Szakonyi Károly
A prágai szerelmesek
Rádiójátékok
Barátom, Eigel István emlékének
1 – Szerelmek
56
Örvény
Egy szenvedélyes szerelem jelenetei
7
HANGOK:
FJODOR MIHAJLOVICS DOSZTOJEVSZKIJ
POLINA, APOLLINARIA SZUSZLOVA
8
(Zárt térben, visszhangozva)
FJODOR M.
„Mert szépnek szép, azt hiszem, szép. Hiszen másokat is megőrjít. Sudár, arányos termetű. De nagyon is karcsú…
POLINA
(átveszi, néhány szó ráúszik Fjodor M. hangjára, majd az elhallgat, s csak Polina hangja ugyanabban a térben) …nagyon is karcsú. A lába nyoma keskeny – hosszúkás, megőrjíti az embert. Igen, megőrjíti. Haja vöröses. Szeme valóságos macskaszem, de milyen büszkén, gőgösen tud nézni vele!”
Itt, éppen itt nyitottam ki Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij új könyvét, A játékost. Beleszédültem. Ezeket mondta rólam, ugyanezeket akkoriban, amikor még… és most itt olvasom, és persze Polináról mondja, a regény szereplőjéről. Polina! Még csak más nevet sem talált ki, az enyémet kölcsönözte neki! Felháborodtam, le akartam csapni a pultra a könyvet, a kereskedő, abban a kis boltban, ott a Nyevszkijen nem érthette, mi ütött belém, nos hát megveszi a könyvet? – kérdezte, de én csak szó nélkül, bódultan kifizettem az árát, s vittem haza, s olvastam, és feltolult bennem minden attól a pillanattól kezdve, hogy annak idején megszólítottam Fjodor Mihajlovicsot az egyetemen…
(Előadóterem nyüzsgése. Taps. Bravózás innen-onnan. A zaj háttérben marad)
POLINA
(közelítve) Fjodor Mihajlovics! Fjodor Mihajlovics, kérem! Egy pillanatra! Bocsásson meg…
9
FJODOR M.
Igen? Mit óhajt, kisasszony!
POLINA
Az előadása… remek volt. Remek!…
POLINA
Ez a Feljegyzések a holtak házából!… Félelmetes! És ön nagyszerűen tud felolvasni! A társaim és én… elragadtatással hallgattuk! Egyébként ismerjük a műveit! És azt is, hogy ön Petrasevszkijjel és a társaival lázadt az önkényuralom ellen! Mindent tudunk, az ítéletet, a száműzetést! És mélységesen tiszteljük! Borzasztó lehetett ott Szibériában! Kényszérmunka! Micsoda gyalázat! Láncraverten!…
FJODOR M.
Várjon csak! Nem maga írta nekem a múltkor azt a levelet? Hogy is hívják?
POLINA
Apollinarija Szuszlova. Remélem, nem értette félre?!
FJODOR M.
Mit kellett volna félreértenem?
POLINA
A levelem nem szerelmi vallomás volt, csak elragadtatásomat akartam, kifejezni… Csodálom önben az írót… semmi több!
FJODOR M.
Na, persze. Nem is gondolom másként. Miért is érdekelné egy ilyen magamfajta, öregedő alak, aki ráadásul csúf, szakállas, kedélytelen és…
FJODOR M.
Ezt úgy értsem, hogy…
10
POLINA
Nem, nem, sehogy se értse! (Diákosan) Olvastam a Szegény embereket, a Fehér éjszakákat… Megjegyzem, elég maflának ábrázolja a férfi főszereplőjét. Ez valamiféle kivetítése az ön énjének? Már ami a nők iránti viselkedését illeti? Mert máskülönben ön bátor ember, sokat szenvedett, bátor ember, azt mindannyian tudjuk! Fjodor Mihajlovics! Figyel a szavaimra?!
FJODOR M.
Persze, hogyne! Mondja csak!…
POLINA
Írtam egy novellát. Közölné a lapjukban? A Vremjában.
FJODOR M.
Hát az attól függ, hogy milyen.
POLINA
Olvassa csak el. Ha nem tetszik, adja vissza… Ne nézzen rám úgy, mint egy szeszélyes nőcskére! Ehhez nincs joga!
FJODOR M.
Csak csodálom! Maga gyönyörű!
POLINA
Nem, nem, ezt hagyja! Mi, akik figyeljük önt…
FJODOR M.
Figyelnek? Kicsodák?
POLINA
A radikális fiatalok. Mi, akik megvetjük ezt a poshadó világot, és egy újat akarunk teremteni, önben látjuk azt a szellemi erőt, amely megújíthatja Oroszországot. Persze, van, amit kifogásolunk a nézeteiben. Például amit a bűnösök megtéréséről mond… Nem, nem, nem! Nem olyan egyszerű a megbocsájtás! Különösen a társadalmi bűnök tekintetében! De beszéljünk a novellámról. Ha úgy dönt, hogy visszaadja, tegye meg személyesen. Mondjon szigorú ítéletet. Ezt elvárom öntől! Egyébként nincs jó véleményem a férfiakról. Önzőek, ostobák, 11beképzeltek, máson sem jár az eszük, mint az állatias szeretkezésen, levetkőztetnek a tekintetükkel…
FJODOR M.
(nevet) Azt gondolja, hogy én is?
POLINA
Ahelyett, hogy komolyan venne, csak vizsgálgat. Éget a tekintete… Éget, ha nem tudná! Na, ágyő!
FJODOR M.
Várjon! És a novellája?!
POLINA
Már délután beadtam a szerkesztőségükbe. A fivére vette át…
POLINA
Nem tetszett. Mint férfi… nem tetszett… Nem volt szép ember, és akkoriban még rövid, gyér szakállat viselt… a közelülő szempár, a magas homlok és a vaskos orr… a mindig szomorú tekintet… nem, ez nem tetszett, de az erő, ami sugárzott belőle, ami rabul ejtett, mindezt feledtette… Éreztem, hogy megkívánt. Ahogy ott álltam előtte, sütött a testéből áradó forróság.
Harmadnap megvárt az egyetem folyosóján.
FJODOR M.
Velem kell jönnie!
POLINA
De, kérem! Mit csinál? Néznek!
FJODOR M.
Nem érdekel, azonnal velem jön, induljon…
POLINA
A karom! Ne szorítsa a karomat, ez fáj!
12
FJODOR M.
Hadd fájjon! Azt akarom, hogy fájjon!…
POLINA
Ej, hát engedjen!
Mit képzel? Egy rabszolgát vett a piacon, akivel azt tehet, amit akar?
FJODOR M.
