Payday Loans

Keresés

Zilahy Lajos ügye PDF  Array Nyomtatás Array  E-mail
ELIT - HIVATÁS, POKOLJÁRÁS, ÁRULÁS, XX-XXI.SZ.
2017. szeptember 03. vasárnap, 06:28

Dokumentumok – Zilahy Lajos ügye K-1449

 

New York, 1962. január 16.

 

Kedves jó barátom!

Kanadai és egyéb csatangolásaimból visszatérve csak most jutok hozzá, hogy megköszönjem az ünnepekre írt soraidat.

Ma már csak ketten maradtatok nekem odahaza: Te és egykori szalontai iskolatársam, Kiss Ferenc professzor, akiktõl néha levél jön. De unokaöcséim közt is vannak, akik „nem mernek” írni nekem.

Ami a magyar kormányhoz való viszonyomat illeti: néha hivatalos helyrõl is baráti üzeneteket, sõt meghívásokat kapok, viszont például két évvel ezelõtt a magyar külügyminisztériumból „valaki” kérdõre vonta fontos jugoszláv barátomat, hogy miért favorizálnak engem annyira (regények, színmûvek, sõt egy német-jugoszláv filmterve a Valamit visz a víz-nek.)

Ezt a kérdést nem kívánom felderíteni, egyrészt azért, mert nem lehet (minden ajtó mögött más lehet a megítélés), másrészt azért mert már lemondtam a reményrõl, hogy viszontláthassam hazámat.

Magamról csak annyit, hogy öt évi nehéz kutatómunka után befejeztem a Dukay Trilogia harmadik kötetét, amely (1814–1914) a 19-ik századról szól s amelyet már angolul írtam „Century in Scarlet” címmel, amit magyarra csak így lehetne lefordítani: „A bíborba öltözött évszázad.”

A Harpers Brothers karácsonyra nagy, díszes albumot adott ki „The Faboulous Yesterday” címmel, amely az elmúlt 25 esztendõ legfontosabb cikkeit közli nagyon szép illusztrációkkal. Nagy meglepetésemre felvették ebbe a gyûjteménybe a „The Christ-faced Soviet Soldier” címû cikkemet, amely itt 3 évvel ezelõtt jelent meg a CORONET-ben s amely miatt az itteni szemét magyar sajtó nyilas óriásai (Fiala, Marschalko, Rattkay) vadul támadtak, mint kommunistát.

Ignotus Pál Londonban nem volt velük egy véleményen, mert õ mint fasisztát támadott. (mint Gömbös barátját)

Egyébként a legteljesebb visszavonultságban élünk.

Ha nem terhellek kérésemmel: megkérdezlek: van-e (Moszkva és New York mintájára) valami amerikai-magyar kultúrcsere és érdekelné-e valamelyik színházatokat Upton Sinclair CICERIO címû szép és bátor darabja. A nyolcvanéves Sinclair ma is a „legbaloldalibb” az itteni nagyok között.

És persze örülnék, ha írnál néhány sort régi barátaimról, Kárpáti Aurél, Illyés Gyula, Tamási Áron, Major Tamás, Polgár Tibor és mások. A Te sorsod és életed is nagyon érdekelne.

A régi barátsággal ölel:

Zilahy Lajos

Belügyminisztérium

II/3-B alosztály Szigorúan titkos!

Zilahy Lajos ügyében

Javaslat

Budapest, 1962. március 23.

Zilahy Lajos író 71 éves, magyar nemzetiségû, amerikai állampolgárságú, nõs, New-York-i lakos. Rendelkezésre álló adatok szerint igen erõs honvágya van, s reménykedik abban, hogy Magyarországra visszatérhet. Hazatérése igen nagy hatással lenne úgy a kinti, mint a hazai írókra, ezért javasoljuk, hogy személyével önkéntes hazatérésre való bírás céljából foglalkozzunk.

Polgári származású, iskolai végzettsége jogi egyetem. Kezdetben újságíróként mûködött, majd az elsõ világháború után külföldi tanulmányúton volt, hosszabb ideig Hollywood-ban tartózkodott. 1934-tõl 1936-ig a „Magyarország” címû lap szerkesztõje volt. A laptól annak irányításában bekövetkezett jobbratolódás miatt vált meg. Ezután kizárólag íróként mûködött és egy irodalmi folyóiratnak, a „Híd”-nak lett a fõszerkesztõje.

Irodalmi munkásságának fõ része erre az idõszakra esik. Legismertebb mûvei: „Két fogoly”, „Süt a nap”, „Fehér szarvasbika”, „Szibéria”, „Halálos tavasz”, „A hazajáró lélek”, „A jégcsap”, „A tábornok”, „A fegyverek visszanéznek”, „”Valamit visz a víz”, „A lélek kialszik”, stb.

Irodalmi tevékenységében polgári mentalitása, beállítottsága tükrözõdik. A magyar középosztálynak és az arisztokráciának volt kedvenc írója. A kormányzó kerti ünnepélyein mindig a meghívottak között szerepelt. Társadalmi sikereit nagymértékben elõsegítette felesége – Bárczy Piroska – aki ezidõben apja révén – Bárczy István Budapest fõpolgármestere – az ún. úri társaságok egyik ünnepelt alakja volt. Zilahy ezidõben annyira népszerû volt, a nagypolgárság és az arisztokrácia körében, hogy szemethunytak politikai népieskedése felett. Tény azonban az, hogy a fennálló társadalmi renddel ellentétes, arra veszélyes megnyilatkozásokat nem tett. A magyar kormány ezidõben gyakran küldte õt magyar íróküldöttség élén különbözõ országokba, mint a magyar irodalmi élet hivatalos képviselõjét.

A fasizmus uralomra jutása, majd Európában való elterjedése idején jelentek meg írásai, melyben a fasizmussal szembenálló, a polgári demokrácia melletti hitvallás jellemzi. Erre mutat mûvei közül pl. a „Fatornyos falu” címû könyve, melyben a magyar nemzeti önállóság mellett szállt síkra. Több mûvét, 1945 elõtt színpadon és filmen is elõadták. Fasiszta-ellenes beállítottsága miatt 1944-ben gróf Károlyi fehérvárcsurgói birtokán kényszerült bujkálni a nyilasok és a gestapo elõl.

