Petőfi Sándor 

A MÁRCIUSI IFJAK


Szolgaságunk idejében

Minden ember csak beszélt,

Mi valánk a legelsők, kik

Tenni mertünk a honért!

Mi emeltük föl először

A cselekvés zászlaját,

Mi riasztók föl zajunkkal

Nagy álmából a hazát!

A földet, mely koporsó volt

S benn egy nemzet a halott,

Megillettük, és tizennégy

Milljom szív földobogott.

Egy szóvá s egy érzelemmé

Olvadt össze a haza,

Az érzelem "lelkesűlés",

A szó "szabadság" vala.

Oh ez ritkaszép látvány volt,

S majd ha vénül a világ,

Elmondják az unokáknak

Ezt a kort a nagyapák.

És mi becsben, hírben álltunk,

Míg tartott a küzdelem,

De becsünknek, de hirünknek

Vége lett nagy hirtelen.

Kik nem voltak a csatán, a

Diadalhoz jöttenek,

S elszedék a koszorúkat,

Mert a szóhoz értenek.

E sereg, mely, míg a harc folyt,

El volt bujva vagy aludt,

Igy zugott a diadalnál:

Mi viseltünk háborut!

Legyen tehát a tiétek,

A dicsőség és a bér,

Isten neki... nem küzdénk mi

Sem dicsőség-, sem dijért.

És ha újra tenni kell majd,

Akkor újra ott leszünk,

És magunknak bajt s tinektek

Koszorúkat szerezünk.

Viseljétek a lopott hírt,

A lopott babérokat,

Nem fogjuk mi fejetekről

Leszaggatni azokat.

Abban lelünk mi jutalmat,

Megnyugoszunk mi azon:

Bárkié is a dicsőség,

A hazáé a haszon!

Pest, 1848. június

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Tisztelt Orbán Viktor Úr!

A saját jogon járó

nemzeti helytállásért pótlék

elismeréséről

A kommunizmus áldozatainak a napja

és március idusa, vagyis március 15.-e

- nekem mindig a sajtószabadság napja -

között vetődik fel bennem újra a kérdés,

és/mert – sajnos - másban nem nagyon,

ki mindenki nem részesül ebből a „pótlékból” sem.

Most az 1963. utáni időkre gondolok,

és azokra, akik nem „pusztán áldozatok”,

és nem csak passzív, de aktív ellenállók voltak –

mint például éppen március idusa kapcsán

közel két évre bebörtönzött Szalay Miklós barátomra,

aki ezek után nem fizikus, hanem mosógépszerelő lett…

Vagy a katonai szolgálatot politikai okokból megtagadó,

két év letöltendő börtönbüntetésre ítélt Keszthelyi Zsoltra…

De muszáj magamra is gondolnom,

és a szamizdatos-ellenzéki mozgalomban

mindvégig áldozatos szerepet vállaló feleségemre,

és a ma már családot alapító kisebbik fiamra

(a nagyobbat 2000-ben, épp február 25-én vesztettük el…)

Mindazokra, akik még élnek,

és már – majdnem – nyugdíjasok.

Mert sok a halottunk:

Krassó Gyuri, Modor Ádám,

Orosz István, Zsille Zoli és a többiek…

Amikor nyugdíjamat megállapították,

akkor én írtam a Köztársasági Elnök úrnak,

melyben kifogásoltam, hogy miért büntetnek azért,

amiért akár jutalmazni is lehetett/kellett volna…

Az 1979-es Charta-s aláírás után

1980-ben lettem „szabadúszó”/munkanélküli,

és sújtott az - íratlan, de hatékony – ún. Berufsverboten,

a foglalkoztatási tilalom: az eltiltás a hivatásom gyakorlásától…

Én azért

a magam szent meggyőződése szerint

mégis tovább gyakoroltam a – humán – értelmiségi hivatásom,

vagy egy évtizedig a független magyar szabad sajtó megteremtésében…

(„Köztörvényesként” engem is börtönbüntetésre ítéltek, de felfüggesztve…)

A nyugdíjam

megállapításánál ezeket az éveket

nemhogy duplán vették, de semmisnek tekintették –

ezért is kapok ma 50, azaz ötvenezer egynehány forintot egy hónapra…

Ezt

felháborítóan

méltánytalannak, igazságtalannak érzem –

és ennek a helyzetnek rossz társadalmi-politikai üzenete is van…

Hisz

mit üzen az a maiaknak,

és kiváltképp a magyar ifjúságnak,

ha azt látják például,

hogy az 56-os mártírok kopjafáit is ácsoló Inconnu-s Bokros Péter

a legelemibb megélhetési gondok között, közmunkásként tengődik?

Jóhiszeműen feltételezem,

hogy Ön/Önök, a kormányzat is változtatni kíván,

és komoly szándékában áll a szükséges lépések megtételére.

Levelem nyílt levélnek tekintem, 

de minden további lépés, akció stb. megtételéig

fogyó, de még létező türelemmel várom a válaszát,

de legalább valaminő szándéknyilatkozatát

lehetőleg március idusáig...

Én/mi sem

hősködni, vagy mártírkodni, tüntetni stb.,

de hatni, alkotni, gyarapítani szeretné(n)k,

hogy a haza fényre derüljön…

Tisztelettel:

Nagy Jenő (1952- )

az ABC Független Kiadó

és a Demokrata folyóirat egykori,

illetve a boldogsag.net honlap mai mindenese

Kelt a 27 éve szabad Magyarországon, 2017. február 28-án.

post scriptum:

Miközben várjuk az illetékes helyről/személytől a választ

mindenkit felszólítunk/biztatunk, hogy ha magáénak érzi az ügyet,

akkor a maga módján segítse elő annak közismertté válását,

vagy bármi szellemes módon járuljon ahhoz hozzá,

hogy siker koronázza kezdeményezésünket

(ha már nem volt senki, aki helyettünk...!!!)

Itt nem "csak" a plebejus szamizdatosokról,

de sok ismeretlen politikai fogolyról is szó van.

(Bár nem oly sokról, hogy államcsődöt idézzen elő)

Az elutasító válasz a nemzet szégyene is lenne,

és nem kizárt, hogy a honlap is végleg bezárna

(korgó gyomorral hogy lehet filozofálni,

számítógép, internet nélkül honlapozni...?)

Nagy Jenő

+

"Mindig, mindent adjál oda hazádnak.

A világnak nincs semmiféle értelme hazád nélkül.

Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak a haza nevében.

Mindez érdektelen. Egyáltalán semmit ne várj a hazádtól.

Csak adjál azt, ami legjobb életedben.

Ez a legfőbb parancs.

Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri."

(Márai Sándor, Füveskert)

+

MELLÉKLET:

boldogsag_net webstatisztika