Isteni bölcsességek, alapelvek – VII.

Válogatta: Horváth Károly

Olvasgatásaim során

rengeteg olyan mondatra bukkantam,

amelyek jól kifejezik emberi mivoltunkat,

utalnak gyengeségeinkre,

vagy a nép ajkán már rég megkövesedtek

olyan bölcs kijelentések,

melyek ismerte lényegesen közelebb visz bennünket

önmagunk, s ezen keresztül világunk megismeréséhez.

Íme, fogadják szívesen ezt a néhány sort,

természetesen a teljesség igénye nélkül.

7. rész

v A munka nem szégyen.

v Ki dolgozni nem szeret, nem érdemel kenyeret.

v Amilyen a munka, olyan a fizetség.

v Előbb a munka, utána a fizetség.

v A munka dicséri mesterét.

v Amilyen az ember, olyan a munkája.

v Minden ember annyit ér, amennyit a munkája.

v Az ember névjegye a munkája.

v A jó szakember aranyat ér.

v Hamar munka ritkán jó.

v Jó munkához idő kell.

v Jól végzett munka után édes a pihenés.

v A munka nemesít.

v Aki nem ura a mesterségének, az a rabszolgája.

v Ki mihez nem ért, gyilkosa az annak.

v Ha majd kivágtad az utolsó fát, megmérgezted az utolsó folyót, és kifogtad az utolsó halat, rádöbbensz, hogy a pénz nem ehető.

v Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.

v A tétlenség rozsdája többet árt, mint a munka általi kopás.

v Tétlen kéz mellett begyöpösödik az agy.

v Nembánomból lesz a bánom.

v A rest kétszer fárad.

v Lassan ballag a restség, de nyomában a szegénység.

v A modern világban már nem a származása tesz valakit nemessé, hanem a tettei.

v Nemes szívnek nemes a tette.

v Jobb előbb, mint utóbb.

v Ki soha nem kezdi, soha nem végzi.

v Ki hamar kezdi, hamar végzi.

v Aki hátul szalad, sok port nyel.

v Aki halad, el nem marad.

v Ki sokba fog, keveset végez.

v Jó kezdet, fél siker.

v Ami késik, nem múlik.

v Mindent a maga idejében.

v A kapkodás a tökéletesség ellensége.

v Nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal.

v Ne nyesd le a fát, amelynek árnyékában nyugszol.

v Senki sem ugorhatja át a saját árnyékát.

v Nem olyan fényes, mint amilyen kényes.

v Üres kalász fenntartja a fejét.

v Olyan almához hasonlít, amely kívül szép, de belül rothadt.

v A fatuskó is szép, ha felöltöztetik.

v Az ágak mutatják meg, hogy milyen a gyökér.

v Aki kívül piszkos, belül is az.

v Hiába fürdik a holló, nem lesz belőle hattyú.

v A szépség belülről fakad.

v A szépséget a gondolataink, az érzelmeink, és a sejtjeink tisztasága hordozza.

v Az igazi szépség a szív jóságán alapul.

v Amilyen a fa, olyan a gyümölcse.

v Alma nem esik messze a fájától.

v Minden zsák megtalálja a maga foltját.

v Az elszáradt virág nem nyílik újra.

v Egy idő után elmondhatom magamról, hogy több a belső szépségem, mint a külső, és rigolyáimnál sebesebben csak az elvárásaim szaporodnak.

v Egyes szerelmesek nem érdemelnek jobbat, mint hogy egymásra találjanak.

v Madarat tolláról, embert barátjáról ismerni meg.

v A fát gyümölcséről ismerni meg.

v Vér nem válik vízzé.

v Aki az eszével, értelmével nem tud kitűnni embertársai közül, a külsejével próbálja ezt megtenni.

v Minden emberben él a vágy, hogy kitűnjön embertársai közül; ha valódi értékkel nem rendelkezik, akkor álértékeket használ célja eléréséhez; aki nem rendelkezik belső értékekkel, külsejének eltorzításával, feltűnő öltözködéssel próbálja felhívni magára a figyelmet.

v Nem a ruha teszi az embert.

v A ruhánk alapján fogadnak, de az eszünk alapján bocsátanak el minket.

v Jól kérdezni annyi, mint sokat tudni.

v Isten malmai lassan őrölnek.

v Könnyű tele hassal böjtről prédikálni.

v Ki hitelbe vásárol, kétszer fizet.

v A szegény embert az ág is húzza.

v Az emberiség egy része az összeharácsolt javak poshadó mocsarában fuldoklik, a másik része a szegénység mérhetetlen tengerében.

v A nincs nagy úr.

v Szerelemből nem lehet megélni.

v Sokat akar a szarka, nem bírja a farka.

v Rossz az, aki rosszra gondol.

v Nem jó a tűzzel játszani.

v Szemesnek áll a világ.

v Jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint.

v Ki a fillért nem becsüli, a forintot nem érdemli.

v Az becsüli a pénzt, akinek körme kopik utána.

v Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát.

v Szemérmes koldusnak felkopik az álla.

v A szükség a legjobb kerítő.

v A vízbe fúló a szalmaszálba is kapaszkodik.

v Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.

v Nem akarásnak nyögés a vége.

v Ne nyavalyogj, cselekedj!

v Jobb a bajt megelőzni, mint orvosolni.

v Minden bajból van egy kiút.

v A bajokból kivezető út gyakran az átvezető út.

v Bajnak s kárnak nincs gazdája.

v Olcsó húsnak híg a leve.

v Többe kerül a leves, mint a hús.

v Máshol sem fonják kolbászból a kerítést.

v A jó lassan érlelődik.

v A jó kivájja a maga medrét.

v A gaz magától is megterem.