 A BÖLCS ÉS A BOLDOG MAGÁN- ÉS KÖZEMBER
TELJES ÉS INTENZÍV TISZTA ÖRÖMFORRÁSOK
POZITÍV ÉLETBÖLCSELET – JÓ DOLGOK LAJSTROMA
Ki vagyok én, ki lehettem volna, s ki lehetnék,
mit érzek, érzékelek - képzelek és gondolok s hiszek.
és mire – nem – vagyok, voltam, leszek képes?!
Arany János
CSALÁDI KÖR
Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.
Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
Ballag egy cica is - bogarászni restel -
Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,
Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen
Egy iramodással a pitvarba terem.
Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye
Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.
Benn a háziasszony elszűri a tejet,
Kérő kis fiának enged inni egyet;
Aztán elvegyűl a gyermektársaságba,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.
Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak:
Ő a legnagyobb s szebb... a hajnali csillag.
Vasalót tüzesít: új ruhája készen,
Csak vasalás híja,... s reggel ünnep lészen.
Körűl az apróság, vidám mese mellett,
Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget,
Héjából időnként tűzre tesznek sokat:
Az világítja meg gömbölyű arcukat.
A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;
Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol.
Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:
E fiúból pap lesz, akárki meglássa!
Legalább így szokta mondani az apjok,
Noha a fiú nem imádságon kapkod:
Jobban kedveli a verseket, nótákat,
Effélét csinálni maga is próbálgat.
Pendül a kapa most, letevé a gazda;
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.
Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:
Jaj! valami ördög... vagy ha nem, hát... kis nyúl!
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;
Kinálják erősen káposzta-levéllel.
A gazda pedig mond egy szives jó estét,
Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,
Homlokát letörli porlepett ingével:
Mélyre van az szántva az élet-ekével.
De amint körülnéz a víg csemetéken,
Sötét arcredői elsimulnak szépen;
Gondüző pipáját a tűzbe meríti;
Nyájas szavu nője mosolyra deríti.
Nem késik azonban a jó háziasszony,
Illő, hogy urának ennivalót hozzon,
Kiteszi középre a nagy asztalszéket,
Arra tálalja fel az egyszerü étket.
Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,
De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes!”
Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, -
Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.
De vajon ki zörget? „Nézz ki, fiam Sára:
Valami szegény kér helyet éjtszakára:
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,
Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!”
Visszajő a lyánka, az utast behíván.
Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván:
„Isten áldja meg a kendtek ételét is,
(Így végezi a szót), meg az emberét is.”
Köszöni a gazda: „Része legyen benne:
Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne.”
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb -
Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
Természete már ez magyar embereknek.
De mikor aztán a vacsorának vége,
Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;
Megered lassanként s valamint a patak,
Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.
(1)Beszél a szabadság véres napjairul,
S keble áttüzesül és arca felpirul,
Beszél azokról is - szemei könnyben úsznak -
Kikkel más hazába bujdosott... koldusnak.
Elbeszéli vágyát hona szent földére,
Hosszu terhes útját amíg hazaére.
(2)Az idősb fiú is leteszi a könyvet,
Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;
És mihelyt a koldús megáll a beszédben:
„Meséljen még egyet” - rimánkodik szépen.
„Nem mese az gyermek,” - így feddi az apja,
Rátekint a vándor és tovább folytatja:
Néma kegyelettel függenek a szaván
Mind az egész háznép, de kivált a leány:
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,
Pirulva kérdezi tőle... testvérbátyját:
Három éve múlik, hogy utána kérdez,
Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.
Este van, este van... a tűz sem világit,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, - egy már alszik épen,
Félrebillent fejjel, az anyja ölében.
Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;
Közbe-közbe csupán a macska dorombol.
Majd a földre hintik a zizegő szalmát...
S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.
(1851. ápr. 10.)
