Payday Loans

Keresés

BOLDOG-TALAN XXI.- Lehetséges életminőségek: ön- és más sorsrontók 6.
A boldog élet bölcselete és poézise
2018. február 02. péntek, 07:38

Képtalálat a következőre: „néprajz könyvek”

BOLDOG-TALAN EMBER XXI.

Emberi balgaság, hazugság és gyávaság

Isten bölcs csodagyermekéből ördögfajzat

A földi pokolhoz vezető utak buzgó kövezői

Képtalálat a következőre: „egyke könyvek”

Lehetséges életminőségek: ön- és más sorsrontók 6.

 

*

 

József Attila

THOMAS MANN ÜDVÖZLÉSE

Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” -
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj -
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol -
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.

 

1937. január eleje

Képtalálat a következőre: „egyke könyvek”

Ép elméd

szándékosan megbontod:

berúgástól kijózanodásig „őrült” vagy!

 

*

 

Kíváncsi vagy –

teszteled a lelki teherbírásod:

az ellenségedhez költözöl albérlőnek…

 

*

 

Mintha

bedugnád mindkét füled –

egyfolytában csak magadat hallgatod?

 

*

 

Összetöröd

az igazmondó tükröd,

ha az neked éppen nem tetszőt mond?

 

*

 

A barátaidtól

csak hízelgést vársz –

a mesékben mindig másra ismersz rá…

 

*

 

Nem látod

a fáktól az erdőt –

elveszel a részletekben

 

*

 

Csak az

tartja benne a lelket,

hogy mindig lehetne sokkal rosszabb is

 

*

 

A gyerekhez,

vagy a kezdőhöz mérve

lesz elégedett teljesítményével

 

*

 

A szexuális

s a szellemi önkielégítés

okozta kéj nem mély, de sekély

 

*

 

A

lelki

frontokon

töltött évek

„duplán számítanak”,

vagyis megrövidítik életed…

 

*

 

Spontán

vicced olyan,

mint amit százszor

próbáltak és mondogattak…

 

*

 

Pátoszod

olyan hamis, mint

a diri bácsié a tanévnyitó ünnepségeken…

 

*

 

Mintha

mindig arra figyelnél,

hogy a hátad mögött nem nevetnek-e ki

 

*

 

Megszólalásig

és még kicsit utána is

megtévesztően jó hamisítvány az élete

 

*

 

Mint

az egyszeri

hályogkovács:

nem mersz élni,

mióta túl sokat tudsz

 

*

 

Mintha

színpadon élnél

a nézőkre figyelve:

átjön-e az alakításod?

 

*

 

Piócaként

tapadtál a Mesterre,

de csak különcségeit vetted át tőle…

 

*

 

Korán keltél

és büszkén sokat melóztál,

hogy így elsorvadt tested autóval vitessed…

 

*

 

Átmeneti

mesterséges paradicsomodnak

tartósan vagy véglegesen pokoli kín az ára…

 

*

 

Mióta

egy ideig éhezett,

azóta csak az evésre gondol, eszik, spájzol

 

*

 

A kenyérkereset

neki a túlélésért folyó létharc:

teljesen átmilitarizálja egész életét!

 

*

 

Minden hétfőn

új életet kezdenél –

a kudarc után azután

még a régin is rontasz…

 

*

 

Értetlenül áll,

ha nem úgy fogalmaznak,

ahogy az ő új Biblia fordítása

 

*

 

Egész élete

merő esetlegesség:

lehetne más is, másutt is, mással is…

 

*

 

Ő csak mondja

és teszi a magáét:

totál érzéketlen baráti körei reakcióira…

 

*

 

Úgy érzed

magad modern embernek,

ha szakértőktől kapsz életcélokat

 

*

 

Mint aki

szoborpózokba merevedik,

amíg egy turista tesz a kalapba…

 

*

 

Ő

olyan

tökéletes mint

egy földönjáró Angyal –

és éppolyan kegyetlen is…

 

*

 

Élete

csalódott háborgás:

hát nem egy giccses forgatókönyv az alap?

