|
Néprajztudományunk egyik jelentős alakja, Berze Nagy János 1879-ben Bessenyőn (ma: Besenyőtelek) született parasztcsaládból és Pécsett hunyt el 1961-ben. Tanári diplomát szerzett és tanfelügyelőként megfordult az ország számos pontján. Érdeklődése hamar az ősi magyar hitvilág felé fordult. Ezt a kérdéskört előtte többen is vizsgálták már, többek között Otrokócsi Fóris Ferenc és Ipolyi Arnold, ám Berze Nagy romantikus túlbuzgóság nélkül, teljes tudományos fegyverzettel felvértezve látott munkához. Jól ismerte az ázsiai finnugor népek hiedelemvilágát feldolgozó szakirodalmat és rájött, hogy ősi mitológiánk emléknyomai leginkább a népmesékben maradtak fenn. Beutazta az országot és maga is gyűjtött meséket szülőföldjén, Heves megyében, de Ugocsában, Erdély-szerte, Gyergyóban és Gyimesben, a régi Torontál megyében, továbbá a Sorok mentén, Zemplénben és Baranyában is.
Az archaikus népek, így a régi magyarok is, azt a tájat, ahol élnek, a „világ közepének” gondolják. Népdalok szövege őriz hasonló képzeteket: „Gyere rózsám Enyedre, / Ott a világ közepe…” Vagy: „Egör város szép helyön van, / Mert a világ közepin van…” A világ közepét egyes ázsiai népek a „föld köldökének” is mondják. A föld köldökén vagy annak közelében áll egy oszlop, ami az eget tartja. Az ég pedig a mozdulatlan Sarkcsillaggal van erre az oszlopra odatűzve. Néhol a világ oszlopa vagy köldöke helyére egy hatalmas hegyet képzelnek, az Aranyhegyet, ahol az istenek laknak.
A leggyakrabban azonban nem oszlop vagy hegy tartja az eget, hanem az égig érő fa, másik nevén a hét- vagy kilencágú világfa. Népmeséink, de kódexeink és keresztény legendáink is számolatlan nyomát őrzik a világfának. A bibliai tudás fája, később a karácsonyfa is ebből a képzetkörből származik. Bencédi Székely István Világkrónikájában „Eg nag fa a földnec koezepoette fel menekoedoet mind az égig”. Egy Bihar megyei mese tanúsága szerint van egy csodás nyárfa, amelynek hegye az égbe, gyökere a pokolba nyúlik. A mesehősök aztán felmásznak erre az óriási fára, amelyen a különféle csillagistenségekkel találkoznak, továbbá forgó várakkal és a csillagok házaival.
A világfa ágai, illetve maguk a planéták sok mesében aranyból, ezüstből, rézből és vasból vannak. E hiedelmek az ősi világkorszakok – az arany-, ezüst-, réz- és vaskor – emlékeit őrzik. A fán odafenn sasok, griffek és egyéb csodás állatok élnek, található továbbá rajtuk egy „tejtó”, illetve a „halál vize”. A világfán sokszor hallani lehet a „szférák zenéjét” és odafenn lassabban múlik az idő, mint lenn a földön. Ott élnek a holtak lelkei is. A fa tövében viszont lyuk tátong, amely az alvilágba vezet. Magát az alvilág bejáratát, de a világfa törzsét is különféle őrök: törpék, táltosparipák, medvék és sárkányok őrzik.
Berze Nagy János Égigérő fa (Magyar mitológiai tanulmányok) című könyve Pécsen jelent meg, 1961-ben. További művei: Magyar népmesetípusok és Régi magyar népmesék. E művekben a szerző észreveszi, hogy a magyar népi építészetben is megőrződött a világfa képzete. Ugyancsak szerepe van az ősi égigérőfa-hiedelmekben „bódogasszonynak”, a pogány matriarchának, akinek az alakja később egybeolvadt Szűz Máriáéval. Az élet fája és a Paradicsomkert képzete is rokon. Az édenkertben és a világfa tövében tenyésző gyógyító növények is mennyei eredetűek. A különböző planétaőrző állatalakok és a törzsi totemállatok kapcsolata is nyilvánvaló, ahogy az – és még számtalan ősi hiedelem – világossá válik Berze Nagy János kutatásai nyomán.
A gallyból gyött királykisasszony
 Hun vót, hun nem vót, vót a világonn ëgy kirá. Az a kirá olyann nagyonn szeretëtt vadásznyi, hon néha egész napokot is az erdőbe tőtött.
