Illusztráció Matthew Stevens

Sürgető eredménykényszerben vannak a futballedzők manapság, ez nem vitás, de azért az mégsem gyakori, hogy valakinek már a legelső meccse után távoznia kelljen a kispadról. Pintér Attilával ugyebár szövetségi kapitányként előfordult, hogy egyetlen tétmérkőzés után útilaput kötöttek a talpára 2014-ben, de ő legalább előtte bizonyítási lehetőséget kapott négy barátságos találkozón. Ám nyolc évvel korábban Bicskei Bertalannak ez a „kegy” sem jutott osztályrészéül – első meccse után volt kénytelen távozni az Újpest kispadjáról.

2006 nyarán a magyar válogatottat korábban két ciklusban is szövetségi kapitányként irányító, akkor 61 éves szakember az MLSZ-ben irányította az edzőképzést, amikor befutott az Újpest ajánlata. A lilák néhány héttel korábban majdnem bajnokok lettek Mészöly Gézával, ám a hajrát elrontották, a vezetők pedig az edzőváltás mellett döntöttek, és a rutinos, a világban már Svájctól Malájziáig sokfelé dolgozó Bicskeitől egyértelműen azt várták, hogy a liga talán legerősebb játékosállományú csapatával szerezze meg a klubtörténet 21. bajnoki címét.

Miután Kisteleki István MLSZ-elnök engedélyezte számára, hogy az MLSZ-es munkája megtartása mellett elvállalja az újpesti kihívást, Bicskei neki is veselkedett a nemes feladatnak. Csakhogy a bajnoki rajt előtt várt még egy nemzetközi kupameccs a csapatra, az UEFA-kupa első selejtezőkörében. A sorsoláskor mindenki fellélegzett: az Újpestnek a liechtensteini Vaduz jutott. „Álomcsapat” – lelkendezett a Nemzeti Sport, amely 95 százalékos valószínűséggel adta a továbbjutást a magyar együttesnek. „Minden szempontból a létező legjobb ellenfelet kaptunk” – mondta a sportnapilapban Bicskei, Dányi Szilárd, a lila-fehérek ügyvezető igazgatója pedig úgy fogalmazott: „Azt nem mondom, hogy boldogtalan lettem, amikor a Vaduzt húzták nekünk. Ismerve a lehetséges ellenfeleket, mindenképpen mi jártunk a legjobban. A legkellemesebb úti célunk nekünk lesz majd.” Az optimizmus nem volt alaptalan: Liechtensteinben nincs önálló bajnokság, a Vaduz a svájci másodosztályban szerepelt, ott is csak nyolcadik lett.

Nem lehet azzal vádolni Bicskeit, hogy mindent a háttérbe szorítva koncentrált volna új feladatára. A nemzetközi kupatalálkozó előtt két felkészülési mérkőzése is volt az Újpestnek, de a frissen kinevezett tréner sem a Kisvárda, sem a szlovák Banska Bystrica elleni találkozón nem tette tiszteletét. Jó oka volt rá, meg is indokolta: előbbi esetben egy korábban elvállalt MLSZ-es munkája miatt hiányzott igazoltan, utóbbiról pedig azért, mert közben ment a németországi világbajnokság, és neki szerződése volt a tornát idehaza közvetítő RTL Klubbal, és pont a saját csapata meccse idején szakkommentátorként kellett szerepelnie a tv-ben.

Bicskei azonban mindenkit megnyugtatott, hogy segítőivel mindent alaposan átbeszélt, a Vaduzt pedig – saját csapatához hasonlóan – ugyan nem látta személyesen játszani, de dolgozott ugyebár korábban Svájcban, és ottani ismerőseitől minden információt begyűjtött, így teljesen képben van velük kapcsolatban.

A csapat csatárcsillaga a meccs előtt a sportnapilapban szépen felmondta a kötelező szöveget: „Komolyan vesszük a Vaduz gárdáját, nem becsüljük le az ellenfelet, nem leszünk nagyképűek”. Sőt, még arról is szó esett az interjúban, hogy ha nem tud otthon nagy különbséggel nyerni a csapat, hanem adott esetben csak két góllal, máris támadások érhetik az együttest.
Nos, ezek után a Vaduz 4–0-ra nyert a Szusza Ferenc Stadionban a Balajcza – Vermes, Böjte, Vanczák, Völgyi – Tóth B., Erős – Freud (Kőhalmi, 58.), Sándor Gy. (Vituska, 66.), Tóth N. – Kovács Z. (Szőke, 75.) összeállításban szereplő Újpest ellen. A második gól után a Megyeri úti közönség folyamatosan szidta Bicskeit, és Mészöly Géza nevét skandálta. „Ilyen kínos pofont még soha nem szenvedett el a magyar futball. Tragikusan gyenge játék, arcpirító szégyen, semmilyen taktika, harmatos támadójáték” – fogalmazott a Nemzeti Sport, amely „Gyalázat!” szalagcímmel jelent meg. És a friss hírrel: Bicskei Bertalan máris lemondott!

