Payday Loans

Keresés

A legújabb

A szabadságharc bukásának adókövetkezményei PDF Nyomtatás E-mail
A magyarok története - szemlélet, tudás és tanítás

A szabadságharc bukásának adókövetkezményei – 1. rész

 

 

 

1848-49. évi forradalom és szabadságharc bukását a győztesek megtorlása követte. A vezető személyiségek sorsa kivégzés, hosszú börtönbüntetés vagy száműzetés lett, a közkatonákat besorozták az osztrák hadseregbe, és a birodalom távoli vidékeire vitték őket. A személyes megtorlásokon túl a közigazgatás birodalmi irányítás alá vonása, minden 1848-ban kivívott jog visszavonása, sárba tiprása jelentette a legsúlyosabb terhet Magyarország számára.

A kegyelem jó dolog, de előbb egy kicsit akasztunk. Nem szabad visszariadnunk egy vérfürdőtől.

(Felix zu Schwarzenberg
osztrák birodalmi miniszterelnök, 1849)

Az országgyűlés elfogadta az adóreform-törvényeket egy olyan időszakban, amikor a szabadságharc még sikereket tudhatott magáénak. A kormányzat vissza tudott költözni Pestre, de rövid idő után ismét költözni kényszerült, mert megindult az osztrák-orosz együttes támadás. Szegedre mentek, az országgyűlés is itt ülésezett ezt követően, mindaddig, amíg a hadiesemények ezt lehetővé tették. Az adótörvények érdemi bevezetésére már nem kerülhetett sor, elmaradt az 1849-re vonatkozó költségvetés részleteinek kidolgozása, az 1850. évi tervezésére már nem kerülhetett sor.

Kossuth búcsúja

 

Kossuth búcsúja Magyarországtól

A trónfosztással, a Kossuth vezette ország berendezkedésével az arisztokrácia és a klerikálisok egy része nem értett egyet. Egy részük passzivitásba menekült (köztük többen az első felelős magyar kormány miniszterei voltak!), mások programokat készítettek a „rend” helyreállítását követő időszakra. A konzervatívok vezetői közül meg kell említeni gróf Dessewffy Emil és gróf Apponyi György tevékenységét.

A konzervatív arisztokrácia képviselői a bécsi udvarnál próbáltak pozíciókat szerezni, kevés sikerrel, viszonylag hamar kiderült, hogy az új birodalmi berendezkedésben a császári udvar vajmi kevés szerepet szán nekik.

A trónfosztás alkalmat jelentett a bécsi udvarnak, hogy az orosz cár katonai segítségét kérjék a magyar szabadságharc leverésére, akik készségesen segítettek ebben, nem lett volna jó példa, ha egy nemzet le tudta volna rázni magáról a monarchia intézményét.

A száműzött birodalmi kancellár, Metternich herceg még 1849. június 26-án levelet írt Schwarzenberg birodalmi miniszterelnökhöz, amelyben értékelte a magyar helyzetet, és javaslatot tett a változtatásokra. Levelének legfontosabb tézisei a következők:

„1. Magyarország terjedelménél és belső erőforrásainál fogva a császárság legfontosabb alkotórésze.

2. A magyar nemzetiség el nem törölhető (lässt sich nicht aufheben), azért ki kell azt békíteni a birodalmat alkotó többi nemzetekkel; ez magának a magyarságnak érdeke, mert Magyarország magában meg nem állhat.

3. Magyarország visszamaradt a civilisatióban, a mi nagyobbrészt saját hibája; 1825 és 1848 között Magyarhonban az osztályok alakulása be nem fejeződött, ezért nincs kifejlett demokrácziája.

4. A márcziusi forradalom következtében a pozsonyi országgyűlés halomra döntötte a régi alkotmányt s helyére egy demokratikus köztársaságot (?) létesített, mely kizárja Magyarországnak és a császárság többi részeinek együttmaradását. Ezt a művet szentesítette a császár. Már most harczra ment a dolog; ha győz a «király» — a miben a herczeg nem kételkedik — akkor Magyarhonnal mint legyőzött országgal bánhatik. Kérdés: milyen alkotmányt adjon neki? az ősinek alapján állót, az 1848-ban behozottat, vagy egészen újat?

