Peterdi ‘Pálmai” Pál titkos munkatárs, Vitray Tamás és egy különös beszervezési kísérlet története

Minden ügynöktörténet más és más, Peterdi Pálé egy okból különleges. Az ismert humorista, újságíró kimondottan tehetséges ember volt, „jó tollának” köszönhetően már fiatalon befutott, kényelmesen, előkelő környéken élt (ez dossziéiból világos), rengeteget utazott, semmi szüksége nem volt arra, hogy beszennyezze magát. Mindig a miért az érdekes. Az okok banálisak, egyrészt azt szerette volna, ha felesége rendszeresen elkísérheti külföldi útjaira, másrészt nem akart ezzel túl sokat foglalkozni. Az iratok arra mutatnak, hogy semmilyen gátlása, ellenérzése nem volt a jelentésekkel, ügynökösködéssel, megfigyeléssel szemben.

 

Az állambiztonság minden leendő „ügyfeléhez” kereste akulcsot, a legkényelmesebb az volt, ha a jelölt magától utalt rá. Petedi esetében is erről volt szó: „Annak ellenére, hogy felesége nem dolgozik, anyagi gondjaik nincsenek, jól megélnek. Ő mint ujságiró már három világrészt bejárt. […] Egyetlen vágya, hogy időnként feleségét is elvihesse egyik-másik országba, s ehhez a legutóbbi huza-vona nélkül megkaphassa utlevelét. /Legutóbb csak fellebbezésre kapott utlevelet./” – olvasható egy 1962-es jelentésben, ebből is kiderül, hogyan, mivel lehetett megfogni.

CSÁBÍTÓ AUSZTRIAI ISMERŐS

Beszervezési dossziéja szerint az 1925-ben született Peterdi Pál 1961 szeptemberében adott be útlevélkérelmet, „mert feleségével együtt szeretne 2 hetes látogatásra Bécsbe kiutazni”. A kérelemhez csatolt meghívólevelet ausztriai ismerőse, Franz Cyrus írta, „aki Peterdiék többszöri budapesti vendéglátására való hivatkozással meghivja Peterdit és feleségét, hogy 2 hétig legyenek a vendégei”. Az állambiztonság kapott az alkalmon: „Az ügy előbbrevitele érdekében javaslom, hogy a fenti kérdés tisztázásval egyidőben sürgősen hajtsuk végre Peterdi személyes megismerését, amelyet a KEOH-hoz beadott utlevélkérelmével kapcsolatban lehet megszervezni.” [Az ilyen ügyekben az említett „KEOH”, helyesebben KEOKH – Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság és az Útlevélosztály intézkedett. Bővebben ebben a tanulmányban.]

JELENTÉSEK PETERDIRŐL A BEÉPÍTETT ISMERŐSÖKTŐL

Ezután következett Peterdi „letapogatása”. Az újságíróról egy bizonyos „Trombitás” és „Kecskeméti” adott jellemzést. „Trombitás” jelentéséből (1961. november 22.) kiderült, hogy zenészként ismerhette meg az ügynökjelöltet: „Politikai tekintetben a felszabadulást követő években polgári beállitottságu volt. 1946-ban – bár erre nem emlékszem teljesen biztosan – a SzDP[Szociáldemokrata Párt] tagja lett, vagy pártonkivül maradt. Édesapját az SzDP és az MKP [Magyar Kommunista Párt] egyesülését követően kizárták a pártból. […] Ezekben az években /1949-1954/ csak egy-két esetben találkoztam Peterdi Pállal; akkor is elsősorban dalszövegek irása, illetve megzenésitése ügyében” – jelentette.