A felszabadulás után a Magyar Szovjet Baráti Társaságnak lett az elnöke és egyben a „Szabadság” címû lap fõszerkesztõje. Mint ilyen tevékenyen bekapcsolódott a politikai életbe. Késõbb a lap megszûnése után továbbra is az MSZBT elnöke maradt. Ez idõben írta az „Ararát” címû regényét, ami miatt a polgárság és a volt uralkodó osztály tagjai igen elítélték.

1947-ben hivatalos útlevéllel családjával együtt az AEÁ-ba utazott látogatás céljából és onnan nem tért vissza. Az AEÁ-ban telepedett le. Kintmaradásában közrejátszott, hogy barátjának, Sik Endre elvtársnak útleveleiket átadta, hosszabbítás céljából. Mivel Sik elvtárs csak több hónap múlva ment vissza Budapestrõl, a közben eltelt idõben az amerikai hatóságok Zilahy-t felszólították, hogy vagy felveszi az amerikai állampolgárságot, vagy mindhármukat – fiát és feleségét is – deportálják. Ugyanebben az idõszakban a magyar kormány egy rendeletet adott ki, hogy mindazok, akik bizonyos határidõn belül nem térnek haza, árulóknak tekintendõk. Zilahy és családja is e kategóriába lett besorolva. Ennek következtében lakását, bútorait, s szobi birtokát elkobozták és a Szabad Népben elitélõ cikk jelent meg személyével kapcsolatban.

Az AEÁ-ban való letelepedése után tovább folytatta írói ténykedését, s idõnként cikkei jelentek meg az emigráns sajtóban, ezek azonban nem voltak ellenségesek népi demokráciánkkal szemben.

Rendelkezésre álló adataink szerint Zilahy az AEÁ-ba való kintléte óta emigráns szervezetekhez, politikai pártokhoz sem jobb, sem baloldali vonatkozásban nem csatlakozott. Politikailag csupán 1957 tavaszán kompromittálta magát, amikor a magyarországi ellenforradalomban részt vett és bebörtönzött magyar írók szabadonbocsájtása érdekében Japánban, Dél-Koreában és Angliában nyilvános gyûléseket tartott és a sajtóban is felemelte szavát.

Zilahy Lajost a politikai emigráció két egymással teljesen ellentétes módon ítéli meg. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy az AEÁ-ban történt letelepedése kezdetén a nyilasok részérõl támadás indult ellene és mint kommunistát és Rákosi-kémet feljelentették az amerikai hatóságoknál. Ennek következtében több éven keresztül személye és családja ellen vizsgálat folyt. Ennek körülményeit Zilahy az Irodalmi Újság egyik vezércikkében részletesen meg is írta. A vizsgálat több éven keresztül folyt ellene, aminek következtében csak 1956 tavaszán tehette le az állampolgári esküt. Késõbb Ignótusz Pál részérõl érte támadás, mint olyat, aki Gömbös barátja volt és kiszolgálta a fasizmust. Mindezek következtében Zilahy csak igen nagy nehézségek árán maradhatott az AEÁ-ban. A vizsgálat befejezése után igyekeztek õt politikailag és irodalmilag elszigetelni. A Szabad Európa Rádió mûsoraiban tilos volt még a nevét is megemlíteni. Ezt különösen gróf Dessewffy Gyula és vitéz Béry László, valamint Tury Lajos ellenezte. Politikai részrõl ért támadások Zilahyt úgy erkölcsileg, mind anyagilag hátrányos helyzetbe hozták. Hosszabb ideig, míg a vizsgálat folyt ellene, újabb regényeihez nem kapott kiadót. Ez idõszakban havi 112 dollárból élt családjával együtt, amit a Social Security-tõl kapott. Életét késõbb igen nagymértékben befolyásolta az a körülmény, hogy fia, aki egyetemi hallgató volt öngyilkos lett és meghalt. Ezek az események életére annál is inkább megrendítõek voltak, mert a II. világháború alatt 1943-ban egy bombatámadás alkalmával budapesti villája sérülést szenvedett és benne életét vesztette leánya, valamint húga, Zilahy Irén színésznõ.

Zilahy elszigeteltségét azzal is elõsegítette, hogy irodalmi munkáiban, regényeiben nem foglalt állást népi demokráciánkkal szemben, sõt több olyan regényt írt, mellyel csak fokozta a vele szembenálló személyek haragját. Ilyen regénye volt pl. az 1956 tavaszán megírt „Message to Peter” – „Üzenet Péternek” – címû mûve, melyben lényegében honvágyáról, a hazához való tartozásáról ír. Ezen regényébõl készült forgatókönyvet a közbejött magyarországi ellenforradalom miatt visszaadták Zilahynak, bár már szerzõdése is volt rá. A „The Christ – faced Societ Soldier” – „A krisztus arcú szovjet katona” – címû írásáért, mely 1958-ban jelent meg, a nyilasok, fõleg Fiala és Marschalkó igen vad támadásokat indítottak ellene, és ismételten kommunista ügynöknek bélyegezték. Zilahy írói vonalon eddig bizonyos sikert csak a Dukay Trilogiájával ért el, mely kifejezetten történelmi tárgyú regény. Ezen mûvének utolsó részét, melyet nemrég fejezett be, már angol nyelven írta. A könyv címe: „Centuri in Scarlet” – „Bíborba öltözött évszázad”.

Zilahy Lajosnak elszigeteltségébõl 1957 tavaszán módja lett volna kilépni, amikor a „Congress for Cultural Freedom” – „Kultúra a Szabadságért” – nevû szervezet meghívta õt a MISZK londoni alakuló közgyûlésére. Zilahyt a közgyûlés szándéka ellenére elnökké, s amikor ezt nem vállalta, díszelnökké választotta, de õ ezt is elutasította. Mindezek ellenére késõbb, amikor az újonnan megválasztott vezetõség összeült, Zilahy elment az értekezletre, átvette az elnökséget, mondván: „hogy noha nem vállalta sem az elnökséget, sem a díszelnökséget, most mégis eljött, mert fontos közlendõi vannak.” Végül is kb. másfél órás beszéd keretében igen aprólékosan és részletesen kifejtette, hogy 1945-ben õt Szviridov altábornagy meghívta vacsorára. Ez alkalommal Szviridov közölte vele, hogy bármikor, bármilyen esetben forduljon hozzá, ha a magyar és a szovjet nép közötti egyetértést kívánja szolgálni. Mikor az általa elmondottakon a MISZK újonnan megválasztott vezetõi csodálkozásuknak adtak kifejezést, Zilahy a következõket jelentette ki.: „szerintem az újonnan megalakult írószövetségnek az a feladata, hogy ezt az egyetértést szem elõtt tartsa és én mint magánember és mint író szívesen támogatom ebben az Írószövetséget.”

