Payday Loans

Keresés

A legújabb

A szabadszállási választás dokumentumaiból 1848.
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2018. április 19. csütörtök, 07:43

Képtalálat a következőre: „petőfi sándor képviselő választás 1848”

- Petőfi Sándor -

 

Szöveggyűjtemény

A SZABADSZÁLLÁSI VÁLASZTÁS DOKUMENTUMAIBÓL

(részletek, 1848)

Képtalálat a következőre: „petőfi sándor képviselő választás”

 

1.) A kis-kunokhoz

(Petőfi választási kiáltványa)

Polgártársaim és hazámfiai! Hazámfiai nemcsak mint magyarok, hanem ugy is, mint kunok, mert Kis-Kunságban születtem. Ugy hiszem, emlékeztek még arra az alacsony köpcös mészárosra, ki egykor a félegyházi, szabadszállási és szentmiklósi mészárszékeket árendálta; az az énapám. Nem gondolnám, hogy őtet egészen elfelejtettétek volna, mert hiszen akkor, mig itt lakott, minden becsületes ember szerette őtet közületek, minthogy a becsületes emberek szeretik egymást. De én rám nehezen fogtok emlékezni; én még gyermek koromban elszakadtam közületek s azóta csak nagyon ritkán juthattam ahoz az örömhöz, hogy szülőföldemet meglátogathassam. Ennélfogva nem mervén bizvást remélni, hogy köztetek szószólóm akad, magam vagyok kénytelen szószóló lenni magamért.

Igazság szerint nem is magamért, hanem itt értetek szólok, legalább azon jó szándékból, hogy előmozditsam a javatokat. Én szerszámnak ajánlom magamat a ti kezeitekbe, semmi másnak. Magyarország az utóbbi időkben sokat tett, de még korántsem tett eleget arra, hogy boldog és szabad legyen... mert minden nemzetnek ez a két főcélja: boldogság és szabadság. Magyarország eddig egy nyers fenyőfa volt, – most már le van vágva és föl van deszkákra fürészelve, de még nincsen ám meggyalulva, pedig előbb meg kell gyalulni, hogy asztal készüljön belőle, – az a dicső asztal, melyhez majd odaül vendégeskedni a két földi istenség: a boldogság és szabadság.

Amint mondám, Magyarország gyalulatlan deszka, ti most meg akarjátok gyalulni; jól van, én ajánlom magamat a ti kezeitekbe egyik gyalunak. Annyit jó lélekkel mondhatok, hogy én már megpróbált gyalu vagyok, meggyalultam sok faragatlan tuskót és nem esett rajtam csorba. Ennek a cifra beszédnek egyszerü értelme az, hogy közeledik az országgyülés, az országgyülésre követeket kell választani... Ha engem megválasztotok követnek, én azt dicsőségemnek fogom tartani, – ti pedig, ugy hiszem, nem vallotok velem sem kárt, sem szégyent.

Ez elég világosan van mondva, minden ember megértheti, sőt némelyek azt fogják rá mondani, hogy nagyon világos. Meglehet, de nem tehetek róla. Már az a jó vagy rosz szokásom megvan – amint vesszük – hogy mindig őszintén és himezés-hámozás nélkül szoktam beszélni. Abban a pillanatban vágnám ki nyelvemet, amelyben nem ugy szólna, mint érez szivem. Egyébiránt ha az őszinteség hiba, ugy az nem az én hibám, hanem az egész magyar nemzeté, mely őszinte volt a világ teremtése óta, és én megvallom, nem akarok jobb lenni nemzetemnél, azt akarom, hogy legyenek meg bennem a magyar nemzet jó és rossz szokásai egyaránt, legyek tetőtől talpig magyar.

Igy gondolkodom én, azért nem csürtem-csavartam a dolgot, hanem kereken kimondtam, hogy szándékom követté lenni, ha megválasztotok, atyámfiai. Miért óhajtom épen azt, hogy ti válasszatok meg követnek? – azért, mert ez a föld, melyen ti laktok, ez a szép Kis-Kunság, az én szülőföldem s bármily közel áll az ember szivéhez az egész haza, még közelebb áll az a hely a hazában, ahol született.

