Isteni bölcsességek, alapelvek – X.

Válogatta: Horváth Károly

Olvasgatásaim során

rengeteg olyan mondatra bukkantam,

amelyek jól kifejezik emberi mivoltunkat,

utalnak gyengeségeinkre,

vagy a nép ajkán már rég megkövesedtek

olyan bölcs kijelentések,

melyek ismerte lényegesen közelebb visz bennünket

önmagunk, s ezen keresztül világunk megismeréséhez.

Íme, fogadják szívesen ezt a néhány sort,

természetesen a teljesség igénye nélkül.

10. rész

v Minden élet egy vállalkozás.

v A tapasztalat a legtökéletesebb tanulás.

v A nagy dolgok kis dolgokból állnak össze.

v Az ember sorsa lelkének vetülete.

v Életünk látható kifejeződése gondolatainknak.

v Minél szebbnek látjuk az életet, annál inkább képesek vagyunk azt még szebbé tenni.

v Az életben nem az lesz boldog, aki sokat kap; hanem az, aki sokat ad.

v Ha boldog akarsz lenni, tégy másokat boldoggá.

v Az életben a hátrányos helyzet csak akkor hátrány, ha annak fogod fel.

v A fiatalság nem érdem, hanem állapot, ami sajnos hamar elmúlik.

v Ha a sors becsuk egy ajtót, nyit helyette másikat.

v Ha azt hisszük, nincs több remény, akkor csillan fel messze a fény.

v Hajnal előtt van a legsötétebb.

v Bízzál önmagadban, és akkor benned is bíznak.

v Az önbecsülés a megbecsülés része.

v A hitet és a szeretetet senkire sem lehet rákényszeríteni.

v A szeretet gazdagabbá teszi azt, aki kapja; és nem juttatja koldusbotra azt, aki adja.

v Érettségünk mércéje az, hogy mennyit vitatkozunk önmagunkkal.

v A kultúrához vezető első lépcsőfok az önuralom.

v Az önfegyelem nem más, mint lényünk örök kiigazítása.

v Minden erény lemondással jár.

v Minden ember annyit ér, amennyiről le tud mondani.

v A legnagyobb szabadság, egyben a legnagyobb rabszolgaságot is jelenti.

v Nem az az erős, aki sohasem esik el, hanem az, aki mindig fel tud állni.

v Veszteségeink érlelnek bennünket a győzelemre, csalódásaink a bölcsességre, és fájdalmaink a boldogságra.

v A küzdelem, a kín, a szenvedés és a fájdalom szülik az erkölcsöt.

v A szenvedés az emberi méltóság próbája.

v A szenvedés nemesíti a lelket.

v A szenvedés gyümölcse a bölcsesség.

v A fejlődés motorja a szenvedés.

v A reménytelenül küzdő embert a kitartó szolgálat menti meg a morális összeomlástól, amelyet hosszú, vigasztalan éveken át folytat.

v A remény meglátja a láthatatlant, megérzi a megfoghatatlant, és eléri a lehetetlent.

v Nem baj, hogy gondjaid vannak; csak ne hagyd, hogy fészket rakjanak benned.

v A bocsánatkérés az emberi nagylelkűség megnyilvánulása.

v Vehetsz házat, de otthont nem; vehetsz ágyat, de álmot nem; vehetsz órát, de időt nem; vehetsz könyvet, de tudást nem; vehetsz pozíciót, de tiszteletet nem; vehetsz orvosságot, de egészséget nem; megveheted a szexet, de a szerelmet nem.

v Korunkban az önként vállalt rabszolgaság lett az ember szabadsága.

v Csak az lehet szabad, aki tiszteletben tartja mások érdekeit is.

v A munka biztos menedék annak, aki magányos.

v Az öngyilkosság egyetlen társadalmilag elfogadott módja, hogy halálra dolgozod magad.

v Az ész a legjobb tőke.

v A hit az, amihez egész szívünkkel ragaszkodunk.