Kívánlak, Poljenka! Egész nap, egész éjjel csak te jársz a fejemben! Remegek érted! Gyönyörű vagy, kedves, szép…
POLINA
Na, összegyűri a ruhámat!…
Térjen magához, Fjodor Mihajlovics, különben kiugrom ebből a batárból!…
FJODOR M.
Bocsáss meg! Bocsáss meg, őrült vagyok, megőrjítettél, bocsáss meg!… Mit csinál?! Nem bántom, ígérem… Poljenka!… Hé, kocsis, álljon meg! Poljenkaaa!… Én ostoba, ostoba, ostoba!…
POLINA
Megrémültem az indulatától. Fékezhetetlenül tört fel belőle a vágy, és ugyanakkor mintha valamiféle szenvedéstől is eltorzultak volna a vonásai… Megbántam, hogy levelet írtam neki, hogy megszólítottam, de másnap mégis azt néztem, értem jön-e? Persze jött. Izgatott volt, szinte dadogott, azt mondta, beszélni akar velem, talált egy rejtekhelyet, ahol senki sem láthat minket. A Miklós-híd közelében, egy öreg ház emeletére vitt fel.
Kié ez a lakás?
FJODOR M.
Mihail bátyámé… akivel együtt adjuk ki a Vremját. Hi 13szen találkozott vele a szerkesztőségünkben! Jöjjön, húzzuk be a függönyöket…
POLINA
Én szeretem a fényt!
FJODOR M.
Nem, nem, nekem félhomály kell…
POLINA
(kacéran) Ahhoz, hogy beszélgessünk, minek a félhomály?
Mellém ült, majd felugrott, idegesen járkált a szobában, mintha nem is az lett volna, aki az első napon olyan vadul kívánt. Aztán egyszercsak a lábam elé vetette magát, átölelte a térdem…
FJODOR M.
Szenvedek, Poljenka! Kínlódom, boldogtalan vagyok, nem megy az írás, a feleségem beteg, rémes látomások gyötörnek… Marja nemes lélek, szeret, és én is szeretem, de nem vagyunk boldogok… Tverbe vittem, hogy felgyógyuljon, de ott sem találta a helyét, visszahoztam Pétervárra, itt van, gyanakszik, pokollá teszi az életemet, és a fia, az a Pása… az is ott van a nyakamon, rettenetes kölyök, kihasznál, de tűröm… mert sajnálom Marját, a tüdejével kínlódik, anyámat is a tüdőbaj vitte el, hát szánom, de magányos vagyok… Félek a reggelektől, amikor rádöbbenek, hogy pénz kell, mert drága az orvos, és drága minden, a kiadóm várja a kéziratot, én pedig bénának érzem magam… Poljenka! Csak te menthetsz meg… csak te a testeddel, a lelkeddel, csak te és te, és te… Bűnös vagyok, mert csak te jársz az eszemben, 14minden olyan zavaros bennem, a munkám, a beteg asszony… Szeress, kérlek, szeress, engedd, hogy szerethesselek… Poljenka… drágaságom… DRAGASÁGOOOOMMMM!
Nem, nemmm! A fény! Ez a vakító fény… jön, közeledik!…, ITT VAAANNNN!
(Újból egy hatalmas üvöltés)
POLINA
(kétségbeesve) Fjodor Mihajlovics! Fjodor Mihajlovics! Rosszul van? Fjodor Mihajlovics, az istenért…
(Üvöltés, majd a test zuhanása, dobaja)
Fjodor Mihajlovics! Te, jóságos Isten! Szörnyű! Szörnyűűű!… (kiúszik)
Rettenetes volt az epilepsziás rohama. Másnap, amikor megkeresett, levert volt, sápadt, félszegen magyarázkodott, zavarában még azt is elmondta, hogy Szibériában, a házasságkötésük éjszakáján Marját is halálra rémítette a rohama…
FJODOR M.
…Az orvosok szerint az hozta rám ezt a betegséget, hogy láttam apám véres tetemét, amikor a jobbágyai agyonverték…
Rabiátus ember volt, az anyámmal is kegyetlenül bánt, s talán kívántam is a halálát. Kórházi orvos volt Moszkvában, de amikor nyugalomba vonult, a birtokunkon éltünk. A jobbágyai gyűlölték. Egy napon valamin nagyon összezördült velük, hát agyonverték… Nem szerettem az apámat, és gyötört a bűntudat, hogy a gyűlöletem hívta ki ezt a szerencsétlenségét. (Más hangon) 15Megijesztettem a rohammal? A nagy izgalom… Az is kiválthatja. Rám zúdul a fény… mintha felrobbanna a világ… Különben azt tartom, hogy a gyönyör szenvedés is… fájdalom és szenvedés és gyönyör… ez a szerelem… Bűnöket hordunk magunkban, mégbocsájthatatlan bűnöket… És szörnyű látomásokat. Ahogy azok a jobbágyok… a gyilkosai hozták apám véres testét…
POLINA
Az apám is jobbágy volt, Fjodor Mihajlovics! A Seremetyev grófok jobbágya. Csak aztán kiváltotta magát, intéző lett, ott a birtokon: Később kereskedésbe fogott Péterváron, gyára lett… jómódban nevelt fel… De azért nem hálálkodom senkinek a szerencsénk miatt. Lázadok… és lázadni is fogok… Könyvet akarok írni az igazságtalanságokról… Ahogy te, Fegya!…
Naponta találkoztunk. Eleinte gyengéd volt, de aztán egyre jobban megdöbbentett az a durva erőszak, amivel legyűrt, akár egy prédát…
Mintha szét akarnál szaggatni… szadista vagy… csak magaddal törődsz!
FJODOR M.
Te is így akarod, Poljenka… érzem… Így jó neked is…
POLINA
Nem, Fegya, te megkínzol…
FJODOR M.
A vad hörgések… a sikolyaid megvadítanak… A születés és a halál pillanata ez… megsemmisülés és feltámadás… ezt látom az arcodon… Élvezed, ha kínozlak… tudom…
POLINA
Fájdalmat okozol…
16
FJODOR M.
Te szereted ezt a fájdalmat… Nagyon is szereted… Ez a gyönyör… Ahogy fekszel mellettem, most is, érzem a tested lüktetését… érzem az öled forróságát…
POLINA
Fiatal voltam és tapasztalatlan, hittem neki, mert végtelenül csodáltam, de a testem néha tiltakozott az ágyban. Többre vágytam, amikor ő már kielégülten zuhant végig a díványon. Kedvetlen lett és nyugtalan.
POLINA
Hallgatsz? Nem vagy boldog velem?
FJODOR M.