Megnyerem-e bizalmatokat, vagy nem? azt ti tudjátok és az isten... nem becsülöm túl magamat, nem akarok dicsekedni, de isten szent ugyse’! tehetségemhez képest tettem annyit a hazáért, különösen a köznépért, hogy bizodalmára érdemes legyek. Olvassátok el azokat a könyveket, amelyeket irtam, jó rakás: abból meg fogjátok látni, mennyire szerettem mindig a népet és pártját fogtam és küzdöttem érte. Könnyü most a nép barátjának lenni, most, mikor a nép az úr a hazában és a világon; de én már akkor barátja voltam a népnek, mikor azt még parasztnak hivták és megvetették s engemet szinte megvetettek és keserüséggel illettek, mint a nép pártfogóját. E fáradozásaimért egy jutalmat kivánok, azt a jutalmat kivánom, hogy olyan helyre állitsatok, a hol értetek tovább is fáradozhassak s ahol tán többet használhatok nektek, mint eddig használtam.

(...) Ha valaki csakugyan dicsekedésnek veszi előbbeni szavaimat, ám vegye; megengedem hát, hogy olyan pimasz voltam, hogy hetvenkedtem, de olyan alávaló soha nem voltam, hogy akárkinek is hizelkedjem. A legjobb alkalmam volna rá most, megszerettetni magamat veletek az által, ha az egekig magasztalnálak benneteket, hogy ti kunok, ti ilyen meg ilyen, dicső, páratlan, hasonremek emberek vagytok. Ha én azt amugy hosszas kacskaringósan kikanyargatnám, tudom, nem esnék roszul egyikteknek sem, sőt közületek többen megsimitanák a bajuszokat és a hajokat s azt mondanák: „ejnye, mégis derék ember ez a Petőfi, tegyük meg követnek.” Hanem azt korán se várjátok, hogy én titeket magasztaljalak, mert akkor szemtelenül hazudnám. Becsületemre mondom, hogy ti nem vagytok remek emberek, vagy eddig legalább nem voltatok. Március 15-éig az egész Magyarország nagyon szolgalelkü, kutyaalázatosságu ország volt és ti ebben a virtusban közelebb álltatok az elsőkhöz, mint az utósókhoz. Gondoljatok csak vissza arra a Szluha kapitányra, hogy süvegeltétek, hogy csúsztatok-másztatok előtte. Ah, ha eszembe jut, még most is szégyenlem magamat a ti nevetekben. A zsidók hajdan Mózes idejében az isten helyett egy arany borjut imádtak, de ti még lejebb sülyedtetek, – ti egy ólomszamarat imádtatok. Azonban ez az idő lejárt és remélem, hogy lejárt mindörökre. Fölemeltétek fejeteket s fölteszem rólatok, hogy soha többé meg nem hajoltok semmiféle ember előtt a kerek világon. Az isten az állatnak teremtett négy lábat, az embernek csak kettőt, azért, hogy egyenesen járjon és embertársainak egyenest a szeme közé nézzen, – mert az ég alatt minden ember egyenlő, egynek sem szabad másokra lenézni, egynek sem szabad másokra fölnézni. Nem ismerek magamnál se kisebbet, se nagyobbat.

Ennyit akartam mondani, atyámfiai, ebből megitélhetitek, hogyan érzek és hogyan gondolkodom. Ha kedvetekre való vagyok, meg fogtok követnek választani, s akkor minden erőmet nagy és szent kötelességem teljesitésére forditom. (...)

 

2.) Nyilatkozat

(Kun-Szentmiklós, jun. 15. 1848.)

Eljött az idő, midőn nemzetté lett a nép, s ő választja képviselőit az országgyülésre, nem pedig a nemesség. Kaptam az alkalmon, hogy aki eddig az irodalomban képviseltem a népet, képviseljem most az országgyülésen is... ki ismerné jobban szükségeit, mint én? ki védelmezné lelkesedettebben jogait, mint én? hiszen a nép az én vallásom, istenem! Lejöttem szülőföldemre Kis-Kunságba, proclamatiót osztottam szét a nép között, azt az egész kerület választóinak nem-kaputos része lelkesedéssel fogadta, s egy hangon azt beszélték, hogy engem választanak követnek. Néhány napra fölrándultam Pestre, s mire ismét visszajöttem, oly borzasztó hirek kerengtek felőlem, milyek csak a legelvetemedettebb gonosztévőt illetik. Kik terjesztették ezen hireket? természetesen a kaputosok. (...) Kiálltam a városház elé, s beszéltem az összegyült néphez a követválasztásról és hallgattam a rám sujtott vádakról, nem a birói parancs következtében, hanem láttam a nép arcáról, hogy ha emlitem is rágalmazóimat (kik a városház egyik ablakából néztek) azonnal berontanak s szétszaggatják őket, mint a rosz bankókat. (...)

