Payday Loans

Keresés

Életminőség nagyszótár – VI.
Életminőség lexikon/nagyszótár csírák
2017. március 23. csütörtök, 07:16

Képtalálat a következőre: „olvasó nő”

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

Balga állatorvosi ló/földi-égi poklok

Isten bölcs gyermeke az édenkertben

Jó-rosszkor, boldog-boldogtalan ember

Képtalálat a következőre: „olvasó nő”

Életminőség nagyszótár – VI.

 

A KÖLTŐ FIÁHOZ.

Kinek szemén könycseppek állnak
Az egyszerű sirhant felett,
Hol a végzet költő-apádnak
Olyan korán ágyat vetett:
Ifjú, törőld le a könyűket!
Olvasd meg a felíratot:
S szived fennen vervén, örűlhet
Apádnak őt hogy vallhatod!

S ha mása vagy lángszellemének:
Lantját ragadd fel és jövel!
Légy, mint ő volt, meggyult szövétnek,
Mely kínban ég, de fényt lövel!
Ne hidd, hogy a költői ösvény
Szirt közt vezet, tüskét terem;
Kínt és sebet virággal födvén:
Begyógyít a láng képzelem.

Mi nem vágyunk fel, küzdve polcért;
Irígykedésre nincs okunk;
De milliók közt, milliókért
Fenn érezünk, fenn gondolunk!
Nem olyanok vagyunk a földön,
Mint annak sok más férgei;
A nyárfa, bár mocsárba' nőjön,
Fejével a felhőt veri.

Megsért, ki ránk sajnálva útal,
S a részvétnek bemutogat;
Bennünk a nép jár koszorúval,
Vagy hord condrát és foltokat.
És jaj, ha a bénúlt lovagnak
Láttatni kell tört csontjait,
S a bölcsnek és a dalnokoknak
Nyomor koldul mindennapit!

Nem kell nekünk terített asztal,
Kimért kegy és magas mosoly;
Jobban esik s feljebb magasztal
Az a köny, mely dalunkra foly.
Rokonszenv az az egy ajándok,
Mit a költő fogad, szeret, -
Lopvást, mint a menny a virágok
Kelyhébe lop hüs cseppeket.

Ragadt-e por a költő térdén?
Feleljetek, kevély nagyok!
Kegyelmetek hajlongva kérvén:
Jelent-e egy meg nálatok?
Igen! - nehéz bút orvosolni,
Ölébe venni csüggedőt;
Vagy nevetek fénnyel bevonni,
Mint a nap a kopár tetőt.

Sok önmagát árulja drágán,
Más lenni tud, mint aki volt;
Cserél hite s szerelme árán
Kényelmet és sok földi jót:
Mi nem szoktuk magunk eladni!
S a lángzó szív után megyünk...
Mint a madár, választjuk, aki
Szeret, szűköl, - dalol velünk!

Járván kelvén az élet útján:
Szabadság visz, szeretjük azt;
Vándorbotunk a szirtre sújtván:
Számunkra hüs forrást fakaszt.
S leszúrva, hév zord pusztaságon:
Kihajt, sátort borít fölénk,
Hogy árnyában szép fényes álom
Tündér karján szendergenénk!

Felépül a rom s vár előttünk,
Mély sírjából a mult kilép;
Fölkél a holt, s meghallja tőlünk
Biráitól, itéletét.
S kik látunk a távol jövőbe:
- Mig gondatlan köszönti fel
Kelyhét a nép, mámorba dőlve -
Nekünk korán könyezni kell.

Beszél a szent, dicső természet,
De mi vagyunk tolmácsai;
A szív amit titokban érzett:
Tőlünk hallja kimondani;
Ülünk villám- s tengerhabokra, -
Értjük virág s szellő szavát;
Mi az Úr égő csipkebokra,
Jelentve általunk magát.

Ifjú! ha hív az égi szózat:
- Zengő koboz maradva rád, -
Haladj nyomán a szunnyadónak,
Folytasd éltét, folytasd dalát!
Ahogy zengett, zengj hangosabban!
Harsány szavát harsogd felűl...
Ha ő felhők közt járt magasan:
Te a fényes napig repűlj!!

