1.

Mikszáth Kálmán
A vén gazember
http://mek.oszk.hu/00900/00913/

ISMERTETŐ




A kisregény Mikszáth nagy műveinek sorába tartozik, mintegy a Szent Péter esernyője párdarabja, ha az irodalomtörténet meg is feledkezett róla. Látszólag ugyan ez is habkönnyű, könnyes-mosolyos história egy vén kasznárról, aki egész életén keresztül orcátlanul lopja gazdája, az Inokay bárók könnyelmű-kártyás utódjának gazdaságát, hogy azután végrendeletében a hatalmasra duzzadt vagyonát immáron koldusbotra jutott ura gyermekeire hagyja, ám a kisregénynek legfeljebb felszínét alkotja ez a hihetetlen és az író által elhitetni nem is nagyon kívánt adoma, a mű mélyebb rétegei egészen másról szólnak. Mindenekelőtt arról, hogy pénz és tisztesség összeférhetetlenek, hogy a századvég társadalmi berendezkedése torz és elviselhetetlen, hogy az úri becsület nem egyéb arcátlan hazugságnál, hogy szépség, jóság, igazság csak a mesében létezik, csak a költészetben, csak az álomban. A kisregény hasonlíthatatlan szépségét éppen az adja, hogy Mikszáth minderről közvetlenül szinte szót sem ejt, mindezt csak sugallja, érintőlegesen érzékelteti, s épp ezáltal költészet és valóság varázsos ellenpontjátékát valósítja meg.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői
http://legeza.oszk.hu

*

A vén gazember

fekete-fehér magyar-német filmdráma, 95 perc, 1932

rendező: Heinz Hille
író: Mikszáth Kálmán
forgatókönyvíró: Harsányi Zsolt, Emeric Pressburger
zeneszerző: Buder Ernő
operatőr: Eiben István, Somkúti István, Karl Puth
vágó: Hajós Ernő

szereplő(k):
Táray Ferenc (Inokay Kornél báró)
Sugár Károly (Borly Gáspár)
Bársony Rózsi (Mária, Inokay lánya)
Cs. Aczél Ilona (Inokay felesége)
Halmay Tibor (Balassa gróf)
Ilosvay Gusztáv (Borly Gáspár unokája)Még nem érkezett szavazat.
Értékelje a filmet!


A vagyonát könnyelműen tékozló Inokay báró intézőjéről, Borly Gáspárról - akit a háta mögött "vén gazembernek" neveznek - az a hír járja, hogy évek óta lopja a bárói családot és nagy vagyont halmozott fel. Hazatér a Bécsben nevelkedett Inokay Mária baronesse, akit Balassa grófnak szánnak. Mária azonban gyermekkori játszópajtását, Borly Gáspár unokáját szereti. Az öreg Borlyra végül rábizonyítják a lopást, de végrendeletéből kiderül, hogy csak megmentette, amit lehetett, s miden elsikkasztott értéket Máriára hagyott. Ezek után semmi sem állhat a korábban reménytelennek tűnő szerelem útjába.

2.

SÁNTA FERENC

Az ötödik pecsét

MOTTÓ

„Amint ugyanis körbejárva megtekintettem szentélyeiteket, olyan oltárra akadtam, amelyen ez a felírás állott: Az ismeretlen istennek. Nos hát én ezt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül is tiszteltek.”

(17) Az aeropáguszi beszéd. 23.

A KISREGÉNY OLVASHATÓ:

DIA

http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/SANTA/santa00027a_kv.html

*

Az ötödik pecsét (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából. Az ötödik pecsét


Rendező Fábri Zoltán
Forgatókönyvíró Sánta Ferenc
Fábri Zoltán
Főszerepben Őze Lajos
Márkus László
Bencze Ferenc
Horváth Sándor
Zene Vukán György
Operatőr Illés György
Jelmeztervező Kemenes Fanny

Gyártás
Gyártó Budapest Filmstúdió
Mafilm
Vágó Szécsényi Ferencné


Az ötödik pecsét 1976-ban bemutatott 111 perc hosszú 35 mm-es színes magyar film, amely Sánta Ferenc azonos című regénye alapján készült.

Történet

1944 őszén a nyilas hatalomátvétel után Budapest egyik kiskocsmájában a nehéz idők ellenére is összegyűlik egy kisemberekből álló asztaltársaság. A szeszélyes Gyurica, Király, a könyvügynök, és Kovács, az asztalos keresik fel minden este Béla kollega kocsmáját. Egy alkalommal egy fényképész, bizonyos Keszei Károly téved közéjük, és próbálja őket vitára sarkalni. A beszélgetés folyamán többször Hieronymus Bosch képeiből villannak fel részletek.

Gyurica ezen az estén egy különös kérdést intéz az egybegyűltekhez. Ha újra megszülethetnének, kinek a sorsát vállalnák magukra: a kegyetlenkedő rabszolgatartóét (Tomoceuszkatatiki), aki nem érzi hogy bűnt követ el, amikor rabszolgáit bántalmazza, vagy a rabszolgáét (Gyugyu), akit gazdája megnyomorít és megszégyenít, ám mindezek után megnyugszik, mert bizonyos erkölcsi fölényt érez magában. A vita elindul és hosszas töprengés után is csak a fényképész tudja egyértelműen Gyugyu szerepét felvállalni. A társaság nem hisz őszinteségében, a kérdés pedig tovább gyötri a négy embert, s talán még Gyuricát is.

A film ugyan csak sejteti, de a könyvben egyértelmű, hogy a meghasonlott fényképész hamis vádakkal feljelenti őket. Így a kocsma aznap esti vendégei a nyilasok fogságába esnek. Egy civilruhás nyilas – akinek szerepét Latinovits Zoltán alakítása teszi felejthetetlenné – ahhoz a feltételhez köti szabadulásukat, hogy felpofozzanak egy, már félholtra vert kommunista foglyot. Kovács már épp megtenné, amit a nyilasok parancsoltak, ám teste felmondja a szolgálatot és tehetetlenül összerogy. Béla kollega egyenesen a civilruhás ellen fordul. Király hezitál, de a végső pillanatban még visszafogná Gyuricát, aki elindul a megkínzott fogoly felé. Ők hárman a halálukat lelik a börtönben, ám Gyurica képes rá, hogy megüsse a foglyot: hiszen lakásán zsidó gyerekeket ápol, s ők várják haza.

Szörnyű tette után elcsigázottan indul haza a robbanásoktól zajos utcán: a civilruhás kívánságának megfelelően úgy tűnik sikerült "élőhalottakat" gyártaniuk, akik engedelmeskednek a hatalom szavának.

Szereplők

Őze Lajos – Gyurica Miklós
Márkus László – Király László
Bencze Ferenc – Béla
Horváth Sándor – Kovács János
Latinovits Zoltán – civilruhás
Nagy Gábor – szőke hajú
Cserhalmi György – haldokló kommunista
Moór Marianna – Lucy
Dégi István – Keszei Károly
Bánffy György – Magas
Vándor József – Macák
Apor Noémi – Kovácsné
Békés Rita – Erzsi, Király felesége
Pécsi Ildikó – Irén, Béla felesége