Tegnapelőtt délután egy barátomhoz, kinél itt szállva vagyok, egy levél érkezett a szabadszállási várospecséttel s „Szabadszállás városa birái” aláirással. Ez becsületére válnék a legutolsó kanásznak, a legelső jezsuitának és Metternichnek. Tartalma többek között: „Ezen fenyegető veszélyt a fanaticus izgató Petőfinek követünkűl magát feltolni akaró erénytelensége (???) okozá (...) Petőfi egy polgártársunk azon kérdésére, hogy mikor leend már béke honunkban, azt felelé, hogy soha sem, mig ezen ország vissza nem száll azokra kiké volt, t.i. a tótokra (...)” Barátom, kihez e levél intézve volt, átadta ezt nekem. Azt gondoltam, hogy e terroristicus levéllel csak el akarnak engem onnan ijeszteni, de elhatároztam, hogy ha igazán akármilyen ingerült is a nép ellenem, a rám árasztott becstelen rágalmak következtében, meg fogok a választáson jelenni, s az ingerülteket fölvilágositom és lecsillapitom... (...) Tegnap estefelé átmentem Szabadszállásra. Egy ismerősömhöz szálltam. Midőn ott megláttak, az egész háznép iszonyu rémületbe esett, alig voltak képesek ennyit mondani:

– Az istenért, távozzék el tüstént, ebben a szempillantásban, mert mindjárt agyon verik. Tegnapelőtt majd éjfélig tartottak népgyülést ön ellen a kaputosok, s a népet felbőszitették. A pap, kinek fia akar követ lenni, azt mondta: mihelyt bejön ön a városba, azonnal félre vereti a harangokat. Távozzék, ha élete kedves!

(...) Éjjel ugy tiz óra felé muzsikaszó és kurjongatás keltett föl álmomból. A pap fiát éltették, mint követet. Kinéztem, ott kinn a ház népe mondja, hogy az egész várost itatja a pap. Miután látták az alávalók, a becstelenek, hogy semmi rágalommal, semmi gyalázással el nem hódithatják tőlem az embereket, a végsőre vetemedtek, borral és pálinkával vették el a szegény szánakozásra méltó nép eszét, hogy énellenem, és igy önnön maga ellen forduljon! Az ivás és orditozás egész éjjel tartott. (...) Ekkép ment végbe a követválasztás. Nem hamisitottam egy tényt sem, de csak egy szót sem, isten engem ugy segéljen ezen és a más világon!

És azok, kik ellenem lázitották a népet, örökké azt beszélték, hogy én lázitottam, én vagyok a lázitó... (...) És ennek ma kellett történnie, hogy engem, mint orosz spiont, mint hazaárulót, agyon akart verni a magyar nép, ma junius 15-kén... ma három hónapja, hogy martius 15-dike volt, midőn első valék azok közt, kik a magyar nép szabadságáért szót emeltek, sikra szálltak! – De én azért nem a népet kárhoztatom, hanem ámitóit, félrevezetőit, kiket egykor törvény és isten egyaránt meglakoltat... a nép én előttem szent, annyival inkább szent, mert gyönge, mint a gyermek. – Dicsértessék a nép neve most és mind örökké!

 

3.) A szabadszállási néphez

(Petőfi nyílt levele)

Polgártársaim! ti ellenséges kezet emeltetek rám, én baráti kezet nyujtok tinektek; követem a szentirást, mely azt mondja: „aki követ hajit utánad, hajits te vissza kenyeret.” Istenemre mondom, akkor sem haragudtam rátok, mikor engem vadállatok módjára megrohantatok, hogy széttépjetek, annál kevésbbé haragszom most; de haragszom azokra, kik annyira elámitottak benneteket, hogy ellenem fordultatok, mint ellenségtek ellen, aki legjobb barátotok vagyok széles e világon!... titeket csak sajnálni tudlak, sajnállak szivemből.

Ha még át nem láttátok, majd át fogjátok látni, hogy vétkeztetek, nagyot vétkeztetek ellenem és magatok ellen, és akkor pirulni fogtok, szégyenelni fogjátok magatokat, és sokért nem adnátok, ha nem történt volna meg az, ami megtörtént. Az egész magyar nemzet ujjal fog rátok mutatni, hogy ti vagytok azok, akik engemet kikergettetek várostokból, és nektek az az ujjalmutatás jobban fáj majd a pofoncsapásnál.

