BOLDOG-TALAN EMBER XXI.
Emberi balgaság, hazugság és gyávaság
Isten bölcs csodagyermekéből ördögfajzat
A földi pokolhoz vezető utak buzgó kövezői
Lehetséges életminőségek: ön- és más sorsrontók 7.
*
Csukás István Februári csalogató
Barlangjából medve, a tél fehér pincéiből kijöttem vadvíz-zöldbe, hunyorgó szememet csalja kacér fák lenge, korai levél-kötője, szikrázó meztelenség, ablakok áttetsző szemérmetlensége fog ketrecébe, hogy kapjak új erőre.
Kapnék az évszak gyors alkalmain mohó reflexekkel, mint lobban vészes hirtelenséggel a kankalin; szívem szertelen szabadságot érez, a mindent-újrakezdés vad öröm- mámorát, hogy bordám is börtönöm – Szűk lett a megfontolt vakmerőséghez
az égbolt is, a tűnt kölyökkori, pedig vágyaimba majd belehaltam, most pillanat alatt lekörözi a szívem örömtelen diadalban, s új eget keres, repülni muszáj, csattogó szárnyat áhít az uszály – s szárnyamat szemérmesen becsavartam.
S várom józanul, hogy majd összeáll súlya, értéke szerint a rend bennem, mint tavaszi vázlatból tömör nyár, hogy alig kell valamit hozzá tennem. Álom, hit anyagával összeér – a madár akusztikája a tér, vele él egyértelmű szerelemben.
Foggal-körömmel megvívtam kamasz- időm, nem véreztem el kis csatákon, ózonom e lőporszagú tavasz, rügyek durrognak, foltokban hó: lábnyom, inal csikasz horpaszú február, űzi, nyomában március dudál; nyomomban hujjogató ifjúságom.
*
Megtörik
életlendülete,
ha nem kap rögtön
pozitív visszajelzéseket?
*
Habzsolja
az édes életet:
pedig a „jóból”,
a kakaóból is megárt a sok
*
A
szeretet-
pótló édességhegytől
kövér, vagy cukorbeteg lesz
és holtáig diabetikus diétán vegetál
*
Öregen
sem kész a halálra:
még csak most kezdene istenigazából élni
*
Szilveszter
éjjel egy évre előre
kimulatod, kibolondozod stb. magad?
*
Baráti közösség
illúziójába ringatja magát
a szesztestvéri kocsmában-gyülekezetben
*
Férfinak
adva ki magát
nem molesztálják,
állást kap – de így marad…
*
Úgy él,
mint egy halott,
akinek halálát titkolnák,
és ezért áléletjeleket „ad”…
*
Élethossza mennyiségi,
mérhető megnyújtásáért
lelassítja alap-életműködését:
mintegy, kvázi hibernálódik!
*
Mint
a kis Valentino:
egy nap dolce vita
cserébe a börtönévekért…!?
*
Nem
találod meg
a tél örömeit:
depresszióban
töltöd/átaluszod!
*
Mi minden
veszik el életedből,
ha nem tudod érdekeid érvényesíteni?
*
Úgy
nézel magadra,
ahogy most éppen vagy,
és nem úgy, hogy még mi
minden lehetne belőled…
*
A
magánéleted
háborítatlansága miatt
teljesen feladod a közéletet?
Mintha még-már el lennél tiltva tőle…
*
Szólás-
szabadság-
harcosnak adja ki magát –
de otthon meg csak lapul,
meg se mer mukkanni…
*
Független
politikus és gondolkodó,
csak anyja s felesége zsarolgatja
*
Az
angyalok
nyelvén beszél,
holtat támaszt és a többi –
csak éppen - elég és jóféle –
szeretet nincs benne!
*
Talonban maradt
mint élesben soha
be nem vetett tartalékos katona
*
Mint
az elásott pénzed,
úgy a konzervált életed
értéke is rohamosan inflálódik…
*
Az
árától félve
nem kóstolta
meg a szabadságot:
így életében nem is
tehetett kis-nagy csodát!
