BOLDOG-TALAN EMBER XXI.
Emberi balgaság, hazugság és gyávaság
Isten bölcs csodagyermekéből ördögfajzat
A földi pokolhoz vezető utak buzgó kövezői
Lehetséges életminőségek: ön- és más sorsrontók 6.
*
József Attila
THOMAS MANN ÜDVÖZLÉSE
Mint gyermek, aki már pihenni vágyik és el is jutott a nyugalmas ágyig még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” - (igy nem szökik rá hirtelen az éj) s mig kis szive nagyon szorongva dobban, tán ő se tudja, mit is kiván jobban, a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél: igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj. Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük, mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt s együtt vagyunk veled mindannyian, kinek emberhez méltó gondja van. Te jól tudod, a költő sose lódit: az igazat mondd, ne csak a valódit, a fényt, amelytől világlik agyunk, hisz egymás nélkül sötétben vagyunk. Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén, hadd lássunk át magunkon itt ez estén. Párnás szavadon át nem üt a zaj - mesélj arról, mi a szép, mi a baj, emelvén szivünk a gyásztól a vágyig. Most temettük el szegény Kosztolányit s az emberségen, mint rajta a rák, nem egy szörny-állam iszonyata rág s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még, honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék, fő-e uj méreg, mely közénk hatol - meddig lesz hely, hol fölolvashatol?... Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk, de mi férfiak férfiak maradjunk és nők a nők - szabadok, kedvesek - s mind ember, mert az egyre kevesebb... Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen. Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen néz téged, mert örül, hogy lát ma itt fehérek közt egy európait.
1937. január eleje
Ép elméd
szándékosan megbontod:
berúgástól kijózanodásig „őrült” vagy!
*
Kíváncsi vagy –
teszteled a lelki teherbírásod:
az ellenségedhez költözöl albérlőnek…
*
Mintha
bedugnád mindkét füled –
egyfolytában csak magadat hallgatod?
*
Összetöröd
az igazmondó tükröd,
ha az neked éppen nem tetszőt mond?
*
A barátaidtól
csak hízelgést vársz –
a mesékben mindig másra ismersz rá…
*
Nem látod
a fáktól az erdőt –
elveszel a részletekben
*
Csak az
tartja benne a lelket,
hogy mindig lehetne sokkal rosszabb is
*
A gyerekhez,
vagy a kezdőhöz mérve
lesz elégedett teljesítményével
*
A szexuális
s a szellemi önkielégítés
okozta kéj nem mély, de sekély
*
A
lelki
frontokon
töltött évek
„duplán számítanak”,
vagyis megrövidítik életed…
*
Spontán
vicced olyan,
mint amit százszor
próbáltak és mondogattak…
*
Pátoszod
olyan hamis, mint
a diri bácsié a tanévnyitó ünnepségeken…
*
Mintha
mindig arra figyelnél,
hogy a hátad mögött nem nevetnek-e ki
*
Megszólalásig
és még kicsit utána is
megtévesztően jó hamisítvány az élete
*
Mint
az egyszeri
hályogkovács:
nem mersz élni,
mióta túl sokat tudsz
*
Mintha
színpadon élnél
a nézőkre figyelve:
átjön-e az alakításod?
*
Piócaként
tapadtál a Mesterre,
de csak különcségeit vetted át tőle…
*
Korán keltél
és büszkén sokat melóztál,
hogy így elsorvadt tested autóval vitessed…
*
Átmeneti
mesterséges paradicsomodnak
tartósan vagy véglegesen pokoli kín az ára…
*
Mióta
egy ideig éhezett,
azóta csak az evésre gondol, eszik, spájzol
*
A kenyérkereset
neki a túlélésért folyó létharc:
teljesen átmilitarizálja egész életét!
