Payday Loans

Keresés

A legújabb

Eugéniusz testamentuma XXI.- Az ön- és társsorsrontás VII.
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2018. április 20. péntek, 13:22

Képtalálat a következőre: „boldogtalan könyv”

Eugéniusz testamentuma XXI.

Boldog-boldogtalan, bölcs-balga

Az aranykor helyett földi pokol

Táltosparipa helyett állatorvosi ló

Kapcsolódó kép

Emberélet-minőség: Az ön- és társsorsrontás VII.

Boldog, szomorú dal

Van már kenyerem, borom is van,
van gyermekem és feleségem.
Szívem minek is szomorítsam?
Van mindig elég eleségem.


Van kertem, a kertre rogyó fák
suttogva hajolnak utamra,
és benn a dió, mogyoró, mák
terhétől öregbül a kamra.


Van egyszerü, jó takaróm is,
telefonom, úti bőröndöm,
van jó-szivű jót-akaróm is,
s nem kell kegyekért könyörögnöm.


Nem többet az egykori köd-kép,
részegje a ködnek, a könnynek,
ha néha magam köszönök még,
már sokszor előre köszönnek.


Van villanyom, izzik a villany,
tárcám van igaz színezüstből,
tollam, ceruzám vigan illan,
szájamban öreg pipa füstöl.


Fürdő van, üdíteni testem,
langy téa beteg idegeimnek,
ha járok a bús Budapesten,
nem tudnak egész idegennek.


Mit eldalolok, az a bánat
könnyekbe borít nem egy orcát,
és énekes ifjú fiának
vall engem a vén Magyarország.


De néha megállok az éjen,
gyötrődve, halálba hanyatlón,
úgy ásom a kincset a mélyen,
a kincset, a régit, a padlón,


mint lázbeteg, aki föleszmél,
álmát hüvelyezve, zavartan,
kezem kotorászva keresgél,
hogy jaj, valaha mit akartam.


Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
a kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban,
s már nem vagyok otthon az égben.

Kosztolányi Dezső

Képtalálat a következőre: „boldogtalan könyv”

 

*

 

Te

visszahozod

az ősi Paradicsomot:

pucéran, fügefalevél

nélkül császkálsz, mászkálsz

 

*

 

Lábujj-

hegyre állva próbálsz

ideig-óráig társadhoz felnőni, de kifulladsz

 

*

 

Nem

a trambulinról, csak

stikában hugyozol a medencébe –

de azután te is abban fürdesz meg…

 

*

 

Úgy élsz,

mintha karanténba lennél zárva

hatóságilag elrendelt látogatási tilalommal

 

*

 

Gyalogolni jó!

De te a vécére is autóval jársz,

elsorvad a lábad, elromlik tartásod,

s még jó, ha nem tolókocsiban végzed

 

*

 

Kényelemféltésből, puhányságból

lemondtál a cserépkályha tüzéről, melegéről,

így lélekölő robottal keresheted a gáz/távfűtés árát

 

*

 

Nem merted vállalni

a kertes családi házzal járó terheket,

így most élvezheted a lakótelep/park internáltságát

és a társasházakkal járó állandó hidegháborús légkört

 

*

 

Fülbemászó muzsika helyett

csinnadratta „ipari zene” bömböl füledbe

 

*

 

Ha csak egy kicsit segítesz

a pocsolyából kimászni a hangyának,

akkor ők nagyon megtámogattak volna később –

így viszont csodafegyvertelen vagy a Rossz ellen…

 

*

 

Ha elég testügyes lennél,

akkor elérnéd létrával, bakot tartva

a finom ízletes almát, körtét, szőlőt –

de így éhen maradsz, „savanyú a szőlő”

(és rosszabb esetben össze is töröd magad)

 

*

 

Egy hangszer

lehetnél Isten kezében,

de te pont az a gitár vagy,

amivel szöget vernek be…

 

*

 

Nem éltet

a jóízű nevetés, a vidám kacagás,

csak az öngyilkos humort, a gúnyolódást ismered

 

*

 

Ha hagynád

szeretni magad,

akkor megszépülnél -

így megcsúnyulsz, elhervadsz, bezápulsz stb.