A jelenlévõk ezen kijelentését irreálisnak tartották és többen csak az író iránti tiszteletbõl nem akadályozták meg beszédében.

„Bodrogi” és „Kerekes” fn. kapcsolatunktól szerzett értesülés szerint az Írószövetségben lezajlott eset után Zilahy egy kisebb társaságban megindokolta, hogy miért nem vállalta el a MISZK elnöki megbízatását. „Elõttem, – mondta – egy késõbbi idõben igen magas feladatok állnak és ezt a munkát nem hátráltathatom azzal, hogy egy emigráns szervezetben vezetõszerepet vállalok. Az én meggyõzõdésem, hogy a magyar emigrációnak közvetlenül Moszkvával kell tárgyalnia. Higyjétek el nekem, Szviridov tábornok nekem ebben mérhetetlen segítségemre lenne, ha sikerülne Moszkvába kijutnom és a demokratikus emigráció nevében szót emelnem. Én csak ebben látom a kibontakozás egyetlen lehetõségét.”

E témával kapcsolatban 1957 decemberében Fenyõ Miksa a „Látóhatár”-ban egy cikket irt, melyben az fejtegette, hogy a magyar nép problémáinak megoldását nem Washingtonban, hanem Budapesten vagy Moszkvában kell keresni. Ez a cikk Zilahy és Fenyõ közös elgondolása volt, és azt remélték, hogy kezdeményezésükre „Kerekes” és „Bodrogi” szerint – Magyarországon felfigyelnek és a kezdeményezésnek esetleg hasznos folytatása lesz.

Zilahy az elõbbi beszélgetés alkalmával mondotta el azt is, hogy a „Látóhatár”-nak eddig azért nem küldött kéziratokat, mert õt az emigrációban elátkozott embernek tartják és nem akarta a lap különben is nehéz helyzetét súlyosbítani az õ nevével.

„Kerekes” és „Bodrogi” szerint Zilahy politikai hovatartozásában beállott változások – nagypolgárság írója, népieskedõ, fasizmussal szembenálló, MSZBT elnök, arisztokráciát leleplezõ könyvei, – nem önérdekkel magyarázhatók, hanem az õ nagyot akaró természetével, valamint azzal, hogy magát reformernek, vagy talán egy kissé apostolnak véli.

A rendelkezésre álló adatok alapján Zilahy jelenleg is igen nehéz anyagi körülmények között él az AEÁ-ban, olyannyira, hogy pl. 1959-ben Fenyõ Miksa küldött neki pénzt, hogy gáz és villanyszámláját ki tudja fizetni.

Zilahy Lajost anyagi problémái és politikai állásfoglalása miatti elszigeteltsége teljes visszavonultságra ítéli. Ezen körülmények Zilahy lelkivilágára és hazájához való viszonyára is igen nagy befolyással van. Ezt bizonyítja az a tény, hogy míg az elmúlt években magyarországi barátaihoz írott levelében minduntalan visszatérõ problémaként jelentkezik hazatérésének kérdése, addig 1962 januárban egyik barátjához írott levelében arról panaszkodik, hogy az õt ért támadások és sikertelenségek következtében már lemondott arról a reményrõl, hogy hazáját viszontlássa.

Jelenlegi álláspontjának kialakulásában – hazatérésével kapcsolatban – közrejátszik az a körülmény, hogy eddig hazatérésének ügyével nem kellõ súllyal foglalkoztunk, holott figyelembe véve Zilahi politikai magatartását, lehetõség lett volna arra, hogy nevezettet önkéntes hazatérésre bírjuk, s ezzel bizonyos fokú bomlasztást idézzünk elõ az irodalmi emigrációban. Ezen túlmenõen esetleges hazatérése nagymértékben folyásolná a hazai irodalmi körök hangulatát és állásfoglalását.

Budapest, 1962. május 23.

Kedves Lajoskám!

Január 16-i leveledre írott rövidebb válaszomban azt ígértem, hogy majd hosszabban és – mint mondani szokás „érdemben” felelek neked.

Leveled nagyon megrendített. Nem akartam és ma sem akarom elhinni, hogy Te lemondtál a hazatérés reménységérõl. A Fatornyok szerzõje sohasem mondhat le arról, hogy viszontláthassa hazáját. Ha Te errõl lemondanál, millió olvasódnak okoznál fájdalmas csalódást. Meg aztán életmûved is pironkodna kissé, mondván: „ezt nem egészen érdemlem meg.”

Lajoskám, a kormányunkhoz való viszonyodat nem befolyásolhatja, még kevésbé szabhatja meg az, hogy két évvel ezelõtt, egy még nem kellõen tisztázott helyzetben valaki – nem is tudni, mily okból – rosszat mondott rólad egy jugoszláv barátodnak. Szomorú lenne, ha ilyesmikre kellene építenünk a hazánkhoz való kapcsolatunkat.

Baráti õszinteséggel meg kell mondanom, hogy látogatásoddal tartozol magadnak, múltadnak és nekünk is. Lehet, hogy fenyeget itthon egy veszély: az itthon maradás veszélye. Mert látod, tapasztalod majd, hogy sok és nagy feladat várhat reád. És mennyi látni és megírni való! Hidd el, a fák azóta idehaza is minden évben egy évet nõttek, de itt közöttük vannak azok is, melyeket mi ültettünk.

Tehát várunk haza. Akár látogatóba jössz, akár végleg, mindenki szívesen vár. Leveled – úgy éreztem – kötelességemmé tette, hogy kikérjem a Külügyminisztérium véleményét. Õk ugyanúgy várnak, szívesen fogadnak. Hogy ez nem csak biztató szó, hanem valóság, annak bizonyságául õk adják át neked személyesen ezt a levelet. Így szavaimnak több lesz talán a súlya és hitele.

Remélem, rövidesen küldhetek neked egy üdvözlõ lapot, melyet régi barátaid – gondolok elsõsorban Illyésre, Tamásira, Kárpáti Aurélra – örömmel írnak alá.