 

*

 

Szellemi

önvédelemből

be- és elzárkózik:

így azt szívja be,

amit kilehel – saját levében fő…

 

*

 

Túl sok

idegen kereszt

nyomja a vállad:

megrogysz, legörbülsz, eltörpülsz…

 

*

 

Azt hiszi,

akkor repül szabadon,

ha minden kötelesség terhét ledobja

 

*

 

Úgy beszél,

játszik és udvarol,

hogy közben ezeket agyonelemezgeti

 

*

 

Ki van szolgáltatva

vitorlása a szelek játékának,

mert nincs szellemi tőkesúlya,

amitől stabilan kormányozható lenne…

 

*

 

Annyira

második természetévé

lettek szokásai, hogy

meg is vakultak,

nem tud róluk

 

*

 

Meghalt mielőtt

épített volna egy házat

vagy írt volna egy jó könyvet,

vagy ültetett volna egy fát…

 

*

 

Életfogytig toporog

a kincsesbarlang előtt,

de nem mer kulcsot,

vagy varázsigét kérni

 

*

 

A kutyának

csak egy arcát ismeri –

az idegent megugatót, rávicsorogót

 

*

 

Százhúsz éves lett –

életéről szóló, hiteles

élménybeszámolója 12 perc…

 

*

 

Az

elrévedésből

többé nem akarsz

visszaevezni az innenső partra?

 

*

 

Az ötperces

kóbor numeránál

biztosra kell menned:

jöjjön a mesterséges viagrás erekció…

 

*

 

Hiszel a jósnőnek,

bármennyire dodonai is a jóslata,

vagy ha jó pénzért bármi jót jövendöl

 

*

 

Szégyelled

bevallani frigiditásod,

a fiúd is impotenssé ócsárolod –

legalább kvittek vagytok…

 

*

 

Minden

belefőtt ételébe-életébe:

„csak” a megbolondító íz hiányzik!

 

*

 

Csak

olyanok

társaságát keresi,

akikhez képest ő azért még mindig…

 

*

 

A

Törvény előtt

védhetően jó szülő,

csak az anyasági plusz hiányzik…

 

*

 

Úgy

nő fel gyereked,

hogy naponta hallja:

feláldozta érte boldogságod

 

*

 

Minden

szenvedés nemesít?

Hány testi „nyomorék”

lett ádáz embergyűlölő!

 

*

 

Mi

lett volna,

ha a kőszívű ember

végrendelete dönt fiai pályájában?

 

*

 

Amíg tart

az ital hatása:

erősnek, okosnak,

bátornak érzed magad

 

*

 

Ha már többször

a pohár fenekére néztél,

akkor van merszed a lányok fenekét megpaskolni

 

*

 

Örök

beváltatlan ígéret maradtál –

és elkallódtál a nagy nyüzsgésben

 

*

 

A

szabad

szólásod jogáért

túl nagy árat fizettél:

diliflepnid, stigmád lett

 

*

 

Fiúi tiszteletből nem gátolta,

hogy apja az ő – torz – képére formálja

(vagy vele valósítsa meg az ő feladott álmait)

 

*

 

Langyos

lötty a drága sör

s undok-pimasz a pincér,

de neked így is jó –

köszönöd, ha nem szól rád…

 

*

 

Addig

figyeled magad,

míg nem találsz

egy életfelmentő betegséget!

 

*

 

Alibi

házasságban él:

nem meri nyíltan

vállalni a homo-szexualitását…

 

*

 

Csak

halálod óráján

esik le a tantusz:

buzgón élted másnak az életét!

 

*

 

Minden

erőd s leleményed leköti:

hogyan lógj el tanulást és munkát!?

 

*

 

Precíz, lojális,

lelkiismeretes hivatalnok lét:

büszke mint pl. egy Eichman

 

*

 

Pontosan betartott

minden utasítást, taktikát, szabályt,

és mégsem lőtt gólt? Akkor abba is hagyja…

 

*

 

Tiszta

az udvarod, rendes a házad –

csak éppen dögunalomtól bűzlik

 

*

 

„Házastársi kötelességhez”

a béke kedvéért igyekszel jó képet vágni

 

*

 

Mint

a meszelt sírok:

kívül vakító fehér –

belül bomlás és rothadás…

 

*

 

Annyira büszke,

hogy még az orvosi

vizsgálaton sem „panaszkodik”…

 

*

 

Te olyan jó

gyereke vagy szegény anyukádnak,

hogy – látva ragaszkodását - sose hagyod el?

 

*

 

Monogám vagy

és – kísértés nélkül - hűséges?