 

*

 

Az

akarót

repíti a sors,

de téged,

a nem akarót

csak vonszol

 

*

 

Édesanyád,

asszonyod főztje helyett

ingyen-konyha egyen-levese

 

*

 

A három kívánságot elbaltázod:

a jótündér-szerencsétől csak rosszabb sorba jut

mert már jól tudja, hogy mi mindent veszített el

 

*

 

Az állatok királya volt –

ketrecbe zárt/cirkuszi oroszlán lett

 

*

 

Destruktívan rivalizáló

egymást rombolók – vagy:

nemes versenyben építkezők

 

*

 

A háta mögött álló

Isten lábát megragadó/

Földet megkerülő pótcselekvő

 

*

 

Szabad szárnyalás helyett

sárban vergődő/rab madárka

 

*

 

Meleg, édes

családi otthon helyett:

idegenben, számkivetettségben

 

*

 

Felnőtt avató

próbák kiállása

helyett mamahotelbe bújás

 

*

 

Az ember/jellem-

formáló munkából

lélekölő dologházi robot

 

*

 

Megtáltosító

szerelemvarázs

helyett: agglegény/vénlány

 

*

 

A szeretkezés extatikus

csúcsai helyett max. önkielégítés

 

*

 

Boldogító

menny(asszony)ország

helyett házaspárbajozás

 

*

 

A házasság

áldott gyümölcse helyett

gyermekátok, meddőség-sújtottság

 

*

 

Mámoros mulatás

helyett pénzért vett

„vicces tévéműsorok”…

 

*

 

Jókedvű

adakozással gazdagodó

helyett zsugori nincstelen

 

*

 

Fantázia-gazdag,

alkotó élet helyett

szánalmas másolgatás

 

*

 

Szellemi-lelki

kincsgyűjtő kalandok

helyett irigy kukkolás

 

*

 

A nagy szellemekkel

való izgalmas vitatkozás

helyett a tartós dögunalom

 

*

 

Szabadon választott

rendszerű élet-rögtönzés

helyett a mindennapi gyilkos rutin

 

*

 

A humor

magaslatáról törpülő gond -

vagy föléd magasodó teher-óriások

 

*

 

Ezerszínű és

kiteljesedő élet helyett

beszürkült, redukált túlélés

 

*

 

Makk,

kicsattantó egészség

helyett egy állatorvosi ló

 

*

 

Az igazság

bátor keresése, kimondása -

vagy a gyáva, ócska hazudozás

(vagy irgalmatlan igazság-bunkózás)

 

*

 

A nagy, merész

gondolatra feltett élet

helyett kiégett piálgatás…

 

*

 

Ön- és házuralom helyett

újgazdag idegenek leköpött csicskása

 

*

 

Szülőföldjén

száguldó táltos paripa

helyett idegenben csetlő-botló gebe

 

*

 

Isteni bölcsesség

vezérlete lelki béke,

helyett: balga lelki háborgás

 

*

 

Derűsen 

mosolygó, elégedett arc -

féltékeny gyűlölettől torzó

 

*

 

Jó célokhoz

alkalmas eszközt találó -

kudarcot kudarcra halmozó

 

*

 

Az ön- és

világismeretre

szert tevő utazó -

a saját levében fövő

 

*

 

Az emberi kultúrkincsre

világvevő készülék helyett

lebutított néprádióra bambuló

 

*

 

Minden nemes

testi-lelki élvezettel jól élő 

helyett: élvhajhász-önkínzó…

 

*

 

A szükségeseket

jól tudó és csináló -

a fölös-káros tudás terheltje

 

*

 