*
Minden hétfőn
új életet kezdenél –
a kudarc után azután
még a régin is rontasz…
*
Értetlenül áll,
ha nem úgy fogalmaznak,
ahogy az ő új Biblia fordítása
*
Egész élete
merő esetlegesség:
lehetne más is, másutt is, mással is…
*
Ő csak mondja
és teszi a magáét:
totál érzéketlen baráti körei reakcióira…
*
Úgy érzed
magad modern embernek,
ha szakértőktől kapsz életcélokat
*
Mint aki
szoborpózokba merevedik,
amíg egy turista tesz a kalapba…
*
Ő
olyan
tökéletes mint
egy földönjáró Angyal –
és éppolyan kegyetlen is…
*
Élete
csalódott háborgás:
hát nem egy giccses forgatókönyv az alap?
*
Szellemi
önvédelemből
be- és elzárkózik:
így azt szívja be,
amit kilehel – saját levében fő…
*
Túl sok
idegen kereszt
nyomja a vállad:
megrogysz, legörbülsz, eltörpülsz…
*
Azt hiszi,
akkor repül szabadon,
ha minden kötelesség terhét ledobja
*
Úgy beszél,
játszik és udvarol,
hogy közben ezeket agyonelemezgeti
*
Ki van szolgáltatva
vitorlása a szelek játékának,
mert nincs szellemi tőkesúlya,
amitől stabilan kormányozható lenne…
*
Annyira
második természetévé
lettek szokásai, hogy
meg is vakultak,
nem tud róluk
*
Meghalt mielőtt
épített volna egy házat
vagy írt volna egy jó könyvet,
vagy ültetett volna egy fát…
*
Életfogytig toporog
a kincsesbarlang előtt,
de nem mer kulcsot,
vagy varázsigét kérni
*
A kutyának
csak egy arcát ismeri –
az idegent megugatót, rávicsorogót
*
Százhúsz éves lett –
életéről szóló, hiteles
élménybeszámolója 12 perc…
*
Az
elrévedésből
többé nem akarsz
visszaevezni az innenső partra?
*
Az ötperces
kóbor numeránál
biztosra kell menned:
jöjjön a mesterséges viagrás erekció…
*
Hiszel a jósnőnek,
bármennyire dodonai is a jóslata,
vagy ha jó pénzért bármi jót jövendöl
*
Szégyelled
bevallani frigiditásod,
a fiúd is impotenssé ócsárolod –
legalább kvittek vagytok…
*
Minden
belefőtt ételébe-életébe:
„csak” a megbolondító íz hiányzik!
*
Csak
olyanok
társaságát keresi,
akikhez képest ő azért még mindig…
*
A
Törvény előtt
védhetően jó szülő,
csak az anyasági plusz hiányzik…
*
Úgy
nő fel gyereked,
hogy naponta hallja:
feláldozta érte boldogságod
*
Minden
szenvedés nemesít?
Hány testi „nyomorék”
lett ádáz embergyűlölő!
*
Mi
lett volna,
ha a kőszívű ember
végrendelete dönt fiai pályájában?
*
Amíg tart
az ital hatása:
erősnek, okosnak,
bátornak érzed magad
*
Ha már többször
a pohár fenekére néztél,
akkor van merszed a lányok fenekét megpaskolni
*
Örök
beváltatlan ígéret maradtál –
és elkallódtál a nagy nyüzsgésben
*
A
szabad
szólásod jogáért
túl nagy árat fizettél:
diliflepnid, stigmád lett
*
Fiúi tiszteletből nem gátolta,
hogy apja az ő – torz – képére formálja
(vagy vele valósítsa meg az ő feladott álmait)
*
Langyos
lötty a drága sör
s undok-pimasz a pincér,
de neked így is jó –
köszönöd, ha nem szól rád…
*
Addig
figyeled magad,
míg nem találsz
egy életfelmentő betegséget!
*
Alibi
házasságban él:
nem meri nyíltan
vállalni a homo-szexualitását…
*
Csak
halálod óráján
esik le a tantusz:
buzgón élted másnak az életét!
*
Minden
erőd s leleményed leköti:
hogyan lógj el tanulást és munkát!?
