Payday Loans

Keresés

A legújabb

Sarkadi Imre: A gyáva (film) PDF Nyomtatás E-mail
INGYEN FILM-SZÍNHÁZ AJÁNLATOK
2017. december 07. csütörtök, 09:58
  1. Kb. 930 találat

    1. A gyáva 1971,magyar filmdráma

      • 3 hónapja
      • 7 000 megtekintés
      Szereplők:Huszti Péter,Kállai Ferenc,Tordai Teri,Kálmán György,Gór Nagy Mária,Kovács Károly,Medgyesi Mária,Pécsi Ildikó ...




Sarkadi Imre - A gyáva
Eszköztár:

A mű cselekménye, vonalvezetése egyszerű, világosan tagolt. Mint oly gyakran, ezúttal is az énregény formáját választotta Sarkadi. Éva, a főhős, „a gyáva” beszéli el a vele történteket, még az élmény frissességével és a bukás eleven keserűségével. Nem vált át jelen időbe az utolsó fejezetben sem, mégis úgy érezzük, mintha ott, a festőművész Tibor lakásán mesélné el, hogy honnan s hogyan jutott oda. Négy nap történetét idézi fel a kisregény, az első nap ébredésétől a negyedik nap estéjéig. Az indítás Éva ébredése harmincadik születésnapján. A születésnap, különösen ha kerek a szám, a számvetés ideje, s Éva is jellemzi tömören és pontosan a házasságát Bencével, a tehetségtelen, de sikeres szobrászművésszel: „Évek óta tudom, házasságunk lassan kétfajta önzéssé alakult át, az ő önzésének alapja, hogy ő sok pénzt keres, és úgyszólván mindet én költöm el, ahogy akarom. Valószínűleg ő is sejti, hogy együttlétünk üzlet...”

Két nappal később egészen máshol, egészen más körülmények között ébred Éva: Szabó Pista szüleinek pilisvörösvári házában. Ez a fiatalember ifjúkorától névtelen tisztelője, egyúttal frissen végzett, dinamikus gépészmérnök, álláskeresőben. Véletlenül találkoznak, a fiú megjavítja az elromlott gépkocsit, majd vallomást tesz, s leveszi a lábáról Évát. Reggel felébredve azonban Éva nagyon racionálisan számot vet azzal, hogy ha szakít a férjével s Pistával köti össze az életét, akkor rosszabb sorsa lesz kényelem, pénz, lehetőségek szempontjából.

Negyedik nap este nem alvásból, de egy számára közömbös, gépies szeretkezésből józanodik Éva annak a Tibornak az ágyán, aki számára mindig kifejezetten ellenszenves volt, s akinek most mégis felment a lakására, miután otthagyta Pistát minden búcsú nélkül. Önmagát pontosan látja: „Nem... én csak csillogni tudok... elemektől, feladattól, állattól, embertől nem félek... Semmitől se félek. De ahhoz gyáva vagyok, hogy a hétköznapokat éljem, hogy hajnalban felkeljek, munkába induljak, egyik nap pont olyan legyen, mint a másik, és hetijegyet vegyek a zsúfolt villamoson, sorba álljak pénteken disznóhúsért, este lefekvés előtt elmosogassam az edényeket. Nem.”

A születésnap reggeli önértékelés inkább csak ténymegállapítás volt. Éva jól viselte el a jelzett, a korabeli viszonyok közepette igencsak kényelmes és magas életszínvonalú állapotot – ezért hagyta abba annak idején az orvosi egyetemet is húszévesen, és a versenyszerű úszást is. A váratlan-véletlen találkozás azonban felrázta tespedtségéből. A kalandot kereste csak, mint annyi Sarkadi-hős, s közben a szerelemre vagy legalább annak lehetőségére, az életformaváltás képzetére talált.

A fiatalember lendülete, céltudatossága magával ragadta Évát. Együtt töltöttek két napot. Eltérő azonban e két nap hangulata. Az első szinte idillien harmonikus, a tervezgetések, az egymás iránti érzelmek megfogalmazása elnyomja Éva aggodalmait s a kérdést: hogyan tovább? Éva érzi, hogy döntenie kell, de fél e döntéstől, mert elszokott attól, hogy egész személyiségét megmozgató döntéseket hozzon. A második napi ébredés monológja érzékelteti, hogy még nagyon nagy feladat vár Évára. A látogatás a somogyi gazdaságban, ahová Pisti elmenne dolgozni, valószínűvé teszi, hogy Éva aligha fog változtatni az életén. Fokozatosan ki is józanodik az idill édes szédületéből, idegenségérzete egyre nyilvánvalóbb.

Már e kétségekkel telten közli Éva a férjével, hogy válni akar. Bence erre nem hajlandó. Éva tanácstalansága teljessé válik, közben érzi Bence kritikájának – és önkritikájának – igazságát is: „...te is művészféle vagy, csak nincs műfajod. Még annyira sem tudod magad kifejezni, mint én.”

