Eugéniusz testamentuma XXI.
Boldog-boldogtalan, bölcs-balga
Az aranykor helyett földi pokol
Táltosparipa helyett állatorvosi ló
Emberélet-minőség: Az ön- és társsorsrontás VII.
Boldog, szomorú dal
Van már kenyerem, borom is van, van gyermekem és feleségem. Szívem minek is szomorítsam? Van mindig elég eleségem.
Van kertem, a kertre rogyó fák suttogva hajolnak utamra, és benn a dió, mogyoró, mák terhétől öregbül a kamra.
Van egyszerü, jó takaróm is, telefonom, úti bőröndöm, van jó-szivű jót-akaróm is, s nem kell kegyekért könyörögnöm.
Nem többet az egykori köd-kép, részegje a ködnek, a könnynek, ha néha magam köszönök még, már sokszor előre köszönnek.
Van villanyom, izzik a villany, tárcám van igaz színezüstből, tollam, ceruzám vigan illan, szájamban öreg pipa füstöl.
Fürdő van, üdíteni testem, langy téa beteg idegeimnek, ha járok a bús Budapesten, nem tudnak egész idegennek.
Mit eldalolok, az a bánat könnyekbe borít nem egy orcát, és énekes ifjú fiának vall engem a vén Magyarország.
De néha megállok az éjen, gyötrődve, halálba hanyatlón, úgy ásom a kincset a mélyen, a kincset, a régit, a padlón,
mint lázbeteg, aki föleszmél, álmát hüvelyezve, zavartan, kezem kotorászva keresgél, hogy jaj, valaha mit akartam.
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam, a kincs, amiért porig égtem. Itthon vagyok itt e világban, s már nem vagyok otthon az égben.
Kosztolányi Dezső
*
Te
visszahozod
az ősi Paradicsomot:
pucéran, fügefalevél
nélkül császkálsz, mászkálsz
*
Lábujj-
hegyre állva próbálsz
ideig-óráig társadhoz felnőni, de kifulladsz
*
Nem
a trambulinról, csak
stikában hugyozol a medencébe –
de azután te is abban fürdesz meg…
*
Úgy élsz,
mintha karanténba lennél zárva
hatóságilag elrendelt látogatási tilalommal
*
Gyalogolni jó!
De te a vécére is autóval jársz,
elsorvad a lábad, elromlik tartásod,
s még jó, ha nem tolókocsiban végzed
*
Kényelemféltésből, puhányságból
lemondtál a cserépkályha tüzéről, melegéről,
így lélekölő robottal keresheted a gáz/távfűtés árát
*
Nem merted vállalni
a kertes családi házzal járó terheket,
így most élvezheted a lakótelep/park internáltságát
és a társasházakkal járó állandó hidegháborús légkört
*
Fülbemászó muzsika helyett
csinnadratta „ipari zene” bömböl füledbe
*
Ha csak egy kicsit segítesz
a pocsolyából kimászni a hangyának,
akkor ők nagyon megtámogattak volna később –
így viszont csodafegyvertelen vagy a Rossz ellen…
*
Ha elég testügyes lennél,
akkor elérnéd létrával, bakot tartva
a finom ízletes almát, körtét, szőlőt –
de így éhen maradsz, „savanyú a szőlő”
(és rosszabb esetben össze is töröd magad)
*
Egy hangszer
lehetnél Isten kezében,
de te pont az a gitár vagy,
amivel szöget vernek be…
*
Nem éltet
a jóízű nevetés, a vidám kacagás,
csak az öngyilkos humort, a gúnyolódást ismered
*
Ha hagynád
szeretni magad,
akkor megszépülnél -
így megcsúnyulsz, elhervadsz, bezápulsz stb.
