EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

Bölcs és boldog ember életminősége ABC

Istengyermek a létező-leendő édenkertben

Köszönetnyilvánítás – I.

Bódás János:
Ki van jelölve a helyed

Azért van síró, hogy vigasztald,
és éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezdd.
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak más vállai,
hogy terhüket te segítsd hordani.
Az irgalmat kinek fakasztják,
s mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
azért van, hogy te megmutathasd:
mennyi szeretet van benned.

Megmutattad-e néha legalább?
Enyhült, s szépült-e tőled a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt?
Ott is, hol eddig minden tiszta volt?

Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Ki van jelölve a helyed,
ne nyugodj, míg meg nem leled.
Csak ott leszel az, aminek
rendeltettél. - Másként rideg,
céltalan lesz az életed.
Mag leszel, mely kőre esett,
elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, ami kárba veszett,
Mit soh'se kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan,
Kalász leszel, de magtalan,
cserép, amiben nincsen virág,
s nem veszi hasznod sem az ég,
sem a világ.

*

Hálás szívvel köszönöm Neked/Neki, hogy…

1.

A gonosz lelket, a rosszaságot kiűzted belőlem

A jobb falatot nekem adtad, előbb nekem kínáltad

A kedvenc ételem/sütim az én örömömre főzted, sütötted

A következményekre figyelmeztettél, ha én nem láttam előre

2.

A legtöbbet hoztad ki belőlem - felnőhettem Hozzád

A szádtól vontad meg a nagyobb vagy a vajas kenyeret

A szíveddel láttál annak, ami a jobbik énem, amivé lehetnék

A színpadon nekem játszott: sírva-nevetve váljak meg bűneimtől

3.

A zongorám cipelted, hogy én a színpadon csilloghassak

A tűzbe tetted értem a kezed - vakon megbíztál bennem…

A te károdra tévedtél, ha nem lehetett pontosan mérlegelni

A véred adtad – életét áldozta értem is a sok mártír, vértanú, hős

4.

Addig nem feküdtél le, amíg a holnapomat elő nem készítetted

Adósságom átütemezted – elengedték vagy végleg elfelejtették

Adtál helyet magad mellett, hogy a cserepadra én is odaférjek

Adtál még egy esélyt, amikor már mindenki leírt, leselejtezett

5.

Adtál úgyis, ha nem kértem - értetted szemérmes koldulásomat

Ahogyan szerettél, azzal is katalizáltad férfivá/nővé válásom

Ajándékkal leptél meg - aminek kitalálásán sokáig törted a fejed

Ajándékom értékelted, hálásan köszönted meg a figyelmességet

6.

Ajánlottál nekem jó könyvet, az épülésem szolgáló programot

Akadályokat elgörgetted utamból, szakadékra figyelmeztettél

Aki - rendszeresen - vendégségbe hívott és vendégbarátom volt

Aki 9 hónapig saját testéből táplált és életét kockáztatva megszült

7.

Aki a leselkedő veszélyre idejében és hangsúlyosan figyelmeztetett

Aki a mentorom, szellemi idegenvezetőm: kezem fogva-elengedve

Aki a szemembe meg-megszidott, de hátam mögött csak dicsért

Aki a testi és lelki sebeim gyógyítgatta - megelőzésükre is intve…

8.

Aki addig keresett, míg meg nem találta elrejtett talentumom

Aki akár kérés nélkül és gyorsan úgy adott mintha ezzel ő kapna

Aki átadta a kipróbált tapasztalatait és kóstolót küldött a sütijéből

Aki beavatott a szellemi alkímiába tanítva szarból aranyat csinálni

9.

Aki elárulta a mobil elsőgenerációsnak az íratlan játékszabályokat

Aki elárulta nekem a mestersége fortélyait, műhelytitkaiba avatott

Aki ellenségem volt, mégis eddig előttem rejtett igazat tár fel rólam

Aki csak akkor kivételezett velem, ha indokolt a pozitív diszkrimináció

10.

Aki eloszlatta téveszméimet, ködképeimet és előítéleteimet

Aki enni és inni adott, magyarul beszélni és helyesen élni tanított

Aki felfedezte-gondozta tehetségcsíráimat - nyomon követve pályám

Aki felkeltette szendergő kíváncsiságom, kielégítette tudásvágyam

11.

Aki felkészít a pályám várható nehézségeire, de nem ijeszt el tőle

Aki felöltöztetett s kicsinosított - tanácsolta, hogy mi áll jól nekem

Aki főzött, mosogatott, mosott és takarított rám - elpakolt utánam

Aki gondom viselte - mindig meghallgatta, ami a szívemet nyomja

12.

Aki kellő ideig fogta, majd jókor el is engedte a kezem

Aki idegen földrajzi és szellemi tartományokba bevezetett

Aki jó szóval oktatott - és főleg jó példával elöl járva nevelt

Aki jószándékkal gyengéden, humorral a hibáimra figyelmeztetett 

13.

Aki megadta az első lökést, kimozdítva a tehetetlenségemből

Aki keményen gürcölt, húzta az igát, hogy én egyetemre járhassak

Aki lefektetett és betakart, és mesével-dallal szép álomba ringatott

Aki megnevettetett, jó kedvre derített - arcomra mosolyt varázsolt