NAGY JENCIKLOPÉDIA XXI.

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Életminőségünk őrzése, javítása és rontása

Édes-keserű anyanyelvi szó- és mondattár ABCD

Magyar életminőség-jelzők/paraméterek – VII.

Arany János 

JÁNOS PAP ORSZÁGA  

Büszke, harcos, kalandor nép

Volt a magyar nemzet,

Kétélű kard, mely ha moccant,

Jobbra-balra sebzett;
S jobbra-balra, merre fordult,
A fegyvernek éle,
Puszta lett a népes ország
És üvöltött rajta végig
Farkasok zenéje. 

Kin a német, minthogy őrá
Járt a rud legjobban,
Megfélemlék, megbusúla,
Cselt szövött titokban:
Nem birván az oroszlánnal,
Annak vermet ása,
Takarónak a veremre,
Mint egyéb gazságra, jó lesz
Krisztus szent vallása. 

"Ázsiának sáska-féle
Kóborló pogánya,
Isten a te lelkedet bár
Mind pokolra hányja!
Ne legyen az idvességben
Soha semmi részed:
Lelked üdvösségeért nem;
De saját bőrünk javáért
Megtéritünk téged." 

Így beszélt a német papság
És a pénzbe markolt,
(A papok nagytorku zsákja
Már akkor is megvolt);
Bor, tulok lett a dulásig,
A pénzt nem kimélte,
Tudta, nem vész kárba semmi,
Húzni fogja firól-fira
Az uzsorát érte. 

Lett is aztán dinom-dánom,
Keresztyén tivornya.
Hirdeté az istenígét
Papok bora, bornya.
Kocsma lett az istenháza,
Melyben ittak-ettek, -
S egy-két szentnek a nevét ha
Elgagyogták részeg fővel,
Mindent megfizettek. 

Kiváltképen egy pap, neve
Iván, azaz János,
Többi közt legjobban értett
Ehhez a munkához.
Udvarán örökké tombolt
A lakzi, kaláka,
Hét mérföldre érzett a szag
S úgy hítták ezt a vidéket:
János pap országa. 

Kedves ország volt ez a táj
Minden naplopónak,
Kasza-kapa-kerülőnek,
Éhen kóborlónak;
Kujtorgó ebek lakoztak
A jó sült szagával,
Kujtorgó magyar nép dőzsölt
- Ha tudott keresztet hányni -
Jánossal magával. 

Sült ökör hevert szanaszét
János udvarában,
Két szarván boros csobányok,
Kés az oldalában.
Akinek tetszett, odament,
Az ökörből vágott,
S jót ivott rá a csobányból,
Nem is könnyen hagyta aztán
Ezt a jó országot. 

Alig futott ennek híre
A népség között el,
Aki nem jött a szagára,
A hirére jött el,
Nem, hogy jól lakjék, hanem csak
Hogy valamit lásson, -
S addig nézte, addig nézte,
Hogy maga is megkivánta,
Kívül a palánkon. 

S aki egyszer megkivánta,
Azt be is bocsáták,
Pogány fővel el nem hagyta
Többé a kalákát:
Megtaníták kulacs-szónál
A Krisztus hitére...
Vagy nem is a hitre, hanem
A vallást elundokító
Sok mindenfélére. 

Első ága volt a hitnek
(Elmondom a nagyját):
Hogy minden termék tizedét
A papoknak adják,
Bort és búzát és baromfit,
Földeket is mellé
S faluszámra jobbágy-népet,
Aki a kövér pusztákat
Ingyen megmívelné. 

Másik ága volt a hitnek,
Hogy: ne kapj a kincsen,
Mennyországban a gazdagnak
Semmi helye nincsen.
Ne rabold el a némettől,
Ami neki termett,
Sőt ha ingedet lehúzza,
Azt se bánd, mert Isten úgy ad
Lelkednek kegyelmet. 

Harmadik volt: országodat
Pap kezére bízzad,
Ő ráér tanácsot adni,
Míg más ember izzad.
Ő mindent végez helyetted,
Kell-e több jó annál?
Bízd rá, ami gondba jőne;
Csak a pásztor legyen ébren,
Hadd aludjék a nyáj. 