*
Vegetálásod
önfelmentő ideológiai mankói
a halál közelében kihullnak alólad, mellőled
*
A
főnököd
akár meg is nyúzhat,
de a bolti pénztárosba jól belerúgsz
*
Ha
nem jó élni,
akkor jobb korán halni –
a legeslegjobb pedig:
meg se születni
*
Úgy él,
mint akinek már
puszta lét is bűn:
bocsánatot kér, hogy él,
hogy a helyet foglalja…
*
Túl sok
életedben a holt idő –
s a holt pontok holt vágánnyá nyúlnak
*
Mint
amikor a fiúk
az elfojtott vágy
parazsát körbeállva lepisilik…
*
Születéstől
csökkent értékű emberként,
betegként viszonyulnak hozzá:
ő rááll erre, mert először és
sokáig csak a helyzet előnyeit látja!
*
Úgy (f)élsz
a társadalomban, államban
mint egy megtűrt, szegény távoli rokon?
*
Bezzeg gyerek,
mintaférj, mintapolgár –
aki nem mer „rosszalkodni” ,
aki nem mer kirúgni a hámból
*
Elzárkózva
cigányoktól, zsidóktól,
bevándorlóktól, még idegenektől,
lassan, de biztosan elszegényíti, elzáposítja életét
*
Abban
a hiszemben él-hal,
hogy ő nem, csak a kevés
kiválasztott lehet boldog!
*
Már
újszülöttként
inkubátorban kezdte,
burokban nevelték fel -
és védett munkahelyen,
majd öregotthonban végzi
*
Csírájában elfojtod,
vagy nem ápolva ölöd
az életszínesítő-életízesítő kapcsolataid
*
Idegen
a hely, a klíma, a szokások,
a gesztusok, az ízek: nem élet ez!
*
Féligazságod
kevesebb mint a semmi,
mert úgy hiszed, hogy egész…
*
Bedől
a reklám-hipnózisnak,
és tényleg el is hiszi, hogy
ő is megérdemelné a luxusjachtot!
Ettől fogva végleg oda a lelki békéje…
*
Előbb
istennek gondolja,
majd ebben csalódva
semmibe veszi magát…
*
Akár
csalással is
nyer a versenyben:
kit ért ma több és nagyobb baj?
*
Tiltott
doppinggal
ér el ereje
feletti teljesítményt,
majd egyszer s mindenkorra
lerokkan, még járni sem tud
*
Jó szándékúan
hamisít „kuruc verseket” –
mert 1. abból kevés maradt,
2. a sajátjaival meg fél kiállni…
*
Sokkoló lehet,
ha másnap reggelre meghal
a szolgálat-elsunnyogó szimuláns példakép…
*
A végrendelkezés
és lelked megbékítése helyett:
„Sose halunk meg!” az utolsó mondanód…
*
Szétosztottad mindened,
s csak rút hálátlanság lett jutalma -
majd Istent átkozod, mintha Ő kérte volna
*
Csak
egy ételt
tanultál főzni,
de annak viszont
minden nap más nevet adsz!?
*
Alkoholmámorban
zseniálisnak tűnő verset írt:
ő lesz és marad az örök csalódott másnapos
*
Nemcsak
egy veszélyt, betegséget,
de – horribile dictu – még
önmagad is túl lehet élni?!
*
Ez a földi élet
még nem az igazi fellépés,
ez még csak az edzés,
az előkészület,
(fő)próbaidő
*
Életrajzod megírhatod
csak passzív-szenvedő igealakokat használva!
*
Nem mész előre,
így hátra és hátrább csúszol
de abban a téves hiszemben vagy,
hogy legalább helyben jársz
*
Hogyan élhetné saját életét
anyagilag és szellemileg kiskorúként,
láthatatlan kezektől „dróton rángatva”?
*
Ha
nincs vészhelyzet,
miért csinálsz otthonodból
titkos búvóhelyet, bunkert stb.?