*
Az
akarót
repíti a sors,
de téged,
a nem akarót
csak vonszol
*
Édesanyád,
asszonyod főztje helyett
ingyen-konyha egyen-levese
*
A három kívánságot elbaltázod:
a jótündér-szerencsétől csak rosszabb sorba jut
mert már jól tudja, hogy mi mindent veszített el
*
Az állatok királya volt –
ketrecbe zárt/cirkuszi oroszlán lett
*
Destruktívan rivalizáló
egymást rombolók – vagy:
nemes versenyben építkezők
*
A háta mögött álló
Isten lábát megragadó/
Földet megkerülő pótcselekvő
*
Szabad szárnyalás helyett
sárban vergődő/rab madárka
*
Meleg, édes
családi otthon helyett:
idegenben, számkivetettségben
*
Felnőtt avató
próbák kiállása
helyett mamahotelbe bújás
*
Az ember/jellem-
formáló munkából
lélekölő dologházi robot
*
Megtáltosító
szerelemvarázs
helyett: agglegény/vénlány
*
A szeretkezés extatikus
csúcsai helyett max. önkielégítés
*
Boldogító
menny(asszony)ország
helyett házaspárbajozás
*
A házasság
áldott gyümölcse helyett
gyermekátok, meddőség-sújtottság
*
Mámoros mulatás
helyett pénzért vett
„vicces tévéműsorok”…
*
Jókedvű
adakozással gazdagodó
helyett zsugori nincstelen
*
Fantázia-gazdag,
alkotó élet helyett
szánalmas másolgatás
*
Szellemi-lelki
kincsgyűjtő kalandok
helyett irigy kukkolás
*
A nagy szellemekkel
való izgalmas vitatkozás
helyett a tartós dögunalom
*
Szabadon választott
rendszerű élet-rögtönzés
helyett a mindennapi gyilkos rutin
*
A humor
magaslatáról törpülő gond -
vagy föléd magasodó teher-óriások
*
Ezerszínű és
kiteljesedő élet helyett
beszürkült, redukált túlélés
*
Makk,
kicsattantó egészség
helyett egy állatorvosi ló
*
Az igazság
bátor keresése, kimondása -
vagy a gyáva, ócska hazudozás
(vagy irgalmatlan igazság-bunkózás)
*
A nagy, merész
gondolatra feltett élet
helyett kiégett piálgatás…
*
Ön- és házuralom helyett
újgazdag idegenek leköpött csicskása
*
Szülőföldjén
száguldó táltos paripa
helyett idegenben csetlő-botló gebe
*
Isteni bölcsesség
vezérlete lelki béke,
helyett: balga lelki háborgás
*
Derűsen
mosolygó, elégedett arc -
féltékeny gyűlölettől torzó
*
Jó célokhoz
alkalmas eszközt találó -
kudarcot kudarcra halmozó
*
Az ön- és
világismeretre
szert tevő utazó -
a saját levében fövő
*
Az emberi kultúrkincsre
világvevő készülék helyett
lebutított néprádióra bambuló
*
Minden nemes
testi-lelki élvezettel jól élő
helyett: élvhajhász-önkínzó…
*
A szükségeseket
jól tudó és csináló -
a fölös-káros tudás terheltje
*
Az emberiség jótevője
helyett egy lator, vagy
egy áruló-árulkodó Júdás
*
A legszebb,
isteni hivatás helyett
a leghitványabb mesterséget űzöd
*
Minden
jóra nyitott,
kíváncsi gyerekből
unott, érdeklődéshiányos kamasz
*
Egy
– valakinek –
világszép kisasszony
helyett egy csúf, ázott szürke veréb
*
Egy fenséges
boldog és szent mártír helyett
egy nevetséges mártírkodó figura
*
Egy zseniális
matematikus helyett
csak egy cirkuszi fejszámoló „művész”
*
A saját terhe alatt
növekvő pálma helyett
elviselhetetlenül súlytalan lény
*
Lelkét
a poézis pegazusán emelő helyett:
ócska napi slágerek kínrímeit hallgató
*
Finom és
tápláló volt az étked,
de mohó falánkságod
miatt gyomorrontás lett a vége…
*
Ezeregy barátod,
szövetségesed lehetne,
ha te nem gyártottál volna belőlük ellenséget
*
Mezítláb
taposhatnád
az anyaföldet, a rétet,
de te egész nap a flasztert
járod cipőbe zárt lábakkal
*
Minden falatot
úgy ízlelgetsz és nyelsz le,
mintha az esetleg halálos mérget rejthetne…
*
Egy
székrekedés után
csak hashajtóval vécézel:
növekvő szám, csökkenő hatásfok
*
Nem tudtok
közös és így nagy erővel fellépni -
a „farkas” így egyenként elbánik veletek
*
Nagy
titokban és illegálisan
az ellenség kezére játszod
nőd, házad, állásod, vagyonod...
