MIÉRT NE LENNÉK BOLDOG? KITERÍTENEK ÚGYIS… Szellemtörténetek és életképek – szabad ötleteim jegyzéke Minden egész eltörött: részek egy kirakós szellemi életjátékhoz
_______________________
TÓTH ÁRPÁD AZ ŐSÖK RITMUSA
Ember vagyok, új élet, új utas, Ki azt hiszi, friss titkokat kutat, S szűz ösvényt tör. Ám bennem csöndesen Ezernyi ős mozgás jár vén utat.
Sok régi ritmus, sűrű és borús Zajlás a test titkos mélyeiben, Távol a fénytől s mégis biztosan, Hibátlanul. S ős híreket izen.
Ó, jaj, ki tudja, hány bús ükapám Testében élt már ez az idegen Világ, mely fáradt gesztusok felé Lankasztja lázadozó idegem.
Mosolyognék egy boldog, új mosolyt, De a szivem bíbor öbleiből - Sejt sejtnek adja - csöndesen remeg Szememig a holt könnyek vödre föl.
Dacolnék új, szép daccal, ám kevély Szájam körül már gyáva gödröt ás, Szelíd barázdát, halavány mosolyt Valami ősi meghunyászkodás.
Én régi, régi jobbágy-őseim, Hát éltek még? Jaj, hány rossz éven át Vonszolja még a csüggeteg utód Sötét parancsok konok csapatát?
Vagy kába álom minden szabad út, És nem is lehet újat kezdeni? S csak egy parancs van a földön örök: Dolgozni s új rabszolgát nemzeni?
Én nem hiszem. Van kicsi gyermekem Énnékem is! Hátha az ősi sejt Őbenne tisztul dús örömre, és Minden homályos, vén bút elfelejt!
Ó, hátha jő a tiszták s boldogok Szűz birodalma, a szebb, új világ, S dallá dobognak a szivekben a Bús, fáradt ritmusok, a holt apák!
*
Öncsonkítás PL. a katonáskodás, a Gulag munka megúszása miatt
*
Önbetörés az áruhiány, a sikkasztás stb. elleplezésére
*
Pszeudo terrorakció
A Reichstag felgyújtása és az ikertornyok lerombolása Ürügy a háborúra, a szükségállapot bevezetésére stb. stb.
*
Hofi idézetek
A lét határozza meg a tudatot. Ha megisszuk a lét, a tudat elszáll...
Én vagyok a magyar népgazdaság. Azért vagyok felakasztva, mert így legalább úgy látszik, mintha állnék.
Hidd el nekem, itt hármat foghatsz: A Kossuthot, a Szabad Európát meg a pofádat.
Tudom ám, az MSZP-nek miért szegfű a jelképe! Mert a szeghez kalapács kell, a fűhöz meg sarló!
A korrupció az, amiből mi kimaradunk.
A fociban az a lényeg, hogy a labdát, ahhoz passzold, akin ugyanolyan színű mez van, mint rajtad. Ja! És futni kell! A vízilabdában ezt már rég kitalálták: aki nem úszik - megfullad.
Magyarországon az egy főre jutó bunkók száma: kettő.
Az élet olyan, mint a motor. Be kell rúgni, másként nem megy.
A világon az emberi ész van a legjobban szétosztva. Mindenki meg van győződve róla, hogy neki egy kicsivel több jutott.
Az országnak nem most lett rossz! Neeem. Most vették észre!!!
*
Jézus és a vámszedő, a házasságtörő, a bukott nő - Hozzá a bűnösök közelegtek, nem ő üldözte őket: térj meg!
*
Az Úristen hív szerzetesnek, apácának Vagy csak bemenekülsz egy Rendbe a „Káosz” elöl? Kitérsz a polgári élet kihívásai és sok felelős döntése elöl, Elmész valami militáris vagy paramilitáris szervezetbe, Vagy a bolondokháza infantilizáló védettségébe…
*
Az egyiknél a vendetta erkölcsi kötelesség, A másik - ha megütik - odatartja a másik arcát is?
*
Tanujj mer megbux! Rettegsz a vizsgától, hátha megbuksz - Hát egyszer bukjál meg, s látod: nem dől össze a világ!
*
Kutyaharapást szőrével
*
Következmények nélküli ország
*
Ki tudja?
Hány szabálysértést-bűncselekményt követnek el? (Egy-egy alkalommal vagy folyamatosan) Hányat derítenek vagy jelentenek fel? Hánynak lesz meg az elkövetője - hányat büntetnek? (Nagyobb visszatartó erő a lebukás valószínűsége, Mint az amúgy kilátásba helyezett súlyos szankció…)
*
Jézus
Már gyermekként megmutatta oroszlánkörmeit, De csak harminc évesen kezdett nyilvánosan működni (prédikálni, tanítani, prófétálni, tanítványokat kiképezni)
*
Jó és rossz hír Sajnos a jó lábát vágtuk le, de a másik szépen gyógyul…
*
Három megszólítás: - Állomásfőnök Úr, tudna adni egy szál cigit? - Vasutas úr! Tüze is van? - Hé komám, te vagy itt a bakter?