v Akiben rend van, az rendet teremt a környezetében is; akiben viszont zűrzavar van, zűrzavart hoz létre maga körül. Amíg magad körül nem teremtesz rendet, addig magadban sem tudsz.

v A kapcsolatteremtés legfőbb kritériuma az legyen, hogy több leszel-e általa.

v Nem az a fontos, hogy mik vagyunk, hanem az, hogy mivé válunk egy kapcsolatban.

v Ne utánozz másokat, hanem fedezd fel egyéniségedet, és légy önmagad.

v Ne a bajaidat tartsd számon, hanem mindazon jót, amelyben részesültél.

v Az álérték hivalkodik, a valódi érték rejtőzködik.

v Légy szerény, de ne szerénykedj.

v Sorsdöntő kérdésekben ki kell állnunk az elveinkért, mert ha hallgatunk, azt hiszik, hogy egyetértünk.

v A jellemed határozza meg sorsodat.

v Mindenki saját sorsának a kovácsa.

v Az élettől azt kapod vissza, amit belefektettél.

v Jelenlegi tetteink szabják meg jövőbeli sorsunkat.

v A jövőnket most teremtjük.

v A művésszé, jó szakemberré válásnak négy lépcsőfoka van: a kezdő egyszerű és rossz dolgokat csinál. A második fázisban már bonyolult is, amit csinál, és még mindig rossz. A harmadik fázisban az ígéretes művészpalánta már sejt valamit. Amit csinál az már jó, de még mindig bonyolult; A negyedik fázisban következik be a letisztulás. Az utolsó lépcsőfokon megvalósul az áhított cél: a jóság és az egyszerűség.

v Az igazán nagy dolgok rendkívül egyszerűek; a letisztultság eléréséhez azonban fejlődni kell, mert a lényeg csak fentről látható.

v Az idő gyengíti az éleslátást, de javítja a tisztánlátást.

v A lét küzdelem; ha megoldasz egy problémát, helyébe másik lép, mert a küzdelem az élet természetes állapota.

v A munkával és tisztességgel szerzett vagyon jutalommá válik.

v Isten azért adta a tehetséget, hogy szolgáljuk vele a világot; és nem azért, hogy élősködjünk rajta.

v A vagyon nem önző céljaink elérésének eszköze, hanem kötelezettség és szolgálat.

v Úgy segíts másokon, hogy segíthessenek önmagukon.

v Ha másokért élünk, tökéletesebbekké válunk.

v A barátság szolgálat.

v A primitív lélek uralkodni akar, önként szolgálni csak a fejlett lélek képes.

v Tökéletes szabadságot csak akkor nyerhetsz, ha nem ragaszkodsz az "én- enyém- nekem"-hez.

v A hamis értékekhez igazodó ember szükségszerűen silányabbá válik.

v Az úttörő elme olyan, mint a gyertya; miközben másoknak világít, magát emészti.

v Felvilágosításra azért van szükség, hogy a megismerés megszüntesse az élet értelmetlenségének tévképzetét, és a vele kapcsolatos félelmeket.

v A fennköltség vérből, szennyből, fájdalomból és szenvedésből születik.

v Ahol az erő, ott a hatalom.

v Minél nagyobb a hatalom, annál kisebb a szabadság.

v A hatalom méreg, ami lassan felszívódik az ember testébe.

v Hatalmat csak annak szabad adni, akinek nehezére esik.

v A gyanakvás és gyűlölet nem más, mint tudatlanság.

v Feltétel nélkül, és teljes odaadással kell szeretnünk egymást.

v Az elégtétel Isten dolga.

v Minden törvény annyit ér, amennyit betartanak belőle.

v Ahogy szaporodnak a törvények, úgy szaporodnak a kibúvók is.

v A túlzott szabadság árt a demokráciának; a túlzott demokrácia árt a szabadságnak.

v A történelem az élet tanítómestere.

v A tegnapra emlékeznünk kell; ez a ma felelőssége, hogy legyen holnapunk.

v A jövőnk csak akkor lehet fényes, ha a múltból táplálkozik.

v A suttogás néha messzebbre hallatszik, mint a kiabálás.