TOMPA MIHÁLY

Képtalálat a következőre: „olvasó nő”

*

 

Szabadon szolgál a szellemi ember

az Atyaúristenen kívül más főnök nem parancsol

bezárhatnak, megölhetnek – ártani nem tudnak…

csak gyarlóságom vagy a kegyelem hiánya gátolhatna…

engem se kinevezni, se leváltani nem lehet

hivatásom gyakorlásától sem tilthatnak el, Isten adta

hivatásomért tudok áldozni, de rabja nem vagyok

hol lábam lógatom ihletre várva, hol tengert úszok át

Ki s mi gátolhat abban, hogy tegyem a dolgom?

kifizetem a szabadságom árát: puritán élet

költői szárnyalásom csak képzelőerőm korlátozza

megélheti kényszerből sem alkuszom meg

nem esküdtem örök hallgatást, de tudok várni

nem félek eldobni a szellemi mankót, s vízen járni

nem félek fejest ugrani az ismeretlen mélységbe

nem hagyok esélyt arra, hogy zsarolhassanak

nem kell megfelelnem szakmapolitikai elvárásoknak

nem keresem minden áron az emberek tetszését

nem követek vakon semmilyen élő-holt Mestert

nem lehet cenzúrázni, de magamat se herélem ki

nem lehet kibérelni a lelkiismeretemet

nem rettegek se a kínzástól, se a kinevetéstől

nem szolgálok ki semmilyen politikai kurzust

se mézesmadzag, se korbács nem befolyásol

szenvedélyesen keresek,

de nem vagyok munkaalkoholista -

a szilárd meggyőződésem előttem szent

 

*

 

Transzcendens

Ne az én akaratom

legyen meg, hanem a Tiéd, Uram,

Ezt kell folyamatosan tudakolnom,

S azután nekem is azt kell akarnom

(vagy úgy járok, mint Midász király)

 

*

 

Ember és hit

A hit és a balhit is hegyeket mozgat

Nagyon jó és nagyon rossz dolgokat csak hittel lehet tenni

 

*

 

Demagógok

Senki nem olyan szegény, hogy ígérni ne tudjon:

Ha lottó ötösöm lesz, akkor téged is gazdaggá teszlek…

Egy felelőtlenül ígérgető politikust is nehéz szaván fogni?

Aki azt mondja, amit hallani szeretnél - számonkérhetetlenül…

És a papot, aki jó magaviseletedért örök boldogsággal jutalmaz?

Ez egy olyan Égi Kánaán, ahonnan még nem tért meg utazó…

(a másik, a fenyegető alternatíva a pokol, az örök kárhozat)

Lehet egy egész életet erre az ígéretre alapozva alakítani?

 

*

Eredet és érvényesség

Mindegy, hogy honnan tudod

(illetve: hogy te mit gondolsz erről)

- „istentől”, a tanár bácsitól, holt bölcstől -,

Az a lényegi kérdés, hogy igaz- e vagy sem,

Hogy tudod-e igazolni, bizonyítani!

(A tekintélyre hivatkozás nem érv…)

 

*

 

Tudni, érteni és élvezni

Mindent tud a humor történetéről,

Csak nem érti, s főleg nem élvezi a tréfát -

Elméletet alkotott az emberi humorról,

De képtelen hatásosan elmondani egy viccet…

 

*

 

Adottság és érdem

A zseni 1% tehetség, 99% szorgalom (Edison)

Ha nincs meg a tehetség, hiábavaló a törekvés (arab mondás)

 

*

Képtalálat a következőre: „magyar zsidó nő”

Magyar zsidó

Sziámi:

Elég zsidó

 

Az én hazám, jaj, Magyaroraszág!

Mégse lettem hazaáruló

Izráelföldön jól érzem magam, csak

Ott meg nem lennék elég zsidó-ré-mi-fá

szó-lá-ti-dó-ti-lá-szó:

Izráelben, Gipsylandben,

Amszterdamban, melegek között

Valami gond lett itt Budapesten

Valami hideg ideköltözött

Jéghideg lett szépen lassan

Sorra fagynak a dimenziók

Valami ügyködik kicsiben, nagyban

valami atom, valami titok

A gonosz Krónosz folyton klónoz

Ismétli összes gyermekét

Rohan az idő, hogy mindent megoldjon

Lábnyomok a Holdon, szóródunk

Szerteszét...: dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti-dó-

ti-lá-szó-fá-mi elég zsidó

elég zsidó elég zsidó elég zsidó

Közrefognak, megmotoznak

Túl nagy titkom az mi lehet nekem?