Mi egy bajjal-gonddal teli tél után /sokat betegeskedve/ most már várjuk a nyarat, a pihenést. És azt, hogy annyi év után végre elbeszélgessünk veled, elmondhassuk mindazt, ami nem fér a levelekbe.

Minden megjelenik most nálunk, amit a kiadókkal való üzleti összeköttetés lehetõvé tesz. Sajnos, Sinclair /Upton/ újabb mûveit a hírek szerint kiadója nem adja.

Még egyet higyj el: nem azért nem írnak rokonaid, barátaid, mert – mint tévesen hiszed – nem mernek, hanem mert a levélírás az egész világon kiveszõben van. Már csak mi, régi bölények irogatunk. Azért, hogy levelünk végére jó szívvel írhassuk oda:

igaz baráti szeretettel ölel híved

Szücs László

Belügyminisztérium

II/5-e alosztály Szigorúan titkos!

65-3450/02

63-1300/62

63-B-2849/62

Kivonat

1962. július 6.-i jelentésbõl:

„Jelentem, hogy, Zilahy Lajos New-Yorkban élõ író feleségének – levelezés során megírtam, hogy májusban Helsinkibe utazok. Azt válaszolta, hogy férje június 1.-én Stockholmban lesz a PEN Club Kongresszuson és átjönne meglátogatni Helsinkibe. Ezt – május közepén – megemlítettem Balassa Gyula miniszterhelyettes barátomnak, aki a következõ héten azt a javaslatot tette, hogy próbáljam rábeszélni Zilahyt, hogy jöjjön haza látogatóba. Balassa itt Kádár elvtárssal való beszélgetésre hivatkozott.

Május 31-én Zilahy Lajos megérkezett Helsinkibe és ezt a napot együtt töltöttük. Elmondta azt a hajszát, amit az USÁ-ban folytattak ellene „szovjetbarát” magatartás miatt, ugyanakkor pedig rendkívül hamis és gyanakvó képet alkotott a magyarországi viszonyokról. Információi teljesen tévesek voltak és fõleg nagy Imre és Maléter kivégzését helytelenítette, akiket mi „elraboltunk” a Jugoszlávoktól – mely cselekedetet állítólag Vorosilov elvtárs is elítélte egy párisi nyilatkozatában. Nem tagadta, hogy rendkívüli honvágya van és torkig van az USA-val, az ottani élettel és rendszerrel. De ki biztosítja – kérdezte, – hogy ha ma hazajön és szívesen fogadják – holnap változik a pártonbelüli irányzat a Szovjetunióban és nálunk és ekkor elvágják a nyakát. Az USÁ-ban úgy tudják, hogy a sztálinizmus kérdése még nem dõlt el és a kommunista pártokon belül nem teljes az egység. Erre sokat is bazíroznak.

Elmondta Zilahy, hogy két évvel ezelõtt felkereste õt New-Yorkban Hollai elvtárs, aki az ottani állandó Magyar Ensz képviselet tagja volt és a magyar kormány nevében felszólította, hogy jöjjön haza. Megbeszélésük akkor negatív volt, a fenti okok miatt, bár Hollai elvtárssal ma is tartja a kapcsolatot. Elmondta, hogy az USA-ban nem lehet írásból megélni – olyan alacsony a kultúrigény és õ fõleg európai tantiemekbõl él. Fõleg Jugoszláviával és Svédországgal van kapcsolata. Rendkívül dicsérte a jugoszláv viszonyokat. Elmondta, hogy tagja a Nóbel díj irodalmi bizottságának és azon dolgozik, hogy jövõre az irodalmi Nóbel díjat Magyarország kapja meg Illyés Gyula személyén keresztül. Zilahyt bemutattam helsinki nagykövetségünk tagjainak is és este az Operaházban, midõn elõadásunkat megtekintette, a szünetben Vincze elvtárs – kultúrattaséval hosszabb beszélgetést folytatott

Zilahy elmesélte még azt a pánikot, amit az elsõ szputnyik kilövése az USÁ-ban okozott, hozzátéve, hogy legjobb barátja, Szentgyörgyi Albert Nobel díjas professzor a kilövés elõtti idõkben formálisan nyomorgott. Rá két héttel meglátogatta Szentgyörgyit, amikoris kicserélt berendezés, elektromos írógépek, titkárok serege fogadta. Az történt, hogy az USA a szputnyik kilövése óta korlátlan hitelt nyújt a kutatóknak, hogy utol tudják érni a Szovjetuniót.

Zilahy-ban beszélgetésünk láthatóan mély benyomást váltott ki – mindazonáltal nem döntött látogatását illetõen és azzal a kijelentéssel búcsúzott, hogy õ már csak meghalni jön haza.

r.szds.

Hollós Ervin r.alezr.       r.szds.

osztályvezetõ        alosztályvezetõ

B. M. II/3 Osztály Vezetõjének!

40-1179

Belügyminisztérium Szigorúan titkos!

III/I Csfség

2-B Alosztály

Tárgy: Zilahy Lajos ügyében

FELJEGYZÉS

Budapest, 1962. október 19.

Külképviseletünk munkatársa 1962 szeptemberében Zilahy Lajos New York-ban élõ íróval lakásán ismételten beszélgetést folytatott. Ennek során Zilahy hazatérésével és jövõbeni tevékenységével kapcsolatban az alábbiakat hozta tudomásunkra:

1./ Eltökélt szándéka, hogy hazatér, azonban elõbb tiszta képet szeretne kapni az otthoni kultúrpolitikában lévõ helyzetrõl. Nem szeretné, ha e kérdésben való álláspontját idõ elõtt nyilvánosságra hoznánk, sõt azt se, hogy hazatérésébõl politikai hasznot húzzunk. Szeretné, ha vele együtt a magyar kormány hazaengedne minden olyan írót és más személyt is, aki haza kíván térni. Mindaddig, amíg magyar írók élnek az emigrációban és õ maga ezek hazatérését nem látja biztosítottnak, azon fog dolgozni, hogy ezek vele együtt térhessenek haza, amennyiben ezt kívánják. Kijelentette azonban, hogy ezen személyek hazatérésének ügyét úgy kell a magyar kormánynak intéznie, hogy az ellen az amerikai kormány semminemû kifogást ne emeljen. Ez azt jelenti, hogy a magyar kormány e kérdést propagandisztikus oldaláról lemond és a hazatérés okaként nem a nyugati világból való hazamenekülést tûnteti fel.