Dehogynem, Poljenka! De néha úgy érzem, százéves vagyok… Pedig már kétszer újjászülettem. Először akkor, amikor kegyelmet kaptam… és másodszor most, veled!… Amikor ott állsz, és várod a halált, ott állsz kiszolgáltatottan a hatalomnak, odakötözve a kivégzőosztag elé, szemben veled a fegyverek csöve… ott állsz, és tudod, hogy most vége… még két perc… még egy pillanat és eldördülnek a lövések, testedbe fúródnak a golyók, kiömlik a véred, lecsúszol az oszlop lábához holtan…
POLINA
Ha ott lettem volna, odarohanok, eléd állok…
FJODOR M.
…aztán az utolsó pillanatban a cári kegyelem! Leveszik szemedről a kendőt, eloldoznak, érzed, hogy élsz! Élsz! Élsz!… Az a hála, az a végtelen hála minden iránt! Az élet vad szerelme! Ölelése! Ujjong a lelked, az arcod kigyúl…
17
FJODOR M.
Aztán persze a halál helyett kényszermunka. Gyilkosok, tolvajok, gazemberek között hosszú évekig…
FJODOR M.
És most megint, az újjászületés veled! Ha nem látlak, üres a világ! Gyere, hadd csókoljalak… milyen finom, puha a szád…
(Változás. Tangóharmonika szól, étterem zsivaja)
POLINA
Hé, bátyuska, hozna nekünk még valamit? Fegya! Igyunk még!
FJODOR M.
(derűsen) Vodkát?
POLINA
Vodkát! És kaviárt is hozzál még, jégre tedd! És citromot… meg vajat! Na, eredj, bátyuska, hozd! Ma én fizetek! Hiszen pénzt kaptam a Vremjától! Csilingelő rubelocskák!… (dúdol) A bátyádnak nem tetszett a novellám, ugye?
FJODOR M.
De, de, hogyne!
POLINA
Én tehetséges vagyok, Fegya, ezt jegyezd meg! Tehetséges! Milyen szép ez az étterem! Urak és dámák!… Mit bámul az a férfi? Nézd, hogy bámul!
FJODOR M.
Talán azon csodálkozik, hogy egy ilyen gyönyörű fiatal nő, meg egy ilyen öregedő férfi…
18
POLINA
Hogy lennél az?! Negyven múltál! Hát aztán? Mondtam már neked, hogy felemás a szemed? De nekem éppen ez tetszik! És a tág pupillád… vadság ül a szemedben, Fegya, vad extázis…
FJODOR M.
A törékeny ujjaid… Amikor ölellek, attól félek, elroppantom a derekadat, és a hajad… ez a vörös sátor… ahogy a válladra borul… megőrjíted az embert!… Na, itt a kaviár meg a vodka! Igyunk!
POLINA
Igyunk!… Áhhh… egy kis kenyeret hozzá, mint a parasztok…
FJODOR M.
Milyen jól bírod a vodkát! Az egyetemista kisasszony!
POLINA
Teszek a nyárspolgári szokásokra! A szüzességemet sem azért őrizgettem, mert úgy illendő! Érdekelt is engem! Csak éppen nem szerettem még senkit annyira… De neked odaadtam magam fenntartások nélkül! Mert csodállak… És szeretlek!…Csodállak és szeretelek… (derűsen)Csodállak… és szeretlek!…
(A tangóharmonika felerősödik, majd csitul)
FJODOR M.
Nézd, milyen hatalmas a Néva! Szeretem nézni ebben az esti fényben! Megcsillan a nap a Péter-Pál erőd tornyain. Csupa arany minden! Csupa arany, mióta csak veled járhatok erre… Pétervár mintha kinyílt volna előttem. Amikor hadnaggyá avattak a hadmérnöki karon, egyenruhában jártam, és azt hittem, tisztként kell leélnem az életemet. Pedig már akkor is csak az irodalom érdekelt. Shakespeare, Balzac, Walter Scott… és Schiller! Meg akartam írni a magam Stuart Máriáját, de nem volt 19hozzá bátorságom… Kétségbeesve jártam itt, hogy nem lesz belőlem semmi… de egy ilyen estén ugyanígy kitárult előttem Pétervár. A világ. Az emberek a maguk nyomorúságos és szépséges életével… és akkor megvilágosodott bennem, hogy mi lesz a dolgom. Hogy róluk kell beszélnem. Ez tartotta bennem a lelket Szibériában is.
POLINA
De most mégsem írsz… Ez kétségbe ejt, Fegya! Azt hittem, segíthetek neked… hogy tudsz majd dolgozni…
FJODOR M.
Nemsokára, Polina, nemsokára! Már gyűlik bennem újra az erő… és ezt az erőt te adod nekem… Szibériában… ott ismertem meg, milyen az ember. Hogy milyen a bűnben és milyen, amikor Isten kegyelméből megtér a jóra. Most majd mindent megírok, amit elterveztem… mert boldog vagyok veled. Soha nem voltam ilyen boldog…
POLINA
Egyszer velem is történt itt valami. Február volt, egy bálból jöttem vidám társasággal éppen erre… ők nevettek, harsányak voltak, engem meg elkapott valami furcsa szomorúság. Észre sem vették, hogy elmaradtam tőlük. Hideg volt, a Néván jégtáblák úsztak, sötét volt és egyedül voltam. És akkor feltűnt mögöttem egy árny. Egy férfi. A sötétben nem láttam az arcát. Azt kérdezte: maga sír? Lehet, hogy sírtam. És miközben ez a férfi vigasztalni kezdett, felbukkant egy részeg alak, tántorgott felém, én meg ijedtemben elkezdtem futni. Az meg tántorogva utánam. Ha nincs ott az az ismeretlen férfi, talán rémületemben a jeges folyóba vetem magam. De ő elkapta a részeget, rákiáltott, hogy a kisasszony az ő menyasszonya, takarodjék a közeléből… Aztán hazakísért, de soha többé nem láttam…
FJODOR M.
(megdöbbenve) Nasztyenka!
20
FJODOR M.
Akárcsak az én Nasztyenkám a Fehér éjszakákban…
POLINA
Nasztyenka! Igen… Te megérezted, hogy én létezem… Létezem valahol… és találkozunk…
FJODOR M.
Késő van, mennem kell… Haza…
POLINA
Mert vár a feleséged!
FJODOR M.
Ott áll az ablaknál, és vár… Felkel az ágyból, kendőt terít magára, és vár… Ott áll, a tüdejét rázza a köhögés, vért köp a zsebkendőjébe, de áll az ablakban, az órát nézi, és amikor megérkezem, visszafekszik, a falnak fordul, és sír. Nem szól, csak sír…
POLINA
Meddig kell még bujkálnunk, Fegya?! Te szabad ember vagy, nem köthet magához!
FJODOR M.
