MIÉRT NE LENNÉK BOLDOG? KITERÍTENEK ÚGYIS… Szellemtörténetek és életképek – szabad ötleteim jegyzéke Minden egész eltörött? Részek egy kirakós szellemi életjátékhoz
Mécs László: Vád- és védőbeszéd
Én, Mécs, Isten szavának trombitája s mint költő, élő lelkiismeret: szétkürtölöm most minden égi tájra, hogy vannak züllött ifjú emberek, kikből nem lesz se szent, se honfi hős! S e fiúkért valaki felelős!
A kis királyfit rajongástul égve nagy mesterek védték a bűn elől, grófok, bárók s a pápa őszentsége is érdeklődött hogyléte felől - s ezekre nem vigyázott lelki csősz! E fiúkért valaki felelős!
E fiúknak nem volt gyerekszobájuk, hol mese-forrást rejtnek a zsaluk, lakásuk volt egy rossz szagú muszáj-lyuk, hol több család csókolt, pörölt, aludt! Vagy ólban nőttek s rájuk tőrt az ősz. E fiúkért valaki felelős!
Vagy műhelyekben, forgáccsal, csirizzel kavart habarcs volt álom-malterük. Az ételükben ember-jóság-ízzel nem találkoztak, bár az ég derűt szült, mert Istennel viselős! E fiúkért valaki felelős!
Pofozta őket mester, gazda, béres s rugdalta a kikent, kifent segéd: sokszor volt lelkük s hátuk alja véres, bőrük tetveknek vacsora s ebéd. A csontjuk vitriolos s nem velős. E fiúkért valaki felelős!
Csak ezt hallották mindég: ,,te gazember'', s ha többen voltak, akkor: ,,csőcselék'', irigy ebek a dús koncokkal szemben s a háborúban ágyútöltelék! Üvöltni kell, bár közhely, ismerős: e fiúkért valaki felelős!
Nem tudnak semmit ők a Bibliáról s hogy van Madách, Faust, lélek-asztagok! S csak annyit tudnak az Isten fiáról, hogy elítélt minden gaz gazdagot! Kinél szurony s arany van: az erős! E fiúkért valaki felelős!
Rothasztó testi-lelki rossz koszokból nem hámozta ki senki kincsüket s zenghet a jóság száz angyal-torokból, fülük az ég szavára már süket. Szívük gennyes, szemük nézése bősz. E fiúkért valaki felelős!
Ezeknek az lesz majd a messiásuk, ki forradalmat, pénzt és nőt ígér, a Múlt hulláján tánc lesz, kurjongatásuk világ-lángok között a Holdig ér. Jön a Halál, a mindent elnyelős: ítélet lesz s valaki felelős!
Forrás: Legyen világosság, 1933
*
Nem mindegy: Egy lányt lecsinálni vagy felcsinálni Amnéziát kapsz vagy amnesztiát kapsz.
*
Ha ide belépsz közénk, akkor itt üvegházban kell laknod és átlátszó üvegzsebből gazdálkodnod
*
Minden zárhoz van egy jó kulcs A bezárult lelkekhez is meg kell keresni a nyitókulcsot…
*
Jó gyereke vagyok, mert nem eszem meg a szappant
*
Kolbászból már nem lehet disznót csinálni, Egy halott már nem tud élőt játszani, csak megfordítva…
*
Mit és meddig nem titkolhatsz?
A gazdagságot és a szegénységet? A szerelmet? A gyűlöletet? A Jóistenhitet és a hitetlenséget A korod? A nemed? A hozzá – nem – értésedet? A nyelv - nem - tudásodat? A fájdalmat, a kínt – a kéjt? A betegséget, a köhögést? A terhességet? Szüzességed elveszítését? Stb.
*
Tanmesebeszéd
Aki játékból riogat („Farkas!”), Annak pont akkor nem jönnek segítségére, Amikor a helyzet tényleg komolyra fordul…
*
Meztelenül jövünk a világra És bevarrt zsebbel is távozunk el innen…
*
Bolond Mihók
Jókat mondani, csak rossz helyzetben (Jobban járt volna, ha inkább meg se szólal)
*
Sose halunk meg! A halál kegyelme – a kegyelemdöfés
*
Sztoikus és keresztény életbölcselet Akár meg is ölhetnek, de ártani nem tudnak nekem
*
Termelés a termelésért?
A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme Minél kevesebb fogyasztás, minél több újra befektetés?
*
Infantilizálódó emberiség A mítoszból felnőttmese – majd abból csak gyerekmese?
