Isteni bölcsességek, alapelvek – XI.

Válogatta: Horváth Károly

Olvasgatásaim során

rengeteg olyan mondatra bukkantam,

amelyek jól kifejezik emberi mivoltunkat,

utalnak gyengeségeinkre,

vagy a nép ajkán már rég megkövesedtek

olyan bölcs kijelentések,

melyek ismerte lényegesen közelebb visz bennünket

önmagunk, s ezen keresztül világunk megismeréséhez.

Íme, fogadják szívesen ezt a néhány sort,

természetesen a teljesség igénye nélkül.

11. rész

v Az ember korlátlan lehetőségei elé a legtöbb akadályt önmaga állítja.

v Az ember vak teremtő.

v Az emberek tudat alatt vágynak rá, hogy megvakítsák, megsüketítsék magukat.

v Még az állat is okosabb nálunk, mert ő az ösztöneire hallgatva cselekszik; mi már az ösztöneinknek sem hiszünk.

v A tudat számára nincs fájdalmasabb dolog a világon, mint szembesülni az igazsággal.

v A hazugság és az őszinteség közötti különbség, hogy az utóbbiért később sem bocsátanak meg.

v Az igazság és a hitelesség a részletekben rejlik.

v A tények makacs dolgok, nem lehet őket figyelmen kívül hagyni.

v Az ember csak azt tudja kifejezni, aminek a tudatában van.

v Az emberek elfelejtik, amit mondtál, amit csináltál; de arra mindig emlékezni fognak, hogy milyen érzéseket keltettél bennük.

v Az emberi élet csupán egy villanás a végtelen időben.

v Jelenlegi tudásunk ahhoz sem elegendő, hogy felismerjük a tudatlanságunkat.

v Régen határtalan vágy égett az emberekben az ismeretlen legyőzésére. Ma már az ismertet sem tudjuk legyőzni.

v Az emberek nem élik meg az életet a maga valóságában, mert a szokások és konvenciók rabjai.

v Csak azok látják meg a világot a maga valóságában, akiknek a szemét tisztára mosták a könnyek.

v Figyeljünk a belső hangra, mert az igazság a szívünkben rejlik.

v A legmélyebb belső felismerések tárják fel a legnagyobb igazságokat.

v Ne azt mondjuk, hogy "én ilyen vagyok", hanem azt, hogy "én ilyenné tettem magam"; mindenki olyan, amilyenné tette magát, vagy hagyta magát tenni.

v A lelkiismeret sohasem hazudik.

v Az emberi telhetetlenség határtalan; minden kielégített vágy újakat szül.

v A bölcs embert már nem keserítik percenkénti lemondások.

v Szeretetünk csendje ellenségeinkben is csendet teremt.

v Amelyik kéz nem tud adni, annak simogatni kell.

v A tiszta lelkű emberekre azt szokták mondani, hogy nem erre a világra valók; de mi lesz ezzel a világgal, ha egyszer elfogynak a nem erre a világra valók?

v Csak a szívből jövő ima talál meghallgatásra.

v A kérő, ki nem önmagának kér, annak kérelme az egekig ér.

v Aki soha nem vállal kockázatot az életben, sehová sem jut.

v Aki nem akar, amikor tud; az majd nem tud, amikor akar.

v Aki nem mer élni, nem fog fejlődni.

v Kétféle ember van: az egyiket lesújtja, a másikat felemeli a sorscsapás.

v Ha a lélek elég fejlett ahhoz, hogy elkerülje az életben felmerülő csapdákat, akkor az elért siker jutalmául szolgál; ha nem elég fejlett, és beleesik a csapdába, akkor a vergődéssel járó szenvedés a lelki fejlődését szolgálja.

v Az emberek azért sétálnak bele önként az élet csapdáiba, mert tudat alatt érzik, hogy fejlődniük kell; és ennek leghatékonyabb módja, a rájuk zúduló bajokból eredő szenvedések átélése.

v Ha fáj valami az ember lelkének, hagyja fájni.

v A vétek ereje azért sodorja válságba az embert, hogy a valódi lénye főnixmadárként kiemelkedjen a szenvedés tüzéből.

v Mindnyájan sötétben tévelygünk, de a szenvedés a világosság felé visz.