Az emberiség jótevője

helyett egy lator, vagy

egy áruló-árulkodó Júdás

 

*

 

A legszebb,

isteni hivatás helyett

a leghitványabb mesterséget űzöd

 

*

 

Minden

jóra nyitott,

kíváncsi gyerekből

unott, érdeklődéshiányos kamasz

 

*

 

Egy 

– valakinek –

világszép kisasszony

helyett egy csúf, ázott szürke veréb

 

*

 

Egy fenséges

boldog és szent mártír helyett

egy nevetséges mártírkodó figura

 

*

 

Egy zseniális

matematikus helyett

csak egy cirkuszi fejszámoló „művész”

 

*

 

A saját terhe alatt

növekvő pálma helyett

elviselhetetlenül súlytalan lény

 

*

 

Lelkét

a poézis pegazusán emelő helyett:

ócska napi slágerek kínrímeit hallgató

 

*

 

Finom és

tápláló volt az étked,

de mohó falánkságod

miatt gyomorrontás lett a vége…

 

*

 

Ezeregy barátod,

szövetségesed lehetne,

ha te nem gyártottál volna belőlük ellenséget

 

*

 

Mezítláb

taposhatnád

az anyaföldet, a rétet,

de te egész nap a flasztert

járod cipőbe zárt lábakkal

 

*

 

Minden falatot

úgy ízlelgetsz és nyelsz le,

mintha az esetleg halálos mérget rejthetne…

 

*

 

Egy

székrekedés után

csak hashajtóval vécézel:

növekvő szám, csökkenő hatásfok

 

*

 

Nem tudtok

közös és így nagy erővel fellépni -

a „farkas” így egyenként elbánik veletek

 

*

 

Nagy

titokban és illegálisan

az ellenség kezére játszod

nőd, házad, állásod, vagyonod...

 

*

 

Bekötött szemmel

hagyod bevinni magad

az erdőbe, ahol magadra hagynak

 

*

 

Képtalálat a következőre: „boldogtalan könyv”

BABITS MIHÁLY

SÍRVERS


Itt nyugszom. Végre megnyugodtam
a hosszú szenvedés után.
Keserű lelkemet kiadtam
s mint dőlt fatörzs, fekszem sután.
Keserű lelkemet kiadtam,
mint fájó gennyet a beteg:
magamtól is védve maradtam:
akarva sem szenvedhetek.

Nincs jobb világ a másvilágnál,
a másvilágon nincs világ,
s nincs jobb világ a nincs-világnál,
mert féreg nélkül nincs virág.
Nincs jobb világ a nincs-világnál,
hol féreg van csak, nincs virág,
hol féreg nem kár, hogyha rágcsál.
Hol féreg nem fáj, hogyha rág.

Itt nyugszom. Végre megnyugodtam.
Elszállt az álom és a láz.
Ma föld fölöttem, föld alattam,
és nem emel, és nem aláz.
Ma föld fölöttem, föld alattam,
koporsó kerít, néma ház.
Keserű lelkemet kiadtam
és nem boszant a léha gyász.

Nincs jobb világ a másvilágnál,
mely halkan létlen létre bont,
mert jobb ha nem látsz, mint ha látnál,
s hol semmi érzés, semmi gond.
Mert jobb ha nem látsz, mint ha látnál,
és jobb a száraz, puszta csont
ez ideges, husos világnál,
mely oly keserves és bolond.