*
Precíz, lojális,
lelkiismeretes hivatalnok lét:
büszke mint pl. egy Eichman
*
Pontosan betartott
minden utasítást, taktikát, szabályt,
és mégsem lőtt gólt? Akkor abba is hagyja…
*
Tiszta
az udvarod, rendes a házad –
csak éppen dögunalomtól bűzlik
*
„Házastársi kötelességhez”
a béke kedvéért igyekszel jó képet vágni
*
Mint
a meszelt sírok:
kívül vakító fehér –
belül bomlás és rothadás…
*
Annyira büszke,
hogy még az orvosi
vizsgálaton sem „panaszkodik”…
*
Te olyan jó
gyereke vagy szegény anyukádnak,
hogy – látva ragaszkodását - sose hagyod el?
*
Monogám vagy
és – kísértés nélkül - hűséges?
Szexuális életed maximum páros önkielégítés!
*
A
sok
döntés,
felelősségvállalás
terhe elviselhetetlen:
diliházba, rendházba stb. bújik el
*
Akkor
és úgy akarsz jó lenni,
hogy ez rögtön nyilvánvaló is legyen,,,
*
Elegendő
neki a látszat –
képmutatásod a bűn
hódolata az erény előtt…
*
Mell-
döngetően büszke,
mert cinikus nyíltsággal
vállalja: ő egy gazember
*
A legnagyobb hazugság az,
ha a bűnnel, mint erénnyel tüntetsz!
*
Más
tollaival ékeskedik,
mintha ő ölte volna
meg a hétfejű sárkányt
*
Szüleid
fiút akartak,
téged fiúnak neveltek,
s te – jó kislányként –
nem is lázadtál ellene!?
*
Titkos
örökbefogadottaddal
tényleg az ő érdekében
nem közlöd az igazat?
(majd mástól tudja meg)
*
Hogy
ne rontsd el
a kedvesed kedvét:
inkább boldog szeretőt játszol, színlelsz…
*
Ellenpróba nélkül
elhiteted magaddal,
hogy nem a pénzedbe
szeretett bele fiatal arád!
*
Másokat
se „terhel vele”,
vagy maga előtt is
titkolni szeretné:
nagyon nagyot hall
*
Nem akarod
magad sajnáltatni,
inkább erőn felüli lakomát rendezel…
*
Nem akarsz
tudomást venni
elburjánzó rákodról:
ez is kegyes öncsalás?
*
Vakon elhiszed,
ha egyszer a fiad mondja:
márpedig ő nem drogozik…
*
Álmodban
tiéd lett a királylány:
reggel hiába lógott a bilibe a kezed
a rideg-hideg legénylakás „otthonodban”…
*
*
Gyereket
beszéltek a hasadba,
s már magad is gömbölyödni látod?
*
Szüksége van
a bűnös világnak
egy élő legendára:
ő adja hozzá magát
*
Azért
tiszteled annyira
a boldogokat, szenteket,
hogy ők helyetted éljenek
hősi fokon az erényben
*
Hízelgőkkel
veteti magát körül,
s így nem lát(hat)ja, hogy meztelen!
*
Ő
rá se néz
más nőkre!
Igaz, egy idő után
nőként már a feleségére se…
*
Áltatod magad,
pedig csak a protekció segített -
de egyszer csak felgördül a függöny…
*
Amit
szégyellni kellene
és mielőbb gyógyítani,
éppen azzal dicsekszel:
pl. munkaalkoholizmus!
*
Külföldi
diplomatát játszva
bolondítod magadba
- egy rövid ideig –
a hiszékeny nőket…
*
Az utasellátóban
hőbörögsz a zaccos kávé miatt,
miközben elmegy a te utolsó vonatod is…
*
Úgy teszel,
mintha a férjed még élne:
lakásodból múzeum, kripta, emlékház lesz
*
A kiskutyádat
élettárssá emeled,
s reá öntöd szíved minden melegét!
*
A
házasság
kihívásai elöl
behátrálsz egy
Szent Hivatás menhelyére
*
Kész-
pénznek veszed
azt a sok leendő jót,
amit a jósnő neked
jó pénzért megígért?!
*
Annyira szerény,
hogy még azt is titkolja,
amire itt és most csak ő
tudja a létfontos választ!
*
Egy férfi
nem félhet a farkastól,
hisz nem is bánt ő, csak megkóstol!