Vétkezem veled, Poljenka! Marja halálosan beteg, én meg boldog vagyok, mert szerethetlek. Micsoda gyalázat, hogy csak hűtlenség árán kaphatunk új szerelmet! Veled akarok lenni, mert csak akkor oszlik a sötétség a lelkemből, de nem hagyhatom cserben. Marját… Meg kell értened, Polina! Életem legnehezebb szakaszában lett a támaszom, jó volt hozzám… de már nincs bennem iránta más, csak szánalom. Nem tudok parancsolni a szenvedélyemnek, rettenetesen szenvedek, amikor el kell válnom tőled, de mit tehetek?!
POLINA
Utazzunk el! Utazzunk külföldre! Légy velem, és csakis velem! Csakis énvelem!… (kiúszik)Legyünk szabadok, Fegya!
21
Megígérte, hogy amint tehetjük, elutazunk, csakhogy Marja egészségi állapota rosszabbra fordult, Fjodor Mihajlovics aggódott miatta, de azért minden idejét velem töltötte. Ez a kettősség kezdte felőrölni az idegeit. Néha minden különösebb ok nélkül veszekedtünk.
FJODOR M.
Légy türelemmel, Polina! Várj türelemmel nyárig. Akkor már biztosan elmehetünk Olaszországba…
POLINA
Nem várok, Fegya! Elmegyek, s te majd utánam jössz! Nem bírom tovább ezt az állapotot, fel akarok lélegezni!
FJODOR M.
Képes lennél egyedül utazni? És éppen Olaszországba? Ahol majd rád vetik magukat a férfiak?
POLINA
Féltékeny vagy? Nem teszed jól! És ne korlátozd a szabadságomat! A rabságot nem tűröm!
FJODOR M.
A szerelemben nincs szabadság!
POLINA
Zsarnok vagy… és ezzel megijesztesz!
FJODOR M.
A zsarnokság az ember természetéből fakad. Különben is, minden szerelmes zsarnok! Arról van szó, hogy el akarsz menni, mert már nem szeretsz!
POLINA
Miért nem bízol bennem?! Egyedül megyek, neked is jobb lesz, nem kell magára hagynod Marját a betegségével! Ne akarj befogni! Szerethetsz, de nem vethetsz pányvát a nyakamba!
22
FJODOR M.
Éppen ezt szeretem benned! Éppen ezt! Az engedelmes nő nem érdekel. Unalmas… Annak aztán nem kell pányva! Odasimul hozzád, odadörgölődzik… hízeleg… sír, könyörög…
POLINA
Marjáról beszélsz?
Na, miért nem válaszolsz?
Hogyan is vehetted feleségül?!
FJODOR M.
Marja okos, művelt nő…
POLINA
Nem ér fel hozzád!
FJODOR M.
Szibériában a tábor közelében éltek, bejáratos voltam hozzájuk. A férje gimnáziumi tanár volt, betegeskedő, iszákos ember. Marja akkoriban részvéttel volt irántam, én a nőt láttam benne, a nőt kívántam meg annyi ínséges esztendő után. Amikor a férje meghalt, feleségül vettem. Pedig egy fiatal tanítóba volt szerelmes. De engem hajtott a vágy… Már régóta csak gyűlölködik… Hallgatsz? Szeretnék beléd látni. A fejedbe… A gondolataidba!
POLINA
Ne akarj belém látni! Én sem akarok beléd látni! Fogadkozol, hogy kitárod előttem a lelked, de ki tudja, micsoda titkokat őrzöl magadban! És te sem tudhatod, hogy bennem mi van… Fekszünk az ágyban, szeretkezünk, egymásba fonódik a testünk, de közben ki tudja, mi jár a fejünkben. Jobb is, ha nem tudjuk, jobb is, Fjodor Mihajlovics, kedvesem!
Végül mégis együtt utaztunk, de nem sok köszönet volt benne. Ott voltak velünk a gondok. Fjodor Mihajlovics egyre zavarosabban viselkedett, már nem voltak előttem 23gátlásai, különös perverziókra kényszerített… Jobb perceiben meg a rulettről beszélt, szenvedélyesen magyarázta a játék örömét. Párizs felé Wiesbadenben megálltunk, járta a kaszinókat, annyit szeretett volna nyerni, hogy hónapokat tölthessünk Párizsban…
(Változás. Az óra hármat kondul)
POLINA
Hajnali három óra! Vártalak. Azt mondtad, Turgenyevvel találkozol, teáztok valahol… Kilenckor mentél el. És most hajnali három!
POLINA
Ilyet ne csinálj velem! Ezt megtehetted Marjával, megtehetted a kurvákkal…
FJODOR M.
Cssss! Áthallatszik a szomszédba! Alszik az egész hotel!
POLINA
Nem érdekel! Hol jártál? Belebotlottál egy kis szajhába? Aki alázatosan aládfeküdt? Hagyta, hogy kiéld rajta perverz játékaidat?!
FJODOR M.
Miről beszélsz, Poljenka?!
POLINA
Talán egy kurvával jobban menne neked… Nem fordulnál le róla ernyedten… és még csak nem is kellene miatta bocsánatot kérned !
FJODOR M.
Poljenka, kedveském…
POLINA
Feltüzelsz és úgy hagysz. Szétmarcangolsz, agyonnyomorítasz, ez a te nagy szerelmed! Gyötörsz! Kikészítesz! Gondolom, a szajháknak mindegy, csak pénzt lássanak érte!…
24
FJODOR M.
Most aztán már elég! Hallod? Elég, teee!!!…
POLINA
(felsikolt) Megütsz?! Meg mersz ütni?!
FJODOR M.
(rémülten, csaknem felzokogva) Poljenka! Polina, édesem, drágaságom! Bocsáss meg! Tudod, hogy mennyi bajom van! A folyóiratot támadják… Mihailt magára hagytam a szerkesztéssel… itt vagyok veled… utazunk… vétkezem… vétkezem… ó, istenem… Drágaságom, bocsáss meg nekem!…
POLINA
Eredj innen! Mit képzelsz? Bánhatsz így velem?! Miért is jöttem el veled Pétervárról!…
FJODOR M.
Poljenka, kedveském… Engedj magadhoz…Csak a lábacskádat hadd csókoljam meg! Csak az inged szegélyét… Bűnös vagyok… bűnös!
FJODOR M.
Csak egy kevéske pezsgőt ittam…
POLINA
Bűzlik a ruhád, a szakállad…
FJODOR M.
A kaszinóban voltam.
POLINA
Ruletteztél? És miből? Hogyan?! Már nem volt rá egy vasad sem!
FJODOR M.
Az este még nyitva volt a zálogos… És nálam volt a…
FJODOR M.
A… Nézd, Poljenka! Muszáj volt! Ki kell másznom a 25csávából… El kell jutnunk Párizsba. Kértem Turgenyevtől ötvenet. Gondoltam, lesz belőle száz. A százból meg ezer vagy tízezer… De elúszott. Nem akartam feladni, elmentem a zálogoshoz és… beadtam a nyakékedet…
POLINA
Elloptad?! Kiloptad a táskámból?!