*
Lehet
humor nélküli élet –
még ehető az étel is
só és fűszerek nélkül…
*
Csak semmi
bohó spontaneitás
vagy pláne elragadtatás:
csak szolid és józan „bulizás”
*
Nagylelkűségi rohamaiból
már késő/röstell visszakozni –
csak összeszorított fogakkal tűr,
és csak nyel, nyel…
*
Olyan előrelátó,
hogy már húszévesen
nyugdíjas éveiről gondoskodna
(s ha nem teheti, tartósan szorong)
*
Gazdagságát
akarván leplezni: nyomorog,
majd már nem tud váltani,
és örökre így marad
*
Olyan
világraszóló
lakodalommal vág fel,
hogy tényleg arról koldul…
(dínomdánom/szánom-bánom)
*
Nem tud
nemet mondani:
fél szívvel megy a programra,
olyan is lesz, plusz még jön rá
az a hervasztó, enerváló utóhatása
*
Mindenhol
csak azt nézi,
hogy neki mi járna, járhat -
így közben még amije volt,
azt is lecsökken, elúszik stb.
*
Nem meri
isten kezébe tenni,
de görcsösen markolva veszti el javait
*
Amíg
meg nem
jön a kedved,
addig nem teljesíted
az elemi kötelességed sem…
*
Bűn-
tudata van,
ha valamit nem
szigorú kötelességtudatból tesz meg
*
Nem adsz
senkinek kölcsön,
hogy ne veszíts el
pénzt és barátot is?
*
Egy gyereket vállal,
hogy neki mindent megadhasson,
csak éppen egy vagy két jó édestestvért, azt nem…
*
Egyetlen
gyereke a mindene,
s ha tragédia történik,
akkor-azután ő is élő halott?
*
Nem válogat – neki mindegy!
Mindenevő - ha ízlik az étel, ha nem…
*
Ő
nem lopott,
és nem csalt,
munkát sem lógott el:
akkor mégis mi a baj,
akkor miért boldogtalan?
*
Csak
semmi transz, extázis,
semmi önkontroll vesztés:
minden módosult tudatállapot
egyedül az ördögtől lehet/van!?
*
A
nemi
életben
semmi újítgatás,
semmi „perverzió”, „extra” dolog…
*
Az
életjátékban
csak arra ügyel:
ne hibázzon,
ne kapjon potyagólt…
*
*
Oly
görcsösen
akar bizonyítani vagy győzni,
hogy ennek csak nyögés lehet a vége
*
Maximum
egy pohár bor evés után,
nehogy dalra fakadjon vagy igazat mondjon
*
Férfiatlanként
szégyelli a könnyeit:
de mily nehéz, bajos
így megkönnyebbülnie
*
Minden
mellbevágó prédikáció,
vagy egy katartikus mű
mindig a szomszédra passzol,
mindig másokról, nem róla szól?
*
Sehol
nem lóg
ki a sorból:
templomban imádkozik,
utcán, kocsmában káromkodik…
*
Ügyesen
lefedezed magad:
sehogy ne lehessen „beléd kötni”?
*
A
permanens
rendrakás rabja vagy –
hátha pont most jön „valaki”…
*
Személyválogató
– idegennel sem áll szóba,
nem ad esélyt a véletlen életfordító ismeretségnek
*
Ő
nem teregeti
ki a „családi szennyest”,
és így akkor csak a saját
szemében kéne látnia magát?
*
Házas-
társaddal
mindig egy
véleményen vagy –
ami azt jelenti, hogy
az a „véleményed” mint neki
*
Stika
házi pálinkafőzéskor
már nemzeti ellenállónak gondolod magad
*
Úgy védekezel,
hogy csak gyermeknemzés céljából
élsz úgynevezett „házas életet”
(Tóth Tihamér iskoláját
kitüntetéssel végezte)
*
Nem
gátolod
a fogantatást:
ezt nem isten adta,
csak azt a húsz (20) gyereket?
*
Kerüli a kudarcot
és keresi a sikerélményt:
oly alacsonyra teszi lécét,
hogy holt biztosan átvigye!
*
Negatívan
diszkrimináltnak érzi magát:
mindig legalább duplán kell bizonyítana…?!
*
Sohasem
cserélhet a királyfival,
így el sem tudja képzelni,
bele sem tudja magát élni:
egész életében ezután sóvárog
*
Mintha
gyakorló skizofrén lennél:
nappal színjózan könyvelő,
éjjel pedig mámoros poéta?