Negyedik hitágazatja:
Házasodjál össze,
Gyenge a magyar, ha minden
Nemzet nincsen közte;
Hozz lakót, minél többfélét,
Ültesd a nyakadra,
S béketüréssel fogadjad,
Ha tulajdon eszterhéjad
Alól kizaklatna. 

Ötödik... mit én tudom mi?
Az is ilyenféle
Rágalom s káromkodás a
Megváltó nevére,
Melyeken a jó magyarság
Gyönyörűen épült:
Idegen kalandoroktól
Ki hagyá magát pusztítni
Csaknem mindenéből. 

Legott a királyi székre
Német ember hágott,
Aki fogta, másnak adta
Titkon az országot.
S amiatt, hogy másnak adta
S a magyart megrontá,
Iszonyú belháborúban
Magyar a magyarnak vérét
Esztendőkig ontá. 

Attól kezdve többször is volt
János pap országa.
Sült galamb, borral folyó ér
És ingyen-kaláka;
Melyekért a jó magyar nép
Mindenét od'adta,
S tett olyat részeg fejével
Hogy, mikor kijózanodott,
Százszor megsiratta. 

Most is vannak, akik ilyen
Hizlalóba vágynak:
Lomhán a gyomornak élni
És élni az ágynak;
Kik előtt, a hashoz mérve,
A haza sem drága,
S midőn ez küzdésre készti,
Felsohajtnak: jöjj el, jöjj el
János pap országa. 

(1848)

*

Azt hiszik,

hogy van jóbarátjuk,

ezért már nem is keresik azt…

*

Tudni

Nem tudják,

hogy nem tudnak,

vagy rosszul tudnak valami létfontosat,

ezért nem is kételkednek, nem is kérdeznek…

*

Bemagoló

Sablon szövegek szajkózásával

próbálnak udvarolni, szépet tenni,

pláne ha ez egyszer véletlenül bejött

(pl. maga úgy hasonlít az én édesanyámra…)

*

Semmiért a maximumot

A legminimálisabb kockázattal

akarnák a legnagyobb hasznot elérni?!

*

Naplemente

A Nap mindörökre lenyugodott,

Ettől fogva örök sötétség borul a Földre

*

Bedőlve

Ami messziről

kicsinek látszik,

azt kicsinek is veszik…

*

Sok az olyan „nagy ember”,

aki közelebbről egyre kisebb lesz…

*

Komornyik szemlélet

Aki csak annyit lát a nagy emberből,

Hogy olyakor éjszaka ruhástól fekszik le stb.,

De meg is van neki róla - az igen rossz - véleménye…

*

Áthelyező

Ha már megismerték

és megszerették a papot, orvost:

akkor gyorsan jó messzire áthelyezik

(új állomáshelyre, ahogy a katonát, rendőrt)

*

Sok az „öntörvényű” ember –

fittyet hánynak a gravitációra is,

nemhogy a szellemi, társadalmi élet rendjére…

*

Megboldogultak

Élő embert soha nem mondhatunk boldognak?

Hiszen bárkit bármikor bármilyen tragédia érhet?

*

Átkozódsz,

ami visszahull rád,

mint amikor felfelé köpsz

*

Életed

abban a fekete dobozban „éled”,

ahova gyerekként beskatulyáztak

*

Veled nem lehet barátkozni,

szövetségeseket nem keresel,

de az ellenségeidet gyártod és gyűjtöd

*

Nem mered elengedni anyukád kezét,

s nem nősz fel, hanem infantilizálódsz

*

Nem találod meg életműfajodat,

s csigaként a nyúllal állsz ki versenyfutásra

*

A kutyák között király lehettél volna,

de te inkább a király kutyája lettél…!?

