SZABAD ÖTLETEK JEGYZÉKE

Olyan közel férkőzik hozzám,   

hogy megtudja, mivel kínozhat, zsarolhat   

*   

Soha nem szerettél feltétlenül,   

mindig ki kellett érdemelnem kegyed   

*   

Telistele jószándékkal   

nagy buzgalommal kövezed utam a földi pokolba   

*   

Pihenni vágyó vendégként fogadom, ő dologházat varázsol otthonomból…   

*   

Ahogy anyáskodva végignéz lakásomon,   

kínosan érzem, milyen szegényes   

*   

Ha már kudarcot vallott,   

„nagy bölcsen” engem is lebeszél a páros életről   

*   

Erőszakmentes szirénhangoddal   

elcsábítasz, lefejvadászol szektádnak…   

*   

Engem agitálsz ezerrel arról,   

amiről még te sem vagy meggyőződve   

*   

Ugye csak nekem akarsz jót,   

amikor magad alá szervezel az Amway-ben?   

*   

Elhitetnéd velem is:   

megfogtam az isten lábát, és pilótajátékra hívsz   

*   

Abban a hiszemben tartasz,   

hogy van igaz jó barátom, s így nem keresem   

*   

Hiúságom kihasználva addig-addig hízelegsz,   

míg kiénekled a sajtot…   

*   

Te csak jót mondasz nekem rólam,   

de nem őszintén: pont így ártasz!   

*   

Azért dicsérsz mindenben „agyba-főbe”,   

hogy erősítsd a kapcsolatunkat   

*   

Hízelgésed gátolja igaz önismeretem:   

így rosszul választok pályát, társat   

*   

Anyagi és szellemi kiskorúságba tartasz,   

hogy életfogytig anyáskodhass   

*   

Segítőkészségemmel visszaélve   

mindig kérsz-kéregetsz: pumpolsz engem   

*   

Barátian ölelgetve   

kitapogatod gyenge pontjaim, hogy majd odadöfjél?   

*   

Magadhoz láncolsz, érzelmi függésben tartasz,   

majd csicskáztatsz…   

*   

Nagyon keveset vársz el tőlem   

elhitetve, hogy nem vagyok képes többre   

*   

Fokozat nélkül túl magas követelményeket támaszt: kudarc s csőd a vége   

*   

Kapcsolatunk megszakadásától félve   

nem szembesít élethazugságaimmal!   

*   

Illúziókba ringat:   

csak hadd higgyem, tényleg énekes pályára termettem   

*   

Te csak az igazat mondtad…   

de rosszkor és rosszul, így lebunkóztál vele   

*   

Atyáskodva bábuként dróton rángatsz:   

te jobban tudod, mi a jó nekem   

*   

Ismeri érzékenységemet,   

mégis egy poénért kockára teszi barátságunkat   

*   

A tanár-diák kapcsolat megszűnte után is   

osztályozod jó-rossz válaszaim   

*   

Türelmetlenül-figyelmetlenül hallgat:   

ő már tudja is, mit akarok mondani   

*   

Annyira imádod magad,   

hogy istenként engem is a képedre formálnál   

*   

Évek óta hallgatlak,   

mégis a leglényegesebbeket elhallgattad magadról?!   

*   

A tanácsomat kéred,   

de nekem kínvallatni kéne téged a tényfeltáráshoz?   

*   

Időm s szellemi energiám áldozom a jó tanácsért,   

de alig fontolod meg…   

*   

Éjszakán át gyötröm magam életproblémáid megoldásán, te meg lazán egyből elveted   

*   

A legváratlanabb időpontokban törsz rám   

halaszthatatlan ügyeiddel   

*   

Addig van mellettem,   

míg jól megy sorom vagy ennek várományosa vagyok   

*   

Amikor már minden tudásom „leszívtad”,   

köszönet nélkül odébbállsz?   

*   

Természetesnek veszed,   

hogy te mindig csak kérsz, én pedig adok   

*   

Nem tesz fel oly kérdést,   

amire elmondhatnám:tőle mire lenne szükségem   

*   

Hogy ne bízzam el magam,   

sose ad nekem igazat, és sohasem dicsér…   

*   

Nagy „szeretetedben”   

féltékenyen elűzöd mellőlem potenciális barátaim   

*   

Addig „barátkozol” velem,   

míg mindenben helyeselek, szolgálok neked   

*   

Velem csak akkor foglalkozol,   

ha már minden más dolgod befejezted?   

*   

„Ha ló nincs, szamár is jó” alapon   

fordul hozzám, csinál velem programot   

*   

Én komolyan veszem adott szavát,   

ő meg szeret könnyelműen ígérgetni   

*   

Nehezen fordulok hozzá szorultságomban:   

kalács helyett tanácsot ad…   

*   

Kisebb kérésem ritkán utasítja vissza,   

de érezteti: mekkora a szívesség   

*   

Ha külső támadás, inzultus ér,   

nem állsz ki mellettem, semleges maradsz   

*   

Válóperedben elvárod:   

másik barátom, ex-társad ellenében álljak melléd?   

*   

Ő elsősorban az emberiség barátja,   

„kicsinyes” gondjaimmal zavarnám…   

*   

Életművészként megkomponált napjaidat   

csip-csup ügyeimmel elrontsam?   

*   

Lelki elesettségem kihasználva   

életmentő akcióként szervez be szektába   

*   

Holtodiglan atyai jóbarát akarsz lenni,   

aki vájkálhat a magánéletemben?   

*   

Ha anyagilag segített,   

akkor jogot formál életem totális ellenőrzésére…   

*   

Valahogy mindig akkor hagysz ki,   

amikor nagyon jó a programod…   

*   

Szégyenérzet keltésével   

elérnéd természetes vágyaim elfojtását   

*   

Annyira fokozod az izgalmat, hangsúlyozod a tétet,   

hogy begörcsölök   

*   

Bagatellizálod kihívásom,   

miattad lógom el a felkészülést, s megbukok   

*   

Az első kedves szóra   

már terhesen bizalmaskodsz, bratyizni kezdesz…   

*   

Azt hitted, hogy neked használt,   

így nekem is adsz „életelixír” drogokat   

*   

Nem akarsz egyedül ázni-fázni:   

visszahozatod a tündérrel tesóidat…   

*   

Magadtól soha nem veszed észre,   

hogy most te nekem miben segíthetsz?   

*   

Amikor segítséget ajánlok neki,   

nem hallja ki mögüle a segélykiáltásom…   

*   

Úgy tesz mintha nekem segítene,   

pedig csak üdvözülési jópontokat gyűjt   

*   

Kampányszerűen lerohan   

az általa elképzelt segítséggel, majd ismét el…   

*   

Nem vagy non stop elérhető,   

önkényesen kitűzöl nekem fogadóórákat   

*   

Eléred, hogy neked gyónjam meg bűneimet,   

de te titokban tartod tieid   

*   

Úgy beszélgetünk   

mintha te lennél a doktor bácsi, én meg a beteg gyerek   

*   

Még sose láttam a szemében:   

én valami újat, igazat mondtam volna neked   

*   

Örök asszimetriában élünk,   

mindig te faggatsz ki engem töviről hegyire   

*   

Ha fél lábbal jelentkezem Tarzan szerepére,   

te még akkor is biztatnál?   

