Eugéniusz: Antiparainesis V.

Hogyan – ne - légy/maradj boldogtalan

Oly jó/rossz korban oly rosszul élő ember

Pokoljáró állatorvosi lovak önismereti tesztje

MARSCHALKÓ LAJOS

A sodródóknak

Te vagy a bűnös, nemcsak a zsarnok,

Te kis sodródó, te rongy akarnok.

Nem lenne rajtunk semmi hatalma,

Éhen pusztulna, útfélen halna

De te vagy és csak te vagy a pártja

Joga, hatalma, hóhéri bárdja

Kinyújtott karja, felemelt ökle

Te szállítod a tapsot dörögve

Te, ki a szolgák himnuszát zengi,

Te vagy a bűnös, névtelen senki.

Te vagy a bűnös, ki súgva mondod

Hogy szolgálod csak a gaz bolondot

S óh, bár a bicskád testvérbe mártod

Azért teszed, hogy megbontsd a pártot,

Ölni tudnék — mondod — ha látom

De a kenyerem, de a családom...!

Farizeusként nyögöd kereszted

S te vagy ki néped sírjába veszted

Mert mit neked a más vére dolga

Te vagy a bűnös, picinyke szolga!

Te vagy a bűnös, te porszem ember

Ki szent eszméért lázadni nem mer

Kinek csak a hasa a hazája,

Ki a korbácsot kutyaként állja

És követ raksz, hogy nőjön a gúla

Mindegy ha egy nép jajong alula

S tagadva Istent, hitet, vagy elvet

A fáraót ha csúcsra emelted

Kapj egy mosolyt, mely suhan feletted:

Porszem! A gúlát Te építetted.

A börtönt, bitót mind te csináltad!

Gazoknak létra meggörbedt hátad

Koporsót, rácsot, acél bilincset

Te alkottál, mert rothadt gerincet

Nyaldosó nyelved minden urat szolgál

Kicsi sodródó rossz szolga voltál!

Elvtelen tollnok, bőrödet mentő

Csinovnyik, bíró, öncélú bendő

Névtelen párttag, száz jelvényt hordó,

Te vagy a bűnös, kis napraforgó!

Te vagy a bűnös! Itt az ítélet!

Büntetésed a szép, szabad élet:

Mikor magadra hagy a diktátor

Melyben versenyre kelhet a bátor,

Mikor már nem lesz hol, kinek nyalni

Kicsi sodródó! — éhen fogsz halni.

Kidob minden párt, megvet a szabad

S hiába sírod hízelgő szavad

Szeméten nyúlsz el számkivetetten

Hiába jajgatsz: Uram! Mit tettem.

Szabadult néped betölti rajtad.

Itt az ítélet! Magad akartad!