*
*
Egy tányérból eszünk,
Össze sosem veszünk…
(s ha mégis, hát hamar kibékülünk)
*
Elfogadom a sors által felkínált szerepet,
Az én dolgom az, hogy azt én jól eljátsszam
*
Csikóbőrös kulacsom
Megszemélyesítem a holt tárgyakat
*
Adom tovább, szamár a végállomás
*
Fészket rakok
És nem engedek bele kakukk tojást
*
Élettársi segítség
Szárnyat kapok a vágyaimhoz
*
Megmondom az igazat,
ha esetleg be is törik a fejem
*
Kerülöm a túlfűtött lényeglátókat
*
Kihúzom a gyufát és én csinálok szódát
*
Munkavállalói sérelmeim miatt élek a morgás ősi jogával
*
Lehasalok a réten a fűbe és figyelek tücsköt-bogarat
*
A focicsapatunknak kapitányt választunk
*
Kimegyek a nudista strandra – fügefalevéllel
*
Maradék ételekből kreatívan újat rögtönzök
*
Ötölök-hatolok? Inkább ötről hatra jutok
*
Bárkit kitilthatok házamból – persona non grata
*
Emlékszem a jelszavamra,
ami engem beenged a kincsesbarlangba
*
Megfejtem a keresztrejtvényt, ahol minden betű számít
*
Házasságot közvetítek
„impotens”tehetetlenkedők között
*
Az igazságom érzete-tudata megtáltosít
*
Az imáimba foglalom a jótevőim névsorát
*
Sántának tettetem magam,
hogy kölykeim védve megtévesszem a ragadozót
*
Bedugom a fülem és így nem ér zajártalom
*
Éhesen minden ízlik –
s mikor evés közben jön meg az étvágy
*
Ötletgazda –
szabad ötleteim jegyzékben adom
*
Elábrándozom, hogy mit tennék egy öttalálatossal
*
Kifizetem az adósságom, elengedem hitelezőim tartozását
*
Igyekszem minden várható kimenetelre tervet készíteni
*
Ültettem egy fát, építettem egy házat, írtam egy könyvet
*
Szeretnék szántani, hat ökröt hajtani?
*
Nem lesek be mások levelébe, vagy - ablakon át - a lakásába
*
Nem engedem befészkelni a gyanú fekete bogarát
*
Százból ha egyszer jó, az már nagyon jó – mi az?
*
Egy filozófus és a humor magaslatáról nézem az eseményeket
*
Kitalálom, hogy Ő milyen ajándéknak örülne legjobban
*
Eső után erdőben kószálok, gombára találok
*
Nem préselek ki krokodilkönnyeket zacskóimból
*
Pisszenés nélkül figyelem
a kis patkány kefír nyalakodását ablakomban
*
Kiülök a patakpartra, s beleolvadok a csobogásába…
*
Nem mászok az asszonyra,
ahányszor merevedésem van
*
Polgárpukkasztó fricskákat ötlök ki,
s ütök nyélbe vagy elvetem, abortálom…
*
Madarat lehetne fogatni velem
*
Nem gyökerezett a földbe a lábam
*
Semmit nem kopogok le –
Pláne nem faasztalon alulról felfelé…
*
Túlélő kalandtúrára indulok: kerékpározás a Bécsi úton
*
Szétszórt figyelmem összpontosítom: fókuszálok
*
My house is my castle
A betolakodót kivágom, mint macskát szarni
*
Ha álmomból riadok fel,
próbálom felidézni-értelmezni az álmom…
*
Csak a nagyon útban levő pókhálókat takarítom el
*
Feltűnést keltek vagy éppen hogy kerülöm a feltűnést
*
Belehuppanok a gondolkodó székembe, s elmerengek
*
Komótosan megtömöm a pipám, meggyújtom és pöfékelek
*
Velem szembejövő emberek arckifejezését parodizálom
*
Kezem összekulcsolásával galambbúgást utánzok
*
Barátaimért jótállok – kezeskedem
*
Törzskocsmámban otthonosan mozgok és diskurálok
*
Feszültséget oldok – hangulatot fesztelenné varázsolok