FJODOR M.
Csak kölcsön. Ki fogjuk váltani… holnap… igen, holnap…
POLINA
Az anyámtól való nyakékem!
FJODOR M.
Megvethetsz, bűnös vagyok, aljas vagyok, öreg vagyok, elkergethetsz, megfojthatsz, megölhetsz…(megint csaknem zokogva) Meghalok, ha elkergetsz! Visszaszerezzük a nyakéket, holnap együtt megyünk a kaszinóba, ha mellettem vagy, szerencsém lesz… Turgenyev még adna kölcsön. Tisztel! Turgenyev gazdag! Földbirtoka van… nem kell robotolnia a kiadóknak… gyönyörű novellákat ír… kölcsönt kérek tőle, és ő adni fog, mert becsül…
POLINA
Becsül! Miféle becsülés az, hogy pletykákkal hinti tele a pétervári szalonokat rólad? Ugyan, mit is vársz tőle?! Menj, mosakodj meg!
FJODOR M.
Holnap… Holnap nyerni fogok. Ott leszel mellettem… szerencsét hozol… Holnap… (Kiúszik)
POLINA
Aztán tovább utaztunk Párizsba, Fjodor Mihajlovics húszezret nyert, nem engedtem, hogy feltegye újra az egészet, így megmaradt a pénzünk. Veszekedett velem, hogy nem hagyom végigjárni a wiesbadeni kaszinókat, de én megvettem a vonatjegyeket… Akkor már úgy 26kezdtem bánni vele, mint egy házsártos feleség. A Szajna partján laktunk egy kis hotelban, írni kezdett, de idegesítették az otthoni hírek, aztán egyszercsak távirat érkezett, hogy valami politikai cikk miatt betiltották a Vremját. Utaznia kellett. Különös érzéssel készítettem az útra. Ígérte, hogy azonnal visszajön, amint lehetséges, de én egyre csak arra gondoltam, hogy most végleg elválunk. Talán már nem is bántam volna. Amikor kikísértem a Gare de l’Est füstös csarnokába, és elbúcsúztunk, elöntött a szomorúság, megkönnyeztem. Neki is könnyek szöktek a szemébe.
(Mozdonypöfögés állóhelyzetben, vasúti zajok, embertömeg nyüzsgése a Gare de l’ Est-en)
FJODOR M.
Sietek vissza, Poljenka! Mindig az arcodat fogom látni… mindig a tenyeremben fogom érezni a derekadat… a testedet… Vigyázz magadra, és várj… Csókolj meg!…
(Vonatfütty. Indul a szerelvény)
Isten áldjon, Poljenka!!!…
POLINA
Isten áldjon!…
(A zaj és nyüzsgés távolodik)
SALVADOR
Pardon, madame! Elejtette az újságját a peronon, Ön orosz?
POLINA
Tessék? Ja, köszönöm!
SALVADOR
Az újságból ítélve…
SALVADOR
Az újság orosz nyelvű. Így hát nyugodtan gondolhatom, 27hogy egy orosz arisztokrata hölgynek hódolhatok itt a párizsi Gare de l’Est-en. A férjét kísérte ki a Balt–Orienthez?
SALVADOR
Az isten szerelmére, mondja azt, hogy nem a férje!
POLINA
Mi ütött magába, uram?
SALVADOR
Ha mégiscsak a férje, noha ahhoz kissé idősnek tartom az urat… de ha mégis a férje, akkor mondja legalább azt, hogy már nem szereti, és most válnak… vagy csak a pénzéért tart ki mellette…
POLINA
Maga megbolondult!
SALVADOR
Láttam magukat. Az anyámat tettem fel a barcelonai vonatra. És maguk ott a Balt–Orient mellett! Hát a szívem szakadt meg!
POLINA
(már nevet a fickón) Na, ne mondja! És miért?
SALVADOR
Egy ilyen gyönyörű, fiatal nő, és az a mogorva, szakállas alak!…
POLINA
Az a szakállas alak Európa egyik legnagyobb írója!
SALVADOR
Az mellékes! Ha ismerném a műveit, akkor is csak maga érdekelne! Ahogy maga megcsókolta azt az embert! Féltékeny lettem. És meg tudtam volna ölni!
SALVADOR
Magát, dehogy! Azt az alakot! De hadd mutatkozzam be. A nevem Salvador… És az öné?
28
POLINA
Fontos az? Nos, rendben… Apollinarija Szuszlova… De ha jól sejtem, maga spanyol! És nyilván bikaviador, ha ennyire gyilkos természetű!
SALVADOR
Orvos vagyok. Még csak szigorló, de…
POLINA
Akkor sebész! Kard, penge, vagy szike, egyre megy!
SALVADOR
Csak a féltékenység tenne gyilkossá!
POLINA
Hogy lehet féltékeny egy idegen nőre?
SALVADOR
Mert abban a pillanatban, amint megláttam, tudtam, hogy az enyém lesz! Márpedig akkor senkinek sem lehet semmi köze magához!
POLINA
(derül a fickón) Ön mulatságos, de most már hagyjuk abba! Ágyő!
SALVADOR
A zivatar! Várjon, fogok egy kocsit és elviszem!
POLINA
Ugyan, hová vinne?! Hagyjon békén, uram, ha kérhetem!
SALVADOR
Máris jövök! Itt várjon, mert elázik!… (távolodva) El ne mozduljon!
POLINA
Még el sem hagyhatta Fjodor Mihajlovics vonata a francia határt, már Salvador karjában találtam magam. Hihetetlen erővel tört rám a szenvedély. Megfeled 29keztem mindenről… az övé akartam lenni, és tétovázás nélkül az övé is lettem…
(Váltás. Francia dalt énekel egy nő valahol a közelben)
SALVADOR
Pezsgőt? Még egy pohárral?
POLINA
(kissé kapatos) Sok lesz… elvesztem az eszemet!
SALVADOR
Máris elvesztetted, gyönyörű szibériai hercegnő!
POLINA
Pétervári vagyok, nem szibériai. És csukd be az ablakot, Salvador, a szemközti házból idebámul az a baszk sapkás alak!
SALVADOR
Hadd bámuljon! Ez itt a Quartier Latin, az ott szemben egy szegény költő, hadd lásson ő is egy gyönyörű hercegnőt! Gyere vissza az ágyba! Te!… Mmmm… Még! A szád!… Micsoda combok! Milyen forró vagy… csupa tűz… Csupa tűz… te… megvadítasz!