Évának két életforma között kellett választania. Az egyiket Bence, a másikat Pista testesítette meg. Azzal azonban, hogy nem tudta Pistát választani, a Bencénél is rosszabb mellé sodródott, a Tibor-félékhez. A valódi alternatíva ugyanis ez volt, ezt a Pistával párhuzamosan többször felbukkanó s ellenszenvesen bemutatott Tibor figurája szerkezetileg is igazolja. Bence keretet ad: én eltartalak, s te azt csinálsz, amit akarsz, de maradj meg mellettem reprezentáló feleségnek. Éva ezt a keretet sem széttörni, sem tartalommal megtölteni nem tudja.

Szabó István alakját a korabeli kritikák a pozitív hős szép példájának látták, néhányan viszont sematikus figurának tartották. A sematizált ábrázolás tényében is van igazság. De ne feledjük el, hogy miként a kisregény többi alakját, őt is Éva szemével látjuk. Annyit tudunk Pistáról, amennyit Éva tudhat, láthat. Ugyanakkor Éva számára a döntés körüli napok a visszaemlékezés szomorú helyzetében szükségképpen kiélezetten jelennek meg. Ő sarkítja úgy a dolgokat, hogy a két ellenpont Pista és Tibor, az abszolút jó és az abszolút rossz lesz, különösebb árnyalás nélkül. S a bukás a rossz mellé züllést jelenti. Maga Sarkadi a negatív jelenségeket is szereti műveiben végiggondolni és ábrázolni. Az elzüllésben mindig az értékek fájdalmas pusztulását mutatja fel. A Szabó Istvánok világa eszmény az író számára is, rokonszenvezik velük, de kívülről és elérhetetlenként ábrázolja típusukat. Amikor emberi értékeket akart felmutatni az író, alapvetően kétféle típusban gondolkozott: a teremtő és az elvesző, sodródó emberben.

A két életforma, magatartás A gyávában élesen elkülönül, s ez kétfelé vágó kritikát hív elő. Nemcsak Éva, de Szabó István ábrázolásában is van kritikai elem. Az énregényben nemcsak Éva kallódásának pontos önarcképe, de a háttérben meghúzódó írói nézőpont is azt sugallja: mentsetek meg minden értéket! Szabó István viszont értéket menteni nem tud, nincs érzéke a hulló életek iránt. Valójában ő sem tud feloldódni ebben a szerelemben, ő is egy ábrándot kerget, s félvállról veszi Éva „nyavalygását”. Az ő élete nyitott marad, perspektívája feltehetően töretlen. Évának viszont – önelemzése szerint – ez volt az utolsó lehetősége önmaga megmentésére. Az utolsó, hogy kivonuljon a babaotthonból. De míg világhírű elődjének (Ibsen: Nóra), volt ehhez ereje, addig ő visszamenekül a számára most már semmi értéket nem kínáló otthonba. Életútja azt mutatja, hogy egy személyiség miként veszíti el tartalmas vonásait. A közöny állapotából emlékezik vissza utolsó boldog napjaira, de e közöny még nem kizárólagos, hiszen az önkritika belefér, s ha távlatot nem is ad, kijelöli helyét a világban. Az önkritika egyúttal annak tudatosítása is, hogy a személyiség átformálásához a környezet, a társadalom segítséget adhat ugyan, de belső döntések, a személyiség belső erőviszonyainak az átalakítása nélkül nem lehet úrrá lenni a hibás életformán.

A gyáva Sarkadi életművének egyik záróköve. Nemcsak az életformák radikális szembeállításával összegző a mű, hanem az írót kezdettől foglalkoztató szabadság-problémára adott válaszával is. A döntésképtelenség a legbiztosabb jele annak, hogy Éva életéből hiányzik a valódi szabadság, hiszen ez nem abból áll, hogy mindig azt teheti, amihez éppen kedve van, csak éppen a legfontosabb kérdésekben – mint a válás – mindez érvénytelenné válik. Szabadnak lenni csak tartalmas élet révén lehet, s ennek előfeltétele az embert formáló élethivatás, ami természetesen nemcsak elit értelmiségi munka lehet, hanem akár egy háztartás vezetése, gyermekek nevelése is. Ezt tudatosítja egy epizódszereplő, a Bencéék háztartását vezető Annuska, aki ugyanezen időben szánja el magát a házasságra s a vele együtt járó bizonytalanabb jövőre, s készül otthagyni Budapest „legjobb” helyét. Megteszi azt, amihez Éva „gyáva” volt.

Kisregény: a novellánál, elbeszélésnél nagyobb, a hagyományos regénynél kisebb terjedelmű kisepikai műfaj (Goethe: Werther, Tolsztoj: Ivan Iljics halála, Babits Mihály: Gólyakalifa stb.)

Tamás Attila: A cselekvő ember útjának keresése Sarkadi Imre életművében, Bp., 1973 (In: Irodalom és emberi teljesség)

Pándi Pál: Oszlopos Simeon; Elveszett paradicsom, Bp., 1972 (In: Kritikus ponton)

LAST_UPDATED2