*   

Úgy irányítja a beszélgetés menetét,   

hogy a neki kedvezőt tematizáljuk   

*   

Ha már döntöttél és engedsz,   

akkor is kéreted magad „csak úgy”…   

*   

Hiába tudnád rögtön teljesíteni kérésem,   

egy-két kört még futtatsz…   

*   

Ha téged ér támadás,   

magadtól hátam mögé bújsz, hogy engem üssenek   

*   

Állítólag szeret,   

de ezt csak szóban-mimikában, de nem tettben fejezi ki   

*   

Tudható,hogy a javamat akarja,   

de röstelli szeretetét érzékien kifejezni   

*   

MMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMM     
 
 

Sajnálja tőlem a jó szót, elismerést:   

legfeljebb hallgat, ha ízlik a főztem   

*    
 

Csak akkor ad feleslegéből,   

ha hamar visszaadom vagy hálaadó imát kap   

*   

Kisegít ugyan szorult helyzetedben,   

de úgy, hogy többet ne kérj semmit   

*   

Kétszer ad, aki gyorsan ad –   

te olyan lassan adsz, hogy felét se éri…   

*   

Támogatásodnak – kimondatlan - feltétele van:   

pl. át kell térnem hitedre   

*   

Azért van rám szüksége,   

hogy valakinek előadhassa végtelen történeteit   

*   

Azért van rám szüksége,   

hogy legyen, aki csodálja a bölcselkedéseit   

*   

Legújabb elgondolásaidat, életforma újításaidat   

rajtam kísérletezed ki   

*   

Ha egyszer megbuktam a „vizsgádon”,   

nem adsz új esélyt a javításra   

*   

Ha széttöröm a lelki függőség láncait,   

akkor végleg eltaszítasz magadtól   

*   

„Szeretetedben” mindent megengedsz,   

s nem nyesegeted vadhajtásaim…   

*   

Vallási, iskolai, katonai köntösben   

teljesen betörsz kezes bárányodnak   

*   

Bármi rosszat elhiszel, amit rólam hallasz,   

s már nem is vagy rám kíváncsi   

*   

Barátságunk címén feljogosítva érzed magad   

bármikor bármivel zavarni   

*   

A mélyvízbe dob úszni tanulni,   

de vészhelyzetben nem dob mentőövet…   

*   

A focipályán egy mindenkiért, mindenki egyért,   

de utána már semmi…   

*   

A meccs közben teljes  a véd- és dacszövetség    

– de csak a sípszóig…   

*   

Békeidőben nagyokat bulizunk,   

de ha üldözőim elől hozzád menekülnék…   

*   

Csak addig barátkozol velem,   

amíg egy új „jobb” nem jön, s el is feledsz   

*   

Humoros szellemességeid   

rajtam csattannak, a rovásomra tréfálkozol   

*   

Meg se próbálod humorral stb.   

érzéstelenítve elmondani a fájó igazságot   

*   

Amikor kezeskedni is kellene értem – pl. banknál -, bujkál vagy elhajt…   

*   

Biztosra ígér munkát, lakást,   

így én már – sajnos - nem is keresek tovább   

*   

Csak kontrasztnak használ,   

hogy annál okosabbnak, szebbnek látszódjon   

*   

Nekem is juttatsz munkát,   

de annak nehéz, piszkos, monoton részét   

*   

Rajtam próbálod kiagyalt-összeolvasott   

oktatási-nevelési módszeredet   

*   

Úgy bánsz velem   

mintha fizetett mindenesed vagy alantasod lennék   

*   

Ha te már nem tudsz megállni a lejtőn,   

engem is magaddal rántasz   

*   

Ha jól megy sorod, lerázol –   

ha rosszul, akkor persze „Fogjunk össze!”   

*   

Módszeresen kiskorúsít:   

nem kéri ki véleményem, nélkülem dönt rólam   

*   

Majd mindenben utánzol   

vagy mert istenítesz vagy hogy kifigurázz…   

*   

Több bajt okoz nekem a levakarhatatlan rajongása   

mint más utálata   

*   

Egy ideig szent emberként tisztelsz,   

hogy majd sárba ránts és taposs   

*   

Ha felhívom, talán még örül is,   

de magától sose jutna eszébe kezdeni…   

*   

Minden bánatod és bajod megosztod velem,   

de örömöd-jósorod már nem   

*   

Csak azért adsz valamennyit kölcsön,   

hogy egy jó ideig ne is lássál…   

*   

Rám varrod magad, egy púp vagy a hátamon –   

le se tudlak vakarni…   

*   

Az az elefánt vagy, aki nem érzi,   

mikor felesleges-káros a jelenléte   

*   

Hálájával tényleg örökké üldöz:   

kis szívességemet vég nélkül köszöngeti   

*   

Hiába adtam bocsánatot,   

mégis szinte életfogytiglan kérsz, könyörögsz?   

*   

Nálad sohasem lehet tudni,   

mikor viccelsz és mikor beszélsz komolyan   

*   

Törődés címszó alatt   

utánam koslat és magánügyeimbe üti bele orrát   

*   

Amikor a legnagyobb szükségem lenne rád,   

pont akkor se égen, se földön   

*   

Minden hozzám szólásodban   

van valami kétértelműség, rejtett célzás   

*   

Barátságod fejében és feltételeként   

vétkes cinkosságot kérsz tőlem?   

*   

Nem is fogod fel,   

miért veszem zokon, ha potyára hívsz vagy küldesz   

*   

Tegnap még lázasan nagy terveket szőttünk,   

ma meg alig biccent nekem   

*   

Ha önhibámon kívül megvárakoztatlak,   

drámai jelenetet rendezel…   

*   

Rólam – pláne előttem – semmi rosszat se szól,   

de a rokonaimról annál inkább…   

*   

Ha el is ismer valamit:   

érdemeimet kisebbíti, a szerencsét hangsúlyozza   

*   

Ha egyszer valami mázlival sikerült,   

bedumálod: ez nekem rutin munka   

*   

Azért és addig fényezel,   

hogy a neked oly muszos feladatot önként átvállaljam   

*   

Nem vagy tekintettel vájt fülemre:   

irtózatosan hamisan belekornyikálsz   

*   

Közös vacsora után angolosan távozol:   

benne hagysz a slamasztikában   

*   

Akire te haragszol, azzal én nem állhatok szóba,   

s ha megtudod: végem…   

*   

Előzékenyen maga elé enged,   

de csak mert golyófogónak használ…   

*   

Ha már elvonult a vihar és az eső,   

elsőként rohansz hozzám a köpennyel   

*   

Ha engem s nem téged ér az igazságtalanság,   

akkor nem tiltakozol…   

*   

Valahogy mindig úgy alakítja,   

hogy én lássam vendégül, s ő lazán belibeg…   

*   

Úgy tesz mintha életemre figyelne,   

pedig csak regényhez gyűjt anyagot   

*   

A szenvedő emberiség bajain annyira elgondolkodik, hogy átlép hullámon   

*   

Még nem volt olyan dolog,   

amit ne te tudtál volna nálam – sokkal – jobban   

*   

Lelövöd a poént,   

elárulod, milyen meglepetésre készülnek ismerőseim   

*   

Nemhogy tűzbe nem rakod a kezed értem,   

de munkahelyre se ajánlasz…   

*   

Hitetlenkedve csapod össze kezed,   

ha sikerült a falba vernem a szöget   

*   

Úgy viselkedsz otthonomban   

mintha most legelőször járnál nálunk…   

*   

Ha nálad járok, negédesen kedveskedsz,   

mégsem érzem magam „otthon”   