Zilahy közölte, ugyan ilyen alapon egyelõre azt sem szeretné, hogy Magyarországon valamelyik mûvét kiadják, ha ugyanakkor a többi emigrációban élõ magyar író mûvét nem. Közölte továbbá, hogy néhány országban már megszervezett értelmiségi csoportjaihoz hasonlóan további csoportokat akar létrehozni a világ különbözõ országaiban azzal a céllal, hogy ezek a népek közti barátság és megértés érdekében munkálkodjanak. Perspektivikus terve, hogy ezen szervezetet világszervezetté fejlessze, s minden országban legyen a szervezetnek egy képviselõje. Szeretné, ha hazatérése után a e szervezet központja Magyarországon lenne.

2./ Közölte, hogy európai útja egyelõre bizonytalan és elõre láthatólag arra nem kerül sor. Ha mégis utazna, úgy a komáromi találkozót minden körülmények között szeretné megvalósítani Hollai elvtárssal és volt, jelenleg Magyarországon élõ írótársaival, azzal a céllal, hogy ezektõl közvetlen benyomásokat szerezzen a magyar irodalom és az írók helyzetérõl.

3./ Felvetette, hogy bizonyos momentumok zavarják õt az otthoni kultúrpolitikát illetõen. Példaként megemlítette, hogy Köpeczi Béla azért nem utazott Párizsba, az ott megjelenõ magyar antológia kiadására, mert ahhoz az elõszót Cs. Szabó László írta. Kijelentette, hogy egy kissé Cs. Szabó életútját a magáéhoz hasonlítja, s ha kiadói fõigazgatóság nem ismeri õt el, mi a biztosíték arra, hogy õt – már mint Zilahyt – elismeri. Ez az eset is azt bizonyítja számára, hogy hazatérése még korai lenne.

4./ Zilahy ismételten kifejtette, hogy hazatérésének megvalósulásáig hajlandó együttmûködni a magyar kulturális szervekkel egy antológia kiadásában. Ajánlotta, hogy idehaza létesítsenek egy 3 tagú magyar szerkesztõ bizottságot, mely összeállítaná kb. 100 mai magyar író antológiáját. Ebben szerepelne pártállásra való tekintet nélkül, minden jelentõs ma otthon élõ író. Vállalná, hogy ezt az anyagot változtatás nélkül lefordítaná és saját kiadójával kiadatná. A kiadási költségeket a kiadó fedezné. A bevétel 10%-át dollárban átutalnák az antológiában szereplõ magyar íróknak. Amerikai részrõl ugyancsak egy 3 tagú bizottság létesülne, melynek egyik tagja õ lenne és hasonló feltételek mellett elkészítenének egy antológiát, melyet Magyarországon adnának ki.

Zilahy közölte azt is, hogy ezen tervét a State Departmentben lévõ kapcsolatával megbeszélte és elvileg egyetértenek vele. Kijelentette, hogy terveit általában egyeztetni szokta az amerikai szervekkel, sõt annakidején, amikor Sik és Hollai elvtársakkal tárgyalt, az idõpontról mindig elõre tájékoztatta az FBI-t, amely részérõl a megbeszéléseket nem ellenezték. Elmondása szerint erre azért volt szükség, mert hosszúideig a jobboldali emigráció támadása következtében kommunistának tartották és rendõri felügyelet alatt volt. Elmondása szerint e körülményt akkor Hollai elvtársnak is tudomására hozta.

Zilahy feltételei hazatérését illetõleg túlzottan ideálisak és abban feltehetõen a State Department-el fennálló kapcsolata is befolyásolja, ezért e kérdés sürgetése részünkrõl nem lenne idõszerû. Az a tény, hogy jelenleg kapcsolatban áll velünk és különbözõ javaslatokat tesz a MNK-val való együttmûködésre irodalmi téren, azt a törekvését bizonyítja, hogy elõbb-utóbb haza akar térni, azonban egyelõre attól fél, hogy hazatérésével egyben hûségnyilatkozatot is kell tennie a kommunizmus mellett, ami az õ nyugati hírnevét erõsen csökkentené. Politikai tevékenységet emigrációs szervezetekben jelenleg sem fejt ki és igen vigyáz arra, hogy politikailag egyik oldalra sem kötelezze el magát. Jelenlegi anyagi helyzete kielégítõ, könyvei a legtöbb nyugati országban megjelennek.

Javasoljuk, hogy a washingtoni kultúrattasénk vegye fel a kapcsolatot Zilahyval az antológia kiadásának gyakorlati megbeszélése érdekében. Ez – figyelembe véve az FBI-vel és a State Department-el fennálló kapcsolatát – lehetõséget adna arra, hogy a köztünk fennálló kapcsolatot legálissá tegyük és ennek ürügyén további tevékenységét figyelemmel kísérjük és mielõbbi hazatérésében befolyásoljuk.

M E G J E G Y Z É S

A feljegyzést Galambos elvtárs részére készítettük az október 4-i tájékoztatónk kiegészítése céljából.

r.õrgy.

fõop. beosztott

Készült: 2 pld. 3 oldal.

Zilahy Lajos

VERS LIBRE

Illyés Gyula születésnapjára

Happy birthday to you. Hát te is elsietted éveid
És hatvan éves lettél. Kölyök idõ. Neked még
lesznek
Nagy éveid. De nekünk már aligha itten. Hazát
veszteni
Több mint szülõt, gyermeket, testvért, hitvest
Õk porrá omlanak.
A szép és végetlen nagy csendben
S az angyalok, s a telekspekulánsok
Már be is zárták a Ridgewood temetõt.
De a haza nagy, tomboló valóság
Csimbrikné írja virágoznak, nõnek
A bombaverte fák az Áfonya utcában
S ha új nótát fújnak is a rigók
A haza változatlan, változatlanabb
Mint a Hármas Hegy kékes vonala
Ahogy az ablakomból, ablakodból látszott
Hiszen szomszédok voltunk valaha
Budán a dombon. És talán más dombokon is.