„Sajnálom ezt a balul sikerült mérkőzést, nem voltam rá felkészülve – nyilatkozta a meccs után a láthatóan összetört Bicskei. – Egy hete dolgozom a csapattal, és nem volt benne, hogy ez a mérkőzés így alakul. A találkozó közben olyan hangulatot tapasztaltam, amelyben nem lehet tovább dolgozni, ezért közöltem az Újpest tulajdonosaival, hogy nem vállalom tovább a munkát. Még egy meccsen sem kaptam ennyi szitkot a pályafutásom során.”
„Lássuk be, a magyar futballszokásokra tekintettel már az is hőskölteménybe illő, hogy a szakember kitartott a kilencven perc végéig – ironizált a sportlap másnapi számában megjelent jegyzetében S. Tóth János. – Hiszen két éve a győri szakmai igazgató, Reszeli Soós István még az első félidőben elmenekült a diósgyőri stadionból a lelátóról reá zúduló tojászápor elől, kilenc éve pedig a kispesti megmentőnek álmodott Krémer Károly a félidőben hagyta el sértődötten a Honvéd kispadját, miután csapata már 3–0-s vesztésre állt a Videoton ellen.”

Mindenkit az foglalkoztatott persze, hogy mennyire volt tiszta a mérkőzés. Az Újpest belga sportigazgatója, Francois Laureyssen azonnal a játékosokat jelölte ki bűnbaknak. „Rettenetesen mérges vagyok a futballistákra, akik szerintem becsapták a nézőket, és Bicskei Bertalan ellen futballoztak” – mondta.
A szurkolók viszont úgy érezték, egészen más módon csapták be a játékosok őket. Noha időben még a bochumi ügyészség híres bejelentése előtt vagyunk, azért sokan már sejtették, milyen alattomos fogadási csalások zajlanak a tippmixelés – utóbb kiderült – igazi hőskorában. A Honvéd elleni bajnokin az újpesti szurkolók ezzel a felirattal üzentek a csapatnak a lelátóról: „Az aljas indokból elkövetett kupaégést nem feledteti néhány kötelező bajnoki győzelem”. Mindkét vádat persze azonnal tagadta mindenki. Kovács Zoltán azt mondta: „Tudom, mire gondolnak a szurkolók, csak nem értem, hogy miért. A drukkereink nyilván azt sejtik, hogy tippmixeltünk a Vaduz ellen, vagy Bicskei Bertalant akartuk megbuktatni. A csapat nevében kikérem magamnak ezeket a vádakat! Eddigi pályafutásommal nem szolgáltam rá erre.”

Bicskei aztán azzal zárta le az ügyet, hogy nyílt levelet tett közzé a Nemzeti Sportban, és a szurkolókat kárhoztatta. „Már a mérkőzés előtt hallottam hangokat, amiből sejteni lehetett, itt készül valami. Az első perctől érzékelhettem is. Kár volt. Többet ért volna, ha megkeresnek bátran, őszintén, becsülettel elmondva, hogy nem kellek nekik. Az okok nem is lényegesek. Lett volna lehetőség idejében visszalépnem. Nem tették. Alattomban kivártak (…) A beszólásaikra – mint például »pénzéhes genyó«, »lefizetett zsoldos« – is reagálnék. Nem tartozik senkire, de elmondom, talán megértik. Az Újpesthez történt aláírásommal az MLSZ-nél lemondtam ottani fizetésem majdnem háromnegyed részéről. Az itteni lemondásommal természetesen lemondtam egyéves, nem rossz fizetésemről, az év végi prémiumomról. Ennyit a pénzéhségről.”

Bicskei aztán visszament az MLSZ-hez, és újra a magyar edzőképzést irányította.
Bizonyára volt miről mesélnie a hallgatóinak.

Veszprémi Linda

Nem edzőbuktatás volt

Vanczák Vilmost, az Újpest akkori védőjét kérdeztük meg a 12 évvel ezelőtti meccsről.

„Néhány héttel a Vaduz elleni meccs előtt nevezték ki Bicskeit, nem volt sok időnk megismerkedni vele. Ugyanakkor igaz, hogy korábbi edzőnkkel, Mészöly Gézával nagyon szerettünk együtt dolgozni. Senki se értsen félre, ez nem jelenti azt, hogy Bicskei ellen játszottunk, a csapattársaim nevében kizárom az edzőbuktatást. A meccs előtti edzésen a pontrúgásokat gyakoroltuk, amikor Rajczi Péter agyrázkódást szenvedett, a mérkőzés még ennél is rosszabbul alakult. Egyszerűen csak semmi sem sikerült…”