*

1. Aki mindennek ellent tud állni, csak a kísértésnek nem
2. Aki mindenkit befröcskölne sárral, hogy az ő sara se tűnjön ki
3. Aki mindenre kíváncsi: így pl. égő zsírt vízzel oltva falat robbant
4. Aki mindenről tudogat valamit, de nincs egy dolog, amiről mindent
5. Aki mindent csak félgőzzel, félszívvel, tessék-lássék tesz
6. Aki mindent csak nyelvileg, azon belül csak írásban fejezne ki
7. Aki mindent intézményt - iskolát, egyházat – eleve ördöginek lát
8. Aki mindent kukába dob - vagy aki mindent megőriz, megörökít
9. Aki mindent megszokik és rabságban is szaporodik
10. Aki mindent újra fel akar találni - még a meleg vizet is
11. Aki mindent tud, amit felesleges, káros/veszélyes tudni
12. Aki mindent vackot rásóz a balekra: nem bánja, ha átkozzák
13. Aki mindig azok társaságát keresi, akiknek épp jól megy sora
14. Aki mindig azt az ügyet szolgálja, ahol épp most szabad a rablás
15. Aki mindig azt hiszi, hogy ő döntött - pedig ő csak egy sakkfigura
16. Aki mindig a hamis bonyolult utat választja - így is vakarja a fülét is
17. Aki röviden – mutatja - jól van, hosszabban: titkolt dögrováson
18. Aki mindig azt hiszi: csak ő küszködik ilyen és ilyen testi-lelki bajjal
19. Aki mindig azt kérdi, mit tett őérte a haza, és sohasem megfordítva
20. Aki mindig pont azt mondja, amit a másik éppen hallani akar tőle
21. Aki mindig csak a probléma, de soha nem a megoldás része
22. Aki mindig azt várja el: csak élettársa alkalmazkodjon hozzá
23. Aki mindig azzal „barátkozik”, aki segítheti az ő „boldogulását”
24. Aki mindig bitorolja az utolsó szó jogát, s meg is vétózza a jót
25. Aki mindig csak picit görnyed tovább, de úgy is marad
26. Aki mindig csak utólag okos, már kifelé a lépcsőházban
27. Aki mindig csakis a rendező jogán van ott elöl, az élbolyban…
28. Aki mindig idegen pályán játssza még a sorsdöntő meccseit is
29. Aki mindig maga lenne az a kivétel, ami erősíti a szabályt
30. Aki mindig jobban tudja, hogy másnak most mit kéne tennie
31. Aki mindig kétértelműen fogalmaz: így is, úgy is magyarázható
32. Aki mindig sebbel-lobbal trappol valahova – soha nem szemlélődik
33. Aki mindig úgy érzi, hogy ő különb ember másoknál
34. Aki mindig távolba vágyódva nem látja: háza tája aranybánya
35. Aki mindig azzal érné el, amit akar, ha sír és szánalomra méltó
36. Aki mindig takaréklángon pislákol, sosem járatja csúcsra magát
37. Aki mint a korsó addig jár a kútra, míg el nem törik
38. Aki mint zsoldos katona, csak addig szolgál, amíg fizetik
39. Aki mint a részeg, a rablók előtt dicsekszik a sok pénzével
40. Aki mindig újabb s újabb izmusokra esküszik örök hűséget
41. Aki mögé már nem kell hajcsár: belsővé vált a robotkényszer
42. Aki múzeumba teszi a Bibliát is, a legújabb bölcsesség a jobb
43. Aki most beléphetne az oázisba, ha előtte vásárol nyakkendőt
44. Aki most is napi sikert aratna, és az örökkévalóságnak is írna
45. Aki nagy erőfeszítéssel küszködte fel magát Senkivé
46. Aki nagy igyekezettel fogja meg a törököt, aki nem ereszti
47. Aki műfűvel veti be kertjét, és rá, ráfúj valami finom illatot
48. Aki nagy elődök nyomdokain indult, de csak a nyomvonalon
49. Aki Nagybeteg lesz, hogy terrorizálja-zsarolja szeretteit
50. Aki nagykabátban megy a nudista strandra kukkolni
51. Aki nagyon jó médiuma a Szellemnek, csak épp a Gonosznak
52. Aki nagy lendülettel, de rossz szerszámokkal gyürkőzik neki…

*

KRAMPUSZ-KIRÁLY.

Krampusz-király a hajdan-korban élt.

Bölcs fejdelem volt, mert ritkán beszélt;

Csatákat vesztett, vagy vadászgatott;

Királyilag töltötte a napot.

Egyszer - barátim, halljatok mesét -

Krampusz király elveszti az eszét;

Országgyülést hív s dúlt arccal ki áll:

A nép riong: "Vivát Krampusz király!"

Mond Krampusz: "Szólok mindenki fiának:

Legyen már vége a komédiának!

Vagy csúfság ez, vagy vakság, végtelen,

De úgy bántok mint istennel velem.

Íme, fejemben korona ragyog,

Miért? Hisz én is sár-ember vagyok!"

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

""Te nem vagy ember, ó Krampusz-király!""

Mond Krampusz: "Engem Felségnek neveztek,

S előttem, mint a birkák, porba estek!

Mit tettem én, hogy felségessé váltam?

Egész éltemben fogamat piszkáltam

És ásitottam szörnyen-szörnyeket

Tanácsban, trónon, trónfüggöny megett!..."

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

""Te felséges vagy, ó Krampusz király!""

Mond Krampusz: "Látom, hogy éheztek, asztok,

Mégis nekem milljókat megszavaztok!

Minek nekem e falka millió?

Az ország pénze hát csak arra jó,

Libériákba hogy verjem bele,

S hizlaljak egy raj konclesőt vele?"

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

""Kapsz milliókat, ó Krampusz király!""

Mond Krampusz: "Kérlek, dobjatok ki engem!

Ezt, mint a nép legfőbb kegyét csengem!

Szamár vagyok és plusquam-szemtelenség

Hogy szamarat megillessen a fenség!

Vezessen kormányt, aki ember szintén,

És olcsóbb, bölcsebb és jobblelkü, mint én!"

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

""Szent vagy s imádunk, ó Krampusz király!""

1879.

Ábrányi Emil

*

A mese, a példabeszéd rólad szól

A baj felismerése a gyógyulás kezdete

Ismerd meg magad és változtass élteden

Lélekbátorság nélkül nincs teljes, boldog élet…