*
Híreket titkosítok – a rám bízottakat éberen őrzöm
*
Leckét felmondok és kikérdezek
*
Ingerkedek és incselkedek a szépaszonyokkal
*
Tapintatosan kijavítom mások ejtési-írási hibáit
*
Pofákat vágok – fintorgok: kifejezem nemtetszésem
*
Rápirítok a számból a falatot kinéző Vacakra
*
Úgy teszik, mint aki nem hallott-látott semmit
*
Elégedetten vagy fázósan dörzsölöm a tenyerem
*
Hüledezek:
milyen szerencsésen úsztad meg a balesetet
*
Naphosszat gondolkodom az emberi boldogság akadályairól
*
Kitöltök és beadok egy egyszeri szociális segély kérvényt
*
A velem történteket élvezetesen, kereken előadni
*
Elhallgatott igazságokat ordas hazugságnak titulálok
*
Elveszített egyensúlyom, lélekjelenlétem visszanyerni
*
Babonás szokásaimtól nevetségessé tételükkel megválni
*
Engedni és élvezni, hogy kutyám a kezem nyalogassa
*
Ott vakarni meg érzéssel a bőröd, ahol viszket
*
Lélegzetet venni – lélegzetem visszafojtani
*
Elviselni, sőt büszkének lenni rá,
hogy éppen velem statuálnak példát
*
Az akasztófa alatt
várni a napi kegyelmi kérvényre a választ
*
Halasztást kérni – haladékot adni
*
Egy védtelen csigát az úttestről továbbsegíteni
*
A jó pletykákból kiszűrni a rágalmazást, befeketítést
*
Más balsorsát átélni, együttérezni – szemem könnybe lábad
*
Hálát adok Istennek minden jóért, rosszért
*
Nekidurálom magam – felkötöm a gatyám
*
Faképnél hagyom a leleplezett szélhámost
*
A beszerzéstől a kínálásig: pl. egy gulyásleves menet
*
Átfutom a sporthíreket,
megnézem: milyen focimeccs lesz ma, amibe belenézek
*
Birdwatching
Meglesem a kertünkben átutazó, maradó madárkákat
*
Megszámolom és beosztom a maradék pénzem
*
Drótpostázok a még megmaradt jóismerősöknek,
És reménykedve várom legalább egyszavas válaszukat
*
Talált és saját írásokat teszek fel a honlapra
*
Összepakolom a focis cuccom a sporttáskámba
*
Kidörzsölöm a szememből az álmosságot
*
Kedvesemnek az ágyba viszem a meleg kávét
*
Álruhában, magam balgának tettetve elvegyülök
*
Megalkuszom a zöldségessel a kidobásra várókra
*
Ha kutya lennék, örömömben csóválnám a farkam
*
Emberismeret
Egyre jobban tudom, hogy melyik emberben mi lakik
*
Adomázó és anekdotázó
Kinevetve tudunk igazán megválni a terhes múlttól
*
Vitalitás és virgoncság
*
Nem ijedek meg a magam árnyékától
*
Kardos, temperamentumos menyecske a menyem
*
Jegyben járok – eljegyzem a mátkám
*
Ott vagyok, ahol legény kell a gátra
*
Kérlelhetetlen a lényeget,
hajlékony a módját illetően
*
Ami csak ráadás
Stafírung, kelengye, hozomány
*
Megnézem az anyját, elveszem a lányát
*
Mindenki a vendégem
Lakodalom van a mi utcánkban
*
Tanúságtevő
Katolikus jámborság és protestáló hit
*
Közös autó
Nem kell mindent személyesen bírni
Nem minden közös lónak „túrós” a háta
*
Csereüdülés
Pénz nélkül nyaraló
*
Becsületbíróság
Nem pereskedünk,
Egymás között rendezzük vitás ügyeinket
*
Egy újszülöttnek minden vicc új
*
Becsületkassza
Kirakom az árut, majd este elviszem a bevételt
*
Megfelelő ember a megfelelő helyen
Akinek Isten hivatalt ad, annak észt is ad hozzá
|