*
Anélkül magasztalod
az egyedül üdvözítő szegénységet,
hogy valaha - akár rövid ideig is - gazdag lettél volna
*
Csak azért
tüntetően Absztinens,
mert amúgy attól retteg,
hogy ő nem bír mértéket tartani
*
Félsz
mindenféle
mámortól, részegségtől,
nehogy egy pillanatra is kontrollt veszíts…
*
Gyermeklelkűség fitogtató:
maga előtt is takargatja infantilizmusát!
*
Meghirdetett
és mellére kitűzött alázatossága
nem pusztán az önfeladó nyájbirkaság apoteózisa?
*
Azért
nem szeded le a szőlőt,
mert még éretlen, savanyú –
vagy azért, mert nem éred el?
*
Állatbarát -
akkor is megsimogatja
a nyuszit, ha az beledöglik is?
*
Oly tisztelettel
másolgatja a mester(művei)t,
hogy legjobb utánzata lesz!
A felismerhetetlenségig…
*
A tökélyig csiszolod
hasonlóságod a királyhoz:
dublőrként, hasonmásként stb.
élsz, és - jó eséllyel hamar - halsz
*
Annyira nem
akar pótolhatatlan lenni,
hogy a végén teljesen felesleges marad
*
Mintha
életfogytiglani
büntetésben lenne
és alig bírja kivárni,
hogy végre már leteljen élete…
*
Te olyan
jó szívű kislány vagy:
még a cukros bácsi kérését is teljesíted
*
Olyan
biztonságos
bunker a házad,
hogy börtönnek se lenne utolsó…
*
Beleroppan
és komikussá válik
önüdvözítős jópont-gyűjtögetésével…
*
Az ún. létbiztonságodért
sorra mondasz le az ifjúkori álmaidról –
már jóval nyugdíjas korod előtt holt lélek vagy…
*
Eleitől fogva
csak magadban bízol,
de óriásit csalatkozol…
*
Amilyen
mértékben
távolodsz ideáljaidtól,
olyan mértékben (munka)alkoholizálsz stb.
*
A
mennyországi
kapu előtt ácsorog,
de jólneveltsége tiltja
a zavarást, a kopogást…
*
Ajtóstul
rontasz a házba,
s így, ezért ki is rúgnak,
pedig ha kopogtattál volna,
kérésed minden bizonnyal teljesül…
*
Senkit
nem akarván
magadra haragítani
minden istent tisztelsz?
*
Ő
soha nem
kerül összeütközésbe
az akkori éppen érvényes földi törvényekkel…
*
Össze-
kevernek
valaki mással,
s te belemész
a veszélyes „játékba”…
*
Egy fél életen át
másnak kell kiadnod magad -
így telnek nappalaid, éjszakáid:
folyton a lebukástól rettegve…
*
Fél
életen át
riasztásra váró
fedőcégnél fedő-
tevékenységet végző vakond
*
Már
régesrég
vége a háborúnak,
de te még hősiesen konspirálsz?
*
Mártírkodó, „önfeláldozó”,
aki magára venné mások bűneit:
önként és örömmel bűnbaknak jelentkezik!
*
Egy
Nagy Ügynek
rendel alá mindent –
de amiről - legalábbis
titokban - sejti: kamu…
*
Szép dolog,
hogy fél lábbal
is Tarzan akar lenni:
de ha tükörbe néz, akkor
megspórol egy életkudarcot
*
Exkluzív
szerződésben
átadod életed
közvetítési jogait
egy tévécsatornának…
*
Gyakran változó
elvárásokhoz igazodva
nemcsak új önéletet rajzol,
de még hozzá, ahhoz is hasonul…
*
Soha
nem vagy
ott a Tetthelyen,
mindig valami jó alibit gyártasz!
*
Te
elhatároztad,
hogy mától hős leszel,
s ha nincs rá szükség:
akkor legalább hősködsz…
*
Félsz
olyan zenét műélvezni,
ami tisztítóviharba sodorná lelki sajkád!
