EUGÉNIUSZ NAGY TESTAMENTUMA

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan emberek

Édenkertépítő táltos/pokoljáró állatorvosi ló

Életminőség nagyszótár: ötletcsírák, magok - V.

Bohóc dal

Az egyik ember gazdag, az övé minden kincs.

Van palotája, arany szobája, csak boldogsága nincs.

A másik ember boldog, az övé minden dal.

Vidám és lelkes, olyan szerelmes, és közben éhen hal.

Én nevetek ma mindenen, hiszen a könny nem érdekes.

Én nevetek, mert sírni már, tudom, régen nem érdemes.

Nem panaszkodom többé senkinek,

Tán nincs is okom és mégis kinek.

Én nevetek, hisz úgysem értenéd a fájó szívemet.

https://www.youtube.com/watch?v=gsRsRk3kkAg

*

A filozófia

első és legfontosabb része az,

Amely tanítások gyakorlati alkalmazásáról szól;

például az, hogy nem szabad hazudni.

A filozófia második része

A bizonyításokat tartalmazza:

Miért nem szabad hazudni?

A harmadik rész

Az előzőeknek alapvetésül és megvilágosításul szolgál.

Miért bizonyítás ez? - kérdezi.

Mi a bizonyítás? Mi a következtetés?

Mi az ellentmondás? Mi az igaz és mi a hamis?

A harmadik rész tehát

A második rész miatt szükséges.

A második pedig az első miatt.

A legfontosabb azonban,

Amivel mindig foglalkoznunk kell,

Az első rész.

Mi viszont fordítva csináljuk.

A harmadik résszel töltjük időnket,

És minden buzgalmunk ebben merül ki.

Az első résszel egyáltalán nem törődünk.

Így történik,

Hogy hazudozunk ugyan,

De annak a bizonyítási módja,

Hogy nem szabad hazudni,

Kéznél van nekünk"

(Epiktétosz kézikönyvecskéje)

*

A rossz jó oldala

A sztoikusok nyomán

amennyire elborzasztó,

éppannyira vigasztaló is azt elgondolni,

hogy mások akár meg is ölhetnek engem,

de ártani nem, mégsem tudnak (lelkemnek)!

Hogy a legtöbbet én árthatok magamnak!

De hisz akkor ennek

az ellenkezője is

igaz lehet,

nem?


*

Az élet tengerén

Repülj hajóm, rajtad a holnap hőse...

Jószerencse kell csak, és semmi más?

Felhúztuk a vitorlát, de szélcsend van.

De még mindig jobb, mintha pusztító vihar jönne.

Az meg hosszabb távon bosszulja meg magát,

ha a jó szélben nagyon elbízzuk magunkat -

neadjisten azt is elhisszük, hogy

bérletünk van a szerencséhez.

*

Minden nap

próbálkoznak

a rákos sejtek

túlburjánozni,

az életünkre törni.

Minden nap

ki kell seprűzni

lelkünkből a gonoszt,

hogy pl. ne dédelgessük

kis önbecsapásainkat,

mert lavinaként

nagy ordas élet-

hazugságokként

maga alá temet

*

TAJTRÉSZEG:

Főnév

[alkohol hatása alá kerül, 

annak eredményeképpen

(mesterségesen)

tudatállapotot vált] 

ittas; pityókás; 

HIV. alkoholos befolyásoltság alatt van; 

passzív: be van rúgva; bef.: berúgott; 

SZL. be van állva; 

BIZ. be van állítva; 

BIZ. be van nyomva; 

SZL. elázott; SZL. el van ázva; 

BIZ. van benne; SZL. mólés; 

SZL. [erősen] kiütötte magát; 

BIZ. szalonspicce van; 

BIZ. [enyhén] spicces; 

BIZ. HUM. illuminált; leitta magát a sárga földig; 

[erősen] TAJTRÉSZEG; [erősen] csontrészeg

*

Állat-

orvosi ló

Nem látó

Nem halló

Nem beszélő

Nem mozgó

Nem érez illatokat

Nem érez ízeket

Nem érez hideget-meleget

Nem érez a bőre, a keze nem tapint

Elveszíti még az idő- és térérzékét is

*

Ideális

alattvaló

Miért élsz úgy

mintha kiskorú lennél,

mintha gondnokság alatt lennél,

mintha börtönben lennél,

mintha el lennél tiltva a közügyek gyakorlásától -

miért hagyod, hogy nélküled döntsenek rólad?