*

Képtalálat a következőre: „boldogtalan könyv”

 

*

Olyan munkahelyre mész,

ahol a főnök közeledtekor

úgy kell tenni, mintha melóznál

 

*

 

Rablókkal szövetkezel,

akik téged is kifosztanak,

majd koncul vetnek oda a hatóságnak…

 

*

 

Szenvedsz

a cölibátusban,

de „kiugrás” helyett

túl közel engeded magadhoz a kisdedeket…

 

*

 

Sok-sok

keresgélés után

éppen egy frissen bukott

diákot fogadsz fel magad/

gyermeked korrepetálására…

 

*

 

Megirigyled

a nők természeti kiváltságát,

s férfi létedre „teljes életet” – szülni is - akarsz

 

*

 

Több pénzért

olyan munkát vállalsz,

hogy annak és akkor örülsz,

ha betegállományban lehetsz

 

*

 

Úgy halsz meg,

hogy sose mondtad el,

neked mi esett volna neked

jól az asztalon, az ágyban

 

*

 

Nekirontasz

az ellenséges tömegnek,

de nem nézel hátra, hogy egyedül vagy

 

*

 

Felkínálják neked

„az osztály bohóca” szerepet,

és te még rá is játszol erre…

 

*

 

Titokban,

nem titkoltan

a pokolba kívánod családtagjaidat,

hogy több légköbméter jusson neked

 

*

 

Ha

nem kapsz cukrot,

vagy kapsz egy pofont,

feljelentést teszel és inkább intézetbe mész

 

*

 

Olyan

rablógazdálkodást folytatsz,

mintha jövőre nem ezen a földön vetnél

 

*

 

Valami

kis piti „bűnt” is elkövetsz,

hogy azt azután teátrálisan meggyónhasd

 

*

 

Drága időtöket

önismétlődően ízlés-

kérdéseken vitatkozva fecsérlitek el

 

*

 

Filozófiai vitátokat

úgy döntitek el, hogy

a kocsmaasztalon szkandereztek

 

*

 

A sárgarépa

biztos javítja a látást:

ki a fene látott már szemüveges nyulat?

 

*

 

Hozzád

be se kell törni:

mintha tálcán kínálnád

értékesebb javaidat a rablóknak

 

*

 

Hogy

ne lehessen

a kulcslyukon leselkedni,

leakasztod a hálószobaajtót

 

*

 

Te

visszaállítatnád a halálbüntetést,

ha tévedéskor vissza lehet csinálni az egészet…

 

*

 

A te bűn-

cselekményed súlyát tizedeli,

hogy tízen erőszakoltátok meg a lányt?

 

*

 

Te

nem ismersz

lehetetlent, csak

tehetetlent: el akarod kapni a szelet

 

*

 

Hiszel annak,

aki örök életet ígér neked,

pedig sose lehet számon kérni

 

*

 

Te annyira

anglomán vagy,

hogy itthon is

a „Balra hajts!” szerint közlekedsz

 

*

 

Önkéntes véradó vagy:

még jogosan se védekezel

a bolhák, szúnyogok, kullancsok ellen

 

*

 

Lakásod

értékbecslését

a legszegényebb

vevőjelölttel végezteted el

 

*

 

Nem

tudsz túllépni

azon a korszakodon,

amikor hógolyózva, hajat

húzogatva stb. „vallottál szerelmet”

 

*

 

Úgy érzed,

hogy becsaptak, amikor csak

fákat látsz, de sehol egy erdőt

 

*

 

Veszély esetén

rendkívüli állapotokat

rendelsz el a családban

és később is így hagyod

 

*

 

Nem

legyőzöd,

de megkerülöd

az ellenséget, a problémád –

így az könnyen hátba támadhat

 

*

 

Veszély esetén

a homokba dugod a fejed,

s ha ezt netán így túlélted,

akkor később örömmel húzod ki…

 

*

 

Csak

azért vagy

olyan nyugodt,

mert fel se fogtad,

milyen nagy bajban vagy

 

*

 

Mindenképpen

megsimogatod a nyulat,

ha beledöglik is és te ki is borulsz

 

*

 

Te is

olyannak

képzeled a katonaéletet,

ahogy szépségeit a toborzón nektek lefestik

 

*

 

Nemhogy

nem óvakodsz

a harapós kutyától,

de egyenesen felhúzod, ingerled

 

*

 