Polgártársaim, ha azok az urak, akik engem becstelenitettek előttetek, igaz utban jártak: miért nem hagytak engem szóhoz jutni?... (...) Első fölindulásomban azt határoztam, hogy törvény elébe állitom becsületem megsértőit, de most már máskép gondolkozom... azzal csak magamat szennyezném be, ha egy sorompó elébe állanék olyan piszok fajjal, mint azok. Ez csak annyi volna, mint ha a hold bepörölné azokat a kutyákat, amelyek őtet megugatják. (...)Nagy Károly uram pedig hiába diadalmaskodik, mert azt a választást meg fogja semmisiteni az országgyülés, mint törvénytelent, és őkelmét ebrudon fogják kivetni a követek közül, és ugy kell neki, mert aki mint vet, ugy arat. (...) Ti, polgártársaim, készüljetek az uj követválasztásra, mely egy hónap mulva bizonyosan meglesz, készüljetek el jobban, mint az előbbenire. (...)

 


Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet

Szöveggyűjtemény

Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv

Jegyzetek

308.választási kiáltványa:Petőfi június 8-ig tartózkodott választókerületében, s itt személyesen osztotta szét röplapként kinyomtatott kiáltványát. Föltehetően 1848 júniusának első napjaiban írta.(Vissza)

 

185.Ez a város születésem helye:Kiskunfélegyházát nevezi Petőfi szülővárosának, holott valójában Kiskőrösön született, csak később költözött a család Félegyházára. Az akkor még szlovákok lakta Kiskőrös helyett a színtiszta magyar Kiskunfélegyházát választva a maga hovatartozását hangsúlyozta.(Vissza)

 

310.apám:Petrovics (eredetileg Petrovitz) István jómódú mészárszék-, korcsma- és földbérlő volt, amíg az 1838-as dunai árvíz és egy rokon anyagi csődje, kiért kezességet vállalt, anyagi romlásba nem döntötte.(Vissza)

 

311.elszakadtam közületek:Petőfit apja – anyagi lehetőségeitől függően – igyekezett minél színvonalasabb iskolába járatni, s így korán elkerült hazulról.(Vissza)

 

312.követeket:országgyűlési képviselőket.(Vissza)

 

313.hasonremek:egyaránt remek.(Vissza)

 

314.Szluha kapitányra:Szluha Imre jászkun kerületi főkapitányra már csak azért is haragudhatott Petőfi, mert 1841-ben Szluha volt az elnöke annak a bizottságnak, amely elutasította Petőfi apjának fizetési kérelmét, s ez tette teljessé a család anyagi csődjét.(Vissza)

 

315.Eljött...:a választás napján írt Nyilatkozatot először a Marczius Tizenötödike hozta le (s ez a változat az egyetlen, amely az eredeti szöveget tartalmazza). Petőfi levélben több lapnak is megküldte, a következő kísérő szavakkal: „Kérem minden becsületes elvű szerkesztőtársamat, hogy e cikket lapjában közölni sziveskedjék.” Utóbb Petőfi – föltehetően azért, hogy nagyobb sajtóteret biztosítson számára – enyhített a Nyilatkozatszövegén. Az enyhített változatot először a maga lapjában, az Életképekben jelentette meg. A választás eredménye és a Nyilatkozat élénk sajtóvisszhangot váltott ki.(Vissza)

 

287.proclamatiót:kiáltványt.(Vissza)

 

316.nem-kaputos:a kaputos („kabátot viselő”), módosabb réteg Petőfi családját azok közé számította, akik nem szerezték meg a beleszólási jogukat a vidék dolgainak intézésébe; Petőfi választási kudarcának ez volt az egyik fő oka.(Vissza)

 

317....kaputosok:a Marczius Tizenötödike 1848. június 20-iki számának híradása szerint „a kiskunsági kaputosok azzal agitáltak Petőfi ellen, hogy ő republicanus és – tót királyt akar”.(Vissza)

 

318.birói parancs:ugyanis a választásra felügyelő kúnszentmiklósi bíró, Virágh Dénes, aki maga is a kaputosokhoz húzott, megtiltotta Petőfinek, hogy választási beszédében kitérjen az őt ért vádakra.(Vissza)

 

319.Metternich:Klemens Lothar Wenzel Metternich herceg (1773–1859), osztrák kancellár és külügyminiszter, a Szent Szövetség létrehozója, akit az első 1848-as bécsi forradalom buktatott meg. A leggyűlöltebb emberek egyike volt ekkor.(Vissza)

 

320.A pap, kinek fia; Nagy Károly:a református pap fia, a később követnek megválasztott Nagy Károly.(Vissza)

 

321.... levele:röplap, melyet Petőfi a szabadszállási kudarc után osztatott szét választókerületében. Június végén írta; bizakodó hangja alapján valószínű, hogy a szabadszállási választók küldöttségének Deák Ferenc igazságügy-miniszternél való személyes tiltakozása után.(Vissza)

Képtalálat a következőre: „petőfi sándor képviselő választás 1848”