|
Magyar képzőművészet és építészet
|
|
2013. február 08. péntek, 10:38 |
Ferenczy Károly
(Bécs, 1862. február 8. – Budapest, 1917. március 18.) magyar festő. A nagybányai művésztelep első nemzedékének kiemelkedő képviselője.
Ferenczy Károly volt a magyarországi impresszionizmus legjobb mestere. Festészete több szakaszra bontható. Az első korszaka inkább „finom naturalistának” mondható, műveire a leíró ábrázolásmód jellemző. Eleinte zsánertémákat dolgoz fel, dekoratív stíluselemekkel kombinálva. Müncheni korszakában megjelentek a szimbolizmussal és szecesszióval érintkező panteista elemek. Nagybányai éveinek kezdetén monumentális bibliai kompozíciókat festett, képein ekkor már egyre inkább megjelent az impresszionistákra jellemző színgazdagság. A napfény festése kötötte le érdeklődését, ugyanakkor lényeges maradt számára az emberalak és arc kifejezése is. Késői korszakában a posztimpresszionizmus formaproblémái foglalkoztatták.
Műveit már-már beteges önkritikával vizsgálta, egy időben rendszeresen átfestette őket (előfordulnak másfél centis festékréteget magukon hordó vásznai), később egyszerre több példányban, párhuzamosan dolgozott ugyanazon a témán, apró eltérésekkel, hogy módja legyen utólag a legmegfelelőbb verziót kiválasztani. Elégedetlenségének így is több műve áldozatul esett, megsemmisítette őket, illetve gyakran szétszabdalta, így a ma ismert képei gyakran korábbi, nagyobb kompozíciók részletei.
Ferenczy Károly a 20. századi magyar festészet egyik legjelentősebb képviselője. Művészete rendkívül nagy hatással volt, a kortárs és az utána következő festőnemzedékre. Képeit a szentendrei Ferenczy Múzeumban csodálhatjuk meg eredetiben.
Mindhárom gyermeke művész lett:
Ferenczy Noémi (festő és gobelinművész)
Ferenczy Béni (szobrász, grafikus)
Ferenczy Valér (festő, grafikus)
Kép: Madárdal c.alkotása
|