*

Tragikusnak érzed,

hogy halandó vagy,

de már délutánod dögunalomban telik

*

Vagy sótlan,

vagy elsózott az ételed/életed –

nem ismered a helyes mértéket

*

Önismeretért

nem állt be a sorba:

el-elbukik az életvizsgákon,

tartósítva a frusztráltságát

*

Azon az órán éppen hiányoztál,

ahol elmagyarázták: többet ésszel, mint erővel

*

Tudod, hogy mérni és vágni is kell,

"csak" éppen a sorrendet téveszted el

*

Annyira

letompítod a veszélyérzéked,

hogy istenkísértésben élsz:

mint aki maga keresi a veszélyt

*

Hazardőr/életgyáva

Életeszméd lehet az "Élj veszélyesen!" -

vagy még a nyílt utcára se mersz kimenni,

hátha pont most a te fejedre esik egy tégla?

*

Önállótlan

Más emberektől várod:

találják ki a feladatod, szereped,

másként feleslegesnek érzed magad

*

Nyaló-taposó

Az élet rendjének találod,

hogy felfelé buzgón nyalsz,

lefelé taposol- rád is taposnak…

*

Ezermester

Nem él a munkamegosztás előnyeivel –

mindenhez érteni akar, mindent ő akar csinálni

*

Feladó

Ha elsőre nem sikerül

a bringán egyensúlyoznod:

soha életedben nem kétkerekezel

*

Tisztaságmánia

Egész nap azon dolgozol,

hogy patikatisztaság legyen a lakásban,

ha netán kész vagy, nincs szíved használni

*

*

Öndicsérő

Ha senki se szól egy jó szót hozzád,

magadat dicséred, sőt még ki is tünteted

*

Hálakövetelő

Felborítja lelki egyensúlyod,

ha szívességed nem hálálják meg

vagy nem rögtön viszonozzák

*

Álarctalan

Nem merünk önfeledten játszani,

mulatni, táncolni, énekelni, szeretkezni,

mert – teljes joggal - attól félünk,

hogy a játék hevében lehullnak álarcaink...

*

A megszólástól félve az utcán,

később már otthon sem bolondozol,

ezért sincs sava-borsa besavanyodó életednek

*

Carpe diem – siralomvölgy

Vagy úgy élsz mintha csak egy nap lenne a világ,

Vagy bedőlsz a politikai-papi demagógiának

S távoli (más)világba helyezed boldogságod idejét

*

A mocskos

fürdővízzel együtt

a gyereket is kiöntöd:

egy pályatévesztett pap miatt,

hagyod végleg lenullázódni istenhitedet

*

Könnyen megy, nehezen jön

Úgy élsz, mintha nem tudnád, hogy

milyen könnyű elveszíteni a szavahihetőséget,

ám annál nehezebb-keservesebb visszaszerezni?

*

Repül a nehéz kő,

ki tudja hol áll meg,

S kit hogyan talál meg..

Könnyű valakit megbántani, - de nehéz engesztelni.

Könnyű rombolni - de nehéz azt – újra – felépíteni.

*

Sebezhetőség

Mintha sohasem fogtad volna fel, hogy

milyen könnyű kioltani egy ember életét!

A magadét éppen úgy, mint bárki másét…

*

Egy csepp

Elég egy csepp méreg,

hogy megmérgezze a kutat?!

Elég egy undok, hogy elrontsa ünnepünket

*

Előre inni

Ha a kutya bőrére eleve innának, elkevélykednék

*

Rossz társaság

Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók.

*

Egy csepp mézhez csöbör epét kever.

*

Szarkavaró

Aki más büdösségét keveri, maga büdösödik.

*

Kétlelkű

Minden erszényének kettős a lelke.

*

Titokgazda

Titokmegosztás

Nem titok, amit ketten tudnak.

*

Nemtörődöm

Éljünk mi ketten,

kurvanya a harmadiknak.

(Mással ne törődjünk.)

*

Kevés

Annyit ér,

mint kilenc gémnek egy keszeg.

*

Dülöngélő

Keskeny neki az utca.

(Ittas, tántorog.)

*

Rossz gazdálkodás

Hosszú az asztal, keskeny az abrosz, rövid a vacsora.

*

Megiszom a jó bort örömömbe,

hej de keservesen nyúlok a zsebembe.

*

Nemkívánt magzat

Keserves anyának potrohos gyermeke.

*

Anyós

A menyecskének,

ha mézből van is,

ürömkeserűségű a napa.

*

Kódiskenyeret könnyek keserítenek.