A másik súgó, „Kecskeméti” minden bizonnyal Peterdi újságíró-kollégája lehetett. Jelentése irigységgel vegyes csodálatról árulkodik: „Az egyik legjobb tollu sportujságiró, aki a rádióban és esztrád müsorokban is sikerrel szerepel. Szinte a kisujjában van az ujságirás, humora kissé magasabb régiókban kalandoz. […] Nagy előnye, hogy beszél angolul, ő olvassa a K. P-nál [Képes Sport] a külföldi lapokat, s azokat átülteti a képeslapba. […] Sok pénzt keres tudtommal, s a pénzt nagyon szereti, takarékos, hallomásból tudom, smucig is. Rámegy mindenre, amiből pénzt lehet keresni, szóval benne van minden müfajban: rádió, ujság, televizió, film, stb. […] Hallottam azt is /Várszegi Jánostól/, hogy a felszabadulás előtt, mint fiatalgyerek benne volt valami fasiszta dologban. Ezt azonban – információ hiányában – nem tudom ellenőrizni […] Bent a Képes Sportnál bizonyos körökben /Szebenyi, Kéri László/ nagy ellenszenv mutatkozott meg vele szemben […]

Különben kedvenc ujságirója Kutas István elvtársnak, nagyra tartja, becsüli, többször állitotta irásait példának mások elé.”

Az ellenőrizhetetlen jellemzésekkel („a pénzt nagyon szereti”, „valami fasiszta dolog”) kár foglalkozni, de Kutas István elismerése abban a korszakban aranyat ért. A rettegett vezető ekkoriban, és főleg ezután élet-halál ura volt a sport és a sportújságírás területén, ha valakit megkedvelt, arra kikövezett ösvény várt. Érdekes, hogy az állambiztonság az „ellenszenvet mutató” Kéri Lászlót is kikérdezte – hivatalos kapcsolatként… Sokat nem szórakoztak a sportújságíró „fedőnevével”: „Jelentés Budapest, 1962 március 6. „Adta: »Kéri László« fn. op. kapcs. […] Szakmailag a legkiválóbb ujságirók közé tartozik. […] Nagyon becsületes és a népi demokráciához nagyon hü embernek ismerem.”

PETERDI SZÍVESEN ÁLLT A RENDELKEZÉSÜKRE…

Mit jelentett volna, ha kedveli? Peterdi Pált ‘körbeszaglászták’, tehetségese, felkészültsége vitathatatlan volt, és politikailag is megbízhatónak tűnt. A terveknek – és az akkori rutineljárásnak –megfelelően az Útlevélosztályon környékezték meg (Jelentés Budapest, 1962. április 11). A vele elbeszélgető Vámosi József őrnagynak nem volt nehéz dolga, Peterdi ekkor már fedőnevét – Pálmai – is megkapta. „A mai nap folyamán végrehajtottam »Pálmai« fn. jelölt személyes megismerését. »Pálmai«-t délelőtt 11 órára idéztem be az Utlevélosztályra, ahol pontosan megjelent. […] Szinte kérdés nélkül, magától kezdte el mondani, hogy Bécsben Franz Cyrus – az UPI bécsi irodájának meghivólevele alapján volt kint. Elmondta, hogy 1961-ben kb. 20 cikkét vette át az UPI /sportcikkek/ s ezek után volt néhány ezer schilling követelése. Mivel felesége még nem volt külföldön, ezért feleségével együtt mentek Bécsbe, s ott saját pénzükből éltek. […] Cyrusról – annak elmondásából – tudja, hogy bécsi születésü. Az Auschlussig [így]osztrák állampolgár volt. A hitleri megszállás után az AEÁ-ba [Egyesült Államok] vándorolt ki. A háboru alatt amerikai katonatiszt volt. […] A beszélgetés során kérdeztem, kiket ismer bécsi ujságirókat, s felvetettem Bálványi János és Pogány Géza nevét. »Pálmai« közölte, hogy ezeket nem ismeri, de valószinü május végén megy ki 2 hétre hivatalosan Bécsbe /a labdarugó világbajnokság kép- és cikkszolgálata ellátására /

akkor – ha kivánom – megismerkedhet velük. Ezen burkolt ajánlkozására nem reagáltam azonnal.

[…] Ezzel kapcsolatban megegyeztünk, hogy majd május elején megkeresem, s elbeszélgetünk, hogyan áll kiutazási ügye.

»Pálmai« ekkor ismét felvetette, hogyha kimegy, »szivesen áll rendelkezésünkre«, ha valamilyen kérdés érdekel bennünket, »szivesen utánanéz«.