*

Nagykorúság és paternalizmus

Miért ártana az ember magának?

Miért lennék én a magam ellensége?

Netán tudatlanságból mint egy kisgyerek,

Aki a tűzzel vagy a sínek között játszik?

Ezért van gondviselője, aki óvja, oktatja és neveli,
akár paternalista erőszakkal is megvédi őt magától!

De ha felnő az ember, megérik,

akkor nem ő tudja a legjobban, mi az ő java?

Lehet gyereksorban tartani felnőtteket:

Sztálin és Rákosi apánk tudja csak igazán,

hogy mire is van valójában nekünk szükségünk?!

Az eszmét megtestesítő mindenható

Pártban, Vezérében a hívők előbb-utóbb csalódnak,

A műmosolyok mögött lelepleződik a gonosz mostoha?

Ha gyerekként bánnak veled, akkor az is maradsz.

Hogyan lehet egyáltalán kiskorúból nagykorú?

Ha soha nem kap zsebpénzt,

amit szabadon költhet el - akár hülyeségekre is,

ha nem tanulhat a saját kárán is,

ha nem kapja meg a tévedés jogát,

akkor csak infantilis óriáscsecsemő lesz.

*

Látatlanban

1.

- Anyu, le tudnád írni a nevedet csukott szemmel is?

- Igen, kicsim. Miért?

- Mert itt az ellenőrzőm...

2.

Látatlanban

nősülni, férjhez menni,

zsákbmacskát venni (el),

üres papíra írni a neved,

sötét lóra fogadni,

vakon repülni

stb.

*

Minden

tudni akarok?

Mennyi mindent

érdemes, fontos,

életbevágó, örömteli stb. tudni -

ennél már csak az a több, amit

nem érdemes, ami felesleges,

sőt: egyenesen káros!

A szükséges tudás nélkül

nem is lehetünk boldogok,

a felesleges és káros ismeretek

csak bajt, szenvedést okoznak…

(Az ember, aki túl sokat tudott.. )

*

A profán tudomány

Aminek már semmi nem szent

Felboncolja a lélek templomát

Kirabolja eleink, őseink sírját

Mélyre fúr Föld anyánk testébe

Istent játszva embert „teremtene”

Az atomenergiával játszik…

Stb. stb.

*

Nevelésre rendelt idő

Addig üsd a vasat, amíg meleg,

addig formáld gyereked, amíg képlékeny,

mert utána már csak kínkeservesen

nyesegetheted a vadhajtásokat.

Ki tudja megmondani,

hogy melyik gyereknek

lesz nehezebb az élete:

a majomszeretett elkényeztetettnek

vagy a mostohasorsú árvácskáknak?

*

Az ígéret

Sokat ígér, keveset ad

Ígérettel van teli a padlása

Olyat ígér, ami nem tőle függ

Demagóg ígérgető pap és politikus

(olyasmivel szédíti a jónépet, amit

soha nem lehet rajta számonkérni)

*

Majdnem

Majdnem eléri a villamost

Majdnem elvégezte az egyetemet

Majdnem megúszta az amputálást

Majdnem őt választotta nagy szerelme

Majdnem szült egy gyereket

Majdnem életben maradt…

Stb.

*

Hites feleség/

Törvényes cseléd

Nem volt a Szása egy moszkvai nagy dáma, 
Nem volt a Szása csak egy kis cigányleány. 
Nagy Oroszországban, a vad Ural aljában 
Vitte kopott trojkáján egy cigánykaraván. 

Szergej dalára víg táncot jár a Szása,
Szergej virága díszlik dús barna haján.
Csodás május éjjel az erdő sűrűjében,
Csókot kér a legény, csókra csókot vár a lány.

Egyszer csak vége lett a dalnak és a táncnak,
Elvitte őt erővel egy kozák legény.
Hites feleségnek, és törvényes cselédnek,
Álmaiban él csupán az erdei legény.

Sápadt a Szása és búsan jár a házban,
Unott minden éjszakája, unott nappala.
De ha Szergej eljő, hogy Szása hív az erdő,
Újra ő legvidámabb, a legboldogabb.

https://www.youtube.com/watch?v=pnRlWRaizZk

*

Hármaskötél

Sokkal jobb dolga van

a kettőnek, mint az egynek.

Mert ha elesnek is,

az egyik felemeli társát.

Jaj, pedig az egyedülvalónak,

ha elesik, nincsen, aki felemelje.

Hogyha együtt feküsznek ketten,

megmelegszenek.

