FÉRFI ÉS NŐ: GONDOLATÉBRESZTŐK ÉS VITAPROVOKÁLÓK

Rossz és riasztó példák, hagyományok, tanácsok, életképek stb. stb.!
A példabeszéd rólad szól: ismerd meg önmagad, változtasd meg életed



Ady Endre
Elbocsátó, szép üzenet

Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd
Feledésemnek gazdag úr-palástját.
Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,
Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,
Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,
Alázásodért, nem tudom, miért,
Szóval már téged, csak téged sajnállak.

Milyen régen és titkosan így volt már:
Sorsod szépítni hányszor adatott
Ámító kegyből, szépek szépiért
Forrott és küldött, ékes Léda-zsoltár.
Sohase kaptam, el hát sohse vettem:
Átadtam néked szépen ál-hitét
Csókoknak, kik mással csattantanak
S szerelmeket, kiket mással szerettem:
És köszönök ma annyi ölelést,
Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát,
Amennyit férfi megköszönni tud,
Mikor egy unott, régi csókon lép át.

És milyen régen nem kutattalak
Fövényes multban, zavaros jelenben
S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján
Milyen régen elbúcsuztattalak.
Milyen régen csupán azt keresem,
Hogy szép énemből valamid maradjon,
Én csodás, verses rádfogásaimból
S biztasd magad árván, szerelmesen,
Hogy te is voltál, nemcsak az, aki
Nem bírt magának mindent vallani
S ráaggatott díszeiből egy nőre.

Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen,
Akartam látni szép hullásodat
S nem elhagyott némber kis bosszuját,
Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben,
Nem kevés, szegény magad csúfolását,
Hisz rajtad van krőzusságom nyoma
S hozzám tartozni lehetett hited,
Kinek mulását nem szabad, hogy lássák,
Kinek én úgy adtam az ölelést,
Hogy neki is öröme teljék benne,
Ki előttem kis kérdőjel vala
S csak a jöttömmel lett beteljesedve.

Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág
Rég-pihenő imakönyvből kihullva,
Vagy futkározva rongyig-cipeled
Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát
S, mely végre méltó nőjéért rebeg,
Magamimádó önmagam imáját?
Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.

*

Kompromisszum
A férj forrón, a felesége jéghidegen szerette volna,
Ezért megegyeztek abban, hogy holtukig langyosan eszik…

*

A férj évek óta nagyon vágyott egy saját hajóra. 
Mivel a felesége hallani sem akart ekkora kiadásról, 
sok-sok vita után a férj felajánlotta a következő lehetőséget: 
- Kössünk kompromisszumot!
Ha megvehetem a hajót, te adhatsz neki nevet… 
Az asszony végül beleegyezett. 
A férfi megvette a hajót, és rábízta feleségére, hogy 
fesse rá a nevet, amit választott. 
Másnap a férj kiment a kikötőbe, 
és meglepődve olvasta a hajón az új elnevezést: "Eladó".

*

A társad oly nagyon szereted,
Amennyire az össze hozzátartozóját utálod -
Te csak őt választottad, a pereputtyból nem kérsz?

*

Heccből, játékból, fogadásból kezdesz udvarolni, 
De ez olyan jól sikerül, hogy az illető beléd habarodik,
S a végén nem nevetés, de sírás és fogcsikorgatás lesz…

*

Addig isteníted a nagy szerelmed,
Hogy teljesen kiábrándító hidegzuhanyként ér,
Amikor kiderül róla, hogy ő is csuklik, sőt: szellent…

*

Olyat vegyél feleségül,
Aki akár a gyereked is lehetett volna,
S így biztosítva van atyáskodó fensőbbséged… 

*

Ha megözvegyülsz,
Akkor legyél a bús özvegy halálodig,
Hisz örök hűséget ígértél, esküdtél neki,
S ez komoly-komor tartást is ad majd magadnak…

*

Ha a nagy szerelmed nem akar a tied lenni, akkor másé se legyen,
Szerelemféltésből öld meg, ezt a bíró is enyhítő körülménynek veszi…

*

Ha nagyon szeretsz valakit,
Akkor láncold magadhoz, s ha elszökik: átkozd meg,
Hisz ő csak veled lehet boldog, mert téged csak ő boldogíthat…

*

Nem lehetsz önző,
Az egyikőtöknek fel kell áldoznia a boldogságát 
a másikért, a családért, a gyerekekért, a hazáért…
(Legfeljebb az a tudat boldogíthat, hogy Ő boldog)

*

Te nem akarsz imponálni,
Nem akarsz többet mutatni, mint ami van
Sőt: inkább a legrosszabb arcod, oldalaid mutogatod

*

Nehéz megszerezni, de könnyű megtartani?
Az udvarláskor dobj be mindent, azután már minek bókolni stb.?

*

Automata szerelem:
Bedobod a pénzt és kijön, amit kérsz

*

A társad kezében volt az életed,
Mert mire kiér a mentő, az újraélesztés esélye nulla

*

Intim együttlét és a teherbeeséstől való félelem párosítása

*

Ahol ketten vannak,
Ott az egyik a parancsnok, a másik engedelmeskedik

*

Három kívánság
Avagy kicsit álmodik a nyomor
Illetve hogyan szúrjuk el életünk nagy szerencséjét,
S kerüljünk még a kiindulónál is rosszabb helyzetbe?

*

Nem leszek játékszered, ha már a mindened nem lehetek

*

Nem volt a Mása egy moszkvai nagy dáma…
Hites feleségnek és törvényes cselédnek vitte őt

*

A pénz olvasva, az asszony verve jó

*

Nehéz szerelmet vallani,
Elegendő, ha meghuzigálod a hölgy copfját
(vagy ha nincs neki, 
akkor a fülét: gratulálsz magadhoz,
hogy ekkora szerencséje van: Őt választottad…)

*

Vedd el az elsőt,
Úgyis zsákbamacska minden nő…

*

Ha egy férfit kiismertél, 
már az összest ismered - csirkefogó mind!

*

Átkozott féltékenység, életemet tönkretennéd?!

*

A barátnőiddel versenyzel, 
ki veszíti el hamarabb az ártatlanságát?
Pedig azt csak egyetlenegyszer lehet,
s meghatározó egy életre szóló rossz élmény

*

Szabó Lőrinc
Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a 
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.