Szívesen, szívesen, szívesen – bár az állambiztonsági iratokat mindig fenntartásokkal kell olvasnunk, azért ennek kihangsúlyozása nem lehet véletlen. Peterdi Pál pontosan tisztában lehetett azzal, hogy mire kérik, és semmilyen gátlást, vonakodást nem mutatott. Sőt, azonnal elmondott mindent az osztrák-amerikai ismerősről. Az említett Franz Cyrus a nagy amerikai hírügynökség, a United Press International (UPI) osztrák irodavezetője volt, de dolgozott az UPI-nak Bukarestben is. Érdekes, hogy Bécsben Paul Lendvai is náluk tanulta az újságírást, visszaemlékezésében meleg szavakkal írCyrusról, akitől igen sokat tanult. Az állambiztonságot nem véletlenül érdekelte az osztrák-amerikai, előéletét és munkakörét látva nagyon valószínű, hogy az amerikai hírszerzés embere volt.

NAGY ÖRÖM: A VIT-RE IS Ő MEHETETT

Vámosi elvtárs a megismerkedés után júliusban is behívta Peterdit, aki örömmel elújságolta, hogy elutazhat a megbízható kommunisták „jutalomüdülésére”, aVilágifjúsági Találkozóra (VIT): „»Pálmai« a kitüzött idő előtt 15 perccel érkezett. […] Mostani utjával kapcsolatban elmondta, hogy a VIT sportküldöttséggel megy Helsinkibe. […] Ezenkivül kilátásban van, hogy még ez évben sporttudósitóként megy Nyugat-Németországba, Angliába és Franciaországba. […] Annak ellenére, hogy felesége nem dolgozik, anyagi gondjaik nincsenek, jól megélnek. Ő mint ujságiró már három világrészt bejárt. […] Egyetlen vágya, hogy időnként feleségét is elvihesse egyik-másik országba, s ehhez a legutóbbi huza-vona nélkül megkaphassa utlevelét. /Legutóbb csak fellebbezésre kapott utlevelet./”.

Vámosi őrnagy már látta, mivel lehet behálózni a jelöltet, jelentése szerint egy kis ideológiai előadással folytatta: „Elmondtam hogy a fokozott mértékü ki- és beutazások nagyobb feladatot tónak reánk – a Belügyminisztérium dolgozóira – is. Egyes nyugati körök, szervezetek, személyek aknamunkájuk folytatására akarják kihasználni a turista forgalmat. […] Az ellenség elleni harcunkban mi számitunk a becsületes hazafiak támogatására. Azért kérettem be őt /»Pálmai«-t/ is még kiutazása előtt, hogy segitségét kérjem e személyek elleni harcunkhoz.

»Pálmai« itt közbevágott, hogy nagyon szivesen segitségünkre lesz, ha az módjában áll. Kérte, mondjam meg, miben lehet segitségünkre.”

Úgy fest, visszatérő elem ez az ajánlkozás, a lelkesedés kiemelése. A jelentés következő részletében Vámosi nekem is szívességet tett, Peterdi megdolgozásánál előadta, miért is kiemelten fontos a behálózott újságírókkal foglalkozni, miért is volt és van ennyi beütött ember ebben a szakmában: „Részletezve feladatait, elmondtam neki, hogy az ellenséges hirszerzés ügynökei előszeretettel mutatkoznak, mint ujságirók, mert ugy gondolják, hogy e foglalkozás leple alatt gátlástalanabbul lehet bizalmas adatokat, értésüléseket gyüjteni. […] Felhivtam figyelmét, hogy ha a magyar delegáció, vagy annak egyes tagjai elleni sulyos provokációról értesül – mely azonnali beavatkozást igényel – akkor haladéktalanul informálja erről a VIT delegáció vezetőjét, vagy a Helsinki-i magyar követség valamelyik diplomatáját. »Pálmai« megigérte, hogy kérésemnek – idejétől és lehetőségeitől függően – igyekszik eleget tenni.

Igyekszik felderiteni a kétes elemeket, azokról adatokat gyüjt, s hazatérve beszámol tapasztalatairól.