v Az élet értelmének megismerése jobban visszatartja az embereket az öngyilkosságtól, mint az életösztön.

v A fizikai világban a tapasztalás vezet el a megértéshez, a megértés a szeretethez.

v Az igazi tudás nem kérkedik, nem hivalkodik.

v A tudás olyan mértékben gyarapszik, amilyen mértékben használják.

v A lélek a világegyetem bölcsességét hordozza magában.

v Sok felesleges szenvedéstől kímélne meg bennünket, ha tudatosulna bennünk, hogy: "Isten mindent megtesz értünk, de semmit sem helyettünk." Amikor azt mondod: "Feladom" gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: "Egek! Micsoda lehetőség!"

v Nem vagyunk több csak egy-egy tégla, de együtt mi vagyunk a ház.

v Egyetlen ember apró döntése is szétsugárzik a világban, és mint láthatatlan szál beleszövődik a történelem végeláthatatlan szőnyegébe, formálva azt.

v Nincs olyan hosszú út, melynek vége ne lenne.

v Minden jó, ha a vége jó.

v Minden végben benne van egy új kezdet lehetősége.

v A közmondás az emberi bölcsesség kikristályosodott formája.

v A számok segítenek spirituális összhangba kerülni a világmindenséggel.

v Mindenki, aki néz, de nem lát, vak; mindenki, aki lát, de hallgat, duplán vak; csak azok látók, akik másoknak fényt visznek.

v A gúny az a védőfal, amelyet a gyávák és a közömbösek emelnek maguk és az őket megrémítő, felkavaró lehetőségek közé.

v A rész semmi, az egész minden.

v Aki nem ismeri a múltat, az nem ismeri a jelent sem.

v A jelen az alakítható jövő megváltoztathatatlan múlttá válásának folyamata.

v Ne a múlandó, hanem a maradandó után vágyakozz.

v Az élet szüntelen küzdelemben születő állandó átváltozás.

v Minden változik, ugyanakkor minden örök.

v Csak a változás örök.

v Az idő igaz, de ledönti mi nem az.

v Ha az evolúció nem tud érvényesülni, jön a revolúció.

v A fizikai lét, a fennmaradás előfeltétele a fejlődőképesség; az evolúció nem kegyelmez senkinek, és semminek; ami fejlődésképtelen, elpusztul.

v Bármekkorára nő is a fa, bármilyen vastag lesz a törzse - állapota, fennmaradása a hajszálgyökerektől függ.

v Az embereknek a legtöbb kárt az élvhajhász életmódhoz való vonzódás, és a szenvedésfóbia okozza.

v Attól irtóztok leginkább, amiből a legtöbb hasznotok származna, és azért töritek magatokat a legjobban, ami a legtöbb kárt okozza nektek.

v Minél fejlettebb a lélek, annál több dolgot tud nélkülözni.

v Az emberi fejlődés az öntudatra ébredéstől, az önmegismerésen keresztül, az önmegvalósítás irányába tart.

v Az emberiség fejlődésre van ítélve, de a haladásért nagy árat kell fizetni.

v A sárból nem lehet csak úgy kirepülni.

v Nektek megvolt a bátorságotok emberként élni, és részt venni Isten nagyszerű vállalkozásában, a földi életben; mi minden embert egy nagy kaland résztvevőjének tekintünk.

v Az élet minden borzalmával együtt csodálatos kaland.

v Van, akiről tudtok, és van, akit olyan gyakran emlegettek, hogy még a "csapból is az ő neve folyik"; Az igazán nagy emberek azonban ismeretlenek maradnak; A világ java a történelemben fel nem jegyzett cselekedetekből áll össze; Olyan emberek áldozatos munkája emelte civilizációtokat a jelenlegi szintre, akikről senki sem tud, akik jeltelen sírokban nyugszanak.

v Az igazi csatákat háború nélkül, észrevétlenül nyerik meg.

v Életünk minden percében vizsgázunk; minden tettünk befolyásolja sorsunkat, meghatározza jövőnket.

v A jövő bennünk van, a magvait folyamatosan vetjük; mindennapi cselekedeteink állandóan változtatják a jövőnket.

v A történelem nem más, mint a karma törvényének időbeni illusztrációja.

v Ha meg akarjátok változtatni a világot, előbb a gondolataitokat kell megváltoztatni.