Metternich nézete szerint a király helyezkedjék a régi alkotmány alapjára s idomítsa azt a Monarchia adott helyzetének követelményeihez. Octroyálja az alkotmányt, helyezze monarchikus alapra, de az aristokratikus és demokratikus elemek mérlegelésével.

Ehhez képest szüntessen meg mindent, a mi a monarchia egységével ellentétben áll, az aristokratikus elemek számára létesítsen főrendiházat örökös alapon, az angol pair-kamara formájában; a demokrata elemekre való tekintettel állapítsa meg a magyar viszonyoknak megfelelő választójogot. A magyar republika — agyrém!”

(részlet Berzeviczy Albert könyvéből)

Az idős Metternich (76 éves volt ekkor) helyzetértékelése – még mai szemmel is – helytállónak bizonyult, javaslatait, legalább is fő elemeiben megfogadták. Nem lehet elmenni súlyos szavai mellett, amelyek erős kritikát jelentettek az ország vezető rétegeire, az arisztokráciára és a klerikus vezetőkre.

A rémuralom korszaka

A birodalmi kormányzat már 1849 nyarán nyilvánvalóvá tette, hogy a terveiben nem szerepelt az 1848. évi áprilisi törvények megtartása, egyedül a magyarországi úrbérmegváltás fokozatos keresztülvitelével foglalkoztak egy 1849 július 7-én kelt császári pátensben (erről még szó lesz a későbbiekben). Az üzenet tulajdonképpen az arisztokráciának volt címezve, azt üzente, hogy a kárpótlás a szabadságharc minél előbbi leverésétől függ.

Ahogyan előretörtek az osztrák és az orosz csapatok, úgy vezették be a megtorló és az osztrák hatalmat biztosító intézkedéseket. A Kossuth bankók használatát megtiltották, azokat bevonták és nyilvánosan elégették. A katonai őrházakat, a sorompókat, a középületek kapuit császári színekre (sárga-fekete) átfestették.

Kemény hadisarcot vetettek ki az elfoglalt településekre, lakosságára, például Kolozsvárt 200 000 forint befizetési kötelezettséggel sújtották (a császári biztos kijelentette, hogy teherviselő képessége alapján főleg a nemességnek kell viselnie). Külön is rendelkeztek a zsidók hadisarcáról, összességében 2 300 000 forint volt az uralkodó által jóváhagyott sarc összege (igaz ezt később 1 000 000 forintra mérsékelték), ami az akkori Magyarország éves költségvetésének mintegy 8 %-át tette ki. A hadisarc révén a magyar lakossággal akarták megfizettetni az osztrák és orosz hadiköltségeket, az osztrák hatalom berendezkedését.

Tulajdonképpen két út ált a kormányzat előtt. Egy békés átalakítás megvalósítása, amely az 1848. évi reformok megtartásával, amnesztiával, a császár magyar királyként való elismerésével járt együtt. Másik megoldásként Magyarország betagozása az Osztrák Császárságba, önállóságának teljes megszüntetése, az osztrák jog Magyarországra való kiterjesztése adódott. Egyelőre úgy nézett ki, hogy a második változatot kívánják megvalósítani.

A világosi fegyverletétel

 

A világosi fegyverletétel (Szkicsák-Klinovszky István festménye)

A világosi fegyverletételt követően Schwarzenberg miniszterelnök döntött a véres leszámolásról, amelynek legemlékezetesebb eseményei az aradi 13-ak és Batthyány Lajos miniszterelnök kivégzése voltak. (Nem szeretném kicsinyíteni Haynau szerepét, de a döntést nem ő hozta meg, viszont brutálisan végrehajtotta azt. Nem véletlenül mondták Haynauról, hogy olyan, mint a borotva: használat után el kell zárni! Egyébként Haynau később „magyarrá vált”, Szatmár megyében szerzett földbirtokot, sőt a szabadságharc áldozatainak, hozzátartozóinak segítésében is részt vett.) A nemzetközi tiltakozás hatására a kivégzéseket végül nem folytatták, helyette a hosszú évekig tartó várfogság büntetését alkalmazták.