Elmondta, hogy még a Hutter és Lever cégnél együtt dolgozott jelenlegi Helsinki-i követünk feleségével, s ha valami nagyon komoly, sulyos dolgot tapasztal, rajta, illetve a követ elvtárson keresztül fog intézkedni.”

Ez ám a lelkesedés! Nem csak, hogy igent mondott a felkérésre, még a megfelelő csatornát is felajánlotta. Ha már úgyis ismeri a követ elvtárs feleségét, akkor csak nem hagyja ki ezt a lehetőséget. Vámosiék ezután elkészítették Peterdiről az elmaradhatatlan környezettanulmányt, majd a következő találkozón (októberben) átadták új „tartótisztjének”, Muzserák József őrnagynak. Az újabb beszélgetésen Peterdi az „imperialista huligánok” által megzavart VIT-ről is beszélt, amelyről az aknamunka miatt nem tudott rendszeres tudósítást adni. Muzserák jelentése: „F. hó 11-én beszélgetést folytattam – Vámosi József volt r. őrgy. elvtárs jelenlétében – „Pálmai”-val az Utlevél Osztályon. […] Megérkezése után Vámosi elvtársbemutatott, mint munkatársát, majd közölte vele, hogybetegségéből kifolyólag őt más területre helyezték, ezért a jövőben én fogom az ő munkáját végezni. […]  Ezek után „Pálmai” részletesen elmondotta személyes tapasztalatait, benyomásait a VIT-tel kapcsolatban.

Elmondása szerint a VIT nem érte el tervezett célját és ez annak tudható be, hogy az imperialisták alapos előkészületet tettek a VIT ellensulyozása és megzavarása érdekében. Itt emlitette meg a különböző provokációkat és verekedéseket, amelyeket egyes huligán elemek és ellenséges csoportok hajtottak végre. […] Ennek következtében ő sem tudott rendszeres tudósitást adni – a hangulatot és lelkesedést illetően – amely pozitiv képet mutatott volna a VIT-ről.”

Te jó ég! Az imperialisták megzavarták a VIT-et! Milyenjót röhöghetett volna önmagán, saját jelentésén, stílusán Peterdi a sokak által még mindig visszasírt Tücsök és bogárban.

MUZSERÁK ELVTÁRS A TÚLÉLŐ ÁLLAMVÉDELMIS

De térjünk vissza a hatvanas évekbe, a Peterdihez rendelt Muzserák Józsefhez. Muzserák elvtárs igazi túlélő volt, neve a hírhedt Hollós Ervin-Lajtai Vera házaspár művében (Köztársaság tér 1956) is felbukkan.Az idézet akkor is fontos, ha tudjuk, hogy az említett Hollós volt az ’56-ot követő kádári megtorlás egyiklegkegyetlenebb, leggátlástalanabb figurája. Muzserákról ezt írták: „A II. kerület Battai út 12/b-ben Muzserák Józsefet keresték, házkutatás közben meg is találták, s nyomban agyon akarták lőni. Hatéves gyermekére is puskát fogtak, az egyik fegyveres a padlóba lőtt.” A számonkérést ‘megúszó’ Muzserák elfogásáról egyébként Eörsi László is beszámolt, tény, hogy

az egykori ÁVH-ás túlélte a “nehéz időket”, és Kádár alatt átigazolhatott a megújult állambiztonsághoz.

VÉGÜL CSAK 1965-BEN SZERVEZTÉK BE PETERDIT

Bár a beszervezési terv szerint 1962-ben Muzserák vette volna fel Peterdit a titkos állományba, ez végül csak később, 1965-ben történt meg. Az akciót már nem a jó Muzserák hajtotta végre, hanem egy új ember – Peterdi mellett állandóan cserélődtek –, Kiss József. Az 1965-ös jelentéseket utóbbi jegyezte, az első irat végéhez fűzöttértékelésből derül ki, miért nem vették fel „Pálmait” már 1962-ben: „[…] Értékelés: […]  „Pálmai”-val Csoportfőnökségünk 2/c alosztálya kezdett foglalkozni. […]  Beszervezésére azért nem került sor, mert ügyhöz nem tudták kapcsolni és mint hazai kutató ügynökre, nem volt szükség.”