*
Neked
két „éned” van –
s csak a jobbikért felelsz,
a másik tettei fölött nincs hatalmad…
*
Legendásan
megbízható munkaerő,
aki még bevallottan beteg
se mert sohasem lenni…
*
Megvetően néz le
a prostira, piásra, „buzira” –
Ő ettől lenne különb?
Ettől ő felértékelődik?
*
Annyira
szelíd, hogy
minden „harc” nélkül
lemond labdáról, nőről és állásról…
*
Az idegenekhez
is annyira jó akar lenni,
hogy hozzátartozóinak csak a maradék jut!
*
Ő
nem akar
személyválogató lenni:
még a - jó/rossz - barátait sem válogatja meg!
*
Önmagad
halovány árnyékaként
bolyongsz az utca árnyékos oldalán…
*
Egy
kétlábon járó,
élő anakronizmus,
aki anno fenséges volt,
de itt és most nevetséges…
*
Szép, jó
és igaz dolgokat mondasz,
csak éppen nem illik a jelen helyzethez
*
Már
régóta
utálja az urát,
de úgymond csak
a gyerekek miatt nem vált el…
*
Mire
ráveszi magát
a társkeresésre,
együttélésre,
már képtelen:
annyira kőkeményre
merevedtek szokásai
*
Élethazugságait,
önfelmentő ideológiáit stb.
addig mondogatja, ismételgeti,
míg a végén maga is elhiszi
*
Ahhoz is gyáva,
hogy „öngyilkos” legyen,
ha végleg odalett becsülete!
*
Kísért
a heroikus pótcselekvés –
egyszerű hátrafordulás helyett
nyolcvan (80) napos Földmegkerülés
*
A család nemtője:
napi feladatot nem vállal,
de árvízben, tűzvészben,
rablótámadáskor hős lenne!?
*
Az emberiség barátja:
a szomszéd apró-cseprő üggyel ne zavarja!?
*
Annyi
erőt-energiát vet be,
hogy fiatalabbnak lássák:
a végén pont ebbe őszül bele
*
A szobában
vetített képek, film
előtt vadul bicajozva
nézel, de nem látsz világot?
*
Arra büszke, hogy
a gyereke a barátja (is) –
pedig őneki egy határozott
szülőre/támaszra lenne szüksége
*
Az se jó,
ha ló helyett szamár van,
de ha erről még csak nem is tudsz…
*
Mintha
egész életedben
más szívességéből
laktál és lakomáztál volna
*
Szemorvosi
leleteid kiválóak –
csak a szépre-ízlésesre vagy vak?
*
Művészként
a plebsztől különbnek tartja magát,
pedig olykor épp ennek ellenkezője
lenne gyümölcsöző és lélekmentő
*
Nem
él együtt
az életjátékkal,
késve, lassan reagál,
s csak fut az események után…
*
A
mellékes
dolgokon lovagol,
így elrobog, elvágtázik
mellette az, ami a fő,
ami az igazán lényeges…
*
Úgy élsz,
mint aki labda nélkül „teniszezik”
és csak ügyesen imitálja a játékot
(Nagyítás)
*
Soha semmibe
nem ad „mindent bele”,
holtáiglan vár, tartalékol
valami nagy, sorsdöntő csatára?
*
Az érzelmeket
ki se fejező, fel se fogó
két lábon járó mesterséges intelligencia
(„aki” ezért is könnyen átprogramozható)
*
Túl
sokat tudsz
a kulisszatitkokról,
így elveszik számodra
a jó, a nem hamis illúzió!
*
Addig-
addig engedi
maga elé a sorban
kismamát, rokkantat, öreget:
hogy a végén végképp lemarad!
*
„Udvariasságból”
nem tud kimenekülni
„üresjáratú” beszélgetések holtvágányáról.
*
Összkomfortot elhagyva
a szabadban egyszerűen élni?
Nem mer még táborozva sem
kísérletezgetni a nomád életformával!
*
Neked
a fájdalom hiánya az élvezet,
a betegség hiánya már maga az egészség?