*
Virágvasárnap és Golgota Magasztalás, dicsőítés, rajongás és beárulás, megalázó korbács és kínhalál
*
Korona - koszorú A teremtés koronája Babérkoszorú - töviskoszorú Dózsa György megkoronázása…
*
Ember és némber Asszonyi állat - asszonyi állapot
*
Tóth Árpád A TEST CSODÁJA
Ámultatok már néha, mily csodás Világ a test, az ős sejt-tömkeleg? A bennem zsúfolódó különös Csodákra én riadtan figyelek.
Mily csoda ez: Hamlet vagyok, borús Vándor, ki célom s utam nem tudom, S mégis bennem ezer és miriád Mozgás rohan biztos célú uton.
Mosolyognék egy új, szép friss mosolyt, De a szív bíborló öbleiből - Sejt sejtnek adja - száll már biztosan Szememig a vén könnyek vödre föl.
Dacolnék új, szép daccal, ám kemény Szájam körül már csöndes árkot ás, Szelíd és gyáván reszkető mosolyt Az ős alázat és megalkuvás.
Henyélnék, ó, hisz csak henyélni jó, Ülni a napban. Minek a robot? S agyamon ezer apró kalapács Veri a marsot: az időt lopod!
Lázadnék: nem leszek rabszolga már! Halált! S csípőm körül már isteni, Álnok tüzekkel bizserget a vágy: Élni s új rabszolgákat nemzeni!
Ki tette ezt velem? Ó, emberek, Ki tette ezt velünk? Ki oltja át Bús testekből új bús testekbe az Örök parancsok sötét csapatát?
Neki mindegy az én, a bús egyén, A gép a fontos, mit testünkbe rejt, Hadd szorítsa idegen titkait Nemzedékről nemzedékre a sejt.
Vázlatok vagyunk valaki kezén, A sok torz vázlat szemétre kerül, De hátha egyszer teljesül a mű, Hátha az Ember végre sikerül!
*
Likviditás és likvidálás
*
Emberlak vagy állat óla Pete Seeger: Little boxes Négy szürke fal + padló és plafon
*
I’m not your steppingstone
Én nem leszek az ugródeszkád Nem az én hátamon fogsz felkapaszkodni Én bakot tartok, te átmászol a kerítésen - én maradok Együtt csináltuk - te elviszed a szajrét, én meg a balhét?
*
Nem vagyok méltó, hogy a hajlékomba jöjj, Csak egy szóval mondd és meggyógyul az én lelkem
*
Esküdtszék Tizenkét dühös ember Min múlhat egy ember sorsa
*
Kényszervallatás - kínvallatás - tortúra Ki az én legmesteribb személyes kínzóm? (Aki a legjobban ismeri gyenge-érzékeny pontjaim)
*
Az égre köpni és aláállni A széllel szemben pisálni
*
Emberevő állat és a kannibalizmus Szükség törvényt bont - tutaj az óceánon
*
Politikailag (in)korrekt Cigányútra ment – romakereket hány
*
Tóth Árpád RÍMES, FURCSA JÁTÉK
Szeszélyes, bús ajándék E rímes, furcsa játék, Ó, zokog, bár negédes - Fogadd szivedbe, édes!
Mert csupa szívbe vert seb Vérszínezi e verset, Mint halvány őszi rózsa Szirmát az őszi rozsda.
De lásd, egyebem nincsen, Se birtokom, se kincsem, Nem adhatok tenéked, Csak ily borús zenéket.
Szebb volna büszke kastély Termén egy fényes estély, Vagy lágy keréken zajló Kocsidba drága pejló...
Vagy elrobajló fülke Ringó pamlagján dűlve Elnézni, merre foszlott A sok távíró-oszlop...
Vagy űzni falka fürtjét, Hallani hallali kürtjét, Míg elfakul porosra A frakk vidám pirossa...
Vagy tán az volna szebb lét: Nézni istennők keblét, Hol antik ívek árnyán Mereng sok régi márvány...
Vagy Svájcban lenni vendég: Csodálni naplementét, Vagy vinne halk fedélzet, Hol a banános dél szebb...
Ó, mind e rím mi kába, Ó, mind e vágy hiába, Nekünk, két árva rabnak, Csak sóhajok maradnak...