Úgy

mész gyónni, hogy

a papot felhatalmazod

inkvizíciós kínzó kicsikarásaira

 

*

 

Neked

a rekorddöntés a lényeg -

azt se bánod, ha felemészti összes szabadidődet

 

*

 

Autóddal

olyan sebességgel száguldasz,

hogy a legkisebb hiba is végzetes lenne

 

*

 

Tüzelő helyett

kis könyveket veszel,

és fagyhalál-veszélyben velük gyújtasz be

 

*

 

Jól érzed magad

egy exhibicionista utcai igyencirkusz láttán,

de már régesrég nem voltál a Népszínházban

 

*

 

Bárhova mész,

rögtön a menekülési útvonalat keresed,

és szorosan, mereven a kijárat mellé állsz

 

*

 

Legőszintébb

megnyilatkozásod az,

amit álmodban vagy részegen beszéltél?!

 

*

 

Lakásod

a lehető legeslegalacsonyabb

komfortfokozatúra rendezed be,

nehogy nagyon elpuhulj, elkényelmesedj…

 

*

 

Örökös

„ideiglenes pénzzavarod”

zilálja szét hétköz- és ünnepnapjaidat

 

*

 

Ha megteheted,

olyan ellenfelet választasz,

hogy győzelmednek nincs sportértéke

 

*

 

Olyan magasra

emelted fel az ingerküszöböd,

hogy neked hiába ciripel a tücsök, csivitel a madárka

 

*

 

Nem isten

adta a hivatalod,

protektoraid észt már nem adhattak hozzá

 

*

 

Mindig

új darabban

és új szereplőkkel játszol,

s így még súgni se nagyon lehet neked

 

*

 

Kóstolgatnak

s te minden sértést lenyelsz,

a végén a csikket arcodon nyomják el

 

*

 

Körkörös

védelemben kalimpálsz,

pedig csak azt szeretnéd,

hogy egyszer már megsimogassanak

 

*

 

Képtalálat a következőre: „boldogtalan könyv”

Bornai Tibor :

Valaki éli az életünk

Tudod-e, hogy nem te voltál
Könnyű, mint a szél.
Tudod-e, hogy végül is
Te semmiről se tehettél…
Valaki más volt
Valaki más

Tudod-e, hogy nem én vártam
Úgy, mint még soha.
Tudod-e hogy nem én voltam,
Aki reggel ment haza…
Valaki más volt
Valaki más

Valaki éli az életünk
Valaki játszik csak velünk

Tudod-e, hogy nem mi voltunk
Megfordíthatók
Tudod-e, hogy nem mi voltunk
Könnyen változók…
Valaki más volt
Valaki más

Valaki éli az életünk
Valaki játszik csak velünk

Bornai Tibor - Valaki éli az életünk - YouTube

Képtalálat a következőre: „bábú vagy”

 

*

 

Ha valaki

csak ránéz a kedvesedre,

azt személyes sértésnek veszed és verekszel

 

*

 

Még nem

hasaltál le a fűbe,

így neked térkép e „mikro-kozmikus” táj

 

*

 

Az állatokban

társat vagy „tanárt” nem,

csak potenciális ennivalót,

vagy egzotikumot/ellenséget látsz

 

*

 

Autód elsötétített üvegén/setét szemüvegeden

nem hatolhatnak át stimuláló emberi impulzusok

 

*

 

Ha választhatsz,

túl könnyen elhagyod

szeretett szülőfölded

a csak csodált távoli tájért

 

*

 

Neked

a papod szava az isten szava –

mindig s legutolsó prédikációját követed

 

*

 

Nincs hited,

türelmed várni,

pedig rángatózásoddal

csak szorul nyakadon a hurok

 

*

 

Szüleid emlékét tisztelve

minden öröklött rossz szokásod megtartod

 

*

 

Önkínzással

izompacsirtává gyúrod magad

hallván, hogy mindig az erősebb kutya izél…

 

*

 

Nem akarsz

bajlódni alkalmi

fogamzásgátlóval:

sterilizáltatod magad

 

*

 

Még

rossz belátásod sincs,

hogy is lehetne téged

így jobb belátásra bírni?