Talán csak annyi: hogy azt, aki motoz,

Na, azt a lányt én ismerem

Izráelből, Gipsylandből

Amszterdamból, melegek közül

Ideköltözött, rendőrnek öltözött,

Azt hiszi, hidegben üdvözül

A gonosz Krónosz folyton klónoz

Ismétli összes gyemekét

Rohan az idő, hogy mindent megoldjon

Lábnyomok a Holdon, szóródunk

A gonosz Krónosz folyton klónoz

Felfalja összes gyermekét

Rohan az idő, hogy mindent megoldjon

Lábnyomok a Holdon

Szóródunk szerteszét...: dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti-dó-

ti-lá-szó-fá-mi elég zsidó

elég zsidó elég zsidó elég zsidó

http://www.youtube.com/watch?v=Ysz1lRWGUp4&feature=related

Kapcsolódó kép

*

 

Kisnagy

A kis bűnösök,

Sőt a maguknak kis bűnöket kitalálók

Tolonganak a gyóntatásért, bűnvallásért,

A nagy bűnösök meg lapulnak, bujkálnak,

Vagy rosszabb esetben még a mellüket is verik!?

 

*

 

Ha beteg vagy,

Akkor elárulod magadról,

Hogy gyenge a Jóisten-hited,

Pláne ha nem inkább „testi”,

Hanem pszichoszomatikus a baj,

Vagy neadjisten depresszióval küzdesz?!

(nem elég a baj, hozzájön a bűntudatod…)

 

*

 

Ha szegény vagy,

Sőt már nyomorogsz,

Ez egy biztos jele annak,

Hogy nincs - jó - kapcsolatod az élő Istennel…!?

Mert akkor meghallgatná imáid és megáldana bőséggel -

Így nemcsak küszködnöd kell a víz felett maradásért,

De még a bűntudatod súlya is víz alá akar nyomni…

 

*

 

Hurrá!

A sündisznó

egy lyukas autógumit talál az út szélén.

Oldalba löki a barátját és mondja:

- Végre, egyszer mi győztünk!

 

*

Képtalálat a következőre: „olvasó nő”

Az olvasás

megtanít bennünket

az imádságra és jó cselekedetre.

Ez vezet bennünket

mind a gyakorlati,

mind a szemlélődő életre.

Imádság és olvasás,

ez az a kettős fegyver,

amellyel a gonosz ellenséget legyőzzük.

Ez tisztítja meg lelkünket a bűnöktől ,

és ez díszíti fel erényekkel.

Ez távolítja el a fátyolt,

amely lelkünket tévedésben tartotta,

és ez vonja el szívünket a világ hiúságaitól.

(Szent Bernát)

 

*

 

Hagyomány

A múltat végkép eltörölni

Aki előttünk élt, az mind hülye lehetett

Akinek okos a telefonja, az bölcsebb, mint Platón

Kegyeletből még ápoljuk, de várjuk, hogy kimúljon…

Stb.

 

*

 

Verseny

Nemes-nemtelen

Konstruktív-destruktív

Nem építő, de romboló rivalizálás

Csak a másik rovására nyerhetsz?

Stb.

 

*

 

Él

A tompa vagy éles kés

A kétélű fegyverek – a tréfa éle

Az élmunkás és a párt élcsapata

A gyakorló vagy az éles töltény

A felkészülés és az éles bevetés

Stb.

 

*

 

Élen

Amit nem tudsz legyőzni,

annak állj az élére – vezesd félre…

Ahogy az ádáz keresztényüldöző Pál

hipp-hopp rabbiból apostol lesz,

és teleírja az Újszövetséget…

 

*

 

Gyilkos humor

Gonosz tréfát űznek veled

Csúnyán beugratnak a „barátok”

Kandi kamerával húznak be a csőbe

Kigúnyolnak és nevetségessé tesznek

Nem mersz nem röhögni a rossz vicceken

Stb.

 

*

 

Paródia vagy más?

Párizsban szép a nyár

Refrén:

Párizsban szép a nyár,

Ha a Grand Boulevard fényárban áll,

Sétára vár a Szajnapart,

A kis Paulette is épp arra tart.

