetszeni vágyó
2. A szemérmes
3. A goromba
4. A büszke
5. Az emancipált
6. A pajkos
7. A magábazárkózott
Hogyan kell szerelmeslevelet írni
Bélyegnyelv
Végszó
Megszólítási formák
Tréfás mondások tánc közben
Virágnyelv
Nyakkendőnyelv
Gondolatok, szellemes és tréfás ötletek a szerelemről, az asszonyokról és a házasságról
Bókok
Vallomások
Szenzációs könyvek

Utószó

Kedves olvasó, neked nemcsak szószerint kell venned ezen könyv hasznos oktatásait, hanem tudnod kell a sorok között is olvasni, úgy, hogy a saját természetedet s a társaság minemüségét összeegyeztesd a tanultakkal s akkor jól fogod alkalmazni azokat.

Könnyü szerrel fogsz azután hóditani s a társaságban helyet szerezni. Azonban ne bizakodj túlságosan el, mert az elbizakodottság gyakran meggondolatlanná tesz, s a már egyszer meghóditott talaj könnyen kisiklik lábaid alól.

A siker elérésének ideje problematikus, miért is nem szabad türelmetlennek lenned, ha annak megszerzése talán kissé hosszadalmasnak tünne fel. Nagy önfegyelmezettség és tiszta áttekintés hamar világossá teszi előtted a helyzetet, melynek megteremtésében kell, hogy neked is részed legyen.

Az önbizalom és kitartás legyenek tehát utadon vezéreid, s légyen bár az ut szived hölgyéhez göröngyös és meredek, idővel mégis csak czélhoz érsz.

ELŐSZÓ

Részlet a kötetből

A JO MODOR.

Minden embernek vannak kötelességei a hazája, a társadalom, a családja iránt. És éppen igy vannak kötelességei ama körök és emberek szűkebb társasága iránt, melyek között él. A hazának, a társadalomnak, a családnak megvannak a szigorú törvényei, melyek ellen véteni tilos. Aki megszegi, becstelenné válik.
A társas-életnek is vannak ilyen törvényei. Emberek, talán kevésbé okos emberek szabták ránk ezeket is csakúgy, mint amazokat Ezek ellen is tilos véteni. Amott az erkölcs, itt a jó izlés áll őrt. Aki megszegi, nevetségessé válik. És vannak esetek, mikor a világban élő ember inkább elviseli a titkos becstelenség súlyát, mint egy kis ironikus mosolyt abban a perczben, mikor helytelenséget, illetlenséget, tapintatlanságot követett el. A nevetségesség tudata egyike a legnagyobb szenvedéseknek és jelentős is, mert hiszen c'est la ridicule qui tue. Lehetetlenné tesz, megöl, elpusztit.
Annak, aki társaságban él, lehetnek sulyos bünei a haza, a társadalom, a család iránt és meglehet, hogy ezek daczára még igen kellemesen is él, de elveszti jogát ahhoz, hogy szivesen lássák, kedveljék, hogy emberek között kellemesen forgolódhassék, mihelyt vétett a társas-élet törvényei ellen, ha nem veheti ki részét abból az elismerésből, mely a jó modorért jár ki

TARTALOM

A jó modor 3
I. Az első szertartások 5
II. A meghivók 11
III. A bemutatás 13
IV. Megszólitás 15
V. Látogatás 17
VI. A jó hangulat és a jó hang 22
VII. Lakomák 30
VIII. Az étkezés 37
IX. Vendéglőben 42
X. Bálban 44
XI. Szinházban 51
XII. A corso 54
XIII. Érdekes ismerkedés 61
XIV. Leánykérés, eljegyzés, esküvő 64
XV. A látható csókok 73
XVI. Nyáron és télen 76
XVII. Levelezés 86
XVIII. A képes levelezőlapok 88
XIX. Ujévi üdvözlések 91
XX. Köszöntések 96
XXI. Öltözködés 99
XXII. Gyász 103

TARTALOM