a F C G a G
Kis virág, - mondta Magdolna, de nem találta el
a F C G a G
Nem tudom, - mondta Franciska - érthetetlen jel
F G C F G C F C G C
Engem már más nem ért, csak az, ki jól megfigyel
F G C F G C C G C
Így aztán érthető, a titkokat nem mondom el
C G a
Jelbeszéd az életünk, de túl sok ember van
F C G
Ki többre nem, csak jelszavakra gondol
C G a
Jelbeszéd az életünk, de túl sok ember van
F C G
Ki többre nem, csak jelszavakra gondol
Ismerem, - mondta Borbála - de már nem érdekel
Bár tudnám, - mondta Hajnalka - miért kell ennyi jel
Engem már más nem ért, csak az, ki jól megfigyel
Így aztán hallgatok, és ezzel többet mondok el
Jelbeszéd az életünk, de túl sok ember van
Ki többre nem, csak jelszavakra gondol
Jelbeszéd az életünk, de túl sok ember van
Ki többre nem, csak jelszavakra gondol