*
Utolsóból első
A legkisebb szegénylegény már nem örököl semmit, Neki muszáj szerencsét próbálni – bátraké a szerencse, Az erkölcsi és más próbákat kiállva elnyeri a királylányt
*
Egy jottányi különbség – homousion/homiusion Ennél csak az nagyobb, ha valaki igaz vagy gazember…
*
Gólem
Ha végveszélyben vagy, akkor segít, De nem lehet önkényesen, zsoldosként „Mit parancsolsz kisgazdám!”-má tenni
*
Életünk egyharmada
Nem akárki álmodik akármit. Ha nem tiszta a lelkiismereted lefekvéskor, Számolhatsz a rossz alvással és a rémálmokkal…
*
Ábrahám és Izsák példázata
Isten kérheti tőled: a legféltettebb kincsed áldozd fel? És biztos lehetsz benne, hogy a végén mégsem akarja?
*
Ne éld mások életét, ott legjobb esetben is csak a legjobb imitátor lehetsz, de helyetted se éljen – egyen, szeressen, alkosson – más!
*
Akik csak a kályhától elindulva tudnak táncolni…
*
Önállótlanok
A vicc a gonosz manóról, aki éjszaka bepisiltet, Majd amikor a pszichiáter tanácsára a paciens ellentmond, Akkor bekakiltat – erre a verzióra már nem volt kész válasz!
*
Mire vagyunk teremtve?
Egy gitárral szöget beverni vagy vele muzsikálni? Istenem, hadd legyek én is egy hangszer a kezedben…
*
Esti kérdés
Miért nő ki a fű, ha elszárad? Miért szárad el, ha újra kinő?
*
Akaratgyengeség – akaraterő – voluntarizmus, Predestináció és szabad akarat – a szükségszerű felismerése
*
Mindent lehet, csak akarni kell? Nagy akarásnak nyögés a vége - avagy miért meddő a nő?
*
Test és lélek
Ha egy lány, egy nő nem szeretne anya lenni, Akkor annak még a melle sem nő meg, s fiús alkatú marad?
*
Gondolj merészet és nagyot és tedd rá lelkedet!
*
A humor a hatalomnélküliek csodafegyvere: aki nevetségessé válik, az megsemmisül: erkölcsi hulla
*
Azért érdemes élni, amiért végső soron meghalni is!?
*
Bűnbánati idő Az ünnepre felkészült lélek Adventi várakozás – tavaszi nagyböjti időszak
*
Nem keresnél, ha már nem találtál volna meg
*
Leírás és értékelés
A barát szóban eredetileg nincs értékelés, Hiszen akkor miért beszélnénk jó barátról? Ugyanez áll szerencse, isten stb. szavainkra is.
*
Van és kell
A tényeket akármilyen mélységi tárod fel, azokból nem következik, hogy milyen döntést hozol. Értékeid szabják meg, mit kell – a helyzet, hogy mit lehet…
*
Fejfa és sírvers: Élt 80 évet, de igazán csak 3 napig volt boldog
*
Varázsszőnyeg Képzeletbeli időutazás holt költők társaságában
*
Fogyatékosok
Van neked lelkivilágod, Élsz te egyáltalán szellemi életet?
*
Csak a halálom után, Csak az életemben olvashatják el
*
Paradoxon Szabadság és hűség mintha eleve kizárná egymást?
*
Örökké megújulva változni, Hogy mégis állandó, magaddal azonos maradj?
*
Meghalhatsz Mielőtt rájönnél, hogy mire születtél a Földre?
*
Emberlánc körbe-körbe a Földön, Legyél te az egyik legerősebb láncszem
*
Salto mortale
Fizikai vagy szellemi halálugrás Védőháló nélkül, nem hibázhatsz!
*
Wass Albert: Magyar cirkusz
Cirkuszról álmodtam az éjszaka. Emberek, az álom szörnyű volt! Még le sem ment a nap egészen s már följött véresen a hold! Indulót kürtölt frakkosan a Halál! Körben a világ valamennyi népe megtöltötte a páholysorokat s minden szem az arénát nézte. Ott gyilkolták egymást a magyarok, Torz jelmezekben részegen! Szemükben láz, kezükben kés s csorgott a vér a késeken...! Mindenki küzdött ott mindenki ellen és ezer bohóc röhögött! A világ jelszavakat ordított és fogadásokat kötött: - Én arra a vörösre fogadok! - Enyém a zöldinges legény! - Szorítsd, te Árpád-címeres! - A gatyás paraszt az enyém! S a magyarok csak ölték egymást. Tombolt a halál-zenekar. S Európa cirkusz-porondján fogyott, fogyott a magyar. Aztán a végin egy maradt csak. Ezer sebéből folyt a vére. Bámult fáradtan, eszelősen a véráztatta csatatérre. A nézők elszámolták a fogadásokat. Aki vesztes volt, fizetett. Nehányan már ásítottak is. Aztán mindenki hazament. Pár kapzsi suhanc még összeszedte az elesettek rongyait. Aztán már csak a hold bámulta borzadt szemével, vörösen az új magyar Kaint.
Bajorerdő, 1947
|