Ady Endre: Október 6.

Őszi napnak mosolygása,

Őszi rózsa hervadása,

Őszi szélnek bús keserve

Egy-egy könny a szentelt helyre,

Hol megváltott - hősi áron -

Becsületet, dicsőséget

Az aradi tizenhárom.

Az aradi Golgotára

Ráragyog a nap sugára,

Oda hull az őszi Rózsa,

Hulló levél búcsú-csókja;

Bánat sír a száraz ágon,

Ott alussza csendes álmát

Az aradi tizenhárom.

Őszi napnak csendes fénye,

Tűzz reá a fényes égre.

Bús szívünknek enyhe fényed

Adjon nyugvást, békességet;

Sugáridon szellem járjon

S keressen fel küzdelminkben

Az aradi tizenhárom.

 

aradi vértanúk, emlékblokk

 

Az aradi vértanúk emlékére kiadott bélyegblokk

Kis epizód, de érdemes megemlíteni, hogy Pest és Pozsony díszpolgárává választotta meg Haynaut, Radetzkyt és Jelačičot is, sőt Pest Paskiewitz herceget és Windischgrátzet is.

Sokáig nem lehetett tudni, hogy milyen módon fogják átszervezni a közigazgatást. Csak személyes megnyilatkozásokból lehetett következtetni a jövőre. Kiemelkedik ezek közül Jelačič 1849 nyarán Schwarzenberghez írt levelének egy részlete: „Herczeg úr, csúnya háború ez, azért csak semmi kímélet azok iránt a rebellisek iránt, kik azt előidézték. Ha egyszer meghódítottuk az országot, többé a régi Magyarországról szó sem lehet – finis Hungáriae! – ám váljék szét homogén alkotórészeire.”

A katonai kormányzat bevezetése tulajdonképpen természetesnek volt tekinthető, a kérdés csak az volt, hogy ennek fenntartása mennyi ideig szükséges, és milyen módon fogja ez érinteni a közigazgatást.

Október 17-én hagyta jóvá az uralkodó a magyarországi provizóriumra (ideiglenes állapotra) vonatkozó előterjesztést. Haynau az Ideiglenes közigazgatási szervezetre vonatkozó rendeletet és annak végrehajtási utasítását október 24-én adta ki. A birodalmi alkotmányt (Olmützi ún. oktrojált alkotmányt) november 1-jén ismételten közzétették, mivel annak márciusi kihirdetésekor a magyarországi állapotok miatt nem lehetett biztosítani a megismerését.

A provizóriumot indokoló előterjesztés kimondta, hogy Magyarország régi alkotmányát maga a forradalom megdöntötte (beseitigt), s hogy ez idő szerint a monarchia egységének és a népfajok egyenjogúságának szem előtt tartása mellett a leküzdött fölkelés által szükségessé vált kivételes állapot volt irányadó, mely megköveteli, hogy egyelőre a katonai és polgári hatalom és kormányzat egyesítve legyen.

Ez tartalmilag azt jelentette, hogy Magyarországon is életbe léptették a birodalmi alkotmányt, de egyelőre – legitimitással rendelkező országgyűlés hiányában – a császári nyílt parancsok rendszerével kormányoztak, az ország irányítását a megszálló katonai hatalom kezébe adták. Az 1848-ban elfogadott áprilisi törvényeket érvénytelennek minősítették.

A vármegyékbe kormánybiztosokat neveztek ki, igyekeztek újból megteremteni a közigazgatási apparátust, de a gyakorlott szakemberek megbízhatatlansága miatt gyakran hozzá nem értő hivatalnokok alkalmazására került sor, akiktől elvárták a megszálló katonai hatalmakkal való szoros együttműködést.

Hivatali nyelvként újból a német nyelvet vezették be, a bíróságoknál és az oktatásban is bevezették az ideiglenes helyzetet.