Az egyedülvaló pedig

mi módon melegedhet meg?

Ha az egyiket megtámadja is valaki,

ketten ellene állhatnak annak,

és a hármas kötél

nem hamar szakad el.

*

Savanyú a szőlő

Mivel csak azt tekinted,

Hogy neked mire és hogyan

van a másikból szükséged,

mintha egy mobil telefont

vennél a boltban, a piacon,

de megfordítva már nem…

Ezért jó eséllyel maradsz társtalan,

s hogy ez a hiány ne kínozzon annyira,

megideologizálod az egyedüllétedet,

túlhangsúlyozod kétségtelen előnyeit…

*

Hőskérdés

Felesleges hősködés – hiányzó hős.

Az egyik ember ott vizslat a parton,

Hátha beleesik valaki, hogy kimenthesse.

Esetleg még bele is löki, hogy hős lehessen…

A másik meg akkor is lapul mint szar a fűben,

Amikor legény kell, kellene a gátra…

*

Szar és arany

A szart aranynak nevezed,

Az aranyból szart csinálsz -

Az aranyat nem becsülöd,

A szarból nem próbálsz aranyat varázsolni…

*

Rádbízott kicsinység

A szög miatt a patkó elveszett

A patkó miatt a ló elveszett

A ló miatt a lovas elveszett

A lovas miatt a csata elveszett

A csata miatt az ország elveszett

Hát verd be jól a patkószeget!

*

Ördögi kör

Azért iszok, mert bánatos vagyok.

Azért vagyok bánatos, mert iszok…

*

Eldől

Nem választhatsz:

Ha nem te döntesz,

Maguktól is eldőlnek a dolgok,

Legfeljebb nem a te kedvedre/javadra.

*

A kevesebb több

Az egyiknek van barátja, a másiknak nincs -

De ennél még rosszabb, ha azt hiszed, hogy van,

Pedig csak szesztestvéred vagy álbarátod van…

*

Mostoha

Te ugrottál volna

Egy jó szóra nyomban,

De a legjobb eset az volt,

Amikor nem szidtak vagy vertek össze,

S éppen nem a gúnyneveden szólítottak...

*

Pofára esés

Előbb magasra felemelnek,

Kicsit belekóstolsz a jóba,

Majd elejtenek,

S mélyebbre zuhansz,

Mint az eredeti helyzeted...

*

Önrohasztás

Spórolni kell piszkosul,

Mindig azt az almát esszük,

Ami már elkezdett rohadni,

Így a végén az épből

Soha nem eszünk!?

*

Otthontalan

Nekem nincs

Még-már otthonom,

Mert mire hazajövök,

Addigra semmi nincs a helyén,

Ismeretlen emberekbe ütközök,

Akik előbb megütköznek rajtam!

Majd hívatlan vendégként bánnak velem...

*

Majomember

A tömegpusztító

Fegyverek indítóállomásán

Egy majom bezárta magát

Az indítógombokhoz

És mi csak kívülről izgulunk.

Hogy éppen mihez támad kedve,

S mikor tör ki az első és utolsó atomháború...

*

Kontraszelekció

Az ország vezetőit és szellemi elitjét

A legjobb pókerjátékosok közül választják,

Akik szemrebbenés nélkül tudnak blöffölni...

*

Unfair play

Nagyon egyenlőtlen esélyek

Az emberek egymással úgy versenyeznek,

Hogy az egyikük egy halas vödörből halászik,

A másik meg egy pecabottal a viharos tengeren...

*

„Kirakatpolitika”

Amíg nincs tökéletes

Rend és tisztaság a lakásban,

Addig nem kezdesz bele

Még egy könyv olvasásába sem -

Erre mindig csak a maradék időt fordítanád,

Ha lenne ilyen szabad időd...

De nincs, mert mindig találsz tennivalót,

Nehogy szó érje a ház elejét...

*

Ideiglenes-végleges

Annyira csak egy dolog érdekel, izgat,

Hogy ennek érdekében minden mást elhanyagolsz:

Nem mosakszol, mosol, nem raksz rendet,

Alig alszol, alig eszel stb. stb. -

Ami indokolt lehet egy rendkívüli helyzetben,

De te ebből életformát csinálsz...

*

A talentumelásó

Aprópénzre váltod a tehetséged:

Cirkuszi fejszámoló művészként keresed kenyered

Vagy a kockázatos szobrász pályafutás helyett

Órabérben széklábakat faragsz...