*

A saskeselyű holló fiat nemzett.

*

Kerülgetések

Kerülgeti, mint a macska a forró kását.

Kerülgeti, mint ördög a kápolnát.

Kerülgeti a lapos guta.

*

*

Sokba került,

mint Sima Gerőnek a túros lepény.

(Lepényre hívták, kártyáztak,

pénzét, lovát, tehenét eljátszotta.)

*

Sokkba kerül az a kávé,

Amire meghívtál egy vonzó hölgyet,

Aki magába bolondított, elvetette magát,

Majd elvitte magával még az öröklakásodat is…

*

Rablógazda

Kertészkedik,

mint a kecske a káposztás kertben.

*

Tanár úr

Aki magasra teszi a lécet

A legjobbat hozza ki belőled

De te erre csak később jössz rá

*

A nagyhalak megeszik a kicsiket

A Mamutok tönkreteszik a sarki fűszerest

*

Mikes Kelemen

Kossuth Lajos és Wass Albert

Megfosztani Valakit az állampolgárságától

Megtagadni a visszatérést a szülőföldre…

*

Az akarót repíti, mást meg vonszol a sors

A szabadság a szükségszerűség felismerése

*

Amit erővel elvesznek, visszaadhatja a sors,

Amiről önként mondasz le, azt bajos visszaszerezni

*

Banánhéj

Tökéletesen kitervelt bűncselekmény

Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik

*

Íz

Ha eltűnnek az ízek…

A „lélek” nyelvújítási szó,

A régi szavunk erre: íz

Az ízek tengere az maga az Isten!

(Géczy Gábor)

*

A franciák

találták fel a parfümöt

Talán azért, mert nem szerettek/szeretnek mosakodni

(Quelle parfume nage autour de votre gorge nue…)

*

“Ha azt akarod,

hogy gyerekeidnek nyugodt életük legyen,

hagyd őket egy kicsit éhezni és fázni.”

(kínai bölcsesség)

*

Csók

mint lélekcsere

Testvéri csók – szerelmes csók

A szovjetek – Brezsnyev szájcsókja

A legkívánatosabb – a leggusztustalanabb

*

Cuki

Hideg

szél fújdogál,

jaj de nagyon fázik,

A kisded Jézuska értünk imádkozik

Télapócska, krampuszka, Jézuska stb.

(Hidegen fújnak a szelek, azok nem jót jelentenek…)

*

Az első éjszaka joga

Az Úr pallosjoga és fallosz-joga

Ahogy ma egy munkaadó, egy főnök

(különösen, ha kapa- és kasza kerülő vagy)

*

Állami iskola

Lefelé nivellálódás

A középszer csendes, de kitartó terrorja

*

Idegenkezűség a magyar népirtásban

*

"Nagyság és szerencse:

két egészen különböző dolog,

s mégis a sokaság e kettőt rendszerint összetéveszti."

Kölcsey Ferenc (1790-1838)

*

Szükséges és elégséges feltétel

Nemi vágy, libidó – potencia – nemi izgalom

Merevedés – nemi aktus – magömlés – fogamzás

(a szerelem nem nélkülözhetetlen a megtermékenyítéshez)

*

Outsider

Nem ismerve a helyi szokásokat,

Olyan gesztussal próbálsz a nőknek bókolni,

Ami ott és akkor a legnagyobb sértésnek számít…

*

Bók

Amikor már nem mersz

„szépet tenni” kolleganődnek,

Mert reális a veszély, hogy

feljelent szexuális zaklatásért…

*

Otthontalanság

A lakás mindig legyen tip-top

Mert „bármikor jöhet valaki”,

s akkor szégyellnéd magad!

S egy alapos takarításnak,

rendrakásnak soha sincsen vége?

*

Az egyik kezével ad, a másikkal visszavesz

Tényleg nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal kéz?

*

Kabátlopási ügybe keveredtél

Hogy a tiéd lopták, vagy te loptál, ez már mindegy…

*

Hasonlat léthelyzetemre

Mintha egy akasztófa alatt állnék,

A hóhér már az utolsó simításokat végzi,

Amikor befut a futár kegyelmi kérvényem válaszával

*

Pénzkérdés

- Tudsz perzsául?