A katonai kormányzat Haynau leváltásával, 1850. július 18-án véget ért, de az ezt követő abszolutizmus időszaka sem teremtett sokkal könnyebb helyzetet, a kivégzések – ha lényegesen kisebb számban is – még éveken át folytak, a császári utasításokkal (nyílt parancsok, pátensek) való kormányzás lett a közigazgatás bevett gyakorlata.

Haynau megveréséek emléktáblája

 

Emléktábla Londonban, azon a helyen, ahol Haynaut az „osztrák mészárost” és kísérőit megverték a sörgyári munkások

(Folytatjuk!)



A szabadságharc bukásának adókövetkezményei – 2. rész

 

 

 

Írásunk első részében áttekintettük a szabadságharc bukásával kapcsolatos közigazgatási változásokat, a provizórium bevezetésének körülményeit. Most rátérünk a közteherviselésben megjelenő következményekre, kitérve az úgynevezett Olmützi (oktrojált) alkotmány néhány szabályára, mivel ezek a Kiegyezésig meghatározóak voltak az adózásra is. Fontossága miatt teljes terjedelmében bemutatjuk az 1849. október 20-i császári nyílt parancsot.

Az Olmützi (oktrojált) alkotmány közteherviseléssel kapcsolatos elvei

A birodalmi alkotmányt 1849. március 4-én hirdették ki. Az alkotmány kijelentette, hogy a szabad, önálló, oszthatatlan és felbonthatatlan ausztriai örökös monarchiának mely területek a részei, ezek között nevesítette Magyar Királyságot is. Ez tulajdonképpen Magyarország függetlenségének, önállóságának a teljes megvonását jelentette. (Logikus válasz volt erre a debreceni Függetlenségi Nyilatkozat!)

 

kossuth-bankok

 

Kossuth bankók égetése Pesten,1849 október

Az alkotmány tartalmazta a császár sérthetetlenségét is, ami azt jelentette, hogy tetteiért nem vonható felelősségre, rá nem vonatkoznak a birodalmi jogszabályok, ő törvények felettinek minősül. Ez a felelőtlenségi klauzula nagyon messze állt például Anglia, Franciaország vagy az Egyesült Államok akkori jogrendjétől. Az istentől eredeztetett hatalom képével Angliában már a XVII. század közepén leszámoltak (1649-ben I. Károly királyt hazaárulással vádolták meg, majd lefejezték), de Franciaországban is bekövetkezett ez XVI. Lajos király kivégzésével (1793).

A birodalmi alkotmány számos intézkedést tartalmazott a közteherviselésre vonatkozóan. Ezekről viszont ki lehet jelenteni, hogy a kor követelményeinek megfelelő, felvilágosult intézkedések voltak. Csak felsorolásszerűen jelezzük a legfontosabbakat:

  • Az egész birodalom egy kereskedelmi- és vámterület, közbenső vámok nem alkalmazhatóak. (Ez tulajdonképpen a Mária Terézia által létrehozott kettős vámrendszer megszüntetését jelentette.)
  • A birodalmon belül a közteherviselésben nem lehet különbséget tenni a tartományok között. Ez lényegében a közteherviselés alkotmányos kötelezettségét írta elő.
  • Eltörölte a jobbágyság intézményét, amivel megszűntek a jobbágyi adóterhek is. A földet birtoklónak megváltást kellett fizetni a földtulajdonos felé, de a megváltásnak megfizethetőnek kell lenni.
  • A rabszolgaságot is eltörölte, sőt, ha egy rabszolga a birodalom területére lép (beleértve a birodalmi hajók fedélzetét is), szabaddá válik.
  • Bárki képességei alapján hivatali és állami szolgálatot vállalhat, betölthet.
  • Szabad a vagyonszerzés, az alkotmány védi a tulajdonhoz való jogot.
  • Birodalmi ügyekben csak a birodalmi gyűlés dönthet, és a birodalmi ügyek közé tartozik a birodalmi háztartás (értsd államháztartás) működését szolgáló adók és díjak rendszere.
  • A birodalmi és tartományi célokat szolgáló adók és díjak rendszerét törvényben kell meghatározni.
  • Évente birodalmi költségvetést kel készíteni.