Szexuális életed maximum páros önkielégítés!

 

*

 

A

sok

döntés,

felelősségvállalás

terhe elviselhetetlen:

diliházba, rendházba stb. bújik el

 

*

 

Akkor

és úgy akarsz jó lenni,

hogy ez rögtön nyilvánvaló is legyen,,,

 

*

 

Elegendő

neki a látszat –

képmutatásod a bűn

hódolata az erény előtt…

 

*

 

Mell-

döngetően büszke,

mert cinikus nyíltsággal

vállalja: ő egy gazember

 

*

 

A legnagyobb hazugság az,

ha a bűnnel, mint erénnyel tüntetsz!

 

*

 

Más

tollaival ékeskedik,

mintha ő ölte volna

meg a hétfejű sárkányt

 

*

 

Szüleid

fiút akartak,

téged fiúnak neveltek,

s te – jó kislányként –

nem is lázadtál ellene!?

 

*

 

Titkos

örökbefogadottaddal

tényleg az ő érdekében

nem közlöd az igazat?

(majd mástól tudja meg)

 

*

 

Hogy

ne rontsd el

a kedvesed kedvét:

inkább boldog szeretőt játszol, színlelsz…

 

*

 

Ellenpróba nélkül

elhiteted magaddal,

hogy nem a pénzedbe

szeretett bele fiatal arád!

 

*

 

Másokat

se „terhel vele”,

vagy maga előtt is

titkolni szeretné:

nagyon nagyot hall

 

*

 

Nem akarod

magad sajnáltatni,

inkább erőn felüli lakomát rendezel…

 

*

 

Nem akarsz

tudomást venni

elburjánzó rákodról:

ez is kegyes öncsalás?

 

*

 

Vakon elhiszed,

ha egyszer a fiad mondja:

márpedig ő nem drogozik…

 

*

 

Álmodban

tiéd lett a királylány:

reggel hiába lógott a bilibe a kezed

a rideg-hideg legénylakás „otthonodban”…

 

*

Kapcsolódó kép

 

 

*

 

Gyereket

beszéltek a hasadba,

s már magad is gömbölyödni látod?

 

*

 

Szüksége van

a bűnös világnak

egy élő legendára:

ő adja hozzá magát

 

*

 

Azért

tiszteled annyira

a boldogokat, szenteket,

hogy ők helyetted éljenek

hősi fokon az erényben

 

*

 

Hízelgőkkel

veteti magát körül,

s így nem lát(hat)ja, hogy meztelen!

 

*

 

Ő

rá se néz

más nőkre!

Igaz, egy idő után

nőként már a feleségére se…

 

*

 

Áltatod magad,

pedig csak a protekció segített -

de egyszer csak felgördül a függöny…

 

*

 

Amit

szégyellni kellene

és mielőbb gyógyítani,

éppen azzal dicsekszel:

pl. munkaalkoholizmus!

 

*

 

Külföldi

diplomatát játszva

bolondítod magadba

- egy rövid ideig –

a hiszékeny nőket…

 

*

 

Az utasellátóban

hőbörögsz a zaccos kávé miatt,

miközben elmegy a te utolsó vonatod is…

 

*

 

Úgy teszel,

mintha a férjed még élne:

lakásodból múzeum, kripta, emlékház lesz

 

*

 

A kiskutyádat

élettárssá emeled,

s reá öntöd szíved minden melegét!

 

*

 

A

házasság

kihívásai elöl

behátrálsz egy

Szent Hivatás menhelyére

 

*

 

Kész-

pénznek veszed

azt a sok leendő jót,

amit a jósnő neked

jó pénzért megígért?!

 

*

 

Annyira szerény,

hogy még azt is titkolja,

amire itt és most csak ő

tudja a létfontos választ!

 

*

 

Egy férfi

nem félhet a farkastól,

hisz nem is bánt ő, csak megkóstol!

 

*

 

Anélkül magasztalod

az egyedül üdvözítő szegénységet,

hogy valaha - akár rövid ideig is - gazdag lettél volna

 

*

 

Csak azért

tüntetően Absztinens,

mert amúgy attól retteg,

hogy ő nem bír mértéket tartani

 

*

 

Félsz

mindenféle

mámortól, részegségtől,

nehogy egy pillanatra is kontrollt veszíts…

 

*

 

Gyermeklelkűség fitogtató:

maga előtt is takargatja infantilizmusát!