- Nem!

- És ha megfizetlek?

(Aki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul)

*

Arany János

CSALÁDI KÖR

Este van, este van: kiki nyúgalomba!

Feketén bólingat az eperfa lombja,

Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,

Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.

Mintha lába kelne valamennyi rögnek,

Lomha földi békák szanaszét görögnek,

Csapong a denevér az ereszt sodorván,

Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:

A gazdasszony épen az imént fejé meg;

Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,

Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.

Ballag egy cica is - bogarászni restel -

Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,

Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen

Egy iramodással a pitvarba terem.

Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye

Oly hivogatólag süt ki a sövényre.

Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,

Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.

Benn a háziasszony elszűri a tejet,

Kérő kis fiának enged inni egyet;

Aztán elvegyűl a gyermektársaságba,

Mint csillagok közé nyájas hold világa.

Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak:

Ő a legnagyobb s szebb... a hajnali csillag.

Vasalót tüzesít: új ruhája készen,

Csak vasalás híja,... s reggel ünnep lészen.

Körűl az apróság, vidám mese mellett,

Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget,

Héjából időnként tűzre tesznek sokat:

Az világítja meg gömbölyű arcukat.

A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;

Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol.

Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:

E fiúból pap lesz, akárki meglássa!

Legalább így szokta mondani az apjok,

Noha a fiú nem imádságon kapkod:

Jobban kedveli a verseket, nótákat,

Effélét csinálni maga is próbálgat.

Pendül a kapa most, letevé a gazda;

Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;

Kutat az apró nép, örülne, ha benne

Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.

Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:

Jaj! valami ördög... vagy ha nem, hát... kis nyúl!

Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;

Kinálják erősen káposzta-levéllel.

A gazda pedig mond egy szives jó estét,

Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,

Homlokát letörli porlepett ingével:

Mélyre van az szántva az élet-ekével.

De amint körülnéz a víg csemetéken,

Sötét arcredői elsimulnak szépen;

Gondüző pipáját a tűzbe meríti;

Nyájas szavu nője mosolyra deríti.

Arany János lakóháza Nagykőrösön

Nem késik azonban a jó háziasszony,

Illő, hogy urának ennivalót hozzon,

Kiteszi középre a nagy asztalszéket,

Arra tálalja fel az egyszerü étket.

Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,

De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes!”

Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, -

Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.

De vajon ki zörget? „Nézz ki, fiam Sára:

Valami szegény kér helyet éjtszakára:

Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,

Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!”

Visszajő a lyánka, az utast behíván.

Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván:

„Isten áldja meg a kendtek ételét is,

(Így végezi a szót), meg az emberét is.”

Köszöni a gazda: „Része legyen benne:

Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne.”

Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb -

Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.

Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,

Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;

Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,

Természete már ez magyar embereknek.

De mikor aztán a vacsorának vége,

Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;

Megered lassanként s valamint a patak,

Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.

Beszél a szabadság véres napjairul,

S keble áttüzesül és arca felpirul,

Beszél azokról is - szemei könnyben úsznak -

Kikkel más hazába bujdosott... koldusnak.

Elbeszéli vágyát hona szent földére,

Hosszu terhes útját amíg hazaére.

Az idősb fiú is leteszi a könyvet,

Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;

És mihelyt a koldús megáll a beszédben:

„Meséljen még egyet” - rimánkodik szépen.

„Nem mese az gyermek,” - így feddi az apja,

Rátekint a vándor és tovább folytatja:

Néma kegyelettel függenek a szaván

Mind az egész háznép, de kivált a leány:

Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,

Pirulva kérdezi tőle... testvérbátyját:

Három éve múlik, hogy utána kérdez,

Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.

Este van, este van... a tűz sem világit,

Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;

A gyermek is álmos, - egy már alszik épen,

Félrebillent fejjel, az anyja ölében.

Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;

Közbe-közbe csupán a macska dorombol.

Majd a földre hintik a zizegő szalmát...

S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.

(1851. ápr. 10.)

*

Az Életminőség

Nagy Jenciklopédiája

előmunkálata: anyaggyűjtése - gondolatcsírái

Vitaindító-provokáló szabad ötletek jegyzéke