*   

Úgy viselkedsz   

mintha most találkoztunk volna először világéletünkben…   

*   

A legkisebb megfázásnál már jogot formál rá:   

mindenben én szolgáljam ki őt   

*   

Állítólag értem áldozta fel a boldogságát,   

ezt naponta orrom alá dörgöli   

*   

Te csak boldogtalanként tudsz alkotni,   

s ennek mi isszuk meg a levét…   

*   

Kunyeráló szemekkel dicsérgeted holmimat:   

bűntudattal tarthatom meg…   

*   

Ha te vegetáriánus vagy,   

akkor maximálisan ehhez kell alkalmazkodnunk   

*   

Csak azért gyógyítgatsz házilagosan,   

mert sajnálod a pénzt gyógyszerre   

*   

Ha a te dolgaid már teljesen rendben vannak,   

akkor számíthatok rád?   

*   

Nehezen kinyögött kérésemre   

„prédikációt” rögtönöz a pazarlásról   

*   

Magától nem jönne rá, mi a bajom,   

csak ha transzparensre-égre írom fel   

*   

Valahogy minden vitánk illetve veszekedésünk után neked áll feljebb…   

*   

Mintha logikailag lenne kizárva,   

hogy egyszer is ő kezdje a békülést   

*   

Csak egy kicsit kéne összébb húzódni,   

mégsem szorítasz helyet nekem?   

*   

Az előbb érkezett szerzett jogával visszaélsz,   

hiába vagyok rászorulóbb   

*   

Ha disznóságnak nevezem, ha lehánysz,   

kész a feleleted: Ki van lehányva!   

*   

Nem állítja felszarvazásom,   

csak sejtetni engedi: bogarat tesz fülembe   

*   

Ő csak vágja a fát tekintet nélkül arra a körülményre, hogy rajta vagyok   

*   

Amíg vendégül látsz, folyton azt kell hallgatnom,   

mennyit készültél, költöttél stb.   

*   

Vársz, főzöl, terítesz és kínálsz –   

csak éppen beleköpsz levesembe   

*   

Annyira kiteszel magadért a vendéglátásban,   

hogy rá kelljen licitálnom?   

*   

Annyit kínálgatsz s kérdezgetsz:   

nem tudom elengedve jól érezni magam   

*   

Visszaélsz a vendégjoggal:   

leminősíted házam, flörtölsz feleségemmel   

*   

Vészhelyzetben sem súg –   

helyette kioktat a tanulás fontosságáról   

*   

Olyan ajándékot ad, amit nem illik visszaadni,   

de bajt okoz megtartása   

*   

Az én farkammal verné a csalánt –   

rám tukmálná a kóbor kutyákat stb.   

*   

Halálra kínozva tornáztatod agyad ötletekért,   

csak pénzt ne kelljen adni   

*   

Diplomáira hivatkozva   

atyáskodó szellemi erőszakkal választ célt nekem…   

*   

Nem tekint egyenrangúnak:   

mindig ő az én tanítóm, bírám – sose fordítva   

*   

Ha adsz is valamit ingyen,   

csak abból, amit már amúgy is kidobtál volna   

*   

Csak arra vagyok jó,   

hogy a társaság vidámítására rajtam élezd eszed?   

*   

Nem tanít, de inkább idomít,   

hogy eldicsekedhessen a „produkciómmal”…   

*   

Konfrontációra, lázadásra bujtogat,   

de ha kitör a balhé, gyorsan eliszkol!   

*   

A fél vesédet – állítólag – inkább odaadnád,   

csak ne kelljen befogadnod…   

*   

Az ajtód – állítólag – mindig nyitva előttem,   

de konkrét meghívás nem jön   

*   

Állítólag értem hajt,   

de igazából naponta megcsal a glorifikált munkával   

*   

Kívülállótól esetleg,   

de magamtól soha nem véd meg: hagy önsorsrontani   

*   

Téged küldtelek szerelmemhez üzenetemmel,   

s te lecsaptad kezemről   

*   

Valahogy mindig neked nagyobb a bajod,   

s mindig tőlem várod a segélyt   

*   

Anyám azért dicsér fel,   

hogy annál lesújtóbb véleményt mondjon apámról   

*   

Kihuzatja magát a veremből,   

de - gondatlanságból? - engem meg beránt   

*   

Nem is nagyon akarsz kikecmeregni a veremből,   

inkább engem is behúzol   

*   

Annyira az Égbe emelt a tekintete,   

hogy akár ki is szenvedhetek előtte   

*   

Megbíztalak és felhatalmaztalak,   

de mégsem képviselted jól érdekeimet   

*   

Mintha az ördöggel cimborálna,   

mindig a lehető legrosszabbkor hív fel…   

*   

Te nem utasítod vissza kérésem,   

csak éppen nem vagy elérhető: bujkálsz   

*   

Csúnyán szakítod meg barátságunkat,   

utólag beszennyezve közös időnket   

*   

Úgy akarod magad bedolgozni új barát jelöltednél,   

hogy engem mocskolsz   

*   

Nem meri bevallani: nem szeret –   

fogvicsorgatva, de kitart mellettem...   

*   

Ha te élvezed saját élveboncolásod,   

nekem is jó képet kéne vágni hozzá?   

*   

Úgy gondolja, hogy az, ami neki jó,   

az automatikusan nekem is az?   

*   

Kiélvezi, hogy barátja akarok lenni –   

hiteget s mulat az erőlködésemen   

*   

Nemcsak magából ábrándít ki,   

de - kis híján végleg - a barátságból is…   

*   

Csak akkor látogat el, ha egy nagyot domboríthat,   

s én ájultan hallgatom   

*   

Ha nem fogadom el a téged néző passzív szerepét,   

rögvest elviharzol   

*   

Ha meglátogat, elvárja:   

műsoros estet produkáljak szórakoztatására?!   

*   

Levetett gönceiből madárijesztőnek öltöztetve   

titokban megmosolyog   

*   

Olykor imád, máskor gyűlöl mint a bűnt,   

csak emberként nem szeret…!   

*   

Mintha szent meggyőződésed védenéd,   

pedig csak a vita kedvéért vitázol   

*   

Valami Nagy Ügy Szolgájának képzeli magát:   

holtomig rajtam élősködik!   

*   

Nem rombolod káros előítéleteimet:   

félsz, hogy megszakad kapcsolatunk!   

*   

Együtt nevetsz a rajtam csúfolódókkal,   

nehogy kiközösítsenek téged?   

*   

Elvben támogatsz, de gyakorlatban   

még szóban sem állsz ki mellettem…   

*   

Menekültként befogadom házamba,   

ő meg ezt nekem otthontalanná teszi   

*   

Annyira leköti térítgetésem az igaz hitre,   

hogy szomjan halok mellette…   

*   

Abban a hiszemben gyújtja alám a máglyát,   

hogy így menti meg lelkem?   

