Ami a szívén, az a száján: Bódog Tamásba szorult annyi önkritika, hogy elismerje, neki is szerepe van a csapat rossz szereplésében (Fotó: Szabó Miklós)

– Telefonon?
– Ez nekem is furcsa volt – mondta Bódog Tamás hétfő délután.

– A menesztésének hírét kommentálók közül is sokan kifogásolták az eljárást, de ez a lényegen – vagyis hogy kirúgták – nem sokat változtat.
– Nem értek egyet. A közöttünk lévő munkakapcsolat alapján nem arra számítottam, hogy telefonon közlik velem a döntést, nyugodtan a szemembe mondhatták volna. Akkor legalább nem érezném úgy, hogy kutyába sem vesznek.

– Utólag visszatekintve miben hibázott?
– Ma már azt gondolom, nem volt jó ötlet vezetőedzőként elvállalni a szakmai igazgatói posztot, mert annyi feladat szakadt a nyakamba, hogy az időnként elviselhetetlenül sok volt, és sajnos nem mindig kaptam kellő segítséget a megoldásukhoz. Nyilván a felnőttcsapatra próbáltam összpontosítani, de minden hozzám tartozott. Az is, hogy a női csapat körül rendben menjenek a dolgok, oktatást tartottam az alközpont edzőinek, ügyeltem rá, hogy milyen gyep legyen az új stadionban. De a szertáros is engem hívott, ha gondja volt, minden menedzserrel nekem kellett tartani a kapcsolatot. Ez egyszerűen túl sok volt.

– Olvastuk a klub honlapján, hogy Sántha Gergely ügyvezető szerint ezért cserébe teljhatalmat kapott.
– Talán nem árt tisztázni néhány félreértést. Nem szeretnék sárdobálásban részt venni, de magamat muszáj megvédenem. A legfontosabb döntésekben nem volt teljhatalmam. Csak úgy igazolhattunk játékost, ha valakit eladtunk, egy távozó helyére jöhetett másik – akkor is csak olyan, akinek nem kellett lelépési díjat fizetni. Tudtam és elfogadtam, ilyen anyagi helyzetben van a klub, de a legfontosabb döntések nem csak rajtam múltak.

(Fotó: Szabó Miklós)

– Azt is lehetett olvasni, hogy a klub vezetői az ön javaslatára büntették meg a gyengén teljesítő csapatot.
– Fájt, amikor ezt olvastam. Maradjunk annyiban, ez nem teljesen fedi a valóságot. Mindig a csapat mellett voltam, a csapat érdekeit néztem, kiálltam a közösségért, bizonyos tekintetben a mai napig játékosnak érzem magam. A szolgálati autók elvétele nem az én ötletem volt. Sőt amikor először szóba került, kimondottan elleneztem. S ha már a büntetések… Még olyan javaslat is érkezett, hogy azokat a játékosokat, akiknek a szerződésük tiltja, hogy levonjunk a pénzükből, azokat én büntessem meg nem megfelelő edzésmunka címen. Természetesen ezt visszautasítottam, ilyesmiről szó sem lehetett.

– A klub vezetői szerint mégis megbomlott a harmónia ön és a játékosok között.
– A menesztésem híre óta érkező reakciók a futballisták részéről nem erről árulkodnak, és ezt magam sem így éreztem. Tény, hogy keményebb voltam velük, mint amit korábban megszokhattak, de mindig szemtől szembe, őszintén elmondtam a véleményemet, és azt is, hogy kitől mit várok.

– Azt lehet hallani a városban, hogy meghatározó volt az úgynevezett „fiatalszabály”, amelytől ön a hírek szerint eltekinthetett.
– Állandó kérés volt, hogy próbáljam betartani az MLSZ fiatalokra és légiósokra vonatkozó ajánlását, az ezért kapott pénz ugyanis része a klub költségvetésének.

– Még egyszer fussunk neki: miben hibázott ön?
– Abban mindenképpen, amikor elfogadtam azt a kompromisszumot, hogy nem hozhatunk pénzért játékost, csak ingyen átigazolható futballista érkezhet. Vernem kellett volna az asztalt, hogy az előrelépéshez minőségi átigazolásokra lenne szükség. Bíztam a rendelkezésre álló játékosokban, és voltak olyan eredmények, amelyek azt mutatták, hogy lehetnek vérmesebb céljaink. Tény azonban, hogy az utóbbi időben már nem működött, amit szerettünk volna.

– A szurkolók szimpátiatüntetést szerveznek ön mellett. Mit szól hozzá?
– Miattuk jöttem ide. Tudtam, hogy itt érdemes futballt csinálni, mindig jó viszonyban voltunk, tisztelem őket, sokat segítettek nekünk. Miskolcinak éreztem magam, és bízom benne, hogy a csapat a hátralévő fordulókban más segítségével eléri a céljait.