Payday Loans

Keresés

A legújabb

A honlapfőnök ajánlatai

Magyar anyanyelv

Magyarok

SZERELEM

Oly korban élsz

Amnézia ellen

ZSIDÓKÉRDÉS

Életegész

EUGÉNIUSZ

Életminőség Jenciklopédia

JENŐ KÖNYVE

ÉLETMINŐSÉGÜNK- RÉSZ ÉS AZ EGÉSZ

JÓB KÖNYVE
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2017. december 04. hétfő, 13:33

Képtalálat a következőre: „jób könyve”

JÓB KÖNYVE

Fejezetek: 1,

  1. Vala Úz földén egy ember, a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő.
  2. Születék pedig néki hét fia és három leánya.
    Ezék. 14,14.
  3. És vala az ő marhája: hétezer juh, háromezer teve és ötszáz igabarom és ötszáz szamár; cselédje is igen sok vala, és ez a férfiú nagyobb vala keletnek minden fiánál.
  4. Eljártak vala pedig az ő fiai egymáshoz és vendégséget szerzének otthon, kiki a maga napján. Elküldtek és meghívták vala az ő három hugokat is, hogy együtt egyenek és igyanak velök.
  5. Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak vala, elkülde értök Jób és megszentelé őket, és jóreggel felserkene és áldozik vala égőáldozattal mindnyájuk száma szerint; mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt gondoltak az Isten ellen az ő szivökben! Így cselekedik vala Jób minden napon.
    Jób. 1,1.
  6. Lőn pedig egy napon hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a Sátán is közöttök.
    1 Kir. 22,19., 1 Kir. 22,21.
  7. És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak és monda: Körülkerültem és át meg át jártam a földet.
    1 Pét. 5,8.
  8. És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő.
  9. Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent?
    Ésa. 45,19.
  10. Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön.
  11. De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?!
    Jób. 1,20., Jób. 1,22.
  12. Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindazt, a mije van, kezedbe adom; csak ő magára ne nyujtsd ki kezedet. És kiméne a Sátán az Úr elől.
    1 Kir. 22,22.
  13. Lőn pedig egy napon, hogy az ő fiai és leányai esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjoknak házában.
    Jób. 1,18.
  14. És követ jöve Jóbhoz, és monda: Az ökrök szántanak, a szamarak pedig mellettök legelésznek vala.
  15. De a Sabeusok rajtok ütének és elhajták azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
  16. Még szól vala ez, mikor jöve egy másik, és monda: Istennek tüze esék le az égből, és megégeté a juhokat és a szolgákat, és megemészté őket. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
  17. Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A Káldeusok három csapatot alkotának és ráütének a tevékre, és elhajták azokat; a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg, csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
    Jób. 1,3.
  18. Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A te fiaid és leányaid esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjoknak házában;
  19. És ímé nagy szél támada a puszta felől, megrendíté a ház négy szegeletét, és rászakada az a gyermekekre és meghalának. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
    Jób. 1,5., Jób. 3,25.
  20. Akkor felkele Jób, megszaggatá köntösét, megberetválá a fejét, és a földre esék és leborula.
  21. És monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda, + vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!
    Préd. 5,15., 1 Tim. 6,7., Jób. 17,13.
  22. Mindezekben nem vétkezék Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék.
    Jób. 1,11.

Képtalálat a következőre: „jób könyve”

Fejezetek: 2,

  1. Lőn pedig, hogy egy napon eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt. Eljöve a Sátán is közöttök, hogy udvaroljon az Úr előtt.
    Jób. 1,6., Jób. 1,11.
  2. És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Körülkerültem és át meg átjártam a földet.
  3. Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs a földön olyan, mint ő; feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő. Még erősen áll ay ő feddhetetlenségében, noha ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt.
    Jób. 1,20., Jób. 1,22.
  4. És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Bőrt bőrért; de mindent a mije van, odaad az ember az életéért.
  5. Azért bocsásd ki csak a te kezedet, és verd meg őt csontjában és testében: avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?
  6. Monda pedig az Úr a Sátánnak: Ímé kezedbe van ő, csak életét kiméld.
    2 Kor. 12,7.
  7. És kiméne a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot undok fekélylyel talpától fogva a feje tetejéig.
    Jób. 16,8.
  8. És vőn egy cserepet, hogy azzal vakarja magát, és így ül vala a hamu közepett.
    Jób. 16,8.
  9. Monda pedig ő néki az ő felesége: Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent, és halj meg!
    Jób. 19,17.
  10. Ő pedig monda néki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el? Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival.
    Ésa. 45,7., Ámós. 3,6.
  11. Mikor pedig meghallá Jóbnak három barátja mind ezt a nyomorúságot, a mely esett vala rajta: eljöve mindenik az ő lakó helyéből: a témáni Elifáz, a sukhi Bildád és a naamai Czófár; és elvégezék, hogy együtt mennek be, hogy bánkódjanak vele és vigasztalják őt.
    1 Krón. 7,22.
  12. És a mint ráveték szemöket távolról, nem ismerék meg őt, és fenhangon zokognak vala; azután pedig megszaggatá kiki a maga köntösét, és port hintének fejökre ég felé.
  13. És ülének vele hét napon és hét éjszakán a földön, és nem szóla egyetlen szót egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az ő fájdalma.
    1 Sám. 31,13.

Képtalálat a következőre: „jób könyve”

Fejezetek: 3,

  1. Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
    Jer. 20,14., Jer. 20,18.
  2. És szóla Jób, és monda:
  3. Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
  4. Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
  5. Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
  6. Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
  7. Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
  8. Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
  9. Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
  10. Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
  11. Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
    Jób. 10,18., Jer. 20,18.
  12. Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
  13. Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -
  14. Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
  15. Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
  16. Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
  17. Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
  18. A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
  19. Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
  20. Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
    Jób. 6,9.
  21. A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
  22. A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
  23. A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
  24. Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
    Jób. 16,16.
  25. Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
    Jób. 1,5., Jób. 31,23.
  26. Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.

Fejezetek: 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19,

20, 21, 22, 23, 24, 25,26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42.


Képtalálat a következőre: „jób könyve”

 

 

< Előző   Következő >