POLINA
(a szeretkezés mámorában) Bolond! Bolond, bolond!… Csak lassan, gyengéden… gyengéden… Szeresd a testemet, Salvador… A tied… Tied a testem… egészen a tied… vedd! Vedd el… a tied… Jó!…Gyere, gyere, gyere! Nagyon jó! (halk sikoly) Nagyon jó… nagyon… nagyon!!!… Ölelj, Salvador!… (a vágytól fuldoklón suttogva) Soha… Ilyen jó még soha… még soha… nekem még így… (féktelen, boldog sikoly) Mon Dieu!… Salvador!… kedvesem… Nagyon… jó… nagyon, nagyon!…
SALVADOR
Gyönyörűségem!…
30
POLINA
(kis sikolyokkal) Ölelj… még… ölelj… ölelj!… Ölelj!!!… Ölelj örökké, örökké!…
SALVADOR
Örökké, szépséges hercegnőm!… Örökké!… (kiúszik)
(Kis csend. A szeretkezés utáni gyengéd hangulatban)
POLINA
Látod, ennyire elvetted az eszem, Salvador!.
SALVADOR
Nem adlak vissza annak a szakállas orosznak! Elviszlek Spanyolországba, fekete rózsát tűzök ebbe a szép, vörös hajadba. Kifekszünk a tengerpartra a sziklák közé, meztelenül, és ott szeretkezünk…
POLINA
(még mindig mámorosan, derűsen) Kifekszünk a tengerpartra… a homokba… és szeretkezünk… és szeretkezünk… és szeretkezünk… (hirtelen hangot váltva) Ne merj elhagyni soha, Salvador Hallod?! Soha! (kiúszva) Soha! Soha!…
(Váltás. Zsivaj, kocsmabelső. Tangót játszik a zenekar)
SALVADOR
Bon jour! Salute! Két abszintot, Pierre! Itt mindenki ismer engem, csupa jó barát… Oui, oui Antoine, ő a menyasszonyom, Polina! (nevet) Táncoljunk, Polina! Megtanítalak tangózni… Abszintot kértem, Pierre… úgy, úgy, tedd csak oda az asztalra! Gyere, hercegnő!
Dőlj be… így! A tangó a szenvedélyek tánca! Illik hozzád, hercegnő! Röpköd a szoknyád… a combod a combomon… Szédülj bele a táncba… így, így… gyönyörű!
31
POLINA
(bódultan) De jó, hogy fiatal vagy, Salvador!
SALVADOR
Nagyszerűen csinálod, nagyszerűen… Szenvedéllyel! Mint az ágyban! A tangó szeretkezés a parketten! Élvezd, Polina, mintha szeretkeznénk!
POLINA
Megöllek, ha elhagysz, Salvador… Imádlak!
SALVADOR
(nevet) Minden porcikád gyönyört áraszt, hercegnő!
(A zene teljesen felerősödik)
Te bolond orosz, te! (Nevet, kiúszik hosszan)
(Hirtelen váltás. Földhöz vágnak egy cserépvázát. Csattanás, aztán még egy.)
POLINA
(kétségbeesve) Ne, Fegya, ne! Nem is a mi vázánk! (Újabb csattanás) Ne zúzz össze mindent itt a hotelban, hát nem a mienk, nem érted?!…
FJODOR M.
Tudtam! Tudtam, hogy beleszeretsz valakibe! Bemocskoltad magad, Polina! Egy senkivel! Egy senkivel!!! Hogy tehetted?! Hogyan?!
POLINA
Nem kellett volna visszajönnöd! Maradtál volna otthon! Gyűlöllek!
FJODOR M.
Én gyűlöllek, én! Te szajha! Gyűlöllek, megvetlek, undorodom tőled! Undorodom! (Újabb csattanás)
FJODOR M.
(riadtan) Vér!… Vérzek!
32
POLINA
Megvágtad magad, mondtam, hogy ne törj-zúzz!
FJODOR M.
(siránkozva) Vérzek… vérzik a kezem… Polina, nézd!
POLINA
Tartsd ide! Bekötöm… na! Fuj! Mindent összevérzel…
FJODOR M.
(síri hangon) Miattam volt… miattam történt! Én vagyok a hibás! Tudom, csakis miattam… Nem voltam hozzád hű, megcsaltalak Pétervárott, te megérezted… és bosszút álltál… Polina!… Magányos voltam, kétségbeesett… magamra maradtam a borzalmakkal… Marja meghalt, ott voltam a halálos ágyánál, vért hányt, elöntötte a vér, nem lehetett segíteni rajta… És a bátyám is beteg… a Vremját adóságok terhelik… kifizetetlen honoráriumok… Rettenetes volt… egyedül voltam…
POLINA
És nőknél kerestél vigasztalást!
FJODOR M.
Ha nem így tettem volna, most megölnélek! Csak szajhák voltak, Polina… pénzt adtam nekik érte… De bűn volt mégis, bűn… hát azért estél annak a gazembernek a karjába, mert vétkeztem ellened…
POLINA
Nem azért, Fegya! Salvador fiatal… Fiatal, érted, Fegya! Fiatal! Fiatal, mint én!
FJODOR M.
(nem akarja meghallani) Még szerencse, hogy egy ilyen senkibe botlottál bele, nem egy hozzám hasonlóba!
POLINA
Ne áltasd magad! Beleszerettem! Imádom! Hallod? Imádom!
FJODOR M.
Marja meghalt, Isten nyugosztalja, szabad vagyok, Polina, feleségül veszlek, boldogok leszünk…
33
POLINA
Nem leszünk boldogok! Sem te, sem én! Salvador elment, becsapott! Elhagyott! Esküdözött, hogy imád, mégis elhagyott! Megszökött!
FJODOR M.
Felejtsd el, ne is gondolj rá többet!
POLINA
Nem érted?! Beledöglök… szeretem, és ő megszökött!
FJODOR M.
Felejtsük el, Polina! Megbocsájtok neked! Nem fogom felhánytorgatni! Te is bocsáss meg nekem… kérlek! Mondd, hogy megbocsátasz! Vagy üss meg, verd a fejem a padlóba, taposs meg… nézd, megvetem magam… Polina! Hiszen szeretlek!
POLINA
Gyűlölöm, és meg fogom ölni!
FJODOR M.
Feleségül veszlek, Polina…
POLINA
Azt hazudta, hogy hazahívták Barcelonába. De itt van, látták! Tudom, hogy itt van… bujkál. De miért? Miért?!
FJODOR M.
Csak kalandot keresett, megvolt, megunt, játszott veled!
POLINA
Megunt?!… Azt mondod, megunt?! (Hisztérikusan) Nem, nem, azt akarom, hogy megkeressük… segíts nekem, Fegya… meg kell találnom, szeretem, kívánom… minden porcikámmal kívánom!…(Hirtelen más hangon) Nem! Nem akarom megölni azonnal! Kínozni fogom… Mérhetetlen szenvedéseket zúdítok rá… a végtelenségig fogom kínozni, és élvezni fogom, hogy szenved!