*   

Csak akkor ugrasz utánam a vízből kimenteni,   

ha örök hűséget esküszök?   

*   

Nem engem riogatsz, csak anyámat,   

akiről tudod, mennyire vevő rá…   

*   

Amikor lépnem kellene,   

akkor bénít meg aggályoskodó „bölcsességével”   

*   

Hogy magad is meggyőzd - minden igyekezet hiábavaló -, engem agitálsz?   

*   

Zokon veszi, ha bátortalanul figyelmeztetem:   

ki mint él, úgy ítél   

*   

Hetente átadja hibajegyzékem,   

de megsértődik,ha célzok az övéire   

*   

Kivenné a szálkát a szememből,   

de nem örül, ha az ő gerendáit említem   

*   

Belehergel nagy hórukk munkába,   

ő legfeljebb a könnyebb végét fogja…   

*   

Munkamegosztás: te vagy az értelmi szerző –   

én végzem a piszkos melót   

*   

Próbálsz úgy manipulálni:   

saját akaratomként éljem meg elhatározásod…   

*   

Vendégem vagy és úgy nézel szét lakásomon,   

hogy szégyellem magam…   

*   

A szívességi lakáshasználat után   

nagysokára érzem ismét otthon magam!   

*   

A te szemed tükrében   

egyre csúnyábbnak, butábbnak látom magam   

*   

Olyan nagy vendégséget csapsz,   

amit én sose tudok neked viszonozni   

*   

Minden kívánságom lesve   

annyit ugrálsz körülöttem, hogy lemerevedek…   

*   

„Bezzeg gyereket”, „mintaférjet” csinálsz belőlem   

s így közmegutáltatsz   

*   

Olyan drága ajándékot veszel nekem,   

amin rajta marad az árcédula…   

*   

Olyasmit ajándékoz,   

ami bizalmaskodó, didaktikus vagy megszégyenítő   

*   

Butaságból teszel fel mások előtt   

tapintatlan, indiszkrét kérdéseket?   

*   

A legjobb falatokat teszi elém -   

csak épp a torkomon akad: kinézi számból   

*   

Ingyen tanít, de később azután   

jócskán benyújtja a számlákat…   

*   

Ha feljebb emelkedsz a ranglétrán,   

akkor lecserélsz mint egy karórát   

*   

Elhiteted: véd- és dacszövetség van közöttünk,   

de eladsz Júdás pénzen   

*   

Még akkor se állsz ki mellettem,   

ha azt képviselem, amit te is gondolsz!   

*   

A legritkábban engedsz induló álláspontodból,   

s mindig tied az utolsó szó   

*   

Mint lámpa, ha lecsavarod,   

ne égjek, ha nem akarod: legyek automata gép   

*   

Az utolsó cseppig kiélvezed a helyzeted:   

ha igazad van – leütöd a ziccert   

*   

Nem akkor és nem azt ad, mint amit kértem –   

mégse győzi felemlegetni!   

*   

Azzal mentegeti magát, hogy „ő így van kódolva”:   

nem tud titkot tartani?!   

*   

Négyszemközt megosztott negatív véleményem   

elszólod az érintett előtt   

*   

Te Péternél többször és kevésbé éles helyzetben is letagadsz engem!   

*   

Állítólag az én érdekemben   

hajtod be tőlem adósságom az utolsó szegig   

*   

Segítőkész, túlbuzgó Mekk mesterként   

minden javíthatót elrontasz   

*   

Mindig rengeteg a szabadidőd,   

csak pont akkor halaszthatatlan a dolgod?   

*   

Tőlem elvárná.   

hogy a nap és éj bármely szakában rendelkezésre álljak!   

*   

Gúnyos iróniával „dicsér”,   

ami rosszabbul esik, mintha egyszerűen szidna!   

*   

Hiába állítod az ellenkezőjét:   

érzem s ki is derül: nem értem haragszol!   

*   

A látszatból ítél, s elkönyvel lusta dögnek,   

s így még belém is szuggerálja   

*   

Tiszta jó szándékból, de „hallucinálva” vaklármázol –   

a frászt hozod rám!   

*   

Nem osztozol gyászomban –   

nem mutatsz, de nem is érzel részvétet…   

*   

Fogadatlanul prókátorkodsz,   

s ráadásul még ártasz is az ügyemnek   

*   

Akkor is védesz, ha nem támadnak,   

s pont ezzel teszel engem gyanússá   

*   

Úgy érdeklődsz dolgaim felől,   

hogy mindenbe beleütöd az orrodat?   

*   

Folyton benyomul az életterembe,   

s bekukucskál fazekamba és ágyamba   

*   

Az én érdekemben nem ismer irgalmat, kegyelmet,   

s ró fel minden hibát?   

*   

Illemből meghallgat ugyan engem,   

de vagy bizalmatlanul vagy tűkön ülve!   

*   

Csak titokban találkozol velem,   

mert szégyellsz a család, barátaid előtt?   

*   

Vagy pedagógiai célzattal ajándékoz   

vagy inkább csak magára gondolva…   

*   

Ész nélkül felvett hitele törlesztése érdekében   

engem verne adósságba!   

*   

Kezességet vállalok érte,   

de ő elkönnyelműsködi a törlesztést…   

*   

Beengedlek egy ingyen vacsorára,   

te ott is alszol, távozáskor meglopsz…   

*   

Ha a közelemben vagy,   

feszült és bűntudatos leszek mint a rendőr láttán   

*   

Minél kevésbé van meggyőződve igazáról, annál vehemensebben győzköd   

*   

Mindig ki kell érdemelnem,   

hogy társaságodban lehessek: vizsgáztatsz   

*   

Ha végre valahára jó a kedvem,   

akkor azért aggódsz, hogy ne legyen sírás a vége   

*   

Ő dúsgazdag hedonista,   

s azt imádja bennem, hogy én „aszkéta” vagyok…   

*   

Rozzant viskómban végig kell hallgatnom   

külföldi nyaralásaid sztorijait…   

*   

Te tízszer is elmész nyaralni,   

s egyetlenegyszer sem viszel el magaddal   

*   

Nem felejted el egy könnyelmű ígéretem,   

s állandóan vele macerálsz   

*   

Ha politikai nézeteink éppen divergálnak,   

akkor biztosan elhanyagolsz   

*   

Akkor sem avatkozik közbe,   

ha szeme láttára ásom el isteni talentumaim   

*   

Mindig azokat a kérdéseket feszegeti,   

amik elválasztanak-eltávolítanak   

*   

Tisztában vagy rákfóbiámmal,   

mégis friss hírekkel a frászt hozod rám   

*   

Egy ideig életképtelenné kényeztetsz,   

majd hirtelen kiteszel a vadonba   

*   

Nem akkor veszélyes, ha elveszi,   

hanem ha növeli a kedvem az öngólhoz   

*   

Úgy hallgat mint rossz tanár a „rossz” diákját,   

akitől ő mit is tanulhatna!   

*   

Haragszik rám, mert nem tud elfogadni   

s nem tud mindent viszonozni?!   

*   

Vétkezik ellenem, s mert nem akarja-tudja jóvátenni,   

ezért rám haragszik…   

*   

„Örök haragot” játszik velem:   

még egy találkozásnyi esélyt se ad?   