Ëcczër úgy esëtt valahogy gyött haza az erdőrü, az erdő szélyinn lëvágott három gallyacskát. Egyikbü – ő azt hitte, hogy káprádzik a szëmi vagy mi lelte! – kigyött ëgy gyönyörű, de nagyon szép lyány, a kirá úgy elcsudálkozott, hogy allyig tudott szóho jutynyi. Mikor má maga is látta, hogy nem csuda e, hanem valóságos szent igaz, mëgfogta a lyány dërëkát, magáho ölelte. »Szivem szép szerelme! nem tom, hogy ki vagy? de én tégëd szeretlek! én az ettéd, të az enyim, ásó, kapa válaszszon el ëgymástú!«
A lyány nem taszingáta el magátú, ha még jobban hozzásimút.
A kirá hazamënt, vitte magával a szép lyánt is, oszt feleségijé tëtte.
Ëcczër aszongya a kirá, hogy »hallod-ë, feleségëm! maj fëlülünk a hintómba, oszt kimënünk az erdőbe járkányi, úgy-ë, jó lëssz!?« Az asszony beleëgyezëtt.
Mëntek is, kifele az erdőbe. A kirának útközbe valami dóga akatt, lëszát a hintórú, a feleségit ott hatta. Ára mënt ëgy csúf vén czigányasszony, nagyon mëgirigylëtte a kiráné sorát, fogta magát, a kiránét belevette ott ëgy kútba. Ő mëb beleült a hintóba, a kiráné helyire.
Gyött vissza a kirá, láttya, hogy minő ocsmonda ábrázatú asszonszëmély ül az ő hintajába, nagyon mëgihett. De a czigányasszony csak egész bátran elkezte, hogy »hm! de soká jártá, kedves uracskám! ládd-ë, má azóta mëg is csúnyútam. De gyere csak, ha a kútba nézëk, csak olyan szép pagyok, mint azokelőtt!« Avval odaugrott a kutho, oszt belenézëtt. Igen ám! de az igaz kiráné még akkor nem ült lë a vízbe, a kirá annak az arcát látta, nem a vén czigányasszonyét. De nem is vëtte igímbe së, hogy a kútba az ő valóságos feleségi van, nem a czigányasszony képi.
Mëntek az erdőbe, onnat haza, de nem tudott belegyőzőnnyi, hogy az ő feleségi mëcscsúnyút, csak hallgatott, nem szót sëmmit.
A kútba mëg a szép asszony azalatt ëgy kis halé vátozott.
Ëcczër otthonn beteg lëtt a czigányasszony. Kérdëzte a kirá: mi baja? mi lelte? Az aszonta, hogy az erdő mellett van ëgy kút, abba van ëgy kis hal, ha ő azt mëgëhetné, mingyá jobban lënne!
A kirá elhozatta a kis halat. Lëvágták, mëgsütték, az asszony mëg is ëtte. De mikor hasították, ëgy mákmakula csëpp véri férecsëppent, oszt nemsokára fa nyőtt belülle.
Az asszony is mutatta magát, mintha má jobbann vóna, kimënt az udvarba, hogy maj szétnéz. Hát láttya, hogy ëgy azon új fa nyőtt azóta. Ëgyet gondolt, aszonta a kirának, hogy ha őt ëcs csëppet is szerette, hát vágassa ki azt a fát. Ő nem tuggya: mé? de egésszenn rosszú van, ha azt a fát láttya.
A szomszédba vót ëgy szëgény embër, annak szót a kirá. Az át is mënt mingyá. A szép fát kivágta. De ëgy fëdőnek valót kifaragott belűlle magának, oszt hazavitte. Otthon a tejesfazékra fedőnek hasznáták.
A szëgény embër napszámos vót, mindën nap dologba këllëtt neki járnyi egész családostú. Ëcczër rëggel, a hogy elmënnek, hát a házat csak úgy hatták, së ki nem vót söpörve, së az ágy fël nem vót vetve, este gyönnek haza, láttyák, hogy mindën tisztánn, rendbe van. De ez naprú-napra mindég! nem tudhatták, hogy ki járhat ott, a ki ott mindënt tisztába tësz.
Fëltëtték magokba, hogy mëllesik. Úgy is vót. Ëcczër otthonn marattak, elbújtak, ki az ágy alá, ki a sutba.
A nyakonn vót a tejesfazék, azon vót a fëdő. Hát láttyák, hogy a fëdő ëcczër lëgurú a fődre, ott mërrázkógyik, valami szép tündérlyány lëssz belülle. Akkor fëlöntözi a házat, kisöpri. Amazok akkor elégyöttek, mëffogták. De a lyány nem tudott szabadúnyi mëg má vissza së vátozhatott fëdőnek. Ott élt velëk.
De nagyonn szép vót. Az embër aszongya, hogy ő elviszi a kiráho szobalyánnak, ilyen szépek këllënek oda!
