BOLDOG-BOLDOGTALAN XXI.
Jó/rossz korok: földi pokol/menny
Isten gyermekétől a sátán fajzatáig
Bölcs táltosparipa/balga állatorvosi ló
Lehetséges életminőségek: pokolképek 1.
Illyés Gyula
Egy mondat a zsarnokságról Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak a puskacsőben, nemcsak a börtönökben, nemcsak a vallató szobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó őr szavában, ott zsarnokság van nemcsak a füst-sötéten lobogó vádbeszédben, beismerésben, rabok fal morse-jében, nemcsak a bíró hűvös ítéletében: bűnös! ott zsarnokság van, nemcsak a katonásan pattogtatott "vigyázz!"-ban, "tűz!"-ben, a dobolásban, s abban, ahogy a hullát gödörbe húzzák, nemcsak a titkon félignyílt ajtón ijedten besuttogott hírekben, a száj elé hulltan pisszt jelző ujjban, ott zsarnokság van nemcsak a rács-szilárdan fölrakott arcvonásban s e rácsban már szótlan vergődő jajsikolyban, a csöndet növelő néma könnyek zuhatagában, kimeredt szembogárban, ott zsarnokság van nemcsak a talpraálltan harsogott éljenekben, hurráhkban, énekekben, hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak az ernyedetlen tapsoló tenyerekben, kürtben, az operában, épp oly hazug-harsányan zengő szoborkövekben, színekben, képteremben, külön minden keretben, már az ecsetben; nemcsak az éjben halkan sikló gépkocsizajban s abban, megállt a kapualjban; hol zsarnokság van, ott van jelenvalóan mindenekben, ahogy rég istened sem; ott zsarnokság van az óvodákban, az apai tanácsban, az anya mosolyában, abban, ahogy a gyermek idegennek felelget; nemcsak a szögesdrótban, nemcsak a könyvsorokban szögesdrótnál jobban butító szólamokban; az ott van a búcsúcsókban, ahogy így szól a hitves: mikor jössz haza, kedves; az utcán oly szokottan ismételt hogy-vagy-okban a hirtelen puhábban szorított kézfogásban, ahogy egyszercsak szerelmed arca megfagy, mert ott van a légyottban, nemcsak a vallatásban, ott van a vallomásban, az édes szó-mámorában, mint légy a borban, mert álmaidban sem vagy magadban, ott van a nászi ágyban, előtte már a vágyban, mert szépnek csak azt véled mi egyszer már övé lett; vele hevertél, ha azt hitted, szerettél, tányérban és pohárban, az van az orrban, szájban, hidegben és homályban, szabadban és szobádban, mintha nyitva az ablak s bedől a dögszag, mintha a házban valahol gázfolyás van, ha magadban beszélgetsz, ő, a zsarnokság kérdez, képzeletedben se vagy független, fönt a Tejút is már más: határsáv, hol a fény pásztáz, aknamező; a csillag: kémlelő ablak, a nyüzsgő égi sátor: egyetlen munkatábor; mert zsarnokság szól lázból, harangozásból, a papból, kinek gyónol, a prédikációból, templom, parlament, kínpad: megannyi színpad; húnyod-nyitod a pillád, mind az tekint rád; mint a betegség, veled megy, mint az emlék; vonat kereke, hallod, rab vagy, rab, erre kattog; hegyen és tenger mellett be ezt lehelled; cikáz a villám, az van minden váratlan zörejben, fényben, a szív-hökkenésben; a nyugalomban, e bilincs-unalomban, a zápor zuhogásban, az égigérő rácsban, a cellafal-fehéren bezáró hóesésben; az néz rád kutyád szemén át, s mert minden célban ott van, ott van a holnapodban, gondolatodban, minden mozdulatodban; mint víz a medret követed és teremted; kémlelődsz ki e körből? ő néz rád a tükörből, ő les, hiába futnál, fogoly vagy, s egyben foglár; dohányod zamatába, ruháid anyagába, beivódik, evődik velődig; eszmélnél, de eszme csak övé jut eszedbe, néznél, de csak azt látod, mit ő eléd varázsolt, s már körbe lángol erdőtűz gyufaszálból, mert amikor ledobtad, el nem tiportad; s így rád is ő vigyáz már, gyárban, mezőn, a háznál, s nem érzed már, mi élni, hús és kenyér mi, mi szeretni, kívánni, karod kitárni, bilincseit a szolga maga így gyártja s hordja; ha eszel, őt növeszted, gyermeked neki nemzed, hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban; belőled bűzlik, árad, magad is zsarnokság vagy; vakondként napsütésben, így járunk vaksötétben, s feszengünk kamarában, akár a Szaharában; mert ahol zsarnokság van, minden hiában, a dal is, az ilyen hű, akármilyen mű, mert ott áll eleve sírodnál, ő mondja meg, ki voltál, porod is neki szolgál. 1950. (Irodalmi Újság, 1956. nov. 2.)