FJODOR M.
Nem, Polina, ne törődj vele többé…
POLINA
Segítened kell, Fegya! Velem kell jönnöd, fel kell kutat 34nom, tudom, hová jár, ismerem a kocsmákat… meg kell találnom…
FJODOR M.
(türelmét vesztve) Elhallgass már azzal a pojácával! Hallod! Térj már magadhoz!
FJODOR M.
Na, vigyázz! A kezem! Megint vérzik! Minden véres lesz…
POLINA
Ígérd meg, Fjodor Mihajlovics! Ígérd meg, hogy segítesz megkeresni Salvadort! Ígérd meg, különben elhagylak! Boldog voltam vele, ahogy veled soha! Sohaaa!
FJODOR M.
Mit mondasz? Hogy soha? Hogy sohaaa??? Hogy sohaaa?! (Kiúszik)
POLINA
Jártuk a montmartre-i kocsmákat… bejártuk egész Párizst, kérdezősködtem Salvador felől, de ügyesen bujkált. Belefáradtam, de nem tudtam elfelejteni. Felszabadította bennem a nőt, hiányzott az ölelése… Ráadásul elegem lett Fjodor Mihajlovics örökös bűntudatából. A megpróbáltatások gyakorivá tették a rohamait. Szakítani akartam vele, de fogadkozott, hogy úgy él majd mellettem, mintha a bátyám lenne, csak utazzunk együtt Itáliába. Előző este együtt mentünk a kaszinóba…(kiúszik)
(Váltás. Játékterem zaja)
35
KRUPIÉ
Faites le jeu, messieurs! Faites le jeu!… Rien ne va plus?
FJODOR M.
A zéróra! Négyezret, gyorsan!
KRUPIÉ
Le jeu est fait!… Zero!
POLINA
Nyertünk, nyertünk!
FJODOR M.
Most az egészet a vörösre!
KRUPIÉ
Le jeu est fait!… Rouge!
POLINA
Ötvenezer! Ötvenezer!…
De boldog vagyok! Imádom, amikor tele a zsebünk!
FJODOR M.
Vacsora, pezsgő! És holnap Itália!
FJODOR M.
Kiveszünk egy erkélyes lakást az Aventinuson.
POLINA
Nem, nem! Külön kell laknunk, Róma szent város. Megígérted, hogy ezentúl külön bérelünk lakást… Írni akarok. Megírom egy könyvben a kapcsolatunkat. Szerinted jó író vagyok? Tudom, a bátyád szerint nem!
FJODOR M.
Érdekes író vagy… érdekes!
POLINA
Csak érdekes!? Mert nem azokat a zavaros eszméket vallom, amiket te?!
36
FJODOR M.
Miféle zavaros eszmékről beszélsz?
POLINA
Nem hiszek a szenvedés megváltó erejében! Te kéjelegsz mások könnyei láttán…
POLINA
Kéjelegsz! Másról sem írsz, csak a szenvedésről.
FJODOR M.
A szenvedés megváltó erejéről!
POLINA
Én gyűlölöm a szenvedést! Elég a megaláztatásokból! Fel kell szabadítani az elnyomottakat… a szerencsétleneket! De nem imádsággal, Fegya! Ha visszamegyünk Pétervárra, levizsgázom, tanítani fogok, és kiirtom a fejekből a türelmet és az alázatos megbocsájtást!
FJODOR M.
Megrészegedtél a pénztől…
POLINA
Igaz is, vacsorát ígértél, és pezsgőt! Zenés helyre vigyél, ahol tánc van. Salvador megtanított tangózni!
FJODOR M.
Tehát még mindig Salvador!
POLINA
Még mindig Salvador… De nem, annak már vége!
FJODOR M.
Akkor gyere hozzám feleségül!
POLINA
Ne kezd megint, Fegya!
FJODOR M.
De én azt akarom, hogy…
POLINA
Az egyezségünk, Fegya! Néhány nap, és Rómában 37leszünk… Dolgozni fogok! Dolgozni és dolgozni! Írni fogok, hogy szabad legyek! (Kiúszik)
(Változás. Olasz muzsika távolról. Kopognak az ajtón)
FJODOR M.
(beközelít) Polina! Rosszkor jöttem?
POLINA
Dolgozom. Belekezdtem a regénybe.
FJODOR M.
Gondoltam, elmehetnénk a termákhoz. Vagy a Villa Borghése-be. Hmmm… Tehát írsz. Tudsz írni. Én meg elakadtam. Ez a történet… A játékos… örökösen megfeneklik. Valami hiányzik hozzá, valami… amitől beindulna! Egy másik história is jár a fejemben… Tudod, jobban szeretem elképzelni a mesét, mint leírni… nem olyan fáradságos. Már a címet is kitaláltam. Raszkolnyikov. Raszkolnyikov ölni fog, tudatosan, önző érdekből, hogy előbbre jusson… át akarja hágni a törvényt. Úgy érzi, megteheti, mert ő több mint bárki… Egy gyilkos él a fejemben, Polina! Mit szólsz hozzá?
POLINA
Sötét ügy, de jellemző rád…
FJODOR M.
Ismerem a fajtáját. Hiszen mindannyian gyilkosok vagyunk, ha nem is ölünk késsel vagy baltával. Azzal gyilkolunk, hogy hűtlenek leszünk, elhagyjuk, akit szeretünk. Vagy aki bízik bennünk. Én is megöltem Marját. Magára hagytam, hogy veled lehessek. Ismerem a gyilkolás bűnét… És te is megölsz engem, ha elhagysz…
POLINA
Dolgozni szeretnék, írok, nem látod?
38
FJODOR M.
Belepusztulok, ha meg se érinthetlek! Annyira hiányzol… Megöl a hiábavaló vágyakozás…
POLINA
Vagyis a közönséges érzékiség. Uralkodj magadon, Fjodor Mihajlovics!
FJODOR M.
(felemeli a hangját) Önző vagy és dölyfös. Mindent megkövetelsz magadnak, de nem adsz cserébe semmit!
POLINA
Semmit?! Magamat adtam neked, a fiatal testemet… és te Péterváron mégis szajhákkal henteregtél!
FJODOR M.
Megbocsájtottam neked azt a spanyolt, de te képtelen vagy a bocsánatra! Szeretlek, mindig is nagyon szerettelek, de nem érdemled meg! Így soha nem leszel boldog, Polina! Gőgös vagy, nem tudod feláldozni magad a szeretetben… Ha nem vagy megbocsájtó… akkor szerencsétlennek fogod érezni magad egész életedben!