Kezében rózsaszál,

Az a csöpp szája már csókra áll,

Hiszen oly régen várja a szép Pierre,

Csókot is érdemel. Ollé!

Oly gyakran játsza a szomszéd

Nagy hanggal e kis lemezt.

Áthallik ordítva onnét,

A közfal vékony gerezd.

Elűzi reggel az álmom,

Este sincs egy percnyi csend,

Pár órát nappal kell hálnom,

De ott is fülembe cseng. Ollé! Hogy

Párizsban szép a nyár,...

Szomszédom meghívott egyszer,

Hallgassunk együtt zenét!

Feltett egy lemezt, mit kedvel,

Bár rögtön roppanna szét!

Egy lett az ötlet a tettel,

Ráültem, kettérepedt,

De erre egy új lemezt tett fel,

Mert ebből többet is vett. Ollé!

Párizsban szép a nyár,...

Kis Paulette még meddig sétál,

És Pierre még meddig vár?

Érjen már véget a szép nyár,

A partot lepje a sár!

Csókolják meg végre egymást,

Vagy béreljen Pierre szobát,

És adjon a pap rájuk áldást!

Mert én nem bírom tovább! Ollé! Hogy

Párizsban szép a nyár,...

...Csókot is érdemel. Ollé!

Csókot is érdemel, csókot is érdemel,

Csókot is érdemel. Ollé!

https://www.youtube.com/watch?v=TKCeqnvgeJ8

Képtalálat a következőre: „olvasó nő”

*

 

Zajártalom

Folyton zúg a füled

Kizárhatatlan közlekedési zajok

Vagy egy rádió szól, vagy a tévé

Áthallatszik a szomszéd élete

Az utcán óbégatnak

Stb.

 

*

 

Életfogyatékos

Már nem olvasol mesélsz

Már nem jársz el mulatni

Már nem énekelsz, táncolsz

Már feladtad a hivatásodat

Már beletörődtél, megalkudtál

Stb.

 

*

 

Intarzia

Kosztolányi saját maga

míveskedte bele nevét

a következő kis szövegbe.

Egy vendég panasza az étkezdében:

„Itt rossz a koszt, ó lány,

ide zsörtölődni jár csak az ember.”

 

*

 

Pap Jancsi

Jancsi barátjával

egy presszóban ül…

A barátja mondja:

- Fogadjunk,

hogy úgy fogok rendelni italt

ennél a fiatal, csinos pincérlánynál,

hogy kimondom közben, hogy baszik.

- Na erre kíváncsi vagyok - mondja Pap Jancsi .

Hívják a pincérlányt és mondja neki a fiú :

- Kisasszony !

Legyen szíves,

hozzon egy nagy pohárba szikvizet !

Pap Jancsinak nagyon tetszik a dolog,

másnap egy nőismerősével megy étterembe

- akit előtte beavatott készülő mutatványára -,

és oda híva a pincérnőt ezt mondja neki :

- Kisasszony! Legyen szíves,

hozzon már ide egy pohárba szódát !

Különben rábaszik!

 

*

 

Későn

ébredsz, nem éred utol magad

nősülsz, nehezen alkalmazkodsz

szülsz, nem lesz elég – ép - gyereked

leszel apa, vénen lehetsz csak nagyapa

stb.

 

*

 

Korán

kezded, rosszul végzed

pl. a páros nemi életet – csömör

pl. a profi szertornát – lerokkansz

pl. a gyerekszülést – belehalhatsz

pl. a pénzkeresést – korán vénülsz

stb.

 

*

 

Katonadolog

A katona nem fázik, csak úgy érzi

A katonát szabják a ruhához, s nem fordítva

Rohanj János, ha bajban van a messze város…

Anyámasszony katonája és a dezertőr

„Hősi halottak” uniformis temetője…

Stb.

 

*

 

Hideg

Mindent el kell tüzelni – vagy fagyhalál

A bútorokat felaprítják, a könyvet zúzzák

A legkisebb helyre összezsúfolódni – testmeleg

Stb.

 

*

 

Vér

Nem alvad meg a véred

Vérrögök - Damoklész kardja alatt

Nem önkéntes a véradás – vérátömlesztés

Stb.