 

*

 

A sorsolás után

kitöltöttél egy „nyertes szelvényt”,

majd alaposan beolvastál a főnöködnek…

 

*

 

Olimpiai

bajnok akarsz lenni,

csak ne kelljen hajnalban

kelni és hideg vízben úszkálni

 

*

 

Irigykedsz

beteg testvéredre,

hogy most kényeztetik, kívánságait lesik

 

*

 

Megistenülni

mentél egy szektába,

de ott fanatizálódva

szamárrá/vadállattá süllyedtél

 

*

 

Lakókocsival

járod be a világot

végleg otthagyva szülőfölded, barátaid stb.

 

*

 

Ha

a papírforma szerint

nincs egyenlő esélyed,

akkor el se indulsz a versenyen

 

*

 

Titkos naplódat

a Hálózatba kötött

számítógépedre pötyögöd

amúgy az éj homályában...

 

*

 

Orvost,

papot stb. is kizársz

a magánszentélyedből,

de a tévét magadra nyitod

 

*

 

Elhiszed, hogy

nászutasnak ingyenes a hotel –

még a videokamerákra se gyanakszol…

 

*

 

Mások által

papírodra írt szövegből

okosnak akarsz látszani, de elfújja a szél…

 

*

 

Magadra

veszed a dicséretet,

pedig a mögötted állónak szól,

téged levegőnek, semminek néznek

 

*

 

Az

elkerülhetetlen

haláltól való rettegés

gátol az életveszély elhárításában

 

*

 

A

hét bő

esztendőben

nem tartalékolsz,

a szűkekben pedig

csak vered a fejed a falba…

 

*

 

Imponál neked

egy fiatal rajongása,

szerelemnek veszed

és csúnyán pofára esel…

 

*

 

Annyi

bölcsességed sincs,

hogy kérjed és megfogadd

egy valódi bölcs jótanácsát

 

*

 

Nem

keresed meg

felemelő hivatásod –

egyre lejjebb süppedsz

a pályatévesztős mocsárba

 

*

 

Megirigyled

a kövek maradandóságát,

ezért kihűtöd, megkeményíted

eleddig oly lágy, meleg szíved...

 

*

 

Hagyod,

hogy telhetetlen feleséged

egyre többet és többet követeljen

 

*

 

Megtört lelked

nem forrasztod egybe,

s ezzel rést nyitsz immunrendszered gátján

 

*

 

A

halottat csúfolod:

„nem vagy legény, nem vagy,

nem mersz megcsókolni…”

 

*

 

Panaszkodsz,

hogy mindenütt

zárt ajtókra találsz,

noha még nem is zörgettél

 

*

 

Oroszlánként

úri kedvedben

agyoncsapsz egy egeret,

így nincs aki kirágjon a hálós csapdából

 

*

 

Egyre többször

és hosszabban „pihensz”,

mégis egyre kevesebb élvezetet okoz

 

*

 

A szüzességeddel büszkélkedsz,

pedig nem kellett védened, nem akarták elvenni

 

*

 

Nem hagysz

munkát a cenzoroknak,

már jó előre kiheréled

alkotásod, műved, beszéded

 

*

 

Nem tudsz róla,

hogy mily kicsiny lépés

választja el a fenségest a nevetségestől

 

*

 

Addig tart

fogadkozó elszánásod,

amíg tart a borod: egyszerre fogynak el

 

*

 

Tudatlanokkal

veszed magad körül,

hogy avítt „tudományod” megcsodáltasd

 

*

 

Addig-addig

taktikázol a csata elkerülésével,

hogy elveszíted közben a háborút

 

*

 

Az őrmesternek „beugorva”

fitogtatod zongoristaságod,

pedig csak vécépucolókat kerestek

 