Jól látható, hogy az intézkedések egy része „egybecseng” az 1848. évi áprilisi törvényekkel, egyes pontjaiban még túl is lép azokon (például: vagyon és tulajdon, költségvetési kötelezettség). Az alkotmány számos rendelkezése mai értelemben is elfogadható, sőt jó. Ami viszont elfogadhatatlan volt Magyarország számára, az az ország betagozása a birodalomba, a magyar államiság teljes mértékű megszüntetése.

 

Vidéky

Vidéky János rézmetszete a Pesti Divatlapban súlyos adóterheket, botozást, kivégzéseket és Szibériát helyez kilátásba az új 'rendben'.

 

Az 1849. október 20-i császári pátens

A provizórium idejének legfontosabb közteherviseléssel kapcsolatos dokumentuma az a császári nyílt parancs volt, amelyet Ferenc József 1849 október 20-án adatott ki. Az ebben diktált szabályok meghatározták az abszolutizmus időszakának adózását is, sőt vannak olyan következményei, amelyek mind a mai napig hatnak.

A császári pátenst teljes terjedelmében közreadjuk cikkünk mellékleteként, mivel az irodalomjegyzékben is feltüntetett forráson kívül nincs más magyar nyelvű elérhetősége (a közzétevő Tuza Csilla szíves hozzájárulásával).

 

Magyarország térképe

Magyarország térképe egy 1851-ben New Yorkban megjelent kiadványból (in Plihál Katalin Magyarország legszebb térképei, Kossuth Kiadó, Országos Széchenyi Könyvtár, 2009, Budapest)

 

A pátens már a preambulumában (bevezetőjében) hivatkozik a birodalmi alkotmány 24. §-ára, amely az általános közteherviselést fogalmazza meg, elrendelve ezzel Magyarországon is a közteherviselést. Az országot egyébként a birodalom tartományaként nevesíti, azaz rögzíti az önálló státusz megszüntetését.

A pátensben elrendeltek egyik indokaként a birodalmon belüli vámhatárok megszüntetésének szükségességét jelöli meg, mivel csak ezáltal biztosítható, hogy ezek a terhek Magyarországon is megszűnjenek. A belső vámhatárok eltörlése 1850-ben ténylegesen is megtörtént.

Fő adónemekként a ház- és földadó bevezetését tűzi ki célul (hasonlóan a birodalom más tartományaihoz), viszont ennek érdekében földadókatasztert kell bevezetni, illetve végrehajtani. Ez tartalmilag ugyanazt célozta meg, mint a debreceni országgyűlés földkatasztere, azaz fel kell mérni a földterületeket és termőképességük, jövedelmezőségük alapján kell azokat besorolni.

Ennek végrehajtása hosszabb időt, megfelelő szakembereket és jelentős pénzforrásokat igényel, ezért a felmérés megtörténtéig ideiglenesen rendelkezni kell az adózásról. A császári nyílt parancs erre vonatkozóan úgy rendelkezik, hogy az 1847. évi hadiadó és háziadó kötelezettségeket kell fenntartani, és ezt már 1849. november 1-jétől alkalmazni is kell.

Külön rendeletet „ígér be” azoknak, akik 1848-ig személyes vagy tárgyi adómentességet élveztek. Ez főleg a nemesség, az egyházi személyek és egyházak felé jelentett várható kötelezettséget.

A pátens a katonai hatóságok (politikai vezetés) felügyelete alá helyezte az adóbeszedést, egyszersmind feladatként írta elő az adóztatás kisegítő személyzetének biztosítását, ez valószínűleg az erélyes hatósági fellépést is jelentette.