*
Bekötött szemmel
hagyod bevinni magad
az erdőbe, ahol magadra hagynak
*
BABITS MIHÁLY
SÍRVERS
Itt nyugszom. Végre megnyugodtam a hosszú szenvedés után. Keserű lelkemet kiadtam s mint dőlt fatörzs, fekszem sután. Keserű lelkemet kiadtam, mint fájó gennyet a beteg: magamtól is védve maradtam: akarva sem szenvedhetek. Nincs jobb világ a másvilágnál, a másvilágon nincs világ, s nincs jobb világ a nincs-világnál, mert féreg nélkül nincs virág. Nincs jobb világ a nincs-világnál, hol féreg van csak, nincs virág, hol féreg nem kár, hogyha rágcsál. Hol féreg nem fáj, hogyha rág. Itt nyugszom. Végre megnyugodtam. Elszállt az álom és a láz. Ma föld fölöttem, föld alattam, és nem emel, és nem aláz. Ma föld fölöttem, föld alattam, koporsó kerít, néma ház. Keserű lelkemet kiadtam és nem boszant a léha gyász. Nincs jobb világ a másvilágnál, mely halkan létlen létre bont, mert jobb ha nem látsz, mint ha látnál, s hol semmi érzés, semmi gond. Mert jobb ha nem látsz, mint ha látnál, és jobb a száraz, puszta csont ez ideges, husos világnál, mely oly keserves és bolond.
*
*
Olyan munkahelyre mész,
ahol a főnök közeledtekor
úgy kell tenni, mintha melóznál
*
Rablókkal szövetkezel,
akik téged is kifosztanak,
majd koncul vetnek oda a hatóságnak…
*
Szenvedsz
a cölibátusban,
de „kiugrás” helyett
túl közel engeded magadhoz a kisdedeket…
*
Sok-sok
keresgélés után
éppen egy frissen bukott
diákot fogadsz fel magad/
gyermeked korrepetálására…
*
Megirigyled
a nők természeti kiváltságát,
s férfi létedre „teljes életet” – szülni is - akarsz
*
Több pénzért
olyan munkát vállalsz,
hogy annak és akkor örülsz,
ha betegállományban lehetsz
*
Úgy halsz meg,
hogy sose mondtad el,
neked mi esett volna neked
jól az asztalon, az ágyban
*
Nekirontasz
az ellenséges tömegnek,
de nem nézel hátra, hogy egyedül vagy
*
Felkínálják neked
„az osztály bohóca” szerepet,
és te még rá is játszol erre…
*
Titokban,
nem titkoltan
a pokolba kívánod családtagjaidat,
hogy több légköbméter jusson neked
*
Ha
nem kapsz cukrot,
vagy kapsz egy pofont,
feljelentést teszel és inkább intézetbe mész
*
Olyan
rablógazdálkodást folytatsz,
mintha jövőre nem ezen a földön vetnél
*
Valami
kis piti „bűnt” is elkövetsz,
hogy azt azután teátrálisan meggyónhasd
*
Drága időtöket
önismétlődően ízlés-
kérdéseken vitatkozva fecsérlitek el
*
Filozófiai vitátokat
úgy döntitek el, hogy
a kocsmaasztalon szkandereztek
*
A sárgarépa
biztos javítja a látást:
ki a fene látott már szemüveges nyulat?
*
Hozzád
be se kell törni:
mintha tálcán kínálnád
értékesebb javaidat a rablóknak
*
Hogy
ne lehessen
a kulcslyukon leselkedni,
leakasztod a hálószobaajtót
*
Te
visszaállítatnád a halálbüntetést,
ha tévedéskor vissza lehet csinálni az egészet…
*
A te bűn-
cselekményed súlyát tizedeli,
hogy tízen erőszakoltátok meg a lányt?