VELE AKARTÁK ‘KIHALÁSZNI’ A KANADAI-MAGYAR ÚJSÁGÍRÓT

Akkor történt változás, amikor a kádári hírszerzés kinézett magának egy kanadai-magyar sportújságírót.Bastyovanszky Lászlóról „Pierre Poirot” néven vezettek „K-dossziét”, azaz be akarták szervezni. Ehhez kellett a vele összeismerkedő Peterdi segítsége. Muzserák megszervezett egy találkozót Peterdivel, ahová elvitte az új kapcsolattartót, Kiss Józsefet. Utóbbi jelentett:„Jelentem, hogy 1965. XI. 10-én találkoztam »Pálmai« fn. jelölttel a »Sziget Cukrászdában« […] »Pálmai« közölte, hogy bármikor hajlandó segitségünkre lenni és megadni minden felvilágositást a bennünket érdeklő témáról vagy személyekről. Ezt követően felvetettem »P. Poirot« személyét. Közöltem, hogy tudomásunk szerint »Poirot« ez év márciusában hazánkban járt. Tudomásunkra jutot, hogy kapcsolatba kerültek egymással. Értékelésünk szerint »Poirot« személye állambiztonsági szempontból figyelmet érdemel és ezért szeretnénk, ha kapcsolatukról és Poirot-ról való tapasztalatairól tájékoztatást adna. »Pálmai« szívesen beleegyezett és az alábbiakat közölte:

Poirot-tal 1965. márciusában ismerkedett meg aTampere-i Jégkorong Világbajnokságon. Kiutazása előtt az MTST nemzetközi osztály vezetője Becz elvtárs felhivta a figyelmet Poirot-ra mint kanadai sportujságióra. […]  A Világbajnokság befejezése utánPoirot velük együtt jött Magyarországra. […]  Az elkövetkező időszak alatt Poirot visszautazásáig »Pálmai« többször találkozott »Poirot-tal. Hazaérkezésüket követő napon bevitte az MTST székházába és bemutatta Becz elvtársnak. Beszélgetéseik témája elsősorban a sportvilág, pontosabban a jég-sportok területéhez kapcsolódott.Vitrai Tamással, aki szintén kint volt a Világbajnokságon és megismerkedett Poirot-tal, hármasban hozzáláttak egy könyv megirásához, amelyik a téli sportokkal foglalkozik. […] Távozása után Poirot két izben kereste fel levélben »Pálmait«. […]

Kapcsolatukat »Pálmai« majdnem barátinak jellemezte. Kérdésemre, hogy kapcsolatuk továbbfejleszthető-e, azt válaszolta, hogy ennek semmi akadálya nincs. […]”.

Egyértelmű az állambiztonság munkamódszere: kiszemelték az új jelöltet, kiválasztották a megkörnyékezésére alkalmas embereket (jelen esetben sportriportereket, újságírókat), majd utasították a területen dolgozó szigorúan titkos tisztet, hogy intézkedjen. Igen, ez volt Becz Imre, aki amellett, hogy aMagyar Testnevelési és Sport Hivatal Nemzetközi Kapcsolatok Osztályának vezetője volt, „356” számmal szt-tisztként szolgált. Látjuk, hogy a kapcsolatfelvétel sikeres volt, Vitray, Peterdi és Bastyovanszky már a közös könyvet tervezték. Sőt, „Pálmai” még tanácsot is kért a cukrászdában:

„A tájékoztatás végén »Pálmai« felvetette, hogy a várható Poirot interurbán hivásra miként reagáljon? Van-e esetleg valamilyen kérésünk magatartását illetően?Közöltem, hogy semmilyen extra kérésünk nincs. Viselkedjen olyan természetesen mint eddig tette.”

„Pierre Poirot”-nak, azaz Bastyovanszky Lászlónak ma már kutatható a K-dossziéja a levéltárban. A rövidke fülszöveg szerint „finnországi és magyarországi útjai során jó kapcsolatot épített ki Peterdi Pál és Vitray Tamás sportriporterekkel. Hármasban tervezték egy téli sportokkal foglalkozó könyv megírását”.