*   

Természetesnek veszed az érted hozott   

mégoly nagy áldozataimat…   

*   

Mesterséges próbák elé állítasz,   

hogy vajon méltó társad lennék-e…   

*   

A légynek se árt,   

„csak” kisugárzó boldogtalansága terhét rakja miránk…   

*   

Tüntet a boldogtalanságával,   

nem akarja felfogni: ez rák a társaséletben   

*   

Permanensen sugárzod az S.O.S. jeleket,   

de nehezíted, hogy segítsek   

*   

Te nem aktívan rúgsz belém,   

csak éppen passzívan feltartasz   

*   

Kihasználva jószívűségem és együgyűségem,   

minden értékem elcsaklizod   

*   

A vendégjoggal visszaélve kieszel a vagyonomból:   

mint Pénelopét a kérők   

*   

Hálálkodok adományodért,   

pedig én most pont nem ezt kértem volna…   

*   

Te az én nevemben ígérsz ezt-azt,   

de nekem kell majd kimagyarázni…   

*   

Úgy használsz engem   

mint a nagymenők egy hangulatteremtő előzenekart   

*   

Úgy akarsz velem egyenlő lenni,   

hogy lerántasz a te alacsony szintedre   

*   

Jóakaratból kisegítő osztályt javasol gyerekemnek:   

a biztos leszakadást   

*   

Addig rinyál, panaszkodik,   

míg „önként” át nem engedem helyem a sorban   

*   

Lekezelően érintkezel velem   

mint aki a társadalmi rang magas lován ül…   

*   

A rosszra csábítasz   

és kitanítasz a lopás, csalás „mesterségére”   

*   

Mindent rámhagy mint egy bolond öregre   

siettetve így szenilissé válásom   

*   

Nagyon mereven tartod magad merev formákhoz, lakásodra se hívsz meg   

*   

Addig barátkoztál velem,   

míg ki nem derült, hogy egy pályán versenyzünk   

*   

Tudtomon kívül az én nevemben jársz el:   

rosszul csengővé teszed nevem   

*   

Nem ápolsz és nem vigasztalsz,   

pedig egyedül csak rád számíthatnék   

*   

Ahelyett, hogy összebékítenél a haragosommal:   

az árokból szakadék lesz   

*   

Rosszmájú megjegyzéseid miatt   

semmi sikernek nem tudok tisztán örülni   

*   

Trehányan, rosszul mondja el a dolgom,   

ezért fölös pluszmunkákat okoz…   

*   

Vadidegen embereknek engedsz   

teljes betekintést családunk belügyeibe   

*   

Minket hoz kínos helyzetbe azzal,   

hogy kiteregeti a családi szennyesünket   

*   

Botcsinálta doktorként elhiteti velem:   

csak pia segít ki a depresszióból…   

*   

Ha már te meddő vagy,   

szülési-gyereknevelési rémtörténeteket mesélsz   

*   

Esetleges tévedéseimet   

szándékos hazugságnak állítod be   

*   

Élvezed is, ahogy sportos vezetésed miatt   

az anyósülésen rémüldözök   

*   

Úgy tesz mintha szövetségesem  lenne,   

a döntő ütközetben cserbenhagy   

*   

Jelentéktelen dolgokban abszolút számíthattam rá,   

a létfontosban nem   

*   

Barátságot színlelsz,   

hogy sameszod legyek és kezed alá dolgozzak…   

*   

Amíg gazdag, híres vagy hatalmas   

vagyok vagy lehetek - addig sűrűn keresel   

*   

Amíg egy gyülekezetben járunk és ki van adva,   

addig túlbuzgón törődsz velem…   

*   

Alig várod, hogy megsértődhess,   

s nekem kelljen téged engesztelni?   

*   

Hiába hogy nem akarok átmenni az úton,   

te jó pont gyűjtésből átrángatsz   

*   

A legjobb védekezés a támadás:   

bűntudatból keres mindig fogást rajtad   

*   

Nem oldod, de bebetonozod gátlásaimat,   

hogy más nőhöz, férfihoz ne is közeledjek   

*   

Féltékeny nőismerőseimre, majd feleségemre –   

szinte teljesen kisajátítana!   

*   

Úgy működsz mint egy energia vámpír,   

távozásodkor újjá kell éleszteni   

*   

Éveken át hitegettél a barátságoddal:   

én elfonnyadtam, te elpárologtál   

*   

Csak addig érdekeltelek, míg ellenálltam neked –   

majd leléptél   

*   

Jó barátok lehettünk volna,   

de te szerelmi viszonyt akartál: egyik se lett   

*   

Rosszhiszeműen hallgatsz –   

bármit elhiszel, amit rólam mondanak   

*   

Nehezen akarod megérteni a nehézségeimet,   

hogy ne kelljen átvállalni   

*   

Csak félszívvel, gépiesen imádkoztál értem –   

mielőbb gyorsan kipipálva   

*   

Nekem mindig elfelejtettél szólni,   

ha egy jó kis potya buliról értesültél   

*   

Te leginkább azt élvezted,   

ha kicsit mindig bizonytalanságban tarthattál?   

*   

Ha elcsüggedek, te is csüggesztesz –   

ha szárnyalok, akkor lehúzol?   

*   

Csak annyi tudást-információt adtál át,   

amennyit éppen kiköveteltem   

*   

Nem álltál ki béremelésemért,   

pedig te vittél oda, s te ott vagy valaki   

*   

Nem figyelmeztettél, hogy menjek fogorvoshoz –   

pusztán „tapintatból”…   

*   

Mindig csak maximum azt kaptam tőled,   

amit éppen érdemeltem   

*   

Szépeket ígértél,   

s már ezért hálálkodnom kellett volna neked…   

*   

Nem tett eleget a meghívásomnak,   

csak ha egy illusztris személy is jött   

*   

Méltatlan feltételekkel hívtál magatokhoz:   

egyszerre és sokáig letudni   

*   

Minden kis segítséged nagydobra vered,   

nehogy titokban maradhasson   

*   

Meghagytál a tévedésemben,   

nem vetted a fáradtságot kijózanításomra   

*   

„A kórházat nem szereted” ürügyén   

nem is látogattál meg   

*   

Nem váltottál ki a fogságból,   

sajnáltad rám a váltságdíjat   

*   

Rám hagytad a hülyeségem –   

engedtél sofőrként is lerészegedni   

*   

Amit rád bíztam, arra nem vigyáztál –   

vagy kölcsönözted, eladtad stb.   