POLINA
Te talán boldog vagy?! Mit keresel örökösen, Fjodor Mihajlovics? Miféle megváltást? Hová lettek a forradalmi eszméid? Megsiratod a szerencsétleneket, a tévelygőket, Isten kegyelmében bízol, az egyház dicsőségét hirdeted újabban, mint élete végén Gogol!
Közben fiatal nőket rontasz meg, szörnyeteg vagy az ágyban, a mások kínjain élvezkedsz!…
FJODOR M.
A mélységbe merülök le, az emberi természet mélységeibe. És hiszek az Evangéliumban. Igen. Ott az Igazság, a teljes igazság, amire még iszákosságában is vágyik a nép. A magára hagyott, nyugtalan, erkölcsi zavarban tengődő nép. Lemerülök a bűnbe, de ismerem a jót is! Ez a Raszkolnyikov megjárja a poklok bugyrait… Péter 39váron már kinéztem azt a házat, a csatornaparton, ahol elköveti a gyilkosságot. De írni akarok a tisztaságról is. A Krisztus-arcú hercegről, aki szeret, szeret és megbocsájt mindenkinek, azoknak, akik megalázták… Én is szeretlek és megbocsájtok, Poljenka! Hát ne kínozz! Ne kínozz, add nekem magad, add úgy, mint régen… Nézd, itt vagyok, vágyom rád…
POLINA
Naaa! Türtőztesd magad!
FJODOR M.
Nem bírom tovább! Itt vagy a közelemben, kívánlak, gyötrődöm… Engedj magadhoz, Poljenka, drágaságom, mint azelőtt…
POLINA
(védekezve, dühösen) Menj, eressz, menj innen! Vége az ilyesminek… értsd meg, nem kívánlak! Mulatságos vagy! Nem veszed észre, mennyire mulatságos vagy? Kiöltözöl, mert tetszeni akarsz, drága holmikra szórod ki a pénzt, de hogy áll rajtad a ruha? Szörnyen szánalmas tudsz lenni!
POLINA
Igen, igen! Nem bírom, ahogy mohón eszel, ahogy morzsák maradnak a szád szélén… és te csókolni akarsz? Nézd, milyen petyhüdt az arcod! Csak rágd, rágd a bajuszodat! Nézz a tükörbe, nézd azt a sápatag bőrödet! Rosszul vagyok tőled!…
FJODOR M.
Hideg és romlott vagy, Polina! Bárcsak ne szeretnélek! Gonosz vagy! Bárcsak gyűlölni tudnálak, hogy ne fájjon… de szeretlek! Nagyon szeretlek! Nagyon…
40
POLINA
Menj el, most menj el, kérlek. Menj el, nem hallod?! Menj!!!
FJODOR M.
Szeretlek és megbocsájtok, Polina!…
(Változás. Más hangtérben)
POLINA
Haraggal váltunk el. Fájdalommal és haraggal. Fjodor Mihajlovics hazafelé megállt Berlinben, rulettezett és mindenét elvesztette. Megalázkodva postai úton pénzt kért tőlem. Eladtam néhány ékszeremet, és elküldtem neki a pénzt. Péterváron állandóan attól rettegtem, hogy újra találkozunk. Nem szerettem volna, bár néha, váratlanul gyengédséget éreztem iránta. Eltelt vagy három esztendő, amikor egy napon a Nyevszkijen megláttam a könyvkereskedés kirakatában A játékost. Azt beszélték, hogy bizonyos Anna Grigorjevának diktálta, egy fiatal gyorsírónőnek, akit hamarosan feleségül vett. A könyv felzaklatott. Felkerestem. A felesége engedett be, Dosztojevszkij a dolgozószobájában ült az asztalánál, valamit írt, fel sem nézett amikor beléptem. Kalapban voltam, arcomat fátyol fedte, a szobában félhomály volt…
FJODOR M.
(szórakozottan) Kihez van szerencsém?
POLINA
Csupán dedikációt szeretnék…
41
FJODOR M.
Szívesen. Á, igen, A játékos. Sikere van. Mit írhatok be? Szabad a nevét?
POLINA
Nem fontos. Csak egy aláírást.
FJODOR M.
Tessék. Mmmmm… Ahogy óhajtotta.
POLINA
Talán egyikünk sem így óhajtotta!
FJODOR M.
Hogyan?!… Poljenka! Te vagy az? Maga az? Bocsánat… nem láthattam a fátyoltól.
POLINA
Igen, én vagyok az… Polina. (kis iróniával) És Dunya és Aglája és Liza és Katyerina és Nasztaszja… és mi mind, akiket megírt és meg fog írni! Ahogy Polinát A játékosban! Vegyem úgy, hogy jutalmaz ez minden szeszélynek, szenvedésnek?
FJODOR M.
Poljenka, kedves! Találkozzunk! Kérem…
POLINA
Nem, nem, Fegya! Láttam a feleségedet. Szép és fiatal. Talán boldog lesz veled. Én nem voltam képes az áldozatra. Iskolát nyitottam a falusi gyerekeknek… ezzel még megpróbálkozom… Örülök, hogy meg tudtad írni A játékost… Így hát nem volt hiábavaló a szerelmünk… Mindenre emlékszem, Fegya… mindenre…
(Ortodox egyházi ének. Kórus énekli. Lassú, halk)
POLINA
Nyolcvanegyben a halála előtti hónapokban, azt mondják, válságos időket élt át, hajdani forradalmi eszméitől messzire került, de a lelke mélyén még őrizte egykori lázadó természetét. Önvád és önigazolás viaskodott 42benne, s talán éppen az izgalmaktól pattant meg tüdejében egy ér. Abban az időben házasságban éltem egy nálam csaknem húsz évvel fiatalabb filozófussal. Rossz házasság volt, alighanem úgy viselkedtem a férjemmel, mint ahogy annak idején Fjodor Mihajlovics velem. Ő azt mondta nekem egyszer, hogy gőgös vagyok, és ezért soha nem lehetek boldog. Már tudom, igaza volt… De a boldogság csak keveseknek jut… ha jut valakinek egyáltalán.
(Az ortodox ének kissé felível, majd elúszik)
Örvény – Egy Szenvedélyes Szerelem Jelenetei
Műfaj: |
hangjáték |
Kiadó: |
2000, Magyar Rádió; |
Hossz: |
53:28 |
Hang: |
64 kbps, 22050 Hz, Joint Stereo |
♫
- Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
- Blaskó Péter
- Polina
- Szilágyi Enikő
- Salvador
- Selmeczi Roland
- a krupié
- Mesterházi Márton
- Rendező:
- Sződy Szilárd
- Dramaturg:
- Sumonyi Papp Zoltán
- Zenei szerkesztő:
- Demjén Erzsébet
- Segédrendező:
- Herpai Rita
- Hangmérnök:
- Liszkai Károly
- Maksay Helga
|