By the way – a domb, a dombok.
Az o betûben lágy kerekség és a b-ben
Emelkedés van, mintha kínai képjel lenne.
Csúnya dallam a domb. A hill hideg hegyes –
Bocsásd meg ezt a kis kitérést,
De negyven évig voltam magyar író
S még írok néha magyarul
De csak efféle bökverseket,
Vagy fordítgatok, s még mindég keresem
Paul Eluard versében az utolsó nagy szónak
Magyar értelmét (Liberté)
Vagy gyermekkorom rigmusát idézem
Egyedem begyedem bébicske
Tengertáncom menyecske.
Ha már a should-would agyamat kimarta
(Joseph Conrad se jól használta õket,
Pedig ifjú korában tanult angolul.)

Aki benned most elõször is
Elvesztett anyanyelvemet köszöntöm,
A „mérföldekre kaszintó kaszát”
„A Mihály haját, mit hûvös szél dobál” –
VONATON címû versed most is bennem
zakatol.
Az a kis papucsos napsütötte barna asszony
Ahogy kinéz a forró ozorai tájon
S gömbölyödõ hasa rejti a magyar jövõt –
Szebb verset nem is írhat magyar penna,
Ilyen igénytelenül remeket.
Ozora.
Mondtam-e néked valaha: anyai Jutasi szép apám
Ki látta még Napóleont, Kanzinczyt, Berzsenyit,
Patikus volt Ozorán.

Patikusok vagyunk mi is. Keverjük tégelyeink.
Embert, hazát, világot patikálni
S mesélünk ilyen régi nagy meséket.
Százötven éve egyszer egy nagy skót harceget
Ki avval hencegett, hogy neki Skóciában
Harmincezer juha van, igy tromfolt le Eszterházy
Pál.
„Barátom, nekem juhászom van harmincezer
Otthon.” –
„És bólintott a puszták népe, hogy igazat
mondott.”
Én napjaimat könyveim köz töltöm,
Könyvtáram no Central PUBLIC LIBRARY
Itt farigcsáltam hét nehéz esztendeig
Metternich BIBOR SZÁZAD-át, s Greville
titkos naplója
Itt súgta meg nekem, hogy a Buckingham
Palotában
Victoria a hannoveri szépség
S daliás férje, Albert, a Szász-Nóburg és Gota
Diadalpezsgõt bontottak a hirre, hogy a Cár
Segesváron leverte „lázadásunkat” – Hja,
Birds of a feather flock together
Egy tollú bíbor madarak összetartanak
Toronyban ülõk ma sem szeretik a
földrengéseket.

És ezt tõled, a PETÕFI-bõl tudtam meg
Hogy Szkariatyinnak hívták az orosz generálist
Akit Bem kicsi ágyúja a dombtetõrõl
Nagy távcsövével együtt elsepert.
De aztán megindultak
Minden dombról a kozák pikák erdei
S azóta mindig jönnek, jönnek, jönnek
A Szózat gyászos jóslatát követve
és Oswald Spengler „Hanyatló Nyugat”-ját

énekelve,
(S ha látnád most a felhõkarcolókat itten –
Egymás zsiráf nyakába dõlnek néha ijedtükben)
(Iskolatársam Kiss professzor írja
Hogy Petõfit – te tudtad ezt? –
A „nagypennás ember”-nek hívták honvédei.)

Itt vagy a Centrál Publicban te is.
Acéldobozok Magas Tátrái rejtik
Névmutató kártyád. Illyris elõtt.
Itt van Zsiga is Moriah hegye mellett
(Amelyen a kegyetlen Isten megparancsolá
Ábrahámnak hogy fiát áldozza fel)
Itt van Áron is, Tamarisk, Talleyrand közelében.
Itt van Németh Laci és itt van Péter
Verescsagin mellett, mindketten csizmásan,
Itt dicséri Geothet most is Szabó Lõrinc.
(Homlokába hull a ceruzányi hajtincs)
Itt forgatja botját Kodolányi János,
S villogtatja Féja a fokosát.
Itt alussza Dózsa-álmát Sárközi Gyuri
S az olvasóterem halotti csendjében
Csak Kakuk Marci fütyürészget néha
Itt vagytok valahányan mint a „Tiborok”
(Ahogyan Piroska csúfolt titeket)

Itt vagytok mind, de az angol nyelvben
A neveteken nincsen ékezet.
Én óvatosabb voltam nálatok
Ékezet nélkül hoztam nevem ide.
56 õsze óta mégis úgy megnõttem
(Általatok és Veletek)
Hogy Miss Tong Lu a gazdag kínai lány
Mirólunk írja Columbus doktorátusát
„Magyar Írók Jelleme” cím alatt
S engem nyaggat, hogy ki volt Czuczor Gergely
S nékem kell azt is megmagyarázni neki,
Hogy Sztójai Gerõ nevû magyar költõ nem volt
Hogy magyar író meg nem vezetett soha
Idegen hadat hazája ellen.
De mindezért ne nézd le Miss Lu Tongot

Hiszen Te sem tudhatod Li Pon Hu ki volt.
Általában világunk történelme
Már Toynbee agyába se férhet bele –
Maradj meg hát te is a HÁROM ÖREG-nél,
amely több mint a „Harminc Millió Magyar”.

Úgy érzem mindig: könyvtáram nem a Fifth
Avenuen
De a Nemzeti Múzeumban áll
Mert a márványcsarnok lépcsõ-fordulóján
Milton is Munkácsy falat borító képén
Diktálja vak bitumen alkonyatban
Fehérgalléros leányainak (s nekem
Ahogy naponta felmegyek a lépcsõn)
Az Elveszett Paradicsomot.

Neked Ozora most is megmaradt.
De nekem Szalonta már rég Salonta Mare lett
S mióta sorsom és Stalin Budán a dombról elvert
Azóta itt New York külvárosában élek
Ahol e néhány utcát Little Hungarynak hívják.
S tizenhat év alatt már megtanultam
Hogy tévedtem, amikor arról írta
Hogy a lélek kialszik. Él a lélek még itt
Van itt Magyar Mûvelõdés Köre is.
Elnöke lelkes üzletember, s állítólag
Harminc év elõtt még beszélt magyarul.
Az idõ persze eljár. Vedlett kabát a nyelv,
Amelynek gombja egyre hull –
De szerencsére 56-ban friss gyerekek jöttek
Kik üde-tiszta magyarsággal irják
Krétával a házfalakra a disznóságokat
És ébredõ szerelmük barlang-rajzait.
Van itt magyarság. Van. A Botond Hall-ban
Vitéz Endresz Lászlónak hõs emlékét
Dicsõíti a nyilas hazafi.
Ahogy az õszi napok rövidülnek
Úgy rövidül véleményem a világról.
Francois Babeuf mondata hitem lett: „Minden
kormány
A kevesek összeesküvése a Sokak ellen„
Szegény Babeuf! Írói tiszteletdíja fejében
Fejét vette a Directoire.