* * *
A bábeli
nyelvzavarban
meg sohase, legfeljebb,
legalább - tragikusan - félreérthetnek
*
Mindennapi
megaláztatás
és megszomorítás
a „jogos és kiérdemelt” osztályrészed
*
Kényszer-
pályára sodornak:
életfogytig nincs örömöd
a mindennapi munkában
*
Testileg-lelkileg is
elgázolhatnak s cserbenhagyhatnak –
s mindezt következmények nélkül, büntetlenül!
*
Mesterséges amnéziával
minden szép emléket törölnek memóriádból
*
Örökös időzavarba hoznak,
hogy soha-soha ne érhessed utol magad
*
Fuldoklik,
de még egy szalmaszálat
se nyújt felé itt és most senki…
*
Idegenbe száműznek,
ahol gyötrő honvággyal nulláról indulhatsz
*
Ráoperálják
a fejedre, a szemeidre
a fekete, sötét szemüveget
*
Eltűntnek nyilvánítanak,
majd a kínzókamrában rajtad kísérleteznek
*
Az élet lóverseny:
csak lóhalálában teljesíthető feltételeket diktál
*
Újra és újra
neked kell bizonyítanod,
hogy főbenjáró ügyben teljesen ártatlan vagy
*
Kabátlopási ügybe kevernek,
s áldozatból elkövetővé „léptetnek elő”!
*
Soha sehol
nem lehetsz egyedül:
a nyilvánosságba vetve „élhetsz”…
*
Bármikor
magánzárkába csukhatnak
és teljes hírzárlat alá vethetnek
*
Ex-szerelmed
szisztematikusan gyötör:
Ő tényleg ismeri érzékeny pontjaid!
*
Bármilyen
éber és elővigyázatos vagy –
alvás közben még a szemeid is kilopják…
*
Édes anya-
nyelved használatáért
nemcsak hogy gúnyolnak,
de még diszkriminálnak is
*
Élő falud
lerombolják:
skanzenbe telepítve
mutogatnak a turistáknak
*
Ottfelejtenek
egy katonai büntetőszázadban –
például azon a híres-hírhedt „Domb”-on!
*
Megrövidített életeden át
a megalomán Vezér síremlékén robotolsz
*
Épphogy túlélve
az orosz hadifogságot
hazavergődsz: de nem várnak!
*
Folyton félbeszakítva:
semmit se fejezhet be:
beszédet se, munkát se!
*
Lassan javuló
beszédhibád miatt
minden megszólaláskor kigúnyolnak,
így helyben jársz, sőt inkább visszaesel…
*
Élve
megskalpolva,
lassan megnyúzva:
maximális kínszenvedéssel haldokolni…
*
Megszégyenítő,
lebutító és lélek- és testölő
kényszermunkák táborába küldve
*
Kiűznek
a Paradicsomból –
így nagyon is tudod,
hogy mit vesztettél el örökre…
*
A piactéren
ártatlanul kipellengérezve –
még a saját gyerekei is leköpködik…
*
Emberileg belátható ideig
tétlenségre kárhoztatott alkotó lények
*
Az egész világ
egy nagy laktanya:
parancsolsz vagy engedelmeskedsz
*
Feneked is kitörlését
bármikor ellenőrizhetik –
a világ urait döntéseit soha senki!
*
Akadálytalanul folyhat
a gyerek-, a lány- és a szervkereskedelem...
*
Mindenki
minden ügyben
a bírósághoz rohan,
perben és haragban van
*
Örök a háborúskodás –
soha nem tudod, milyen hús van a konzervben!
*
Szigorú előírás
munka és evés közben
a legkifacsartabb testhelyzet
*
Csak
a legesleg-
mesterkéltebben
„testmozoghatsz”:
balett, művészi torna,
versenytánc, díszlépés stb.
*
Vészesen fogy
a Földön a levegő –
helyette szemmaró füst,
fojtogató mérges gáz, benzingőz stb.!
*
Idegen lények
terrorizálják a Föld lakosságát
s korlátlanul kísérletezhetnek rajta…
*
Nehéz,
szinte lehetetlen
megállapítani, eldönteni,
hogy ki ellenség vagy barát,
„ki” robot vagy „ki” a mutáns?