*

 

Képtalálat a következőre: „megalkuvás könyv”

ÍGY IS JÓ

 

Ahol szikrázóan kék az égbolt

Ahol szárnyalhat a szabad szél

Ahol kéznyújtásra már a csillag

De csak annak, aki égig ér

 

Ahol megverekszünk minden szóért

És már senkivel sem alkuszunk

Ugye jó barátom jól emlékszem

Nem is régen oda indultunk

 

Ma már neked is van címed, számod

Mi már sínen vagyunk, azt hiszem

Ugye alattad is autó berreg

Talán mindenkinek lesz ilyen

 

Ma már novemberben sem kell fáznod

És a fejed fölött tető áll

S hogyha jó idő van, át sem ázik

És a hírlapíró megtalál

 

Mi a győzelemről megtanultuk

Hogy a részvétel a fontosabb

Hogy a vereség is fizet szépen

És a győztes sokkal fáradtabb

 

Hát minek törjük össze kezünk, lábunk

Ha már menet közben ülhetünk

Kár, hogy alig-alig vesszük észre

Hogy már nem megyünk, csak érkezünk

 

De nekünk így is jó, így is jó, így is jó

Döcög a gép

De nekünk így is jó, így is jó, így is jó

Langyos a sör

De nekünk így is jó

 

Én még emlékszem az első dalra

Amit olvasatlan dobtak el

Aztán kitanultuk hogyan szóljon

Így már egész más, de megfelel

 

Megy a bicikli, ha jó a lejtő

Te csak kapaszkodj a nyeregbe

És ha ráz egy kicsit, ne szólj semmit

Hiszen rosszabbul is mehetne

 

Hogyha találkozunk, el ne fordulj

Velem emelt fővel rázz kezet

Én majd megértem, ha nem is mondod

Hogy a széllel szembe nem lehet

 

És nekünk így is jó, így is jó, így is jó

Döcög a gép

De nekünk így is jó, így is jó, így is jó

Langyos a sör, de nekünk így is jó

Ahol szikrázóan kék az égbolt

Ahol szárnyalhat a szabad szél

Ahol kéznyújtásra már a csillag

De csak annak, aki égig ér

Oda nem visz el se HÉV, se metró

Lám a bérkocsi sem arra jár

És mert nem hiszem, csak azért mondom

Kicsit hangosabban másoknál

Hogy nekünk így is jó, így is jó, így is jó

Jobb nem is jár

Ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó

Langyos a sör

Ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó

Döcög a gép

Ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó

Hamis a harmonika

De így is jó, így is jó, így is jó

Vizes a bor

Ha nekünk így is jó

Jobb nem is jár

Ha nekünk így is jó

ZORÁN

www.youtube.com/watch?v=OOVVpJKYwzU

 

Képtalálat a következőre: „megalkuvás könyv”

*

Képtalálat a következőre: „boldogtalan könyv”

Mindennapi és ünnepi tét- és létkérdések

 

Gondolatébresztő/serkentő vázlatok arról,

Hogy min múlik, min áll vagy bukik boldogságunk,

Teljes értékűnek ítélt és érzett egyszeri életünk.

Csak ez emberi élet lehet ennyire fent vagy lent…!?

 

Az evés-ivás nem az öröm, de a bánat forrása lesz?

Kivirulunk-e az egészségben, vagy betegeskedünk?

A szerelem megtáltosít, vagy átkozott gyötrelmet okoz?

A szex tiszta gyönyörei helyén kínos nyomor, mocsok…?

 

A házasság mennyországa helyett mindennapi pokol?

Lesz-e édes otthonunk, s - nem csonka - családunk?

Hivatásunkat gyakoroljuk, vagy bérért rabszolgálunk…

Éltető vagy (ön)gyilkos lesz-e e humorunk stb. stb.

Képtalálat a következőre: „megalkuvás könyv”