 

*

 

Meghirdetett

és mellére kitűzött alázatossága

nem pusztán az önfeladó nyájbirkaság apoteózisa?

 

*

 

Azért

nem szeded le a szőlőt,

mert még éretlen, savanyú –

vagy azért, mert nem éred el?

 

*

 

Állatbarát -

akkor is megsimogatja

a nyuszit, ha az beledöglik is?

 

*

 

Oly tisztelettel

másolgatja a mester(művei)t,

hogy legjobb utánzata lesz!

A felismerhetetlenségig…

 

*

 

A tökélyig csiszolod

hasonlóságod a királyhoz:

dublőrként, hasonmásként stb.

élsz, és - jó eséllyel hamar - halsz

 

*

 

Annyira nem

akar pótolhatatlan lenni,

hogy a végén teljesen felesleges marad

 

*

 

Mintha

életfogytiglani

büntetésben lenne

és alig bírja kivárni,

hogy végre már leteljen élete…

 

*

 

Te olyan

jó szívű kislány vagy:

még a cukros bácsi kérését is teljesíted

 

*

 

Olyan

biztonságos

bunker a házad,

hogy börtönnek se lenne utolsó…

 

*

 

Beleroppan

és komikussá válik

önüdvözítős jópont-gyűjtögetésével…

 

*

 

Az ún. létbiztonságodért

sorra mondasz le az ifjúkori álmaidról –

már jóval nyugdíjas korod előtt holt lélek vagy…

 

*

 

Eleitől fogva

csak magadban bízol,

de óriásit csalatkozol…

 

*

 

Amilyen

mértékben

távolodsz ideáljaidtól,

olyan mértékben (munka)alkoholizálsz stb.

 

*

 

A

mennyországi

kapu előtt ácsorog,

de jólneveltsége tiltja

a zavarást, a kopogást…

 

*

 

Ajtóstul

rontasz a házba,

s így, ezért ki is rúgnak,

pedig ha kopogtattál volna,

kérésed minden bizonnyal teljesül…

 

*

 

Senkit

nem akarván

magadra haragítani

minden istent tisztelsz?

 

*

 

Ő

soha nem

kerül összeütközésbe

az akkori éppen érvényes földi törvényekkel…

 

*

 

Össze-

kevernek

valaki mással,

s te belemész

a veszélyes „játékba”…

 

*

 

Egy fél életen át

másnak kell kiadnod magad -

így telnek nappalaid, éjszakáid:

folyton a lebukástól rettegve…

 

*

 

Fél

életen át

riasztásra váró

fedőcégnél fedő-

tevékenységet végző vakond

 

*

 

Már

régesrég

vége a háborúnak,

de te még hősiesen konspirálsz?

 

*

 

Mártírkodó, „önfeláldozó”,

aki magára venné mások bűneit:

önként és örömmel bűnbaknak jelentkezik!

 

*

 

Egy

Nagy Ügynek

rendel alá mindent –

de amiről -  legalábbis

titokban - sejti: kamu…

 

*

 

Szép dolog,

hogy fél lábbal

is Tarzan akar lenni:

de ha tükörbe néz, akkor

megspórol egy életkudarcot

 

*

 

Exkluzív

szerződésben

átadod életed

közvetítési jogait

egy tévécsatornának…

 

*

 

Gyakran változó

elvárásokhoz igazodva

nemcsak új önéletet rajzol,

de még hozzá, ahhoz is hasonul…

 

*

 

Soha

nem vagy

ott a Tetthelyen,

mindig valami jó alibit gyártasz!

 

*

 

Te

elhatároztad,

hogy mától hős leszel,

s ha nincs rá szükség:

akkor legalább hősködsz…

 

*

 

Félsz

olyan zenét műélvezni,

ami tisztítóviharba sodorná lelki sajkád!

 

*

 

„Viharosabb”,

mert szerelmi házasság helyett

inkább egy praktikus, szolid, józan,

eseménytelen, csendes unalomba fulladó…

 

*

 

A

tér-idő

távolságból

szépítgetnéd

kisszerű, öngyilkos

rutinú nyárspolgári életedet…

 

*

 

Majd

mindig holnap

fogsz igazán élni,

alkotni, hatni, építeni,

szórakozni és mulatni…

 

*

 

Élet-

mennyiségére

drága biztosítást kötött:

Akkor ez szavatolná annak a minőségét is !?