Mi hir van otthon?
Bibó István és akik már nem élnek?

Hallom Domokos levéltári porszem
Emlékszel mikor 43 õszén
Kállay a Várban a fülembe súgta:
„Kossuth filmet írjatok. Nagyot! Fizetek.
Mutassuk meg a németeknek
Ki volt Kossuth.”
Hazarohantam, s még aznap délután
Ingujra dobtuk magunk mind a hárman
Kosáry Domi te meg én. S repült, repült a munka
De már a stúdióba nem juthattunk
Mert 44 fekete tavaszán
Utunkat állta a két Adolf:
Eichmann és a Führer.
És õk másféle filmet írtak.

A minapában kezembe kerültek
A nagy Kossuth film csonka tervei
Ahogy Kossuth amerikai útja után (már
ötvenéves)
Londoni házak nyikorgó lépcsõit mászva
„vigéckedik”
(De ezt a Wlassits-kor iskolái szégyellték tanítani)
Becsületének ezt a legszebb csillagát
Mert dolgozott, hogy családját eltarthassa.
Tûz ellen biztosított õ
A legnagyobb Gyújtogató.

Politikáról én itt semmit sem tudok
Legfeljebb annyit, amit minden újság harsog
Hogy a Fehér Házban éles a fordulat
Mert a szép Jacquelin fátyolos kalapját
Palakék Dior bonet-re cserélte át
S mindebbõl nagyon biztatónak látom
Vietnam, Berlin, Cuba helyzetét.
S örülök annak is, hogy Khr. Hrcs…
Segítsetek az istenért.
A Kenedy nevet még csak le tudom írni
valahogy,
De vannak nevek, amibe minden tollam
beletört.
Félek, sokat fecsegtem önmagamról
Amikor téged kéne ünnepelnünk.
De úgy érzem, hogy életem fonákja
Sorsodnak színét jobban megmutatja.
Ha most én lennék Királyod, Elnököd,
Vagy ahogy otthon hívják: a Csúcsszemély,
Nagy rangot adnék születésnapodra
S imigyen szólna leiratom hozzád:
„Illyés Gyulának, a nagypennás embernek”
Persze ékezettel
S ékezetnek a Nobel-díj is kevés lenne,
Mert te a nép vagy egy kötésben: Puszták Népe,
De annyian mi idekint csak oldott kéve.
Ám jó volt Gyulám, hogy voltál és vagy
Hogy voltatok és vagytok
Valahányan otthon ti pennás emberek,
Euripidestõl Montesquieu-tõl kezdve
valahányan
Ti Dickensek, Sinclairek, Evtucsenkók,
Ti még tudtok javítani, menteni is otthon
Valamiért és valahogy kiállni
Embert, hazát, világot, patikálni.
Kiáltani a Törvényhozóhoz ódát, vagy átkot
De a számûzetés se Ovidnak se Turgenyevnek
Se Thomas Mannak, Zweignek nem tett sok jót –
Számûzött írók mindig elpusztultak
Nyeglén eltitkolt honvágy rákjaiban.

Hát ég Veled. Csak annyit még:
Itt erre azt tartja a mondás
Hogy búcsúzás nélkül távozik az angol,
De a magyar távozás nélkül távozik az angol,
De a magyar távozás nélkül búcsúzik
(történelmében és költészetében is)
De most már mégis veszem kalapom
És mondom mint Arany a fényképíró úrnak
Hogy melyik képét válassza: „A botost, kalapost!
Ez menni készül – én vagyok!”

Fogadd hát Misszisz Zii nevében is
(Könnyebb kiejtés csinált Zii-t a Zii-la-háj-ból)
Fogadd mindkettõnk jókívánságait,
Öleljük Flórát mindnyájatokat –
(Közel enyéink sorsával, most nem zavarlak.)
Add át üdvözletünk a rigóknak, fáknak,
Emelj kalapot helyettem is az öreg Gülbabának
Ha sírjából kilép, s Rózsadombon sétál
És tolmácsoljad hódolatom kérlek
Az egyetlen nagy Csúcsszemélynek
Ki túl lát otthon a romokon:
A Hármashegyi Kilátó Torony
Méltóságának
És a csikorgó fogaskerekûnek
Az új nevével ékeskedõ
Szabadság-hegyen.
Amelynek neve
Áldott legyen.

New York, 1962 õszén.

Belügyminisztérium Szigorúan titkos!

III/I. Csfség

2-B Alosztály

Tárgy: Zilahy Lajos ügyében

FELJEGYZÉS

Budapest, 1963. december 7.

Külképviseletünk munkatársa 1963. november 8-án felkereste New York-i lakásán Zilahy Lajos írót és megbeszélést folytatott vele. Ennek során az alábbiak jutottak tudomásunkra.:

Zilahy az AEÁ-ba való kiérkezése óta kapcsolatot tart fenn az FBI-val. A kapcsolat kialakulása, az ellene szóló „kommunistagyunús” vád kivizsgálása során kezdõdött. 1956-ig az FBI nyomózói rendszeresen felkeresték lakásán és a vele folytatott beszélgetéseket felhasználták vendégeinek ellenõrzésére. Jelenleg egy Mr. Sullivan FBI nyomozóval tartja a kapcsolatot. Zilahy elmondotta, hogy külképviseletünk részérõl a vele korábban kapcsolatot tartó személlyel folytatott tárgyalásairól minden esetben megbeszélést folytatott FBI-s kapcsolatával. Közölte, hogy külképviseletünk munkatársával folytatott beszélgetésrõl – az Antológia kiadásával kapcsolatban – is tájékoztatni fogja az FBI-t.

Zilahy az FBI-val való kapcsolatot természetesnek tartja, s ennek alátámasztására hivatkozott arra, hogy ismerõsének, Szentgyörgyi Albert professzornak is baráti kapcsolata van velük.