*

A nem kérdező gyerek

Ha egyszer megszidtak vagy kinevettek

Egy gyermeki kíváncsiságból feltett kérdésedért,

Attól fogva öncenzúrázod vagy elfojtod kérdéseidet,

S csak akkor beszélsz, ha téged kérdez a tanítód

És azt válaszolod, amit már tőle hallottál...

*

First thing first

Mindent egyformán fontosnak tartasz,

Nem tudsz fontossági-időrendi sorrendet felállítani,

Ezért vagy bele sem kezdesz dolgaid intézésébe

Vagy egyszerre akarsz mindent elvégezni,

Kisdolgot-nagydolgot, mosakodást és evést stb. -

Szimultán játszanál 100 sakkpartit..

*

Tévedhetetlenség

Nem akarsz tévedni és hibázni,

Te nem vagy tévedhetetlen…!

Ezért nem állítasz semmit,

Nem munkálkodsz semmin,

Mert csak az nem hibázik,

Aki nem dolgozik...

*

Önfelmentő babona

Ha nem jó lábbal kelsz fel,

Akkor visszafekszel az ágyban,

És ott is maradsz napestig,

Hisz aznap jó, ha nem csinálsz semmit

*

Jó hír s név

Személyazonosság lopás -

Visszaélnek neveddel,

Vagyoni és erkölcsi kárt okoznak

És nem tehetsz ellene semmit...

*

Tömés

Mint a libát

Ha nem szorulsz rá,

Akkor is mesterségesen táplálnak -

Legjobb esetben moslékká keverik ételeid

Mondván, hogy úgyis egy helyre megy..

*

Arctalan

Személytelen, jellegtelen.

Tizenkettő egy tucat ember.

Beszélő szerszám.

Biológiai robotgép.

Összetéveszthető, kicserélhető.

Sorozatgyártott tömegember.

Stb.

*

Arany közép

Sosem találja meg a helyes középutat:

Hol gyáva vagy, hol vakmerő, de sosem bátor.

Ahogy Arisztotelész írja Nikomakhoszi etikájában:

A végletek mindig közelebb állnak egymáshoz,

Mint a mindig újra megtalálandó helyes középhez.

*

Különc

Aki éli ugyan

A konformista,

A nyárspolgár életét,

De a hiányérzete miatt

Ezt különcködéssel színesíti.

Egy unalmas akadémikus filozófus

Olykor-olykor, itt-ott le-letolja gatyáját.

*

Középszer

Mindenben átlagos vagy,

Soha nem lógsz ki a sorból,

Semmivel nem feltűnősködsz…

Aki nem ilyen, azt meg lehúzod magadhoz

(hogy ki se derülhessen, hogy lehet máshogy is)

*

Átlagember

Van a kis és a nagy hazugság.

És van a statisztika. A hivatalos.

Mely szerint átlagban mindenki jól van:

Lakik, eszik, iszik, takarékoskodik stb.

(átlagban mindenkire jut egy lakás, ház –

Csak épp egy pár tízezer ember hajléktalan…)

*

Mentsvár

Vészhelyzetben nincs hova menekülni.

Nincs menedékjog, nincs menedékhely.

Nincs azílium, ami az üldözők elől megvéd.

Nincs hely, mely mentelmi jogot ad.

Nincs óvóhely. Nincs menedékház.

Stb.

*

Reális-nominális

Megelégszel a névleges béremeléssel,

De nem figyeled a növekvő, rohanó inflációt,

S nem tudod kiszámolni béred napi vásárlóerejét…

Az abszolút számok elkábítanak, s nem viszonyítasz.

*

Midász király

Azt szeretné,

ha az élet kívánságműsor lenne,

S akkor van a legnagyobb bajban,

ha egyszer így is lesz, és – például –

amihez keze ér, az mind arannyá válik…

*

Csokonai vitéz mihály

Az estve

A napnak hanyatlik tűndöklő hintaja,

Nyitva várja a szép enyészet ajtaja.

Haldokló súgári halavánnyá lésznek,

Pirúlt horizonunk alatt elenyésznek.

Az aranyos felhők tetején lefestve

Mosolyog a híves szárnyon járó estve;

Melynek új balzsammal bíztató harmatja

Cseppecskéit a nyílt rózsákba hullatja.

A madarkák meghűlt fészkeknek szélein

Szunnyadnak búcsúzó nótájok rendjein.

A kis filemile míg magát kisírta,

Szomorún hangicsált fészkén a pacsirta.