Az alkotmány és a pátens végrehajtása

A részletes kataszteri felmérés csak 1856-ban kezdődött el, akkor is az osztrák mintát vették alapul. A magyar lakosság a felmérést igyekezett akadályozni, hátráltatni. A kataszteri térképeket településenként rajzolták meg. A felmért területeknél mértékegységként a bécsi ölt (1,896 m, 1 bécsi hüvelyk = 40 bécsi öl)használták. A térképek méretaránya a 19. században 1:2880 volt, ha azonban a részletsűrűség úgy kívánta, egyes területrészeket kétszeres nagyságban, 1:1440 méretarányban térképeztek. A térképeken természetes és mesterséges tereptárgyakat, valamint országok, települések, földrészletek határait tüntették fel.A kataszteri térképek elsődleges célja a termőföld adóztatási alapjának a megteremtése volt, de fontos következménye volt a tulajdonjogi viszonyok rögzítése és nyilvántartásba vétele is. Rögzítették a birtokhatárokat, telekhatárokat, nagy részletességgel ábrázolták a vízrajzot, az utcahálózatot, a közlekedési adottságokat, épületek alaprajzait, és nagy számban tartalmaztak földrajzi neveket is.

A felmérés alapját szolgáltatta a Kiegyezést követően a magyar kataszteri törvény végrehajtásának, és máig tartó következménye egy jól működő ingatlan-nyilvántartási rendszer, illetve a termőföldek jövedelemtermelő képességének (értsd alatta az aranykorona rendszert) a felmérése. Az aranykorona rendszer mind a mai napig a bérbeadási szerződések fontos eleme, de még jogszabályokban is megjelent két évtizededdel ezelőtt (az ún. kárpótlási törvényekben).

Az osztrák adórendszer adaptálásaként 1850 márciusában bevezették a földadót, a házadót, áprilisban a jövedelemadót (iparvállalatokra, állandó fizetésű személyekre, kamat és egyéb tőkejövedelmek után). Szintén bevezették a kereseti adót, amely személyi jellegű adóként funkcionált, és be lehetett számítani a jövedelemadóba.

Az intézkedéseket Magyarországon kívül életbe léptették Horvátországban, Erdélyben és a Bánátban is, deklarálva ezzel azt is, hogy e területek nem részei a Magyar Királyságnak.

Részben adóztatási célokat is szolgált az ipari és kereskedelmi kamarák felállítása (más célok voltak például a nyilvántartás, az érdekképviselet és érdekegyeztetés).

Irodalom:

Berzeviczy Albert: Az absolutismus kora Magyarországon 1849-1865 (Franklin Társulat, 1822, Budapest)

Miről mesél egy 155 éves adótérkép? (http://falusiporta.reblog.hu/mirol-mesel-egy-155-eves-adoterkep)

Olmützi (oktrojált) alkotmány (1849. március 4.) (http://majt.elte.hu/Tanszekek/Majt/Magyar%20JogtorteNET/magyarazatok/olmutzialkotmany.htm)

Tuza Csilla: Az 1849. évi császári pátens a földadókataszter bevezetéséről (Magyar Nemzeti Levéltár, Catastrum, 1. évfolyam (2014), 4. szám, 2–4.p.)

Császári pátens, 1849. október 20.

A magyarországi földadókataszter bevezetéséről, és az állandó kataszter kidolgozásáig bevezetendő ideiglenes földadórendszer megállapításáról.

Mi, I. Ferenc József, Isten kegyelméből Ausztria császára stb. stb. stb.

Mivel az 1849. március 4-én kiadott birodalmi alkotmány2 4. §-a minden állampolgárra tekintettel kimondja a közteherviselést, és megfontolván, hogy úgy az igazságosság, mint a közelmúlt eseményei következtében megemelkedett állami kiadások fedezésére tett erőfeszítések megkívánják, hogy ennek a rendeletnekmindenhol, ahol még nem hajtották végre, érvénytszerezzünk; különös tekintettel a Magyar Királyságunkban uralkodó adózási állapotokra eme fennállóhelyzetet gondosan megvizsgáltuk, rendeleteket foganatosítottunk,mivel említett tartományunkban [eme rendelet végrehajtását] nem halogathatjuk tovább, hogy minden állampolgár számára a törvény előtti egyenlőséget a közteherviselés tekintetében biztosíthassuk. E célból azt akarjuk, hogy Magyarországotolyan gyorsan, amennyire az ország nagysága és ennek a fontos munkának a nehézségei megengedik, egy rendezett földadókataszter áldásaiban részeltessük, és amennyire csak lehetséges, már most minden eszközzel az adók eddiginél igazságosabb és egyenlőbb elosztásárakell törekedni, hogy ezáltal teljesülhessenek a legfontosabb feltételek ahhoz, hogy Magyarország ése gyéb tartományaink között, miként azt a birodalmialkotmány 7. §-a is rendeli, megszűnjenek a belső vámhatárokozta akadályok és kellemetlenségek.