De hallgasd most e verset, E torz kedvvel kevertet, Zsongítson furcsa hangja, Mint füstös képü banda:
Itt flóta, okarína S hegedük soka rí ma, Száz hangszer, minden rím más, S vén bánatom a prímás.
Ízzék a dal duhajjá, Csattanjon vad csuhajjá, Majd haljon el sohajtón, Fejem öledbe hajtom.
Csönd. Ajkaim lezárvák. Ringass: árva az árvát, Így, sírj csak, rámhajolva, Meghalni volna jó ma...
*
Ítélet és indoklás És óvás, fellebbezés - jogerős ítélet
*
Feljelentési kötelezettség Névtelen feljelentők országa
*
Élő pajzs - élőlánc - élőkép
*
Vallási és politikai propaganda és agitáció
*
Gerontokrácia avagy az öreg a jégen
*
Az állam én vagyok
Minden közhatalom birtokosaként Én vagyok a törvényhozó, A kormányfő és az ellenzéki pártvezér És a bűnüldöző, a vádemelő és ügyvédő, a büntető igazságszolgáltató és ítéletvégrehajtó, és a maffiafőnök (és persze a sajtó is az én tenyeremből eszik)
*
Én hozom a törvény, Én is alkalmazom, Én is értelmezem, Én is ítélkezem, Én is hajtom végre, És azt is én felügyelem
*
Koholmány - koholt perek
*
Kezelés Az angolok levágták az indiai guru kezét, Mert kézzel, kézrátétellel gyógyított testet-lelket (likvidálni akarva a komoly szellemhatalmi riválist)
*
Topánka és bakancs Ha a cipőm beszélni tudna. Haj de nagy mesemondó volna (Van Gogh festménye)
*
Mire megérik a gyümölcs - Egy évben csak egyszer van szüret, S ha addig bármi baj van, Vagy a végén elveri a jég, Vagy nem vigyáz rá a csősz, Vagy rossz az évjárat, Vagy bagóért - se - veszik át…
*
Ha a kerítés is kolbászból lenne Ha az egész világ rigó lenne Ha kezemben minden arannyá válna
*
Nézd meg az anyját és vedd el a lányát
*
Népetimológia Miért hívnak egy főzőedényt lábasnak? Mikor esett le a tantusz? Ezt magából a szóalakból is ki lehet találni.
*
Hangolás - elhangolt - lehangolt - ráhangolódás Egy zongora behangolása Európában itt és most
*
Misszionárius és hittérítő - Európa újraevangelizálása
*
Reneszánsz ember - Költő és tudós, bölcs és politikus, értelmiségi és katona Kutató és tanító, reál és humán, oktató és nevelő is stb.
*
Minden egy volt - a sámán mint pap, varázsló, gyógyító, szellemi vezető
*
Vadászat, gyűjtögetés és földművelés-állattenyésztés
*
TÓTH ÁRPÁD BOLDOG CSÖND
Ó, boldog a kis lusta tó, Szelíd képeket ringató, Partja virágtól roskadó, S ha este jön a posta-ló, Bús nagy feje rádől s mohó, Hűs kortyot inni néki jó.
És boldogok a fellegek, Mily könnyü mind! Mind fenn lebeg! Milyen halványan lengenek! Álomraj és sóhajsereg, Ha emberszívből felremeg, Nem ily szelíd. A szív beteg.
És boldogok a vén fenyők, Hullámos, dús, zöld függönyök, Mögöttük alkony jajja nyög, S boldog e jaj a lomb mögött: Szent, terhes alkony, most szülöd Áldott leányod, ő a Csönd.
Őt várom, vak már a szobám, A négy fal roppant halovány. S jön a rejtelmes, néma lány, Megcsókolja hűsen a szám. Szivem megáll s boldog. Talán.
*
Virtuskodás és emberhalál
*
Avatás - felavatás - beavatás Avatási ünnepség - beavatási rítus
*
Életbölcsesség: Kinyitott bicska közelébe ne menj…
*
Mindent újra felfedezni? Feltalálni a meleg vizet és a spanyol viaszt
*
Tetemrehívás
*
Tóth Árpád BOLDOGSÁG
A zöld gyepről kék füstöt ereget Setét fenyők fölé piros parázs, Csengőt egy pásztor csöndes nyája ráz; Van még boldogság?... Istenem, lehet?...
Békén görbül botjára a gubás; Ily mozdulattal nézte őse rég Betlehemben Mária gyermekét; S egy messzi bölcsőn felsírt már Judás...
Jaj, minden üdvünk búval viselős, Az ifjú ágon boldog alma kél, De százezer mérföldről már a szél Elindult, melytől zuhan a gyümölcs...
Várj, enyhe perc!... Teleszívom tüdőm, S a csenden át úgy rémlik: csendesen Egy percre most megáll szemközt velem Halálom, mely közelg a bús időn...
|