 

*

 

Hol

meg akarnád

állítani a homokórát,

hol meg űznéd-hajtanád előre, előrébb?

 

*

 

Mint

egy profi életjátékos:

csak annyit ad ki magából,

ami itt és most még épp elég

 

*

 

Egy

életen át próbál

az (ön)irónia védőpajzsával

védekezni a nem hamis pátosz ellen is

 

*

 

Mintha

szándékosan

le lenne nyugtatózva,

életműködései, reakciói lelassítva…

 

*

 

Pörgeti ,

csúcsra járatja magát

mint aki mindig vészhelyzetben van!

 

*

 

A

Kirakatban:

búgó-csacsogó gerlicepár,

otthon azután meg áll a bál:

non stop hidegháború, házaspárbaj…

 

*

 

Olyan

„előkelően” rezignált:

már nem is keresi az utat lélektől lélekig

 

Képtalálat a következőre: „egyke könyvek”

 

*

 

Egy bús férfi panaszai

Beírtak engem mindenféle Könyvbe
és minden módon számon tartanak.
Porzó-szagú, sötét hivatalokban
énrólam is szól egy agg-szürke lap.
Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás,
hogy rab vagyok és nem vagyok szabad.
Nem az enyém már a kezem, a lábam,
és a fejem, az is csak egy adat.
Jobb volna élni messze sivatagban,
vagy lenn rohadni, zsíros föld alatt,
mivel beírtak mindenféle Könyvbe
és minden módon számon tartanak.

*

A nagyvárosban éltem, hol a börzék
déltájt, mikor magasba hág a nap,
üvöltenek, és mint megannyi torzkép,
az ember-arcok görcsbe ránganak.
Középkorban, fényén egy régi délnek,
szólt a harang, letérdelt a paraszt,
ők így imádkoznak, kik mostan élnek,
csak pénzt kiáltva, és mohó panaszt,
ijedt számokkal istenről vitáznak,
az új istenről, "adnak", egyre "vesznek",
hódolnak az aranynak és a láznak,
magasba szállnak és a mélybe vesznek.
Kezük, mint azoké, kik vízbe buknak
és a tengerben egymást fojtogatják,
kéken sötétlik ere homlokuknak,
nem ismeri itt a fiú az atyját.
Mit tudják ők, hogy hol van ama méhes,
amelyre most a déli csönd alászáll,
mind telhetetlen, részeg, beteg, éhes,
a pénz ura a császár és a császár.
Jaj, nem lehet azt soha kőre róni,
mit szenvedünk, kik építjük ma nyúlánk,
egekbe vágyó, óriási gúlánk,
bár meg se látják e kor Fáraói.

Én is szolgálok, mint a többi árva,
a láznak és aranynak, kósza lélek,
irgalmat esdek, a karom kitárva,
s alázatos vagyok, mivelhogy élek.
Harminckét éve járok hőbe-hóba,
s az életemnek kedve már hunyóba,
szeretnék el-kivándorolni innen,
hogy még lehetne az életbe hinnem.
Egy asszonnyal, egy kétéves gyerekkel,
mennék az országúton, vándorember.
El innen, el-el, messze, édes álom,
és élni kissé, nem ily eltiportan,
két kedvesem elül egy kis szamáron,
s én kampós bottal, lenn az úti porban


Kosztolányi Dezső

 

*

 

Képtalálat a következőre: „egyke könyvek”

Eugéniusz:

A boldogtalan ember

Egymondatos lényegkereső kísérletek

 

Szembesítő tükör:

bátran meglátni a fájó igazságot.

Magadon nevetsz/szörnyülködsz:

a mese pont rólad is szól!

 

Te

mi mindent

mulasztasz el,

illetve teszel rosszul,

amivel folyamatosan és

durván rontod legfőképp

saját, de legalább közvetve

az előszeretteid stb. életminőségét?

 

Gyáván,

öngyilkos módon,

hárítható a felelősség

mindaddig,

míg meg nem halsz,

mielőtt éltél volna…

 

Ismerj önmagadra,

- a betegség felismerése

már a gyógyulás kezdete -

és változtass bölcsen: van,

lehet/legyen Élet a halál előtt!

Képtalálat a következőre: „néprajz könyvek”