*
Arra a rétre
telepítesz taposóaknákat,
ahol gyerekeid fogócskáznak
*
Hétköznapjaid
elözönli és átitatja
a fenyegetés s zsarolás áradat
*
Egyre tovább és tovább
kellene visszatartani lélegzeted és vizeleted
*
Halhatatlanná tesznek:
így nem is remélheted kínszenvedéseid végét
*
Újjá-
építhetetlen,
romhalmazzá lőtt
polgárháború sújtotta
települést újra belakni?
*
Elveszett Mérték:
minden eltúlozva,
mindenki a saját karikatúrája
*
Minden húr
a végsőkig feszítve,
mindenki tűrőképessége végső határán
*
Vagy éheztetnek a lakomán,
vagy megutáltatják kedvenc ételeid is!
*
Varázstalanított világ:
se mítosz, se mese, se vallás, se hiedelmek…!
Semmi idea, idealizmus, csak a sivár matéria…
*
A szerelem
mindenek előtt
biológiai, technikai, gazdasági
s államilag megoldandó demográfiai kérdés
*
Álomkórosak az őrangyalok –
dezertált vagy sztrájkoló védőszentek!
*
Minden
a természet törvényei szerint:
semmi „természetfölötti” esemény,
semmi lelki csodatörténet, metamorfózis!
*
Egy szimpátia,
együttérzés, irgalom
és kegyelem nélküli világ
*
Az Emberi Szellem összes művei
Atlantiszként a világóceán fenekén
*
Az embert
kikapcsolható,
szerelhető és pótolható,
kidobható géppé redukálták!
*
Az agyba
ültetett Cenzor
önkényesen szelektál,
töröl emléket, cenzúráz képzeletet
*
A leg-
rémesebbeket
álmodtatják vele,
majd másnap ébren is átélheti!
*
A munkádért
kapott pénzért
nem kapsz semmit,
ha meg nem verekszel
a rivális vevőkkel a boltban…
*
Ha nem
(párt)szimpatikus
vagy nem nevetnek viccén:
egyáltalán nincs kiszolgálva
*
Nincs szilárd
halmazállapotú anyag,
csak cseppfolyós, képlékeny stb.!
*
Bezárnak
minden klubot, színházat,
mulatót, kávéházat, tánctermet
(estére kihal a város – kijárási tilalom)
*
Úgy
átprogramozzák-elnevelik
az államosított iskolában gyereked,
hogy még csak ne is értse a tréfát!
*
A törvény
szigora lesújt
minden bolondozásra,
ugratásra, mókára, kacagásra…
*
A szomszédság zsarnoksága
ellenőrzi a konyhád és a hálószobád is…
(de még a láb- és fenék stb. mosásod is)
*
Vagy
be van tiltva
minden vasárnap és ünnepnap,
vagy totálisan kisajátítják, államosítják…
*
Az államvallás
pszeudo ünnepein
nyíltan kell imádni a Nagy Vezért…
*
A kihalófélben levő
emberi faj példányait
„állatkertben” mutogatják
*
Mindenkit
mesterségesen táplálnak,
majd hányatnak, detoxikálnak
*
Azonos
vagy másnemű idegennel
kell nyilvános helyen párosodni
*
Már kisgyereknek
megélhetési kényszer
az egészségkárosító munka!
*
Sehol
egy talpalatnyi békés hely –
soha egy pillanatnyi nyugalom
*
Az
absztrakt
- nonfiguratív
Képek és szobrok
élőlényként megelevenednek!
*
Örökös
erőltetett körmenetben
kell az Elnyomóidat megéljenezni!
*
Szegénységed miatt
egyáltalán nem vagy képes
gyerekednek ételt, gyógyszert adni…
*
A Nagy Rabló
ítélkezik azon,
akit a szükség tyúklopásra kényszerít…
*
Kifosztódtól
kellene naponta
megalázó módon munkát-kenyeret koldulni
*
A Gonosz Varázsló
kedvére kiélheti játékszenvedélyét
a neki teljesen kiszolgáltatott embereken…
* * *
POKOL JENCIKLOPÉDIA XXI.
Vízió az elképzelhető legrosszabb világról
Volt is rosszabb, lehet is rosszabb, mint ma?
És lesz is, ha hagyjuk, hogy így maradjon, legyen…
Senki nem vétlen, mindenki szem az ördögi láncban
S olykor elég egy bátor gyerekhang: A király meztelen!
S kártyavárként dől össze az öröknek hitt gonosz birodalom…
|