*   

Beleolvasgattál elöl felejtett naplómba,   

leveleimbe, határidőnaplómba   

*   

Saját munkahelyed görcsösen féltve   

értem nem szóltál egy jó szót   

*   

Ha neked semmiről nem kellett lemondani,   

akkor esetleg támogattál   

*   

Soha nem mulasztod el az alkalmakat,   

hogy adósságomra figyelmeztess   

*   

Elrontottad az ünnepeimet,   

ha éppen olyan hangulatod volt…   

*   

Anyeginként heccből vagy más okból,   

kihasználva csáberődet, kikezdtél a barátnőmmel,   

*   

Nem fogadtál el olyannak, amilyen vagyok:   

állandóan munkálkodtál rajtam   

*   

Sose éreztem, hogy valamiben felnéz rám –   

a példaképe is vagyok   

*   

Soha nem bíztál meg teljesen bennem –   

gyereked nem bíztad rám   

*   

Magadnak akartál felnevelni   

öreg korodig magad mellett tartva   

*   

A kollektív felelőtlenséggel próbált elaltatni   

belerántva csoportbalhékba   

*   

Te is rávertél arra a pokrócra,   

amikor anonim és bandába tehetted   

*   

Nem kockáztattad meg miattam,   

hogy netán népszerűtlenebb leszel   

*   

Túl sokat képzeltél magadról,   

s így akartál engem tanítani, felvilágosítani   

*   

Régen még magaddal vittél kirándulni stb. –   

ma letagadod, hogy ott voltál    

*   

Ha betoppanok, elrakod a drágább italt   

és a most vett drágaságokat   

*   

Gyermekvigyázó helynek használsz:   

kereszténységemre stb. apellálsz   

*   

Túl praktikusan oldod meg   

a kínosan kiprovokált egyszeri vendéglátást   

*   

Előzetes egyeztetések után fogad,   

s akkor is egyfolytában óráját nézi…   

*   

Beszélgetés közben alig leplezve   

folyton másutt járnak a gondolataid   

*   

Érezteted velem,   

mekkora áldozatot hozol, ha időt szakítasz rám   

*   

Már egy hét múlva sem emlékszel arra,   

amit lelkedre kötöttem   

*   

Olykor még az én nevem is eltéveszted,   

hát még a kisgyerekeimét   

*   

Vagy elfelejtesz felköszönteni,   

vagy a legolcsóbban, legfantáziátlanabbul úszod meg   

*   

Csak kimondott kérdésemre feleltél,   

arra is gondolkodási idő nélkül   

*   

Csak ha már nem kerülhetted el a találkozást,   

akkor állsz meg velem   

*   

Csak azért súgsz,   

hogy a tanár lássa, mennyire felkészült vagy?   

*   

Minden programodra hívsz,   

de előtte sose kéred ki a véleményem   

*   

Csak arra használsz,   

hogy mellettem nagyobbnak, okosabbnak látszódj   

*   

Az érdekeim védelmében teszed?   

Pedig csak feleslegesen lázítasz…   

*   

Úgy tesz mintha tudna és vezetne –   

de csak vak vezet világtalant   

*   

Jogos kritika címén folyton bánt –   

erőm elfecsérlődik a védekezésre   

*   

Azért tart szegénységben,   

hogy folyton rá szoruljak és „segíthessen”   

*   

Sokat mondva már maga is elhiszi:   

a javam akarja - biztosítási, hitelajánló ügynökként   

*   

Jótevőmnek hiszed és mutatod magad,   

mert éhbérért foglalkoztattál   

*   

Ha neked nem kerül semmibe,   

akkor könnyen kibicelsz az élet-partimban   

*   

Egy csónakban evezünk!? –   

de én lent gályázok, te meg fent napozol   

*   

Csak azért vagy mellettem,   

hogy a dicsfényemben sütkérezhess…   

*   

Csak úgy és csak annyit tanítasz,   

hogy a jövő héten ismét hozzád jöjjek   

*   

Mindig engem kértél meg,   

hogy osszam el „testvériesen” a tortát stb.   

*   

A sorban elém állsz,   

de ha veszélyes a küldetés: engem küldesz előre   

*   

Megmagyarázod miért jó nekem is az,   

ha mindig te állsz az én vállaimra   

*   

Ha – hívatlanul - meglátogatsz,   

ez valahogy mindig ebéd idejére esik…   

*   

Te elmész kirándulni és megfőzök –   

te beesel, eszel, majd prédikálsz…   

*   

Azon a címen, hogy szerelemben nincs barátság:   

lecsapod kezemről Őt   

*   

Mindig elhalmoz ígéretekkel,   

de nem nagyon gondol bele teljesítésükbe   

*   

Természetesnek veszed,   

hogy én ugrálok körülötted és körülrajonglak   

*   

Ha marad rám kis időd,   

akkor nem zárkózol el meghallgatásom elöl…   

*   

Ugye, lelkem üdvözölése érdekében   

gyújtod meg alattam a máglyát?   

*   

Hiába kérlek a kegyelemdöfésre –   

neked fontosabb „humanizmusod”   

*   

Barátságunkra hivatkozva   

tisztességtelen dolgot kér-követel tőlem…   

*   

Azért vállalod el: jelents rólam,   

mert ha más tenné: rosszabbul járnék?   

*   

Szabadításom az ürügy,   

de árulásával magának akar nagyobb kenyeret   

*   

Tényleg azért örül katonai behívómnak,   

hogy ott majd emberré faragnak?   

*   

Egy fedél alatt meglenni vele? –   

Velem is felsőbbrendű embert játszik…   

*   

Nemcsak szükséghelyzetben hanyagol el.   

Család, munka ürügyén kiszorít életéből   

*   

Felköszöntéseid, jókívánságaid   

fájóan nem személyre szólóak…   

*   

Ha nem fejezem ki egyértelműen és világosan kérésem, akkor soha a büdös életben nem érzel rá…!   

*   

Pedagógia célzattal szabod meg:   

mennyi ideig tartson a mosolyszünetünk!   

*   

Mindenkit barátjának akar,   

ezért eggyel – pl. velem - sem mélyíti el…   

*   

Engem egyedül mindig kevésnek, unalmasnak tart:   

csak mással együtt hív   

*   

Csak semleges témáról beszélget –   

fél: ha én megnyílok, ez őt is kötelezi   

*   

Barátságéhséged miatt erőlteted a kapcsolatunk,   

ezért izzadtságszagú   

*   

A bajtársi, kollegiális, partneri kapcsolatunkat   

akarná barátságnak venni…   

*   

A barátságunk „jogcímén”   

folyton a nyakamon lógsz és kotnyeleskedsz   

*   

Barátom lehetnél,   

de te az istenem vagy az élettársam helyére pályázol?!   

*   

A felebarátság nálad azt jelenti,   

hogy a másik feled nekem ellenség?   

*   

Felebarátom – nélküle félember vagyok,   

ezért tragédia, ha félbehagy   

*   

Még nem volt eset,   

hogy a távolból megérezte volna a bánatom, örömöm   

*   

Bizonyos témákban zavarba hozóan őszinte,   

másban elhallgatással hazudik   

*   

Én fülig szerelmes vagyok belé,   

ő meg „csak” barátkozni akarna velem   

*   

Amíg a vendége vagyok,   

addig minden kívánságom lesi – utána alig köszön   

*   

Megunt szerelmednek ajánlod szakítás helyett:   

legyünk ezentúl barátok!   

*   

Mindig a javaimra, az ismerőseimre stb. vagy kíváncsi,   

de sohasem rám?   