*
Te
nem ismersz
lehetetlent, csak
tehetetlent: el akarod kapni a szelet
*
Hiszel annak,
aki örök életet ígér neked,
pedig sose lehet számon kérni
*
Te annyira
anglomán vagy,
hogy itthon is
a „Balra hajts!” szerint közlekedsz
*
Önkéntes véradó vagy:
még jogosan se védekezel
a bolhák, szúnyogok, kullancsok ellen
*
Lakásod
értékbecslését
a legszegényebb
vevőjelölttel végezteted el
*
Nem
tudsz túllépni
azon a korszakodon,
amikor hógolyózva, hajat
húzogatva stb. „vallottál szerelmet”
*
Úgy érzed,
hogy becsaptak, amikor csak
fákat látsz, de sehol egy erdőt
*
Veszély esetén
rendkívüli állapotokat
rendelsz el a családban
és később is így hagyod
*
Nem
legyőzöd,
de megkerülöd
az ellenséget, a problémád –
így az könnyen hátba támadhat
*
Veszély esetén
a homokba dugod a fejed,
s ha ezt netán így túlélted,
akkor később örömmel húzod ki…
*
Csak
azért vagy
olyan nyugodt,
mert fel se fogtad,
milyen nagy bajban vagy
*
Mindenképpen
megsimogatod a nyulat,
ha beledöglik is és te ki is borulsz
*
Te is
olyannak
képzeled a katonaéletet,
ahogy szépségeit a toborzón nektek lefestik
*
Nemhogy
nem óvakodsz
a harapós kutyától,
de egyenesen felhúzod, ingerled
*
Úgy
mész gyónni, hogy
a papot felhatalmazod
inkvizíciós kínzó kicsikarásaira
*
Neked
a rekorddöntés a lényeg -
azt se bánod, ha felemészti összes szabadidődet
*
Autóddal
olyan sebességgel száguldasz,
hogy a legkisebb hiba is végzetes lenne
*
Tüzelő helyett
kis könyveket veszel,
és fagyhalál-veszélyben velük gyújtasz be
*
Jól érzed magad
egy exhibicionista utcai igyencirkusz láttán,
de már régesrég nem voltál a Népszínházban
*
Bárhova mész,
rögtön a menekülési útvonalat keresed,
és szorosan, mereven a kijárat mellé állsz
*
Legőszintébb
megnyilatkozásod az,
amit álmodban vagy részegen beszéltél?!
*
Lakásod
a lehető legeslegalacsonyabb
komfortfokozatúra rendezed be,
nehogy nagyon elpuhulj, elkényelmesedj…
*
Örökös
„ideiglenes pénzzavarod”
zilálja szét hétköz- és ünnepnapjaidat
*
Ha megteheted,
olyan ellenfelet választasz,
hogy győzelmednek nincs sportértéke
*
Olyan magasra
emelted fel az ingerküszöböd,
hogy neked hiába ciripel a tücsök, csivitel a madárka
*
Nem isten
adta a hivatalod,
protektoraid észt már nem adhattak hozzá
*
Mindig
új darabban
és új szereplőkkel játszol,
s így még súgni se nagyon lehet neked
*
Kóstolgatnak
s te minden sértést lenyelsz,
a végén a csikket arcodon nyomják el
*
Körkörös
védelemben kalimpálsz,
pedig csak azt szeretnéd,
hogy egyszer már megsimogassanak
*
Bornai Tibor :