Zilahy elmondotta, hogy az 1963-as év anyagi helyzete szempontjából igen rossz volt. Feleségét állásából elbocsátották, ezt követõen két alkalommal súlyos betegségen esett át, a kezelési költségek anyagilag igen megviselték õket. Kiadója tönkrement, így tervezett könyve III. kötetének kiadása – mely megfelelõ anyagi haszonnal járt volna részére, – eltolódott. Mindezen dolgok összessége miatt nem tudott eddig érdemben foglalkozni a magyar-amerikai Antológia ügyével.

Említést tett arról, hogy sajtópert szándékszik indítani az Amerikai Magyar Népszava ellen, mivel a lap múlt év decemberi számában „kommunistagyanúsnak, hazafelé kacsingatónak”, stb. bélyegezték õt. A cikket Thury Lajos és Lázár Miklós, volt nyilas újságírók írták. Ezeket, valamint a lap tulajdonosát, Gombos Zoltánt akarja a per során leleplezni. Kérte, hogy ez ügyben legyünk segítségére Thury Lajos nyilas és népellenes tevékenységére vonatkozó iratokat bocsássuk rendelkezésére.

Zilahy tud arról, hogy Sõtér elvtárs a PEN Club nemzetközi és emigráns tagjait meghívta Budapestre a végrehajtó bizottság 1964-ben tartandó ülésére. Véleménye szerint „e meghívás teljesen felkészületlenül és váratlanul érte az emigráns írókat, akik nem számítottak a kapuk ekkora szélesre való kitárására”. Közölte, hogy a VB budapesti ülésén véleménye szerint csak a német, lengyel, román, bolgár irodalmi emigránsok helyes, ha résztvesznek, a magyarok viszont nem. Tábori Pálnak hasonló a véleménye Zilahy szerint.

Tudja, hogy odahaza jó véleménnyel vannak róla, ami Aczél György miniszterhelyettes elvtárs róla alkotott véleményében is megnyilvánult, ennek ellenére mégsem utazik Budapestre kettõs PEN Club-beli pozíciója miatt.

„Nem gondolkodik most a végleges hazamenetel felõl sem. Az a véleménye, hogy otthon már úgysem érne sokat, viszont idekint hasznára lehet Magyarországnak és a magyar irodalomnak”.

Zilahy a továbbiakban hazatérésével kapcsolatban ellenérvként családi vonatkozású problémákat vetett fel. Két unokaöccse az elmúlt évek során és jelenleg is nagy szegénységben, rossz lakásviszonyok között vannak és mellõzésben él múltbeli pozíciójuk miatt. Az egyik Budai Lajos volt rep. ezredes, aki Bajcsy Zsilinszky Endre egyik megbízható embere volt és résztvett az ellenállási mozgalomban. A másik dr. Budai Zoltán volt r. õrnagy, aki szintén ellenálló volt, s ennek ellenére 1946-ban B.-listázták, jelenleg napszámos. Lakáskörülményeik igen rosszak. Zilahy kérte külképviseletünk munkatársát, hogy rokonainak ügyét vizsgáljuk meg és segítsünk rajtuk.

A magyar-amerikai Antológia kiadásával kapcsolatban kijelentette, hogy ezt a kérdést most már szorgalmazni fogja, irodalmi ügyként kezeli, függetlenül attól, hogy rokonaival kapcsolatban milyen intézkedés történik. Az Antológiával kapcsolatban csak körvonalazott elképzelései vannak. Ez ügyben készített egy emlékeztetõt, s azt a beszélgetés után pár nappal, postai úton megküldte külképviseletünknek. Az emlékeztetõben érdembeli dolgok nincsenek.

Megjegyzés

Zilahy hazatérése, vagy hazalátogatása a közeljövõben nem valószínû. Ennek oka, hogy fél egy esetleges hazalátogatás AEÁ-beli visszhangjától és következményeitõl. Végleges hazatérésre pedig a hazai helyzetet nem tartja megfelelõnek. Nagymértékben befolyásolhatja õt az FBI-vel fennálló kapcsolata, s feltehetõ, hogy elsõsorban ezek ellenzik hazatérését. Külképviseletünk munkatársa Zilahy lakásáról történt távozáskor figyelést tapasztalt.

Zilahy által felvetett magyar–amerikai Antológia ügyében a KÜM felé hivatalos jelentés eddig nem történt. Köpeczi elvtárssal is csak általános vonatkozásban történt megbeszélés külképviseletünk munkatársa részérõl, annak itthontartózkodása alkalmával.

Javasoljuk, hogy Zilahyval a jelenlegi keretek között továbbra is tartsunk kapcsolatot, annak ellenére, hogy végleges hazatérését csak perspektivikusan vehetjük számításba. Az általa említett magyarországi hozzátartozóinak ügyét megvizsgáljuk.

Készült: 2 pld. 3. oldal

Kategória: Archívum |  Rovat: - |  Típus: - 1

EGY HOZZÁSZÓLÁS A(Z) “DOKUMENTUMOK – ZILAHY LAJOS ÜGYE K-1449” BEJEGYZÉSHEZ

  1. Volt szerencsém rövid ideig együtt dolgozni Nemeskürty Istvánnal a “Millenneumi Kormánybiztosi Hivatalban. A “Tanár Úr” olykor kitüntető figyelemben részesített, behívott egy kávéra reggelente az irodájába, ahol beszélgettünk. Egy alkalommal Zilahy Lajos került szóba, akiről elmesélte, hogy mikor Budapesten járt fogadta őt Aczél György. A találkozón részt vett Nemeskürty is , aki akkoriban a magyar filmélet fontos vezetője volt. Zilahy a beszélgetés során elpanaszolta, hogy nincs magyar útlevele. Aczél szinte észrevétlenül átsétált irodájának egy távoli (alkóvszerű?) részébe, és telefonált . A szöveget nem lehetett érteni, de a telefon nagyon rövid volt.
    Alig telt el mintegy tizenöt perc, és kopogtak az ajtón. Egy titkárnő “ezüst tálcán” hozta Zilahy magyar útlevelét. (Utólagos elemzésem szerint ez csak úgy volt lehetséges, hogy már előre készültek a híres író látogatására.
    Mivel ezt a kis történetet publikálni szeretném, így a fenti anyag számomra különleges fontossággal rendelkezik. Kár, hogy ebből sem derül ki, hogy Zilahinak Aczéllal való nevezetes találkozása pontosan mikor történt.