Ezen megfontolásoktól vezetve Minisztertanácsunk meghallgatása után a következőket rendeljük.

1. §. Azért, hogy a földek és az épületek Magyarországon egyenlő adóztatás alá essenek, az általános földadókataszter lehető leggyorsabb bevezetését olyanelvek alapján kell végrehajtani, melyek egyéb tartományainkban és a külföldi államokban a közjó emelésének érdekében a tapasztalatok alapján a legcélszerűbbnek mutatkoztak. Ezt illetően a közelebbi utasításokat majd külön rendeletben fogjuk közétenni.

2. §. Mivel azonban a feladat kielégítő végrehajtásáhozkiterjedt előkészületek, valamint jelentős mennyiségűidő és pénz szükségeltetik, ezért elrendeljük, hogy a földbirtokok nagy részén már eddig elkészült felmérésekalapján a jogszerű és egyenlő közteherviselés feltételeinekmegfelelő ideiglenes földadóelosztást vezessenekbe addig,amíg az állandó kataszter bevezetésre kerül.

3. §. Míg egy ilyen provizórium létrejöhet, azt a hozzájárulást,melyet az 1847. adóévre hadiadó és háziadócímén megállapítottak, minden föld- és háztulajdonostólés állampolgártól, akik az 1848. évben adókötelesekvoltak, az 1849. november 1-jével kezdődő kormányzatiévre általános adó címén szedjék be és azt az adópénztárbafizessék be.

4. §. Ezt az adóhozzájárulást az egyes városokra, kerületekreés megyékre, és határaikon belül minden telek-és háztulajdonosra, valamint minden lakóra, akik1848-ig adókötelesek voltak, ugyanolyan mérték szerintvessék ki, amely 1847-ben is zsinórmértékül szolgált.

5. §. Arról, hogy amíg a földadó-provizóriumot felállítják,az 1848-ig adómentességet élvező birtokok és lakosokaz 1850. évben hogyan fognak adózni, majd különrendeletet fogunk kiadni.

6. §. Ugyanolyan mértékben kell meghatározni és szétosztania föld- és házbirtok utáni egyéb terheket is, mintahogyan az 1., 2., 3., 4. és 5. §-ok az adókivetést meghatározzák,anélkül hogy bárki is kivonhatná magát ezalól.

7. §. Az adókivetés átmenetileg a politikai hatóságokhatáskörébe tartozik, amelyek felelősek az adók pontosbeszedéséért. Elsősorban az a kötelességük, hogygondoskodjanak a folyó évi adók, valamint a hátralékokbehajtásának azonnali megkezdéséről és a fizetésekmegfelelő részletekben való beszedéséről.

8. §. Az adók beszedése a városokban kiküldött adóbeszedőkútján történik, a községekben az elöljáró vagyaz arra kijelölt személyek járnak el, akik minden alkalommalfelelősséggel tartoznak a beszedett adónak azilletékes pénztárba történő befizetéséről. A beszedéshezszükséges kisegítő személyzetről szintén a politikaiközigazgatás érintett szerveinek kell gondoskodniuk.

Jelen rendelet végrehajtásáért a belügyminiszter és a pénzügyminiszter felelős.

Kelt császári székvárosunkban, Bécsben, 1849. október20-án, uralkodásunk első évében.

Ferenc József

Schwarzenberg. Krauß. Bach. Schmerling. Gyulai.

Bruck. Thinnfeld. Thun. Kulmer.

LAST_UPDATED2