Valaki éli az életünk Tudod-e, hogy nem te voltál Könnyű, mint a szél. Tudod-e, hogy végül is Te semmiről se tehettél… Valaki más volt Valaki más Tudod-e, hogy nem én vártam Úgy, mint még soha. Tudod-e hogy nem én voltam, Aki reggel ment haza… Valaki más volt Valaki más Valaki éli az életünk Valaki játszik csak velünk Tudod-e, hogy nem mi voltunk Megfordíthatók Tudod-e, hogy nem mi voltunk Könnyen változók… Valaki más volt Valaki más Valaki éli az életünk Valaki játszik csak velünk
*
Ha valaki
csak ránéz a kedvesedre,
azt személyes sértésnek veszed és verekszel
*
Még nem
hasaltál le a fűbe,
így neked térkép e „mikro-kozmikus” táj
*
Az állatokban
társat vagy „tanárt” nem,
csak potenciális ennivalót,
vagy egzotikumot/ellenséget látsz
*
Autód elsötétített üvegén/setét szemüvegeden
nem hatolhatnak át stimuláló emberi impulzusok
*
Ha választhatsz,
túl könnyen elhagyod
szeretett szülőfölded
a csak csodált távoli tájért
*
Neked
a papod szava az isten szava –
mindig s legutolsó prédikációját követed
*
Nincs hited,
türelmed várni,
pedig rángatózásoddal
csak szorul nyakadon a hurok
*
Szüleid emlékét tisztelve
minden öröklött rossz szokásod megtartod
*
Önkínzással
izompacsirtává gyúrod magad
hallván, hogy mindig az erősebb kutya izél…
*
Nem akarsz
bajlódni alkalmi
fogamzásgátlóval:
sterilizáltatod magad
*
Még
rossz belátásod sincs,
hogy is lehetne téged
így jobb belátásra bírni?
*
A sorsolás után
kitöltöttél egy „nyertes szelvényt”,
majd alaposan beolvastál a főnöködnek…
*
Olimpiai
bajnok akarsz lenni,
csak ne kelljen hajnalban
kelni és hideg vízben úszkálni
*
Irigykedsz
beteg testvéredre,
hogy most kényeztetik, kívánságait lesik
*
Megistenülni
mentél egy szektába,
de ott fanatizálódva
szamárrá/vadállattá süllyedtél
*
Lakókocsival
járod be a világot
végleg otthagyva szülőfölded, barátaid stb.
*
Ha
a papírforma szerint
nincs egyenlő esélyed,
akkor el se indulsz a versenyen
*
Titkos naplódat
a Hálózatba kötött
számítógépedre pötyögöd
amúgy az éj homályában...
*
Orvost,
papot stb. is kizársz
a magánszentélyedből,
de a tévét magadra nyitod
*
Elhiszed, hogy
nászutasnak ingyenes a hotel –
még a videokamerákra se gyanakszol…
*
Mások által
papírodra írt szövegből
okosnak akarsz látszani, de elfújja a szél…
*
Magadra
veszed a dicséretet,
pedig a mögötted állónak szól,
téged levegőnek, semminek néznek
*
Az
elkerülhetetlen
haláltól való rettegés
gátol az életveszély elhárításában
*
A
hét bő
esztendőben
nem tartalékolsz,
a szűkekben pedig
csak vered a fejed a falba…
*
Imponál neked
egy fiatal rajongása,
szerelemnek veszed
és csúnyán pofára esel…
*
Annyi
bölcsességed sincs,
hogy kérjed és megfogadd
egy valódi bölcs jótanácsát
*
Nem
keresed meg
felemelő hivatásod –
egyre lejjebb süppedsz
a pályatévesztős mocsárba
*
Megirigyled
a kövek maradandóságát,
ezért kihűtöd, megkeményíted
eleddig oly lágy, meleg szíved...