*   

Ha nem is kened rám disznóságaid,   

de azért át soha nem vállalnál belőlük   

*   

A „barátkozásra” fenntartja a szombat esti bulit –   

máskor csak ellenfél…   

*   

Szeretne magának sakkpartnerként megőrizni,   

ezért kicsit „barátkozik”   

*   

Pont akkor pártol el mellőlem,   

amikor leszálló ágban leginkább hiányzik…   

*   

Beugrat a balhéba, de megígéri:   

ha lebukok, majd felkarolja a nőmet   

*   

Amit elcserél velem, azt eladja,   

illetve előbb-utóbb visszakéri…   

*   

Nagy fogadalmak és hűségeskük után   

már másnap újra „megcsal”   

*   

A szerzetrendi  barát mivoltunk   

több mint „elvtársi” egymásrautaltság?   

*   

Vagy fölém vagy alám rendeled magad,   

de egyenrangúan mellém soha?   

*   

A fronton életét kockáztatta értem,   

a bajtársi találkozón már pénzét se   

*   

Kettőnk egységében óriási erő lenne,   

kétségeid engem leamortizálnak   

*   

Baráti kézfogásunkkor   

máris teszteled pillanatnyi lelki gyengeségeimet   

*   

Kézírásomat grafológussal elemezteted   

titkaim kifürkészése érdekemben   

*   

Játékos kedvű vagy,   

aki csak arra nem figyel, hogy az idegeimmel játszik   

*   

Sok év ismeretség után még olyan vagy   

mintha tegnap találkoztunk volna   

*   

Olyan könnyen válsz  el tőlem   

mintha nem lehetne ez akár a legutolsó…   

*   

Annyira hasonlóvá válsz hozzám   

mintha az epigonom, imitátorom lennél!   

*   

Az ellentétek vonzzák egymást –   

törekszel rá, hogy mindenben ellenpontozz   

*   

Csak telefonon szeret traccsolni velem,   

de „testi” közelségem irritálja   

*   

Ha megkérném, hogy masszírozzon   

vagy vágja le a körmöm: iszonyodna   

*   

Csak akkor keresi a társaságom,   

ha éppen csúcsformában vagyok   

*   

Neked egy szerelmed volt és van.   

De a „barátaidat” évenként cseréled?   

*   

Tőlem kiköveteli a feltétlen megbocsátást,   

ő irgalmatlanul kipellengérez!   

*   

Barátságunkért (?) előbb beáldozza az igazságot,   

így utóbb széthull az is   

*   

Neked a meleg baráti kapcsolatba   

a szexuális érintkezés is belefér, sőt?   

*   

Annyira megszállja a tréfa démona,   

hogy egy poénért eladja barátságunk   

*   

Annyira nincs humorérzéke:   

minden ártatlan tréfámon vérig sértődik   

*   

Annyira hiú:   

rögtön szakítással fenyeget, ha azt nem legyezgetem…!   

*   

Olyan gőgös, öntelt és önhitt,   

hogy nem érzem: rám nagy szüksége van   

*   

Nem adja meg azt az érzést:   

létfontos kapcsok fűznek minket össze    
 

Csak szolgát, alantast keresel,   

akivel te leereszkedően bratyizhatsz   

*   

Nem tudja kimutatni állítólagos szeretetét:   

távolságot tart iróniája   

*   

Az életed fontos területeit teljesen lezárnád   

és engem onnan kizárnál?   

*   

Kiváló társ vagy az eszmecseréinkben,   

de kisujjad se mozdítanád értem!   

*   

Nem mernék vele komoly,   

őt önismerethez segítő ugratást megcsinálni   

*   

Bármire kérhetem, csak játszótársam nem akar lenni: életem elszürkítője   

*   

Az életét hajlandó lenne feláldozni értem,   

de a Meggyőződést nem…   

*   

Alkalmi kisegítőnek, tanácsadónak használsz,   

akit kifizetsz és mehetek   

*   

Soha semmivel nem akar nekem se tartozni,   

rögtön törleszti sérelmét is   

*   

Barátságunkra túl nagy terheket rak,   

majd bírál, hogy gyenge vagyok   

*   

Csak azért akarsz barátkozni velem,   

hátha közben Tebeléd szeretek?   

*   

Minden tisztázó vitánkat veszekedésnek látva eliszkol, hátha verekszünk, s neki közvetíteni kéne   

*   

Ha már rég találkoztunk,   

akkor már elhalványul emlékem, össze is téveszt   

*   

„Mindent vagy semmit” akar:   

költözzünk kommunába vagy búcsúzzunk!?   

*   

A felebaráti szeretet minimuma   

részéről már kegyként osztott maximum   

*   

A szerelem mintájára fogja fel barátságunk:   

váratlanul jön és megy…?   

*   

A házasságból akar barátságot csinálni:   

a végén egyik se lesz belőle…   

*   

Ismerve a szokásaimat,   

mindenem dicséri, hogy így neki ajándékozzam   

*   

Nagy barátságunk véget ér,   

ha vizsga stb. versenyhelyzetbe kerülünk   

*   

Annyira fél a szakítástól,   

hogy soha nem mer ellentmondani nekem   

*   

Annyira szeret, hogy magával ragad a halálba:   

ne szenvedjek nélküle   

*   

Ami az enyém, az a tiéd –   

ami a tiéd, ahhoz nekem semmi közöm   

*   

Kihasználod, hogy erősebb vagy –   

ha már elfogynak egyéb érveid   

*   

Beugrasz, kioktatsz és „felizgatsz”,   

majd sorsomra hagyva elviharzol…   

*   

Amíg rám volt szorulva, hajlongott –   

most meg már szinte le se köp…   

*   

Ő is pont abban a csárdában akar dudálni mint én –   

hogy férnénk össze?   

*   

Engem csak arra használ:   

visszhangozzam, felerősítsem, továbbítsam…   

*   

Nekem dicsekszel el szerelmi hódításaiddal,   

aki még szerelmet se vallott   

*   

Nem győzöl végtelenül sajnálni,   

de még jobban sajnálsz megkínálni…   

*   

Amit ő is tanult, szerzett stb.,   

azt úgy állítja be mint amivel születni kell   

*   

Amíg én éhség sztrájkolok,   

te stikában hazamész aludni - és uzsonnázni?   

*   

Buzgalommal ad hitelfelvételi tanácsot –   

csak épp kezességet nem vállal   

*   

Csak akkor nyújt menedéket,   

ha áttérek a hitére vagy a pártját éltetem!   

*   

Ketten egyek vagyunk:   

de ő akar lenni a fej s a has, én meg a váll és a láb   

*   

Megértésem kéri:   

a hercehurca miatt ne kelljen mellettem tanúskodnia!   

*   

Összetartozásunk alapja,   

hogy fedezzük és elnézzük egymás bűneit?   

*   

Bármikor belevág a szavamba,   

hisz amit ő gondol, az biztos fontosabb…   

*   

Ami hálás szerep, azt rögtön magára vállalja,   

a hálátlant rám hagyja   

*   

Barátságra hivatkozva jár a boltomba,   

s hozomra „vesz” és visz ezt-azt…   

*   

Amikor meghaltam, akkor derül ki:   

ő is milyen nagyon jó barátom volt   

*   

Ha nem figyelmeztetünk,   

magadtól nem adod át helyed a csapatjátékban   

*   

Inkább üssön pofon,   

de ő lelkem sebzi vagy kedvem, lendületem töri   

*   

Annyira jól érzi magát a vendégségben:   

három napon túl odabüdösödik   

*   

Nem az életproblémámra koncentrál,   

de azt adja elő, ami éppen izgatja   

*   

Én a sántaságot veszem át tőled –   

te az én vaksiságom tanulod el?   

