Mikor és hogyan kezdett el futballozni?

1941-ben Jánoshalmán, nyolcévesen kezdtem, már ha futballnak lehet nevezni a rongylabdát, amit az egyik szomszéd gyerek gyártott harisnyákból. Franek Béla barátom még igazolást is készített kartonpapírból, tehát én már nyolcéves koromban „igazolt” játékos voltam.

1951 őszén az NB II-es Kecskemét csapatába került, innen indult a karrierje, majd alig másfél év múlva már a Budapesti Kinizsiben (a Ferencvárosi Torna Club neve az 1950-es években) játszott. Hogy történtek az átigazolások?

Először a Kecskemét és a megyei válogatott – aminek én is tagja voltam – mérkőzésén figyeltek fel rám. Később jutott a fülembe, hogy az egész meccset főleg azért szervezték, hogy a kecskemétiek megnézhessék azt a kis tüskehajú jánoshalmi gyereket. Jól ment a játék, rúgtam is két vagy három gólt, a következő vasárnap már a Kecskemétben játszottam villámátigazolással.

Majd 1951 telén lejött hozzánk Kecskemétre a budapesti Honvéd sztárja, Bozsik Cucu és intézőjük, bizonyos Netter százados. Kiderült, hogy azért érkeztek, mert kellett a csapatba egy olyan szélső, mint amilyen én vagyok. Közben a Kecskemét vezetősége és a Kinizsi is megtudta, hogy tárgyalok a Honvéddal, így megegyeztünk, hogy a szezon végéig maradok, utána pedig megyek Pestre a Fradiba.

Tehát az álom 1953 elején elkezdődött. Hol lakott Budapesten és hol folytatta tanulmányait?

Akkoriban nehéz volt albérletet szerezni, ezért a vízipólós Kárpáti Gyuriék fogadtak be átmenetileg a Népszínház utca 21. szám alatti lakásukba. Az iskolát a szintén Józsefvárosban található, Vas utcai Közgazdasági technikumban folytattam. Ott ismerkedtem meg későbbi feleségemmel, akit tanítás után többször hazakísértem a Kisfuvaros utcába.

Visszatérve a focipályára: keményen dolgozott azért, hogy a Fradi csapata elfogadja?

Rengeteget edzettem Gyetvai Laci bácsival, a Fradi korábbi klasszisával. Máig hálás vagyok, hogy annyit dolgozott velem. Indított kívül, belül, elfutottam, beadtam neki, aztán kezdtük elölről, százszor, ezerszer. Érdemes volt, hiszen a pontos beadásokat nagy hatékonysággal tudták értékesíteni belül a jól fejelő csatárok: Mátrai, Orosz, Mészáros, Kertész, Vilezsál. Igyekeztem úgy fölemelni a labdát, hogy a csatárok jól rá tudjanak bólintani, úgy ugyanis nagyobb erőt lehet beleadni a mozdulatba.

1954-ben, a születésnapján játszott először a válogatottban.

Románia ellen játszottunk a Népstadionban, telt ház előtt. 5:1-re nyertünk, viszont nem voltam elégedett magammal. Az elfutásokra építettem, de nem tudtam úgy szervezni a játékom, hogy helyzetbe kerülhessek.

Viszont a ’64-es spanyolországi Európa-bajnokságon nagyon jól teljesített, ráadásul sérülten játszott a bronzmeccsen.

Igen, a spanyolok elleni meccsen megsérültem, mikor a jobb bokámra rácsúszott a jobb-bekk, és így eltört a szárkapocscsontom. Akkor ezt nem is vettem észre, fájt, de befásliztuk és hajtottam tovább. Így játszottam végig aztán a dánok elleni bronzmeccset is, amit 3:1-re megnyertünk.

Mi a véleménye a magyar válogatott 2016-os kontinenstornán nyújtott teljesítményéről?

Ennek a válogatottnak az alapjait még Dárdai Pál fektette le. Aztán Bernd Storck folytatta, aki új elgondolásokat, új megoldásokat hozott. Nekem nagyon tetszett a játékuk, főleg Dzsudzsáké, aki mindig megkeresi azt a lehetőséget, ahonnét gólt tud rúgni, és el is vállalja. Kiemelném Szalai nagy területen való mozgását is, és persze ne feledkezzünk meg Bödéről sem, aki engem leginkább Németh Miklósra emlékeztet. Ő volt ilyen nagy erejű, nem túl gyors, de a kapu előtt magát jól föltaláló csatár.

Összességében azt lehet mondani, hogy nagyon összhangban vannak a játékosok, ezt már évtizedek óta nem lehetett látni. Úgy gondolom, hogy ami a jövőbeli sikerekhez kell, az ebben a csapatban benne van.

Egy kiemelkedő sportpályafutás

Dr. Fenyvesi Máté 1933-ban született Jánoshalmán, egy hatgyermekes család első gyermekeként. Pályafutását 1948-ban, az NB III-as Jánoshalmai SE csapatában kezdte, majd 1951-ben a NB II-es Kecskeméti Kinizsi labdarúgója lett, ahonnan 1953-ban igazolt át Budapestre a Ferencváros csapatához. Első klubsikere az 1958-as MNK-kupa megszerzése volt. 1963-ban nyerte meg először a Ferencvárossal a magyar bajnokságot, amit egy évvel később meg tudott ismételni.

1965-ben tagja volt az FTC Vásárvárosok Kupáját nyert csapatának, és a mérkőzés egyetlen találatát, a győzelmet jelentő fejesgólt is ő szerezte a döntőben a Juventus ellen. 1967-ben és 1968-ban újra magyar bajnok lett. 1954-ben debütált a magyar válogatottban. Az Aranycsapat tagjaként, 13 alkalommal volt Puskás Ferenc mellett balszélső.

Pályafutása alatt 77-szer lépett pályára a címeres mezben. Világbajnokságon háromszor, 1958-ban, 1962-ben és 1966-ban szerepelt. A válogatottban elért legnagyobb sikere az 1964-es Európa-bajnokságon szerzett bronzérem. 1969-ben fejezte be labdarúgó pályafutását.  A sportéletbe 1999-ben rövid időre visszatért, amikor egykori klubjának ügyvezető elnöke lett.