 

*

 

Ínségkonyha

A szükség törvényt bont

Ami mozog, étel lesz, ami nem, az fűszer

Sok az eszkimó, kevés a fóka – kannibalizmus

Stb.

 

*

Képtalálat a következőre: „olvasó nő”

Az élettér

Nincs egy félrevonulós helyed

Ha egyet mozdulsz, valakibe ütközöl

Idegenekkel kell egy levegőt szívnod

Stb.

 

*

 

Az utcán

Szemetelnek és dolgukat végzik

Nőket szemmel vetkőztetve önkielégítenek

Családi veszekedés, verekedés – ingyencirkusz

Stb.

 

*

 

Anagramma

Pl.:termelékenység

Megkéselt erény

Gréte kényelmes

Rég nyertem e kést

Reménység kelte

Kényelmes réteg

Nyeglét késemre

Értse meg: nyelék!

Kértem, lényeges

Nyereség? Kétlem!

Kéménysereglet

Tenyérmegkelés

Nyélmegtekerés

Kétes legény mer

Kémregény s élet

Pólya Györgytől

 

*

 

"Jó testvér"

Három kicsi süni

eltévedt az erdőben,

rájuk esteledik és az eső is elered.

Megsajnálja őket a jótündér.

- Sünikék, teljesítem három kívánságotokat.

Mit kívánsz első sünike?

- Nagyon fázom, nagyon éhes vagyok,

bárcsak otthon lehetnék! Otthonterem.

- Mit kívánsz második sünike?

- Nagyon fázom, nagyon éhes vagyok,

bárcsak otthon lehetnék!

Ő is otthonterem.

- És te harmadik sünike mit kívánsz?

- Nagyon fázom, nagyon magányos vagyok,

bárcsak itt lennének a testvérkéim!

 

*

 

BOLDOGSÁG.

Hol vagy, hol vagy életünknek
Szép tündére, boldogság?!
Karjaidban kik pihennek?
Ajkaid kik csókdossák?
Fényes orcád néha-néha
Szemünk előtt megjelen;
Vagy csak a sziv álma képzel

Kétes ködben, fellegen?

Széles ország-út az élet,
És mi rajta vándorok;
Elfáradunk, elepedünk,
Vérző lábunk tántorog;
S boldogságért esdekelvén,
Mi előre jár szemünk:
Csendes kunyhó, vagy keresztfa

Közelébe érkezünk.

De a vándor a kis kunyhót
Elmellőzi botorúl;
Öntagadás-, türelemnek
Keresztjéhez sem borúl;
A csalképet űzve, annyi
Fáradalmat elvisel;
S meglepvén az éj sietve:
Az útfélen alszik el.

Voltam, ábránd! völgyeidben,
Hol szellő s lomb enyeleg;
Jártam, oh vágy! szirttetődön,
Mely szédítő s meredek.
Hű csók mézét szítta ajkam,
Koszorús volt homlokom...
S ha valék-e boldog akkor?
Ne kérdjétek, nem tudom!

Szív, oh szív! ha boldog vagy már,
Ha több kéj nem fér beléd:
Mi remegtet, mi nyom mint a
Fa harmatos levelét?
Ah, mért kell a boldogságban
Öntudatlan érzeni:
Hogy azt egy szempillantásban
El is lehet veszteni?

Mért van, hogy ha szived álma
Megvalósul s a tied:
A szép bálványt összetörni
Maga a szív úgy siet!?
Csábit, vonz a fátyolos kép,
Mely távolról int felénk,
Hogy megrontsa a kicsinylés,
Amit küzdve megnyerénk.

Zaklat a vágy, s űzve szívünk
Ösmeretlen tájakig:
Nem boldog, ha kéjt nem izlel,
Nem, ha azzal jól-lakik.
A bánatban örömet kér,
Az örömben bánatot;
Csendességből zajba vágyik,
S csendbe hogyha zaklatott.

S míg az élet, mint az égbolt,
Hol borongós, hol derült,
És megkóstol a halandó
Édeset és keserűt:
A végóra elközelget,
És szemét hogy béfogják,
Életén átnézve kérdi:
Mi volt hát a boldogság!?

TOMPA MIHÁLY, 1853.

 

Képtalálat a következőre: „olvasó nő”