A vadak, farkasok űlnek szenderedve,

Barlangjában belől bömböl a mord medve. -

Ah, ti csendes szellők fúvallati, jertek,

Jertek füleimbe, ti édes koncertek;

Mártsátok örömbe szomorú lelkemet;

A ti nyájasságtok minden bút eltemet.

Lengjetek, óh kellő zefirek, lengjetek,

Lankadt kebelembe életet öntsetek!

Mit érzek?...míg szólok, egy kis nyájas szellet

Rám gyengén mennyei illatot lehellett.

Suhogó szárnyával a fák árnyékinál

Egy fűszerszámozott theátromot csinál,

Melybe a gráciák örömmel repűlnek,

A gyönyörűségnek lágy karjain űlnek;

Hol a csendes berek barna rajzolatja

Magát a hold rezgő fényénél ingatja.

Egyszóval, e vídám melancholiának

Kies szállásai örömre nyílának.

Késsél még, setét éj, komor óráiddal,

Ne fedd bé kedvemet hideg szárnyaiddal:

Úgyis e világba semmi részem nincsen,

Mely bágyadt lelkemre megnyugovást hintsen;

Mikor a világnak lármáját sokallom,

Kevélynek, fösvénynek csörtetését hallom,

Mikor az emberek körűltem zsibongnak,

S kényektől részegen egymásra tolongnak.

Bódult emberi nem, hát szabad létedre

Mért vertél zárbékót tulajdon kezedre?

Tiéd volt ez a főld, tiéd volt egészen,

Melyből most a kevély s fösvény dézmát vészen.

Mért szabtál hát határt önfiaid között;

Ládd-é már egymástól mind megkülönözött.

Az enyim, a tied mennyi lármát szűle,

Miolta a miénk nevezet elűle.

Hajdan a termő főld, míg birtokká nem vált,

Per és lárma nélkűl annyi embert táplált,

S többet: mert még akkor a had és veszettség

Mérgétől nem veszett annyi sok nemzetség.

Nem volt még koldúsa akkor a törvénynek,

Nem született senki gazdagnak, szegénynek.

Az igazságtévő határkő és halom,

A másét bántani nem hagyó tilalom

Nem adott még okot annyi sok lármára,

Mert az elégség volt mindennek határa.

Nem állott volt még ki a kevély uraság,

Hogy törvényt hallgasson tőle a szolgaság;

S rozskenyérhéjból is karácsonyja legyen,

Hogy az úr tortátát s pástétomot egyen.

Nem bírt még a király húsz, harminc milliót,

Nem csikart ki tőlük dézmát és porciót,

Melyből boldogokká tudja őket tenni,

Azaz tonkin fészket legyen miből venni.

Nem bújt el a fösvény több embertársától,

Hogy ment legyen pénze a haramiától,

Akit tán tolvajjá a tolvaj világ tett,

Mert gonosz erkőlccsel senki sem született.

Nem is csuda, mert már a rétek árkolva,

És a mezők körűl vagynak barázdolva;

Az erdők tilalmas korlát közt állanak,

Hogy bennek az urak vadjai lakjanak;

A vizek a szegény emberekre nézve

Tőlök munkált fákkal el vagynak pécézve.

Te vagy még egyedűl, óh arany holdvilág,

Melyet árendába nem ád még a világ.

Te vagy még, éltető levegő! Amelyen

Indzsenéri duktus nem járt semmi helyen.

Téged még, óh legszebb hangú szimfónia,

Ingyen is hallgathat minden emberfia:

S titeket, óh édes erdei hangzások,

Hallhatnak a szegény pásztorok s munkások:

Mikor a mesterség gyáva hangjainál

A kényes nagyvilág fárasztó bált csinál.

Óh, áldott természet! Óh csak te vagy nékem

Az a tetőled nyert birtokom s vidékem,

Melynek én örökös főldesura lettem,

Mihelyt teáltalad embernek születtem.

*

NAGY JENCIKLOPÉDIA

A baj felismerése már a gyógyulás kezdete.

A bölcs mese, példabeszéd, amondás stb. rólunk szól,

Ismerjünk magunkra, s bátran változtassunk éltünkön!

Gyáva léleknek se szerelme, se gyereke, se humora,

se hivatása, se egészsége, se otthona, se hazája stb.

Szabad ötletek, gondolatcsírák, kísérletek, idézetek

Az Életminőség-lexikon anyag- és címszógyűjtése.