*
„Viharosabb”,
mert szerelmi házasság helyett
inkább egy praktikus, szolid, józan,
eseménytelen, csendes unalomba fulladó…
*
A
tér-idő
távolságból
szépítgetnéd
kisszerű, öngyilkos
rutinú nyárspolgári életedet…
*
Majd
mindig holnap
fogsz igazán élni,
alkotni, hatni, építeni,
szórakozni és mulatni…
*
Élet-
mennyiségére
drága biztosítást kötött:
Akkor ez szavatolná annak a minőségét is !?
*
Hol
meg akarnád
állítani a homokórát,
hol meg űznéd-hajtanád előre, előrébb?
*
Mint
egy profi életjátékos:
csak annyit ad ki magából,
ami itt és most még épp elég
*
Egy
életen át próbál
az (ön)irónia védőpajzsával
védekezni a nem hamis pátosz ellen is
*
Mintha
szándékosan
le lenne nyugtatózva,
életműködései, reakciói lelassítva…
*
Pörgeti ,
csúcsra járatja magát
mint aki mindig vészhelyzetben van!
*
A
Kirakatban:
búgó-csacsogó gerlicepár,
otthon azután meg áll a bál:
non stop hidegháború, házaspárbaj…
*
Olyan
„előkelően” rezignált:
már nem is keresi az utat lélektől lélekig
*
Egy bús férfi panaszai
Beírtak engem mindenféle Könyvbe és minden módon számon tartanak. Porzó-szagú, sötét hivatalokban énrólam is szól egy agg-szürke lap. Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás, hogy rab vagyok és nem vagyok szabad. Nem az enyém már a kezem, a lábam, és a fejem, az is csak egy adat. Jobb volna élni messze sivatagban, vagy lenn rohadni, zsíros föld alatt, mivel beírtak mindenféle Könyvbe és minden módon számon tartanak.
*
A nagyvárosban éltem, hol a börzék déltájt, mikor magasba hág a nap, üvöltenek, és mint megannyi torzkép, az ember-arcok görcsbe ránganak. Középkorban, fényén egy régi délnek, szólt a harang, letérdelt a paraszt, ők így imádkoznak, kik mostan élnek, csak pénzt kiáltva, és mohó panaszt, ijedt számokkal istenről vitáznak, az új istenről, "adnak", egyre "vesznek", hódolnak az aranynak és a láznak, magasba szállnak és a mélybe vesznek. Kezük, mint azoké, kik vízbe buknak és a tengerben egymást fojtogatják, kéken sötétlik ere homlokuknak, nem ismeri itt a fiú az atyját. Mit tudják ők, hogy hol van ama méhes, amelyre most a déli csönd alászáll, mind telhetetlen, részeg, beteg, éhes, a pénz ura a császár és a császár. Jaj, nem lehet azt soha kőre róni, mit szenvedünk, kik építjük ma nyúlánk, egekbe vágyó, óriási gúlánk, bár meg se látják e kor Fáraói.
Én is szolgálok, mint a többi árva, a láznak és aranynak, kósza lélek, irgalmat esdek, a karom kitárva, s alázatos vagyok, mivelhogy élek. Harminckét éve járok hőbe-hóba, s az életemnek kedve már hunyóba, szeretnék el-kivándorolni innen, hogy még lehetne az életbe hinnem. Egy asszonnyal, egy kétéves gyerekkel, mennék az országúton, vándorember. El innen, el-el, messze, édes álom, és élni kissé, nem ily eltiportan, két kedvesem elül egy kis szamáron, s én kampós bottal, lenn az úti porban
Kosztolányi Dezső
*
Eugéniusz:
A boldogtalan ember
Egymondatos lényegkereső kísérletek
Szembesítő tükör:
bátran meglátni a fájó igazságot.
Magadon nevetsz/szörnyülködsz:
a mese pont rólad is szól!
Te
mi mindent
mulasztasz el,
illetve teszel rosszul,
amivel folyamatosan és
durván rontod legfőképp
saját, de legalább közvetve
az előszeretteid stb. életminőségét?
Gyáván,
öngyilkos módon,
hárítható a felelősség
mindaddig,
míg meg nem halsz,
mielőtt éltél volna…
Ismerj önmagadra,
- a betegség felismerése
már a gyógyulás kezdete -
és változtass bölcsen: van,
lehet/legyen Élet a halál előtt!
|