*
Hagyod,
hogy telhetetlen feleséged
egyre többet és többet követeljen
*
Megtört lelked
nem forrasztod egybe,
s ezzel rést nyitsz immunrendszered gátján
*
A
halottat csúfolod:
„nem vagy legény, nem vagy,
nem mersz megcsókolni…”
*
Panaszkodsz,
hogy mindenütt
zárt ajtókra találsz,
noha még nem is zörgettél
*
Oroszlánként
úri kedvedben
agyoncsapsz egy egeret,
így nincs aki kirágjon a hálós csapdából
*
Egyre többször
és hosszabban „pihensz”,
mégis egyre kevesebb élvezetet okoz
*
A szüzességeddel büszkélkedsz,
pedig nem kellett védened, nem akarták elvenni
*
Nem hagysz
munkát a cenzoroknak,
már jó előre kiheréled
alkotásod, műved, beszéded
*
Nem tudsz róla,
hogy mily kicsiny lépés
választja el a fenségest a nevetségestől
*
Addig tart
fogadkozó elszánásod,
amíg tart a borod: egyszerre fogynak el
*
Tudatlanokkal
veszed magad körül,
hogy avítt „tudományod” megcsodáltasd
*
Addig-addig
taktikázol a csata elkerülésével,
hogy elveszíted közben a háborút
*
Az őrmesternek „beugorva”
fitogtatod zongoristaságod,
pedig csak vécépucolókat kerestek
*
ÍGY IS JÓ
Ahol szikrázóan kék az égbolt
Ahol szárnyalhat a szabad szél
Ahol kéznyújtásra már a csillag
De csak annak, aki égig ér
Ahol megverekszünk minden szóért
És már senkivel sem alkuszunk
Ugye jó barátom jól emlékszem
Nem is régen oda indultunk
Ma már neked is van címed, számod
Mi már sínen vagyunk, azt hiszem
Ugye alattad is autó berreg
Talán mindenkinek lesz ilyen
Ma már novemberben sem kell fáznod
És a fejed fölött tető áll
S hogyha jó idő van, át sem ázik
És a hírlapíró megtalál
Mi a győzelemről megtanultuk
Hogy a részvétel a fontosabb
Hogy a vereség is fizet szépen
És a győztes sokkal fáradtabb
Hát minek törjük össze kezünk, lábunk
Ha már menet közben ülhetünk
Kár, hogy alig-alig vesszük észre
Hogy már nem megyünk, csak érkezünk
De nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Döcög a gép
De nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Langyos a sör
De nekünk így is jó
Én még emlékszem az első dalra
Amit olvasatlan dobtak el
Aztán kitanultuk hogyan szóljon
Így már egész más, de megfelel
Megy a bicikli, ha jó a lejtő
Te csak kapaszkodj a nyeregbe
És ha ráz egy kicsit, ne szólj semmit
Hiszen rosszabbul is mehetne
Hogyha találkozunk, el ne fordulj
Velem emelt fővel rázz kezet
Én majd megértem, ha nem is mondod
Hogy a széllel szembe nem lehet
És nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Döcög a gép
De nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Langyos a sör, de nekünk így is jó
Ahol szikrázóan kék az égbolt
Ahol szárnyalhat a szabad szél
Ahol kéznyújtásra már a csillag
De csak annak, aki égig ér
Oda nem visz el se HÉV, se metró
Lám a bérkocsi sem arra jár
És mert nem hiszem, csak azért mondom
Kicsit hangosabban másoknál
Hogy nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Jobb nem is jár
Ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Langyos a sör
Ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Döcög a gép
Ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Hamis a harmonika
De így is jó, így is jó, így is jó
Vizes a bor
Ha nekünk így is jó
Jobb nem is jár
Ha nekünk így is jó
ZORÁN
www.youtube.com/watch?v=OOVVpJKYwzU
*
Mindennapi és ünnepi tét- és létkérdések
Gondolatébresztő/serkentő vázlatok arról,
Hogy min múlik, min áll vagy bukik boldogságunk,
Teljes értékűnek ítélt és érzett egyszeri életünk.
Csak ez emberi élet lehet ennyire fent vagy lent…!?
Az evés-ivás nem az öröm, de a bánat forrása lesz?
Kivirulunk-e az egészségben, vagy betegeskedünk?
A szerelem megtáltosít, vagy átkozott gyötrelmet okoz?
A szex tiszta gyönyörei helyén kínos nyomor, mocsok…?
A házasság mennyországa helyett mindennapi pokol?
Lesz-e édes otthonunk, s - nem csonka - családunk?
Hivatásunkat gyakoroljuk, vagy bérért rabszolgálunk…
Éltető vagy (ön)gyilkos lesz-e e humorunk stb. stb.
|