A Bécs és Hitler (Egy diktátor tanulóévei) című könyv (Európa Kiadó, Budapest, 2000.) két okból is érdemes az olvasók figyelmére. Egyrészt leszámol sok, Hitlerrel kapcsolatos legendával, másrészt a diktátor életének ama szakaszát mutatja be, amelyről -eddig - talán a legkevesebb hiteles információval rendelkeztünk.
Amit mondani szeretne ...
"Ez a könyv megkísérli egy vidéki, magányos fiatal alkalmi munkás, Adolf Hitler szemszögéből bemutatni az első világháború előtti Bécs kultúr- és társadalomtörténetét. Ugyanakkor életrajza is ennek a fiatalembernek huszonnégy éves koráig, amikor átköltözött Münchenbe. Ebben a munkámban azért kötöttem össze a két témát, hogy megmutassam, milyen nagy hatással volt Hitlerre Bécs." Ezekkel a mondatokkal, ezekkel az ígéretekkel kezdődik e könyv, és minden tekintetben teljesíti is az utóbbiakat annak ellenére, hogy Hitler saját maga - már a német birodalom uraként - mindent megtett azért, hogy eltüntessék életének linzi és bécsi korszakára vonatkozó dokumentumait. Ezek helyett életéről ő maga írt, illetve íratott olyan visszaemlékezéseket, amelyek azonban nem állják ki annak a forráskritikának a próbáját, amelynek alapján a Brigitte Hamannhoz hasonló történészek dolgoznak. Így válnak a kötet izgalmas és tanulságos, dokumentumokkal bizonyított voltuk miatt korábbi ismereteink átgondolására késztető fejezeteivé az életrajzi adatokat bemutató részek. Nem egyszerűen "új" igazságok megfogalmazását találja itt az olvasó, hanem a különböző vélemények ütköztetését, szembesítését, és az aprólékos elemzést követően az adott kérdésből ma tudható adatok alapján a következtetéseket. A munkamódszer - természetes - következménye, hogy sok olyan legendát cáfol a szerző, amelyek Hitlerrel kapcsolatban a köztudatban forognak.
Az életrajz
A könyv életrajzi része a család, az édesapa és az édesanya bemutatásával indul, a tágabb rokonságról pedig a családfa adhat információt. A szülők karakterének elemzése sok olyan információval szolgál, ami közelebb visz egy olyan ember személyiségstruktúrájának megismeréséhez, aki a huszadik század történelmére kitörölhetetlenül nyomta rá a bélyegét. Ehhez a témához ad még hozzá újabb - sok közismert pletykát cáfoló, de a nők irányában gátlások, szorongások uralta fiatalember kínjait bemutató - ismereteket a kötet utolsó előtti, Hitler és a nők viszonyáról szóló fejezete. Az iskolák és a meghatározó tanárok bemutatása közben a szerző - ígéretéhez híven - ügyel arra, hogy Linzről, az ott élőkről árnyalt képet kapjunk.
A képzőművészi ambícióit Bécsben kiteljesíteni akaró Hitler életrajza a császárvárosban történtekkel folytatódik. A sikertelen felvételi után a helyét kereső, a nyomor határán tengődő fiatalember környezetét, társait is megismerhetjük, későbbi állításaik, meséik alapján - a forráskritika szempontjait mindig érvényesítő szerző jóvoltából - kirajzolódik egy olyan karakter, aminek összetevői között már megtaláljuk a később diktátor viselkedésének alapelemeit, nézeteiben viszont még sok olyan vonás van, amivel majd csak a világháború után fog szembefordulni. (A legegyértelműbb a zsidók megítélésnek kérdésében történt változás, hiszen Bécsben a munkásszállókon együtt lakott, sőt barátkozott zsidó származású férfiakkal, a megélhetését biztosító munkák megrendelői is ebből a csoportból kerültek ki.)
Bécs
A császárváros századfordulójának rajza izgalmas, sokszínű és az ifjú Hitler szemléletét nagymértékben meghatározó figurák, események bemutatása precíz, aprólékos. Megismerhetjük Bécs mindennapjait, a soknemzetiségű birodalom fővárosának nehézségeit, hangadó politikai csoportjait. Külön - külön fejezetet szentel a szerző az akkor elterjedt fajelméletek, világmagyarázatok és a politikai példaképek bemutatásának. Ezek azok a világmagyarázatok, amelyeket Hitler megismert és a visszaemlékezések szerint többé - kevésbé el is fogadott, későbbi elveiben meg is találjuk egyes elemeiket. Egyrészt :" Hitler Bécsben rengeteg részismeretet halmozott fel, s vitt magával, adatokkal és számokkal együtt: mindegy, hogy a Duna hosszáról és szélességéről volt-e szó, a bécsi Ringstrasse építészeinek életrajzi adatairól, történelmi épületek pontos léptékű részletes tervéről, Wagner műveiről, a színpadtechnika fortélyairól, a königgratzi csata haditervéről vagy a germán hősmondákról - de ugyanígy magával vitte a schöneriánusok 'Heil' üdvözlését, a List-tanítványok horogkeresztjét, a germánság kultusza, a fajnemesítés gondolatát, meg Karl Iro javaslatát, hogy úgy ellenőrizzék a cigányokat, hogy számot tetoválnak az alsókarjukra - és még számos egyéb ötletet." (579.o.) Másrészt viszont: "A századfordulós Bécs művészi és intellektuális mércéjéhez képest egy olyan ember, mint Hitler jelentéktelen volt. Nyoma sem volt benne semmiféle zsenialitásnak, nyárspolgár volt, aki igazodott a 'kisember' ízléséhez, bár nem győzte büszkén hangoztatni, hogy édesapja hivatalnok volt. Nem voltak eredeti gondolatai, nem volt kreatív, nem volt szellemes, s ha megszólalt, tanult frázisokban beszélt. Karl Kraus sokat idézett aranyköpése, hogy Hitlerről nem jut eszébe semmi, alátámasztja azt a teljes értetlenséget, amellyel honfitársai ennek a németországi osztráknak a karrierjét szemlélték." A kötet tulajdonképpen két könyv párhuzamosan egymás mellé szerkesztett fejezetekkel: hiszen szerkezete lehetővé teszi, hogy külön olvassa valaki az életrajzot, és az életmódtörténet iránt érdeklődők külön a kor társadalomrajzát, a fontosabb politikai irányzatok bemutatását. Igazi élményt természetesen a kötet egésze nyújt.
|