El is vitte. A kirá elcsudákozott a szépséginn. Igaz, hogy vót má neki huszonnégy szobalyánya, szëbbné szëbbek, de – gondolta – a hun huszonnégy van, még ëgy elfér. Fël is vëtte szobalyánnak.
Hát ëgy este, mint nálunk is, télënn ők së tuttak micsinányi, elkeztek mesényi, mindënki sorba valamit. Ëcczër erre kerűt a sor. Elmonta tövirű-hëgyire, a kit én itt elmontam mind. A kirá mëg hallgatta. Mëgörűt oszt mingyá, a lyánt magáho vëtte, mëgesküttek újra, a vén czigányasszonyt mëg lófarkára köttették, az szaggatta széjjel. Ők mëg boldogok lëttek, mém most is ének, ha mën nem haltak.
_________________________________________
Forrás: Népmesék Heves- és Jász-Nagykun-Szolnok-megyéből. Gyűjtötte Berze Nagy János. Budapest, Athenaeum, 1907, 213-216 old.
Mesélte: Demeter Kata szolgáló, Besenyőtelek, Heves vármegye. Lejegyzési idő: 1904. január
Online forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár, http://mek.oszk.hu/12200/12251/
TARTALOMJEGYZÉK.
- 1. Este, Éjfél meg Hajnal1
- 2. Feneketlen kút15
- 3. A kis rák23
- 4. A tetejetlen fa29
- 5. A Hollóferjős király45
- 6. A kis kondás54
- 7. Csinos Ágrágyi60
- 8. Az aranyköles68
- 9. A próbára tett királyfi72
- 10. Hamupipőke80
- 11. Királylánya Enczella83
- 12. A tollas ördög93
- 13. A Vörös Vitéz101
- 14. A Vörös Vitéz (változat)109
- 15. A tüzes ökör115
- 16. A vasfejű farkas121
- 17. A Szélördög127
- 18. A szárnyas farkas133
- 19. Rózsa meg Viola138
- 20. Miska meg Juliska149
- 21. A zöldszakállú király159
- 22. Odaért, a hová a mádi zsidó167
- 23. Hajnal János173
- 24. A boldogtalan királyné197
- 25. Az ördöngős asszony meg a lyánya203
- 26. A faladár ló meg az aranyhajú királykisasszony208
- -586-
- 27. A gallyból gyött királykisasszony213
- 28. A hét holló216
- 29. A hét daru223
- 30. A libapásztorból lett királyné230
- 31. Nem akart az apja felesége lenni238
- 32. A jószívű árvalyány244
- 33. Gyöngyharmat János249
- 34. Aranyszóló pintyőke262
- 35. Tündérszép Ilona269
- 36. Királyfi Jankó274
- 37. Nemfélek Jankó290
- 38. Borsszem Jankó294
- 39. Buli Jankó301
- 40. Rendes305
- 41. Tilinkó312
- 42. Az okos kis ló meg a gazdája317
- 43. A szerencsés hetedik327
- 44. A szegény árva lyány meg testvére: az őzecske334
- 45. A hizlalóra fogott két egytestvér342
- 46. A két testvér350
- 47. A fejér madár356
- 48. A bús gellicze meg a két királyfi358
- 49. Arany Zsáda363
- 50. Okos Zsófi369
- 51. A királyficzigánylegény376
- 52. A kis kondás három malacza379
- 53. A tánczolni járó királykisasszonyok383
- 54. Baka János388
- 55. A szegény lyány meg a fia391
- 56. A bátor katona397
- 57. A fekete vár400
- 58. A két királyfi405
- 59. Daru János411
- 60. A katona415
- 61. Krisztus meg a czigány419
- -587-
- 62. A Szent Péter muzsikája421
- 63. Hamupipőke meg a zsidó424
- 64. Igazság és Hamisság429
- 65. Nemtudomka439
- 66. Ribike460
- 67. A Varga-gyerek meg az Olenburisz király fia470
- 68. A siró-nevető szemű király486
- 69. Szegény János492
- 70. A négy egytestvér501
- 71. A gazdag kalmár504
- 72. A tót diák510
- 73. A furfangos czigány513
- 74. A három örökség518
- 75. Nem igaz!522
- 76. Czene524
- 77. Futyika János528
- 78. Egy helyett százat!537
- 79. Jézus, Szent Péter, Szent János539
- 80. Krisztus és Szent Péter542
- 81. Ne mindig mondj igazat!543
- 82. Isten áldása nélkül hiábavaló a munka544
- 83. A légy meg a bolha545
- 84. Mit mond a varjú nyáron, meg mit mond télen?546
- 85. A kis kakas546
- 86. Hogy mentem én menyországba?550
- 87. Tréfás mese558
- 88. Az egyszeri lyány meg a halál558
- 89. Jegyzetek
|