*   

Csak úgy tud tőlem kérni,   

hogy szinte kötelességemmé teszi, hogy adjak   

*   

Elveszi tőlem azt a jó érzést,   

hogy én most elemi kötelességemen felül…   

*   

Előbb-utóbb teljesíted kiválogatott kívánságom,   

csak győzzem kivárni   

*   

Meghívom, befogadom házamba,   

mégsem tartja tiszteletben szokásaim   

*   

Ami neki nem sikerült,   

arról engem is nagy hévvel lebeszélne…   

*   

Barátságunk csak bűnözők cinkos összekacsintása, kölcsönös falazása   

*   

Hiába van nálam már ezredszer,   

még a vécére is ki kell kísérnem…   

*   

Hiába vagyunk mi erősek,   

ha ő önhibájából a gyenge láncszem…   

*   

Elvárná, ha ő éppen a kútba ugrik,   

akkor én is tegyem ugyanazt   

*   

Nemcsak lakásom, ruhám,   

de gyerekemet, asszonyomat is kölcsön kérné…   

*   

Ha tűzvész lenne, onnan kimentene,   

de az uzsonnáját nem osztja meg   

*   

Ő egy kiválasztott Übermensch –   

én örüljek, hogy zongoráját cipelhetem   

*   

Mindig te akarsz kettőnk közül a vezető lenni –   

és minden területen…   

*   

Puszta nemtörődömségből, fegyelmezetlenségből pazarolod a drága időm   

*   

Évek múltán sem tudod,   

mi a kedvenc ételem, s milyen a napirendem…   

*   

Bármihez jutok, akkor rögtön bejelentkezel,   

hogy azt felezzem meg!   

*   

Ha egyszer valamit felajánlottam neked,   

te attól fogva jogot formálsz rá   

*   

Tudod, hogy lehet levenni a lábamról   

s visszaél ezzel a tudáshatalommal   

*   

Mintha tapintatból nem beszélne halott gyerekemről,   

de ez csak mentálhigiénés önvédelem nála!   

*   

Valahogy mindig akkor érkezel,   

amikor már leszüreteltünk: már mulatunk   

*   

Minden kérdésben tőlem várja a választ,   

s neheztel, ha nem kapja meg…   

*   

Azt várná el tőlem,   

hogy helyette döntsek és viseljem is a felelősséget   

*   

Ha egy dologban fel is nézek rá,   

akkor mindenben ő akar kioktatni!   

*   

Amikor már megvan a baj,   

akkor rohansz hozzám az ún. jó tanácsoddal…   

*   

Zokon veszi, ha nem avatom be   

a hálószobám-házaséletem intimitásaiba…   

*   

Kimentettem a vízből –   

azóta is annyira kapaszkodik belém: nem ereszt   

*   

Amit neki kölcsönadtam,   

azt az idő múltán saját tulajdonának veszi   

*   

Valahogy praktikusan mindig úgy alakul,   

hogy ő jön hozzám vendégségbe…   

*   

Csak azért tanítasz olyan buzgón,   

hogy jó janicsárt nevelj belőlem?   

*   

Te mindened megosztod velem,   

még a legjelentéktelenebb gondolatod is   

*   

Az igaz szó keserű,   

de ő mindig mézesmázaskodik, negédeskedik velem   

*   

Évek teltek el, mire végre a bajban kiderült,   

kit gondoltál te barátodnak   

*   

Abba a kézbe még bele is harap,   

amelyik jót akar neki enni adni…   

*   

Nemcsak enni-inni,   

de egyben vagy inkább adni-venni is akarna velem   

*   

Hozzám mindig farkaséhesen jön,   

engem mindig ebéd utánra hív   

*   

Valahogy mindig neki van a nagyobb baja,   

s halaszthatatlan dolga   

*   

Minden egyes összeveszésünk után   

nekem kellene kezdeni a békülést…   

*   

Sose felejti el szóba hozni,   

hogy neki mikor milyen napja, ünnepe van…   

*   

Vagy meg akarja úszni az ajándékozást,   

vagy zavarba hoz, lekötelez vele   

*   

Egy ideig barátkozott,   

hogy azután a legnagyobb ellenségem lehessen   

*   

Világmegváltó dolgokról beszél,   

de fogorvoshoz-nőgyógyászhoz nem visz   

*   

Távozásod után távolabb kerülök szerelmemtől   

és otthonom is idegenebb   

*   

Amikor kalákában építjük házam,   

akkor beteg – a házavatón már mulat…   

*   

Az én bajomat rendszeresen elbagatellizálod,   

a tiedet dramatizálod   

*   

Azt hittem barátom vagy,   

de csak a közös ellenség gyűlölete tart össze   

*   

Ha meghívsz, akkor mehetek –   

de váratlanul vagy hogy ott is alhassak…   

*   

Úgy mozogsz lakásomban, lelki világomban   

mint elefánt a porcelánboltban   

*   

Amikor felkapaszkodott a szamárlétrán,   

már nem kereste a társaságom   

*   

Amit ő itt és most magának jónak gondol,   

azt akarja rám erőszakolni   

*   

Csak azért adsz drága ajándékot,   

hogy megvesztegess, lekenyerezz…   

*   

A tőlem kapott nagy kölcsönből   

ő magasabb nívón él mint én magam!   

*   

Az idegeimre mész   

a rajongásig fajult „szereteteddel”, imádatoddal   

*   

Isten emberét látja bennem:   

minden piszlicséré ügyben is tanácsom kéri   

*   

Belelovalsz a nagyfaszoskodásba   

*   

Egy kicsit hippiskedtél velem,   

majd te visszamehettél gazdag szüleidhez   

*   

Ahogy megnősült,   

teljesen felszámolta kapcsolatunkat   

*   

Az elbukónak barátja nincsen   

*   

Csak addig a barátom,   

amíg partner vagyok élethazugság játszmáiban   

*   

Csak akkor maradna a barátom,   

ha én tökéletes, hibátlan lennék   

*    

Szesztestvér,   

aki a verekedésnél elpucol   

*   

Együtt nevettél a rajtam gúnyolódókkal,   

nem voltál velem szolidáris   

*   

Addig járt hozzám,   

amíg diszkréten kielégítettem szemérmes koldulását   

*   

Azért találkozik velem,   

hogy regényéhez életanyagot gyűjtsön   

*   

A boldogtalanságával fertőz,   

mégse engedi, hogy terápiás tanácsot adjak   

*   

Próbababának tekint,   

akin bebizonyítja nevelési stb. elvei helyességét   

*   

Amikor a gyanú rám terelődik,   

ő az első, aki hitelt ad a látszatoknak   

*   

Csak addig jár hozzám,   

amíg el nem tanul, el nem les minden fortélyt   

*   

Ha már nem hallgatom ámulva és ájultan,   

akkor odébb áll egy házzal   

*   

Soha nem örültél szívből az én sikeremnek,   

inkább bánkódna kudarcomon   

*   

Olyan helyzetbe hoz:   

ha nem segítek, egy utolsó alaknak érezzem magam