Peterdi Pál beszervezése „Poirot” miatt vált fontossá(társadalmi kapcsolatként túl laza volt az állambiztonsági viszony), ez 1965 őszén megvalósult. A derék állambiztonsági dolgozók még aláírt nyilatkozatátis megőrizték a dossziéban: „Tudomásom van arról, hogy a Magyar Népköztársaság állambiztonsági szervei és a köztem lévő kapcsolat szigorúan bizalmas” – így az irat, alatta a kézzel írt aláírás: Peterdi.

Az előtörténetet, a jelölt készségét, lelkesedését látva nem véletlen, hogy az újságíró rögtön a legmagasabb kasztba került: titkos munkatárs lett,

és abban is megállapodták, hogy a találkozókat a „Mátra” fedőnevű titkos lakásban fogják tartani.

Mivel a kapcsolat hivatalossá vált, Peterdinek el kellett készítenie első írásos jelentését, ez munkadossziéjának első darabja. A cukrászdai találkozón elhangzottakat kiegészítő szövegen látszik, hogy írástudó ember jegyezte:

PETERDI ELSŐ ÍRÁSOS JELENTÉSE

„Mielőtt elutaztam volna a tamperei jégkorong VB-re,Becz Imre, az MTS Külügyi Osztályának vezetője megkért, próbáljak megismerkedni B. L.-lel. Az illető, mint a Winnipeg Free Press tudósítója feltétlenül ott lesz a VB-n. A Magyarok Világszövetsége [a Kutasi Kovács-dossziéból is kiderült, hogy a „felfalt”, átalakított MVSZ ekkoriban a hírszerzés egyik fedőszerveként működött]sulyt helyezne rá, hogy alkalmasint eljöjjön Budapestre. A világbajnokság másnapján Imi Markos, az Aftonbladet sportrovatvezetője – szintén magyar származású – hozta oda hozzám.

Hamar jó barátságba keveredtünk. Kedves, bővérü fiatalembernek ismertem meg. Egyéniségében érdekes – és nem visszataszító – módon keveredtek a ferencvárosi srác és az amerikai tempót, stilust magáévá tevő fiatalember jellemvonásai. Hosszu beszélgetés során elmondta, hogy 56-ban 15 éves fejjel azért hagyta el az országot, mert a házukból három másik fiú is elment. Kanadában egy milliomos család vette magához, volt rajta kívül is hat-hét gyerekük, azokkal nevelkedett. […] mostanáig elérte az önálló riporter rangját. […] Kérdésemre elmondta, hogy haza akar látogatni. Sajnálkozott, hogy repülőjegye a mienknél két nappal később induló gépre érvényes. Legenyei Lajosnak, a MALÉV finn képviselőjének segitségével elintéztem, hogy ugyanazzal a géppel jöhessünk Budapestre. Utközben elmondotta, hogy a magyar vizumot, egy washingtoni követségünkre szóló telefon árán pillanatok alatt sikerült megszereznie, ez hatást is tett rá. Vitray Tamással hármasban megállapodtunk, hogy irunk egy magyar nyelvü és lehetőleg magas szinvonalu szines korongkönyvet. […] Kivittem Becz Imréhez, aki felkérte, hogy – amennyiben magyar sportolók utaznak Kanadába – legyen a segitségünkre. Ezt készséggel vállalta. Később meccsjegyekért még egy-két izben fennjárt az MTS-ben, végül azonban – Becz kérése ellenére – bucsu nélkül távozott. […] Azóta egy alkalommal – a második Clay-Liston mérkőzést követő napon – váratlanul felhivott telefonon, tudósítást adott a mérkőzésről. Ezt az anyagot fel is használtuk a lapban.”

Bastyovanszky László beszervezésének terve körvonalazódott. Becz szt-tiszt irányított, Peterdi „Pálmai” Pál és a játszma gyanútlan résztvevője, Vitray Tamás pedig összebarátkozott a jelölttel. A folytatás és Peterdi titkos munkatárs további küldetései kiderülnek a cikk második részéből.

Letöltés: Peterdi Pál dokumentumok

Letöltés (PDF, Ismeretlen)