*
Jólnevelten, illemtudóan,
a vendéglátót meg nem bántva
halálos ellenségénél is mindent
megeszik, amit elé raknak…
*
Jó beteg,
aki együttműködő,
vagyis nem akadékoskodó:
kérdés nélkül bevesz mindent,
és aláveti magát mindennek…
*
Időjárásról
kényszertársalog szomszédjával,
pedig ő segíthetne nyomasztó lelki gondjaiban
*
Mint a számító gép:
csak mechanikusan „beszél”,
pláne nem énekel és táncol örömében-bánatában!
*
Olyan fiatalon
kiéled-kiégeted magad,
mintha már holnap reggel a világvége lenne!!
*
Kerüli
a megmérettetést, a mérkőzést –
vagy mindig kiegyezik egy szalonremiben
*
Nem akar
senkit megbántani:
így aztán meg se szólal –
ez ugye nem bánt senkit?
*
Olyan
diplomatikusan fogalmaz:
már maga sem tudja, hogy
mit akar mondani, mit elhallgatni…
*
Ha
egyszer
őt becsapták,
oly elővigyázatos lesz:
ezután többé idegent már
nem enged be lakásszentélyébe!
*
Neki
Elvei vannak,
az már nem érdekli:
mekkora terheket rak
másra pl. vegetáriánussága?
*
Kéretlenül ontod
bölcsességeid, jó tanácsaid ,
de nem személyreszabottan –
csak hogy magadat fényezzed…
*
Barátodnak
harapófogóval kell
kiszedni belőled azt,
amit egy vadidegen utas-
társnak kéretlenül is kifecsegsz
*
Már
az egész
család kikészült,
olyan a készülődés a Nagy Ünnepre…
*
A
prédaállatok
vészhelyzetben,
te egész életedben:
észrevétlenség, háttérbe
olvadás, mimikri, tetszhalál…
*
Mintha
az egész életed
valahogy ki kellene bírni,
meg kellene úszni, túl kéne
élni, át kéne vészelni?
*
Azt
hiszed,
te hódítottál,
pedig a hölgy választott
és most már el nem ereszt…
*
AKI NEM TUD JÓL BÚSULNI
(népdal - Gyimesvölgye)
aki nem tud jól búsulni
jöjjön hozzám tanács kérni
mer én jól tudok búsulni
őt is meg fogom tanítni
fáj a szívem nem tagadom
hogy miért fáj nem mondhatom
csak magamba letitkolom
s azzal magamat hervasztom
hasadj meg szívem kettőbe
hogy vigyenek temetőbe
hasadj meg szívem haljak meg
az egész világ tudja meg
olyan házat csináltatok
ablakot rá nem vágatok
sem ablaka sem ajtója
sem aki bekopogtatna
bánat bánat csukros bánat
mér raktál szívemre várat
várat raktál megnyugodtál
örökre megszomorítál
A PUSZTA TETEJÉN
(Magyarvista, Kalotaszeg)
a puszta tetején
csikók nyeriteznek
hej de rózsám édes rózsám
elhagytál engemet
szerelem szerelem
átkozott gyötrelem
hej de verjen meg az isten
mért csaltál meg engem
te voltál szívemnek
első és utolsó
hej de készül már számomra
a gyászos koporsó
elmegyek az ácshoz
fejfát csináltatok
hej de aranyos betűkkel
nevem rávágatom
azt vágatom rája
itt nyugszik egy árva
hej de kinek szerelemből
történt a halála
*
Eugéniusz:
A boldogtalan ember
Egymondatos lényegkereső kísérletek
Szembesítő tükör:
bátran meglátni a fájó igazságot.
Magadon nevetsz/szörnyülködsz:
a mese pont rólad is szól!
Te
mi mindent
mulasztasz el,
illetve teszel rosszul,
amivel folyamatosan és
durván rontod legfőképp
saját, de legalább közvetve
az előszeretteid stb. életminőségét?
Gyáván,
öngyilkos módon,
hárítható a felelősség
mindaddig,
míg meg nem halsz,
mielőtt éltél volna…
Ismerj önmagadra,
- a betegség felismerése
már a gyógyulás kezdete -
és változtass bölcsen: van,
lehet/legyen Élet a halál előtt!
|